A napokban érkeztek meg a levelek, hogy mennyi is lesz a quaestor kártalanítás. Az emberek eddig vártak türelmesen, de most szembesülnek azzal, hogy a szép szavak mögött keserves a valóság. Az új számítási módszer szerint a befektetett összeg kb. harmada végleg elveszik. A százalék esetről esetre változik, de egy 7.5 milliós befektetés esetén 2.5 milliótól el kell búcsúzni. 2.5 millió forint sok pénz, sokat kellett dolgozni érte. Az állam ráadásul azt mondja, hogy ha nem tetszik, akkor nem kapsz semmit. Ő mindenkit kárpótolni akart, csak a gonosz bankok miatt nem sikerült. Meg különben is, azért vesztettél el 2,5 milliót, mert meggondolatlanul fektetted be a pénzed.
Ugyanakkor, amikor azt firtatják, hogy a felügyelet miért nem csapott le korábban a Quaestorra, akkor azt válaszolják, hogy "annyira profi módon kiépült az átverő hálózat, hogy a hatóságnak nem volt lehetősége a felderítésre". Szóval az átlagembernek kellett volna tudnia azt, amit a felügyelet sem tudott.
Az állam kihasználja, hogy az átlagember nem könyvelő, és megpróbálja elhitetni, hogy teljesen rendben van, hogy a befektetett pénz harmadát levonják (miközben 89%-os kártalanításról beszélnek). Azért mégis megkérdezik most az emberek, hogy hol van a hiányzó pénz? Hol van az a 200 milliárd, ami eltűnt? Mennyit találtak meg? Egy milliárdot? Kettőt? Tizenkettőt? Hol vannak a felelősök? Nem csak Tarsoly, hanem a felügyelet és a politikusok, akik másfele néztek.
Ha elterűrik az emberek, hogy hazánkban így működnek a dolgok, akkor nem kell sokat várni a következő hasonló ügyre.
