Kérdezz bátran!

Videók

A Fidesz "Folytatjuk" programja után érdekes volt a Tisza pénzügyi programjáról hallani Kármán András tolmácsolásában. 

Kármán András megszólalásai kapcsán gyakran az az érzése az embernek, hogy egy szakmailag felkészült közgazdászt hallgat, aki elsősorban rendszerekben és gazdasági összefüggésekben gondolkodik. Viszont a beszédei nem igazán lendületesek vagy inspirálóak, de egy pénzügyminiszter esetében fontosabb a kompetencia, mint a karizma. A gond inkább ott kezdődik, amikor a gazdasági kérdések túlzott leegyszerűsítéssel jelennek meg.

Kármán András sokszor úgy beszél egyes gazdasági döntésekről, mintha azoknak egyetlen nyilvánvaló és helyes útja lenne. Pedig a gazdaságpolitika ritkán ilyen egyszerű. Szinte minden fontos döntés kompromisszumok sorozata: ami rövid távon segít, hosszú távon árthat; ami az egyik társadalmi csoportnak kedvez, a másiknak veszteséget okozhat. A gazdasági viták éppen ezért nem arról szólnak, hogy van-e egyetlen jó megoldás, hanem arról, hogy különböző előnyöket és hátrányokat hogyan mérlegelünk egymással szemben. Ezt a bizonytalanságot és összetettséget azonban nem hangsúlyozza.

Jó példa erre a „helyzetbe hozás” gondolata is, amelyet a magyar politikában korábban különösen sokat használt a Fidesz. Maga a kifejezés is problematikus, mert azt sugallja, hogy egyes szereplőket tudatosan előnyhöz juttatnak. Ez lényegében pozitív diszkrimináció, amely viszont óhatatlanul mások számára hátrányt jelent. A gazdaságpolitika állandó dilemmája, hogy kit támogatunk és milyen áron. Minden politikai oldal hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások segítésének fontosságát, ugyanakkor a nagyvállalatokat is kedvezményekkel próbálják Magyarországra csábítani. Ilyenkor felmerül a kérdés: végső soron kinek is kedvez a rendszer? Erre a kérdésre ritkán hangzik el egyenes válasz.

Az is érdekes, hogy minden kormányzat a gazdaság rendbetételének ígéretével kezdi a munkáját, mégis mindig a népszerű intézkedések kerülnek először sorra. Ennek oka politikailag érthető: a következő választások logikája rövid távú gondolkodásra ösztönöz. A nehéz, de szükséges átalakításokat általában halogatják, mert azok társadalmi elégedetlenséget okoznának. Így aztán a kellemetlen intézkedések többnyire csak később érkeznek meg: az üzemanyagárstop megszüntetése, a kamatmoratórium kivezetése vagy az árrésstop vége mind olyan döntések, amelyek rövid távon népszerűtlenek. A politika azonban ritkán jutalmazza a hosszú távú racionalitást.

Talán az euró bevezetése az egyetlen olyan gazdasági kérdés, ahol viszonylag széles az egyetértés. Bár a részletekről és az időzítésről lehet vitatkozni, sokan úgy gondolják, hogy a közös valuta kiszámíthatóbb környezetet teremtene Magyarország számára. 

Kármán András gyakran használja az „igazságosság” fogalmát is, például a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, de ritkán definiálja pontosan, mit ért alatta. Pedig az igazságosság fogalma önmagában nem egyértelmű. Igazságosnak tekinthető például egy olyan rendszer, ahol minden nyugdíjas ugyanakkora ellátást kap, mert így senki sem kerül rosszabb helyzetbe a többieknél. Mások szerint viszont az az igazságos, ha mindenki a befizetései alapján számolt nyugdíjat kapja vissza. Az első megközelítés inkább szociális szemléletű, a második inkább a teljesítmény és a hozzájárulás elvét követi. Mindkettő mellett lehet érvelni, de fontos lenne kimondani, hogy amikor a politika „igazságosságról” beszél, valójában melyik igazságfogalmat használja.

Azt nem tudom, hogy lehet-e jobb a gazdaság a Tisza alatt (a jó szándék önmagában édeskevés), de ennél rosszabb már nem lehet!

PS: várjuk a plázastop végét is

Kármán András, amikor megtudja a költségvetés valódi helyzetét

Magyar Péter felvetette a politikusi fizetések kérdését. Sokan azt gondolják, hogy a politikusoknak átlagfizetésből vagy akár minimálbérből kellene megélniük, mert ez lenne „igazságos”. Erre a társadalmi igényre a politika időnként reagál is, és felmerült a politikusi fizetések csökkentésének gondolata. Ugyanakkor érdemes végiggondolni, hogy ez valóban jó irány-e.

Ha azt várjuk el, hogy a politikusok alacsony fizetésért dolgozzanak, akkor felmerül a kérdés, hogy ugyanezt elvárnánk-e más felelősségteljes hivatásoknál is. Egy orvos, egy bíró vagy egy pilóta munkája is kiemelt felelősséggel jár. Ha ők kevés fizetést kapnának, az könnyen ahhoz vezetne, hogy sokan nem ezeket a pályákat választanák, vagy nem a hivatásukra koncentrálnának teljes mértékben. Gondolj arra, hogy egy pilóta leszállás közben azon agyal, hogy az egyik vagy a másik gyerekét küldje el nyári táborba.

A politikusok megítélése történelmileg és kulturálisan is gyakran negatív. Az újszövetségben a vámos volt a rossz, a bűnös szinonimája. A mai társadalomban sokszor a politikust tekintik hasonló szereplőnek. Pedig a politikusokra szükség van, hiszen ők hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek egy ország működését meghatározzák. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e politikusokra, hanem az, hogy hogyan lehet biztosítani, hogy jó minőségű, felkészült emberek végezzék ezt a munkát.

A vezetői fizetések jól mutatják, hogy a felelősség szintje hogyan jelenik meg a jövedelmekben. Egy 500 fős cégnél a középvezető körülbelül 800 ezer és 1,5 millió forint között keres havonta, egy felsővezető nagyjából 1,8 és 3,5 millió forint között, míg egy ügyvezető akár 2 és 5 millió forint között. Ezek az emberek azonban „csak” néhány száz ember munkájáért felelnek, míg egy politikus döntései milliók életére hatnak, és sok esetben az egész ország működését befolyásolják.

Éppen ezért fontos, hogy a politikusok fizetése megfelelő szinten legyen. Ha túl alacsony a fizetés, az nem az erkölcsösséget javítja, inkább azt eredményezheti, hogy a legalkalmasabb emberek nem vállalják ezt a szerepet, vagy mellékes jövedelmek után néznek. A megfelelő, jól szabályozott és átlátható jövedelem segíthet abban, hogy a politikusok függetlenebbek legyenek, és könnyebben tudjanak nemet mondani különféle befolyásolási kísérletekre.

Ha egy politikus sokallja a fizetését, természetesen dönthet úgy, hogy annak egy részét jótékonysági szervezeteknek vagy közösségi ügyeknek ajánlja fel. Ez azonban egyéni döntés, nem pedig rendszer szintű elvárás kell hogy legyen.

Egy politikus nem akkor lesz morálisan kétséges, ha magas fizetést kap, hanem akkor, ha nem számol el átláthatóan a jövedelmével és a vagyonával. Az, hogy valaki hosszú politikai pályafutás során jelentős jövedelmet tudott félretenni, az nem probléma, ha a rábízott közvagyont is hasonló körültekintéssel kezelte. Az igazi kérdés mindig az, hogy a pénz honnan származik, és mennyire ellenőrizhető a megszerzése. 

Lehetnek "olcsó" politikusaink, de a politikus az ország pacemakere. Te szeretnél olcsót belőle?

Az utcánkban korábban volt jó UPC kábel TV és digi. Mivel mindkettőt megvásárolta a One, most már csak az elérhető. Sosem jó, ha a konkurencia eltűnik és csak egy szolgáltató marad. De konkrétan milyen gond származhat ebből? Nem kellett sokat várni, hogy ez kiderüljön.

A múlt havi számlát megnézve kiderült, hogy több a havi díj, mint szokott lenni. Az ügyfélszolgálat menüjén átverekedte magát az ember nagy nehezen lehet beszélni egy ügyintézővel. Megtudta mondani, hogy film kölcsönzés címén vontak le hatszáz forintot. Mi internetre és tévére fizettünk elő, nem is tudtuk, hogy lehet filmet kölcsönözni. A tévét csak a szüleim használják, édesapám már 74 éves. Megnéztük mi is a menüt és tényleg van már lehetőség film kölcsönzésre. A gonosz dolog az, hogy a lejátszás gomb helyett kölcsönzés gomb van és utána nincsen semmilyen megerősítés! Egyáltalán nem írják ki, hogy mennyibe kerül a kölcsönzés!

Semmi gond, akkor le kell mondani a film kölcsönzést. Az ügyintéző azt mondta erre, hogy az nem lehetséges mert az alapfunkció. Vajon hányan vannak olyanok, akik nem tudják, hogy ez egy fizetős szolgáltatás? Könnyen lehet, hogy észre se veszik, mert nem ellenőrzik a számlájukat mindenhol hónapban. Jobbára már csak idősek néznek tévéműsorokat, őket akarják minél jobban lehúzni. Ez olyan, mintha a telefonon nem lehetne letiltani az emelt díjas hívásokat. Szégyen, hogy a hatóság ezt hagyja.

A weboldaluk nem az igazat írja.

https://www.one.hu/szolgaltatasok/extrak-kiegeszitok/streaming/filmtar

"Válaszd a kölcsönözd ki opciót, és add meg PIN-kódod." - nincs semmilyen PIN kód

"A választott filmet a Filmtárban feltüntetett díjakon tudod kikölcsönözni." - nem írják ki, hogy mennyibe kerül

A munkanélküli segély célja, hogy pénzügyi biztonságot nyújtson azok számára, akik váratlanul elveszítették állásukat. Ennek a támogatásnak számos előnye van mind az egyének, mind a társadalom számára. Átmeneti anyagi biztonságot nyújt, időt ad az álláskeresésre, lehetőséget ad egy tanfolyam elvégzésére, csökkenti a társadalmi feszültségeket.

Magyarországon a munkanélküli segély három hónapig jár. Amikor 2011-ben ezt kilenc hónapról lecsökkentették, nagy volt a felzúdulás. Mi van, akkor ha valaki nem talál három hónap alatt állást? Hogy tartja el akkor magát és a családját? A három hónapos munkanélküli segély Európában a legrövidebbek közé tartozik. 

Sok év telt el 2011 óta. A munkanélküliség jelentősen lecsökkent. Sokszor a cégek mennek a munkavállalók után és még így sem találnak megfelelő mennyiségű és minőségű embert. A társadalmi mobilitás is nőtt valamelyest. 

A környezetemben többen úgy gondolják, hogy hülyék lennének elmenni dolgozni, ha három hónapig amúgy is jár a segély. Talán biztosra veszik, hogy ha letelik a segély, akkor majd gyorsan találnak állást. A három hónapot megérdemelt pihenőnek veszik, amit egyszerűen badarság nem kihasználni.

Van, aki bele is ragad ebbe a helyzetbe. Ha van a családban más bevételi forrás, akkor könnyen meggyőzi magát az ember arról, hogy ő keres munkát, de az első ezért nem jó, a második azért, a harmadik meg amazért. Visszafogják a kiadásokat, felélnek tartalékokat, de félig-meddig megszokják, hogy így is lehet élni. 

Még véletlenül sem azt akarom mondani, hogy csökkentsék még tovább, vagy akár töröljék el a munkanélküli segélyt, de valamifajta változtatás hasznos lenne. Van olyan külföldi példa, hogy el kell menni állásinterjúkra, és hogyha valaki a harmadik képzettségének megfelelő állást nem vállalja, annak már következménye van. Nem szabad elfelejtenie a jogalkotónak, hogy a segítés a cél és vannak olyanok, akiknek a mostani rendszer nem segít, hanem még árt is. Vannak olyanok, akik akkor hagyják ott a "nem szeretett" munkát, amikor már találtak másikat, de van, akit csábít a gondolat, hogy felmondjon, aztán valami majd csak lesz, hiszen három hónapig nem kell aggódni.

A személyes munkanélküli alap egy megoldási lehetőség arra, hogy a munkavállaló közvetlen módon érezze a munkanélküli segély költségét. Ha valaki belép a munkaerőpiacra, akkor kötelező jelleggel, minden hónapban átutalják a fizetése 12-ed részét három éven keresztül egy személyes munkanélküli alapba. Ezáltal a saját munkanélküli segélyének teremti meg az alapját. Ez az övé, vagyis ha költeni kell belőle, mert munkanélküli lett, akkor a sajátjából költ. Ezt azt is jelenti, hogy neki kell újból feltöltenie, amit meg fog érezni. Ha nyugdíjba megy az illető, akkor a személyes munkanélküli alapban lévő pénz visszajár neki. A munkavállaló dönthet úgy is, hogy az alap mérete, ne három hónapos legyen hanem hosszabb. Az alapban lévő összeg lehetne egy biztonságos befektetésben is.

Sajnos ez sem tökéletes megoldás, mert sokan ezután is malacperselyként gondolnának erre az alapra, amit fel lehet törni, aztán lesz ami lesz. Aki eddig nem tudott közép és hosszú távon gondolkodni, az lehet, hogy ezután sem tud. Viszont lesznek olyanok ezután már nem azt fogják mondani, hogy hülye lennék nem elmenni munkanélkülire, hanem azt, hogy nem akarom, hogy három évig levonjanak a fizetésemből. 

A munkanélküli segélytől függetlenül hasznos, ha mindenkinek van hat havi tartaléka. Hiszen bármikor beütet a menykő és senki sem garantálja, hogy nem pont előtte fogják megszüntetni a hivatalos munkanélküli segélyt. Jó, ha az ember kézben tartja a pénzügyeit.

A legújabb nemzeti konzoltáció nem sok vizet zavart. Már megszoktuk, hogy nem fontos kérdésekben kérik a véleményünket, hanem a fidesz a politikai propagandát terjeszti ezen az úton is. Egyébként azzal nem is lenne gond, ha egy párt a saját ideológiáját akarja népszerűsíteni pártpénzből, de kormányzati pénzből tenni ugyanezt nem éppen etikus. Ha a kormány az emberek véleményére lenne kiváncsi, akkor megkérdezné, hogy szeretnénk-e Budapest - Belgrád vasút vonalat, ez előnye, ez a hátránya, szeretnénk-e svéd nato csatlakozást, euro bevezetést, Paks 2-t orosz kivitelezésben. Ezeknél a kérdéseknél nincsenek jó vagy rossz válaszok, nem úgy, mint a mostani konzultációnál, amikor azt kérdezik, hogy akarjuk-e, hogy Brüsszel migráns gettókat hozzon létre Magyarországon. 

A hazugságnak több formája létezik. Ha azt mondom, hogy zöld az ég, akkor hazudok. Ha azzal jövök, hogy Péter állítja, hogy zöld az ég, amikor nem tette, akkor megrágalmaztam Pétert. Ha viszont kérdést teszek fel, 'Egyet ért-e Péterrel, hogy legyen az ég zöld?', akkor már állítottam semmit, hiszen kérdeztem. Persze egyértelműen utalok rá, hogy az gonosz Péter akar zöld eget. Péter szerencsére nincs itt, hogy megvédje magát.

Minden történetben kell, hogy legyen egy főgonosz, hiszen, ha nincs semmi probléma, akkor miről szól a történet. Lehet a gonosz az ordas farkas, a mostoha, Darth Vader, de Orbán Viktor főellensége Brüsszel. Kicsoda Brüsszel? Miért akar migráns gettókat létrehozni? Látom magam előtt, ahogy egy szürke hajnalon a brüsszeli bürokraták gyűlést tartanak. Az egyikük felteszi a kérdést, hogy miként lenne még jobban bántani Magyarországot? Némi gondolkodás után, kitalálják a migráns gettókat. Hihető ez a történet? 

Akkor még is kicsoda Brüsszel? Hát mi vagyunk! Te és én, az olaszok, a németek, a portugálok és a többi uniós ország lakosai. Mi együtt vagyunk Brüsszel. A mi képviselőink döntenek Brüsszelben, akiket mi választottunk, mi küldtünk oda. Ők a mi érdekeinket képviselik. Persze vannak viták, de ez nem homályosítja el a célt, hogy az EU célja, hogy együtt erősebbek legyünk. 

A filmtörténet egyik meghatározó jelenete, amikor megkérdezik, hogy kicsoda Spartacus? A filmben az egyik legnagyobb erény, az önfeláldozás, mutatkozik meg. Sokan vállalnák Spartacus helyett a büntetést és azt kiáltják, hogy Én vagyok Spartacus. Itt az idő, hogy mi is vállaljuk, mi vagyunk Brüsszel.

Nem a megtakarítások hozamát, hanem magát a tőkét! Ilyet nem lehet, mondják legtöbben, hiszen nálunk a jellemzően a jövedelmet és a fogyasztást adóztatják. Ez nem olyan fájdalmas, hiszen ha veszel egy hűtőt, akkor ugyan ki kell fizetni a 27%-os áfát, de legalább örülhetsz az új szerzeménynek. A havi fizetéskor ugyan fáj, hogy a munkáltatótól és munkavállalótól is levonnak egy jó nagy részt, de a nettó megmarad. Egy tőkét terhelő adónál nincs semmi, ami csökkenti a fájdalmat. Képzeljük el, hogy milyen az, amikor a hangya dolgozik és adózik, költ és adózik, de most már a megtakarításaiból is elvesznek újból és újból. Mert neki van!

Szerencsére nálunk nincs vagyonadó. Ez nem következhet be. Vagy mégis? A mostani inflációs időszak furcsa helyzetet szül. Legyen a tőkénk 2m ft. Vegyünk egy baráti 12%-os inflációt és 13% kamatot a betétünkre. Ekkor a bruttó hozam 260e ft. A 15% kamatadó 39e, a vadi új szochó 33,8e. Vagyis a nettó hozam 187,2e. Egy év múlva tehát 2 187,2e forintunk lesz. Ennek az összegnek a jelenértéke 1 952e forint. Szegényebbek lettünk.
Ha 0% a szocho, a jelenérték akkor is csak 1 983e. Mivel eddig senki sem tiltakozott, gondolták mehet ez feljebb is. Közben vigasztal minket a tudat, hogy nem is az lényeg (állam bácsi szerint), hogy újabb bőrt húznak le rólunk.

Hogy történhet ez? Úgy, hogy az infláció egy olyan költség, ami a tökét is olvasztja. 1-2%-os infláció esetén ez fel sem tűnik, de a "háborús" inflációnál bizony már nagyon is számít. A korrekt az lenne, ha a kamatadó kiszámításánál figyelembe vennék a pénzromlást, mint hozam csökkentő tényezőt, és a csökkentet hozamra számolnák a kamatadót. Ezt persze sem Magyarországon, sem máshol nem követik. Az viszont magyar sajátosság, hogy egy felelős miniszter, arról beszél, hogy nem is olyan rossz a infláció.

Szomorú, hogy megint a hangyák járnak pórul.

A választások előtt két kézzel szórta a kormányzat a pénzt, mindent a győzelemért. Mindenki sejtette, hogy ennek meg lesz a böjtje és ez az idő eljött. Természetesen azt hangoztatják, hogy nem az emberek fogják megfizetni. Ennek a valóságáról mindenki meggyőződhet saját maga. Csak el kell menni a boltba és megnézni mennyit fizettünk tavaly és mennyit fizetünk idén. A pénzünk egyre gyorsabban és gyorsabban értéktelenedik el. Hiába olcsó a csirkefarhát, ennek a veszteségét a bolt beszedte, a kiflin, kenyéren, zöldségen. Ha most újabb sarcot fog kapni a nyakába, akkor azt is be fogja szedni. 

Valójában mindenki logikusan cselekszik. A kormány onnan vesz el pénzt, ahonnan tud. A cégek ezt úgy hárítják tovább az emberekre, ahogy tudják. Van egy jól bevált forgatókönyve a sarcolásnak. Mondjuk egy jó célt. Anyák megmentése, ország védelem, korházak rendbetétele, stb. Nevezzünk meg bűnös cégeket, akik "extra" profitot szednek be, adóztassuk szét őket, aztán ha árat emelnek, akkor arról már nem tehet senki.

Bájos, amikor az inflációt két részre bontja a propaganda. A fizetések emelkedése a kormány kitartó munkájának az eredménye. Az árak emelkedése természetesen Brüsszel hibája. Egy ideje már nem emlegetik Sorost, csak nem beteg szegény? 

Várom, hogy értelmes módon kérdezzék meg a kormányt a mostani sarcok kapcsán.

• Még mindig fenntartja a miniszterelnök azt a mondatát, hogy csak gyenge országnak van gyenge valutája?
• Ha most elveszik az "extra" profitot, akkor ha veszteségesek lesznek a cégek, akkor majd segít az állam?
• Ha az extraprofit rossz dolog, akkor egy olimpiai bajnok jutalmát is el kell venni, mert extra jól teljesített?
• Ha nem fogják a cégek ráterhelni a sarcot a lakosságra, akkor kire fogják? A tulajdonsora?
• Ha egy szomszédos országban fogják megsarcolni a magyar cégeket, akkor mit fog reagálni a kormány?
• Ha az ellenzék nyert volna és ők javasolnak egy ilyen megszorító csomagot, akkor mit reagált volna a Fidesz?

A miniszterelnököt profi politikusnak tartom. A mellette dolgozó kommunikációs csapat is elsőosztályú. Figyelnek arra, hogy Orbán Viktor csak pozitív üzenteket mondjon, hogy ne lehessen megfogni kényes témákkal. Persze ehhez az is kell, hogy csak olyan újságíró beszéljen vele, aki hűséges a Párthoz. Ez a taktika működik. Olyan meggyőzően, logikusnak tűnőnen beszél a kormányfő, hogy egy pillanatra még el is hiszem, hogy teljesen rendben van, hogy hatósági árat vezetnek be, hiszen meg kell védeni az embereket, meg kell állítani az inflációt. (Abba már kevesen gondolnak bele, hogy a kereskedők veszteséggel kell, hogy áruljanak termékeket és az is fontos szerepet játszik az infláció növekedésében, hogy a választások közeledtével őrült pénzosztogatásba kezdett a kormány.)

A miniszterelnök ma is a jó hír hozója akart lenni, de valami nagyon félrecsúszott. Ezt mondta reggel a rádióban. "Amíg van orosz gáz, addig van rezsicsökkentés". Mintha nem az lett volna eddig a rezsicsökkentés ára, hogy a hálózatkarbantartások elmaradtak és például az MVM veszteségét az államnak kellett megtérítenie. Vagyis az emberek adón keresztül is fizettek a rezsiért.

A következő mondat még meredekebb volt. "Magyarország a piaci ár alatt veszi a gázt Oroszországtól." Na ezen már csak nevetni lehet. Tényleg van bárki, aki elhiszi, hogy Putyin ennyire hülye? Esetleg úgy gondolkodott, hogy az évezredes orosz-magyar barátságra tekintettel, adjuk nekik 20%-al olcsóbban a gázt? Nem lehet, hogy esetleg volt mellette egy-két kérése is? Viktor, Viktor! Most nagyon kilógott a lóláb! Már csak az a kérdés, hogy az ellenzék le tud-e csapni egy ilyen magas labdát.

A Fidesz elkezdte a választási hajrát. Érzi, hogy nem biztos a győzelme, ezért csúcsra járatja a populizmust és az osztogatást. Igaz, hogy hitelből osztogat, de a hatalom megtartása mindennél fontosabb. Valljuk be őszintén ezzel a lépéssel tíz-, de akár százezrekkel növelte a szavazói számát. Sokan vannak, akik nem értik, nem érzik, hogy a hatósági ár milyen durva beavatkozás. Bezzeg ha a fizetéseket állítanák vissza az október 15-dikei szintre, akkor ugyanezek az emberek az utcára vonulnának. 

Hogy mindenki értse. A bolt megveszi normál áron a terméket, de csak veszteséggel árulhatja. Helyénvaló ez? Tegnap a benzinkutak fizettek, hogy a kormány népszerű legyen, ma a boltok, holnap kik?

Mi mást tehetett volna a kormány? Állhatta volna ő a cechet. Például rendkívüli segélyt ad a rászorult csoportoknak. Vagy esetleg Mészáros Lőrincz nyithatna boltokat, ahol ő veszteséggel árulná a lisztet és a cukrot. 

Hivatalosan azért van szükség hatósági árakra, mert nő az infláció. Orbán Viktor azt mondja, hogy erről természetesen külső okok tehetnek. A választási pénzosztogatás, a forint folyamatos elértéktelenedésének ehhez semmi köze nincs. Bájos, ahogy a hírekben egymás után jelentik be, hogy hatósági árat kell bevezetni, ugyanakkor újabb pénzosztások is lesznek. 

Már csak azt várom, hogy mikor fogja a miniszterelnök közhatalmilag megváltoztatni a kilogramm definícióját. A fürdőszobában a mérlege mindig egyre többet mutat, ezentúl olyan mérlegeket kell gyártani, amik annyit mutatnak mint 2012-ben.