Nem a megtakarítások hozamát, hanem magát a tőkét! Ilyet nem lehet, mondják legtöbben, hiszen nálunk a jellemzően a jövedelmet és a fogyasztást adóztatják. Ez nem olyan fájdalmas, hiszen ha veszel egy hűtőt, akkor ugyan ki kell fizetni a 27%-os áfát, de legalább örülhetsz az új szerzeménynek. A havi fizetéskor ugyan fáj, hogy a munkáltatótól és munkavállalótól is levonnak egy jó nagy részt, de a nettó megmarad. Egy tőkét terhelő adónál nincs semmi, ami csökkenti a fájdalmat. Képzeljük el, hogy milyen az, amikor a hangya dolgozik és adózik, költ és adózik, de most már a megtakarításaiból is elvesznek újból és újból. Mert neki van!
Szerencsére nálunk nincs vagyonadó. Ez nem következhet be. Vagy mégis? A mostani inflációs időszak furcsa helyzetet szül. Legyen a tőkénk 2m ft. Vegyünk egy baráti 12%-os inflációt és 13% kamatot a betétünkre. Ekkor a bruttó hozam 260e ft. A 15% kamatadó 39e, a vadi új szochó 33,8e. Vagyis a nettó hozam 187,2e. Egy év múlva tehát 2 187,2e forintunk lesz. Ennek az összegnek a jelenértéke 1 952e forint. Szegényebbek lettünk.
Ha 0% a szocho, a jelenérték akkor is csak 1 983e. Mivel eddig senki sem tiltakozott, gondolták mehet ez feljebb is. Közben vigasztal minket a tudat, hogy nem is az lényeg (állam bácsi szerint), hogy újabb bőrt húznak le rólunk.
Hogy történhet ez? Úgy, hogy az infláció egy olyan költség, ami a tökét is olvasztja. 1-2%-os infláció esetén ez fel sem tűnik, de a "háborús" inflációnál bizony már nagyon is számít. A korrekt az lenne, ha a kamatadó kiszámításánál figyelembe vennék a pénzromlást, mint hozam csökkentő tényezőt, és a csökkentet hozamra számolnák a kamatadót. Ezt persze sem Magyarországon, sem máshol nem követik. Az viszont magyar sajátosság, hogy egy felelős miniszter, arról beszél, hogy nem is olyan rossz a infláció.
Szomorú, hogy megint a hangyák járnak pórul.
