"Orrvitorlát fel, kormányt 20%-al balra, folytassák a hajófenék megtisztítását és a főárbocokat szereljék távolabb egymástól, hogy legyen hely egy harmadiknak is." Mindenki érzi, hogy a mondat két fele nincs összhangban egymással. Az első felét nyílt tengeren mondják, a másodikat a záraz dokkban. Az országot mégis így vezetik. A napi ügyek intézése mellett folyamatosan verik szét és építik újjá a fő rendszereket. A gond mégsem ez, hanem az, hogy akinek kormányoznia kellene, az sokszor nem kikerüli a viharokat, hanem kitalálja, hogy inkább viharbiztosra építsék át a hajót, aztán legyen inkább jégtörő, utána meg luxus jacht. A törvényeket a napi politikai igényeknek megfelelően folyamatosan változtatgatják.
Emlékezzünk a játékgép törvényre. Először központi szerverhez kötötték a gépeket és megemelték az adót. A vállalkozók inkább abbahagyták a bizniszt. Erre a kaszinókon kívül betiltották a játékgépeket, mondván mindig is az volt a cél, hogy a játékszenvedéllyel küzdőkön segítsenek. Most rájöttek, hogy mégis kevés a játékadó bevétel és további kaszinókat szeretne az állam.
Nekem azt mondták kiskoromban, hogy számoljak magamban 10-ig mielőtt valami meggondolatlant mondok, így el tudom kerülni a hibákat. Az államra vonatkoztatva ez azt jelentené, hogy minden törvénytervezet csak az elkészültét követő év rákövetkező január elsején léphetne életbe. Például a 2013. február 5-én megszületett törvény, 2015. január elsején lépne hatályba. Ha még ekkor is jónak tűnik a törvény, akkor talán tényleg jó.
Trafik törvény, magánnyugdíj pénztárak, takarékszövetkezetek államosítása, telefonadó, tranzakciós adó, rezsicsökkentés, devizahitelesek megmentése, Matolcsy csomag 1, 2, ..., Varga csomag 1, 2, pénztárgépek bekötése, elektronikus útdíj. Mi ezekben a közös? A bizonytalanság. Látjuk a kapkodást, hogy egyik héten ezt mondanak a másik héten mást és csak egyetlen dolog biztos a változás. Nézzük például a devizahitelesek megmentését. Már rengetegszer megmentették őket és most újból erre készülnek. Hogyan? Na azt nem árulják el. Nem azért, mert titok, hanem mert ők sem tudják és mert, ha konkrétumot mondanak akkor abba bele lehet kötni. Vagy ott vannak, voltak a magánnyugdíj pénztárak. Emlékszünk még, hogy hányszor változott az is? Hol van az akkor beígért egyéni számla? Csak kevés embert érint, de a lényeget jól mutatja a takarékpénztárak államosítása is. Megszületik az elképzelés, egy szempillantás és a szövetkezetek vezetői azt sem tudják mi van. A banki adókon hányszor fognak még emelni év közben? Az ember nem tudja, hogy melyik bankhoz érdemes mennie, hiszen egy kis idő és majd újból emelik az adójukat, amik megint felforgatják a banki díjakat. Szép dolog a tettre készség, de a kiszámíthatóság sem smafu.
Képzeljük el, hogy a kormány csak kormányozna. Az éppen aktuális törvényekből megpróbálja kihozni a legtöbbet, de nem akarja megváltoztatni azokat. Illetve, ha akarja, akkor arra 1-2 évet várnia kell. Ez olyan kiszámíthatóságot eredményezne, amit sokan hiányolnak manapság. Szerinted lesz jövőre Nemzeti Italbolt, milyen cégeket államosítanak, hányszor módosítják a már végleges adórendszert, milyen termékekre vezetik be a hatósági árat? Senki nem tudja, a kormány legkevésbé. Majd akkor foglalkoznak vele, ha odajutnak. Ha kell, akkor majd hoznak rá gyorsan egy törvényt, ha kell, akkor kitalálnak új adókat, hogy megteremtsék a háttért. Így nem lehet előre tervezni.
Képzeljük el, hogy a parlament csak a törvényekkel foglalkozna. Sokkal kevesebb szerepe lenne, mint most, mert minden törvény csak 1-2 év elteltével lépne hatályba. Ekkor nem lehet év közben traznakciós adót emelni, nem lehet toldozgatni-foltozgatni a felsőoktatási és más törvényeket, hanem előre kell gondolkozni. Végre a szakmaiság teret nyerhetne a politikai megfontolásokkal szemben.
Azt állítom, hogy egy stabil törvény, ami biztos érvénybe marad egy darabig, jobb, mintha a törvényt lecserélik egy új, picit talán jobb törvényre. A kormány ne akarjon új törvényeket, csak hosszabb távon. Addig használja a meglévőket. Ez kompromisszumot igényel, mert az aktuális kormánynak majd két évig az előző kormány törvényeit kell használnia. Ez talán olyan, mint az ügyész és az ügyvéd kapcsolata. Az egyik elítélni, a másik felmenteni akarja a vádlottat, de a kettőjük együttes munkája viszi előre az ügyet. Ha csak az egyik félé a hatalom, akkor az visszaéléshez vezet. Akkor nem kell tiszteletben tartani a játékszabályokat. Például, amikor az állam az átvállalt önkormányzati hiteleknek csak 92 százalékát akarta visszafizetni a bankoknak. Mivel ezt nagyon helytelenítették külföldről, ezért a kormány letett a szándékáról és kivetett hirtelen egy akkora új adót a bankokra, amely pontosan ennyi bevételt jelentett. Ha bármikor átírhatom a szabályokat, akkor inkább ezt teszem, mint hogy betartsam azokat.
A kormány rendeleteket továbbra is hozhatna, hogy a váratlanul felmerülő dolgokat kezelje, de éles határt kell húzni a rendelet és a törvény között. A törvény adja a kereteket, a rendelet beállít néhány paramétert. Például indokolt esetben lehet változtatni az adókulcs mértékét, de nem lehet egy teljesen új adót nagyhirtelen kitalálni.
A javasolt rendszer sem tökéletes. Például a törvénybe beraknak rengeteg paramétert, hogy tetszőlegesen lehessen formálni. A parlament mondhatja, hogy a ciklus második két évében már nem sokat dolgozik, mondván, felesleges, ha az új parlament majd kukába dobja a várakozó törvényeket. Egy hirtelen válságra nem lehet gyorsan reagálni, erre rendkívüli törvények kellenek. Ha egy várakozó törvényben találnak hibát az életbelépés előtt egy héttel, akkor a javításnak is kell két évet várnia? Ha nem akkor ezt nem használják ki arra, hogy a törvényt az utolsó napokban lényegileg változtassák?
Egy biztos a mostani rendszer, a minden héten módosul a törvény, mert most éppen ez kényelmes, már bizonyítottan lelasította a gazdaságot, csökentette a beruházásokat. Mondhatjátok, hogy naív vagyok, ha azt hiszem, hogy a politikusok, majd létrehoznak egy olyan rendszert, ahol a cselekvési terük sokkal kisebb, mint a mostani. Talán így van. Azért én reménykedem, hogyha a parlament létszámát le tudták csökkenteni, akkor ezen a lépésen is elgondolkoznak. Fájdalmas a sziámi ikreket szétválasztani, de ez a helyes lépés.
