A védőoltásokhoz hozzászoktunk. Gyerekkorábban mindenki kapott, meg se fordul az emberek fejében, hogy például a bárányhimlő elleni oltást ne adassa be a gyerekének. A koronavírus elleni oltás kapcsán valahogy az a vélekedés terjedt el, hogy ennek önkétesnek kell lennie. A kötelező oltás hirtelen az emberi szabadságjogok sárba tiprásával lett egyenlő. Próbálják rábeszélni az embereket az oltásra, de látszik, hogy aki nem olttatta be magát az ezután se fogja.

A beoltottak száma most 5,5m plusz sokaknak a betegségen való átesés adott védettséget. Ez viszont így is azt jelenti, hogy több millió ember van védelem nélkül. Azt se felejtsük el, hogy a védettek védettsége se tökéletes. Oltástól függően 70-90% közötti. Mi történik ősszel, mi lesz, ha ideér egy veszélyesebb variáns? Most úgy tűnik, hogy túl vagyunk a járványon, de erre nincs semmilyen garancia. Ahogy megérkezett a második és harmadik hullám, ugyanúgy megjöhet a negyedik is. Újból lezárások, kijárási korlátozás, és az egészségügyi rendszer is simán túlterhelődhet. Arra nincs statisztika, hogy hányan haltak meg azért halasztották a vizsgálatokat, műtéteket, mert a kifáradt orvosok, nővérek többet hibáztak. 

Miért nem olttatják be  magukat az emberek? Mert félnek és mert nem hisznek az orvosoknak, de főleg a politikusoknak. A félelem egy része megalapozott, hiszen ezeket az oltásokat nem tudták olyan alapossággal tesztelni, mintha tíz év állt volna rendelkezésre. Egy új oltásnál kevés a tapasztatlat. Ráadásul a média nagyon eltúlozta a mellékhatások bemutatását. Ki akarna olyan oltást, ami vérrögöt okozhat. (Én pont azt kaptam.)

Egy ismerős elmondta, hogy egy kisgyerek mennyire félt egy (nem koronavírus elleni) oltástól. Sírt, rúg-kapált, könyörgött, hogy anyu segíts. Ki az, akinek nem szakad meg ilyenkor a szíve? Persze a gyereket lefogták és beoltották. Ez volt az ő és a társadalom érdeke is. A kisgyerek félelme, nem racionális érveken nyugszik, nem a hatásosság és a mellékhatások alapos áttanulmányozása után döntött. Félt a tűtől, a fájdalomtól, az ismeretlentől. Ezek természetes érzések, de a felnőttévállás része, hogy megtanuljuk, hogy nem mindig szabad hallgatni az érzéseinkre. Az érzések sokszor tévútra visznek.

Az oltásellenesek látják, hogy számtalan embert beoltottak a környezetükben, nem lett különösebb bajuk, de ők még se akarják az oltást, mert nem merik vállalni a felelőséget. Úgy gondolják, ha betegek lesznek, akkor arról nem tehetnek, ha viszont az általuk kért oltás miatt lesz bajuk, akkor az az ő hibájuk. Van, amikor nem jó az embernek, ha szabadon dönthet. Valamilyen mértékben ez mindenkire igaz. Én például a kedvenc kajámra nem tudok nemet mondani, akkor sem, ha már jól laktam. 

Gyakori érv, hogy rajtam ne kisérletezzenek. 100 százalékos garancia nem létezik, ahogy 100 százalékos hatékonyság sem. Igaz, hogy 1 millió emberből egy embernél vérrög keletkezhet, de a teljes kép bőven pozitív. Természetesen a hírekbe csak a rendkívüli esetek kerülnek be. Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy az a hír, ami annyira ritka, annyira valószínűtlen, hogy arra mindenki felkapja a fejét, mert az átlag ember sosem találkozik ilyesmivel.

A társadalmi felelősség megköveteli az oltást. Lehet, hogy egy új variáns majd elsősorban az oltatlanok között terjed, de ha ők leterhelik a korházakat, akkor engem sem tudnak ellátni egy teljesen más probléma esetén sem. Sajnos a kormány politikai alapon gondolkodik, ezért nem tesz újabb lépést a kötelező védőoltás felé. Pedig ez az ő felelősége. Azt se felejtsük el, hogy az új variánsok nagyobb védtelen populációban tudnak létrejönni. Tényleg akarunk egy magyar mutánst is?

Lakásbiztosítása mindenkinek van. Ha felgyújtom a házamat, akkor biztosító nem fizet. Ez teljesen logikus. Ha tűzijátékot gyártok otthon, a biztonsági szabályok betartása nélkül, akkor a biztosító megint nem fizet. Miért is fizetne, ha nem tartottam be az elemi biztonsági intézkedéseket. A tb is egy biztosítás. Itt is be kell tartani az elvárható elővigyázatossági előírásokat. Ha van oltás, és nem élek vele, akkor ne fizessen a biztosító. Ez talán elég lesz arra, hogy ne csak az érzéseikre hallgassanak sokan, hanem végre felnőjenek.