Politikusnak lenni nehéz. Az emberek azt szeretnék, hogy minden kívánságukat teljesítsék, de ez katasztrófához vezet. Például ki az, aki a lezárások szigorításáért kampányol? Mármint az orvosokon és a járványügyi szakembereken kívül? Mindenki az újra nyitásért lobbizik. Ha ő nyitva lehet, akkor én is had legyek. Nehéz ilyenkor egy politikusnak nemet mondani. Orbán Viktornak 2/3-os felhatalmazása van a kormányzásra, a pártja egységesen áll mögötte, ő az illetékes elvtárs, az egyszemélyi felelős azért, hogy miként kezelte a járványt. Minden nap újabb és újabb halálozási rekordok dőlnek meg, a kormánymédia mégis attól hangos, hogy mennyivel jobban kezeljük a járványt, mint a hanyatló nyugat. Korábban azt mondták, hogy a napi esetszámot nem kell nézni, hiszen a halálozás a lényeg. Amíg az alacsony, addig nincs gond. Most már az egymillió főre jutó halálozás ranglistáján előkelő helyet foglalunk el. Elmondták, hogy ezt a mutatót sem igazán releváns.

Mindenki tudja, hogy a vírust egy teljes lezárással lehet legjobban legyőzni. 3 hétig teljes lezárás. Minden üzem leáll, minden bolt becsuk, az utakat lezárják, kijárás csak kivételes esetben. Ez nagyon nagy ár, hiszen az élelmiszerellátást katonaságnak, rendőrségnek kell megoldani. Nagyon nehéz megmondani, hogy hol vannak a kivételek, hiszen egy erőműi dolgozó, az orvos mégis jusson el a munkahelyére, de ha túl sok a kivétel, akkor keveset ér a lezárás.

Ezt a teljes lezárást akarjuk elkerülni már egy éve. Nem csak a politikusok, hanem mi állampolgárok is. Pedig tudjuk, hogy nem csak a lezárásnak van ára, hanem a nyitásnak is. Napi 100-200 halott. Persze nem csak a magyar kormány vizsgázott elégtelenre, hanem az EU és az USA is. A legszomorúbb, hogy ha a halottakat nem is nézzük, akkor is kevésbé fájdalmas egy 3 hetes teljes lezárás, mint az egy év részleges.