2013. szeptember 4. reggel, Kossuth rádió: A kormány hajlik a Fidesz frakció kérésére és komolyan megfontol egy újabb 10%-os rezsicsökkentést. A témáról Kiss Jánosnét is megkérdeztük. "Már az első rezsicsökkentés is sokat segített, érezhetően csökkentek a költségeinket, de az új csökkentés is hasznos lenne. Gyerekek vannak a családba és a felszbaduló pénzt az ő iskolázásukra fordítanánk."
Nem szó szerint idéítem, de ez volt a lényege a hírnek. Elsősorban nem a hírt akarom kommentálni, hanem annak a tálalását. Mindenki döntse el, hogy az államnak feladata-e, szabad-e megmondani, hogy egy cég mennyiért árulhatja az áramot, a dinnyét vagy éppen egy széket. Vajon a Kossuth rádió jól tálalta-e ezt a hírt? Ezt a hírt elő lehet adni úgy, hogy
- egy MSZP-s képviselő véleményét idézik, aki elmondja, hogy ez csak egy újabb választási fogás, amibe belerokkanak az önkormányzati közműcégek és akár már rövid távon is romolhat az ellátás biztonsága.
- csak a tényeket mondják el, beszélnek arról, hogy külföldön milyen példákat ismerünk a rezsiárak fixálására, ott ez mennyire bizonyult járható útnak, hogy határozzák meg az árakat, Németországban, Angliában, hány százalékos eredményt értek el a közmű cégek itthon, hogy változott ez az első rezsicsökkentés határsára, stb.
- csak a pozitív oldalát mutatják a döntésnek, hogy milyen jóságos is ez a Fidesz.
A Kossuth rádió melyik megközelítést vállasztotta? Miért? Nyilvánvalóan a rádió az államtól kapja a pénzt és ezért segíteni akarja az államot illetve a kormányt. Viszont akkor segítene igazán, ha objektív lenne és feltenné a kérdéseket, amiket fel kellenne tennie. Ha egy négyévesnek szólt volna hír, akkor teljesen a helyén lett volna. A Fidesz jót akar az embereknek, ezért megkéri a kormányt, hogy tegyen meg valamit. A kormány is jót akar, ezért teljesíti is a kérést. Ennek hála, több jut majd a gyereknek. Tényleg ezen a szinten kell szólni rádióhallgatókhoz?
Egy ügyvédnek nem az a dolga, hogy mérlegelje, hogy a védence bűvös vagy ártatlan, neki mindenárón védenie kell. A Kossuth rádiónak sem szabad néznie, hogy ki kormánypárti, ki ellenzéki, hanem szét kell cincálnia minden hírt. Utána kell járnia a hírnek, felkészülnie, elemeznie és rámutatni minden erős és gyenge pontjára. Egy valamirevaló újságíró feltette volna a kérdést, hogy meddig fog élni a csökkentett rezsi, ki döntötte el, hogy az áram beletartozik a rezsibe, de a kenyér és a telefon nem, hogy van-e még nyereség a közmű cégeknél, ha igen mennyi, miért pont megint 10% a csökkentés mértéke, ezt milyen számítások támasztják alá, miért nem egyszerre történik a rezsicsökkentés, stb.
A devízahitel probléma során felváltva szokás hibáztatni az államot, a bankokat és a hiteleseket. Ha lett volna akkoriban néhány tökös újságíró, akik kiszámolják, hogy mi történik a törlesztőrészletekkel, ha bekövetkezik az kedvezőtlen forgatókönyv, ami be is következett, akkor legalább néhány embert el tutdtak volna tántorítani ezektől a hitelektől. Az újságíróknak bátran kell kérdezniük.
