Divatos azt mondani a nyugdíjra, hogy meg sem érem, vagy hogy úgyse lesz, mire odajutok. Ha ezt komolyan elhinnénk, akkor mindenki itthagyná az országot. Akkor lesz nyugdíj vagy nem lesz nyugdíj? A magyar közéletben most erről nem hallani. Az utolsó hír, hogy lehet, hogy megint lesz reálnyugdíj növekedés, mert az inflációt rosszul becsülték. Spanyolországból érkezett egy hír, hogy okos emberek kitaláltak egy okos rendszert. Leegyszerűsítve a lényege, hogy csak azt költsék el, ami rendelkezésre áll, egyébként új adók vagy magasabb nyugdíjkorhatár kell. Ismerős elképzelések?
Mit is kell tudni a nyugdíjról? Valamikor majd kapsz, valamennyi összeget, ami majd valahogy változik. Az állam összesen csak ezt ígéri. Kiszámoló leírja, hogy eredetileg az időskori éhezés miatt vezették be, olyan korhatárral, ami az akkori átlagéletkor felett volt. Jakab Andor levezette, hogyha valaki szorgalmasan dolgozik egész életében, akkor bőven összeszed annyi megtakarítást, amiből nyugodtan élhet. A mostani nyugdíj sok vagy kevés? Ha a dolgozókat, a cégeket kérdezed, akkor sok. Ha a nyugdíjasokat, akkor kevés. Nemrég számolta egy nyugdíjas, hogy a jövő évi emelés neki mennyit jelent. Nem volt hasra esve tőle. A malacpersely azt tanítja meg a gyereknek, hogy csak az van benne, amit beleraknak. Nyugdíjkasszából mindenki kivenni szeretne csak.
Mágikus megoldás nincsen, de van néhány tényező, amit figyelembe kell venni.
- Népesség fogyás. Akármilyen nyugdíj rendszert találnak ki, ez a fő probléma. Nem mindegy, hogy két aktívnak kell eltartani egy inaktívat vagy fordítva. Az utóbbi esetben négyszer annyi járulékra van szükség! Nem véletlenül ösztönzik a gyerekvállalást. A bolygó fenntarthatósága szempontjából előnyös lenne a kisebb népesség, de valahogy el kell jutni odáig, hogy beálljon a rendszer.
- Átállás felosztó-kirovó rendszerről tőkefedezetire. Sokan hangoztatják, hogy át kell állni, mert akkor mindenki magának takarékoskodna. Viszont akkor is igaz, hogy globálisan nézve, mindig csak az aktívak által termelt tortát lehet elosztani. Elvileg a felosztó-kirovó rendszer is lehetne hatékony, de elvileg a szocializmus is lehetne az. Egyelőre odáig jutottunk el, hogy kaptunk egy ígéretet egyéni számlákra. A tőkefedezeti rendszernél, ahogy az a magánnyugdíj pénztáraknál láttuk, túl nagy a kísértés, hogy az állam hirtelen sok pénzhez jusson. Az átállás csak a tőke fedezeti rendszerről könnyű.
- Nyugdíjas szavazatok döntik el a választásokat. Ez az, amit nem kell senkinek magyarázni. A demokrácia sajnos ilyen.
- Az emberek hozzászoktak a jóhoz, abból nem akarnak engedni. Hiába lenne egy igazságosabb rendszer, senki nem vállalja azt, hogy meglévő nyugdíjakat csökkentsenek.
- A nyugdíj rendszerbe rengeteg szociális elemek keveredett. Gondoljunk csak az ingyen tömegközlekedésre. Nem sajnálom én, de ezzel a logikával a kenyér is lehetne olcsóbb a nyugdíjasnak. Lehet érvelni, hogy a szolgálati idő is számítson, ne csak a befizetett járulék, de akkor megint csak katyvasz rendszert kapnánk.
- Nyugdíjak adóztatása. Ez megint egy tabu téma pedig ez tisztítaná a rendszert és lehetővé tenné, hogy akinek több a nyugdíja az több adót fizessen és ezzel segítsék a kisebb nyugdíjút. Szociálisnak kell lenni bizonyos mértékig, de átláthatóan! Ha azt mondják, hogy nekem 150 ezer nyugdíj jár, de 50 ezret adózok, az nem ugyanaz, ha azt mondják, hogy nekem csak 100 ezer nyugdíj jár.
- A politika érdeke a zavaros. A politikus szeret adni, ha tiszta lenne a rendszer, látszana ki a tücsök, ki a hangya, akkor sokkal nehezebben tudna osztogatni.
- Egyik ország sem tartja explicit adósságként nyilván a nyugdíjakat. Akkor megint túl tiszta lenne a rendszer. Pedig csak elhatározáson múlik. Például mindenkinek a nyugdíj számláján gyűlne államkötvény. Igaz, akkor az államadósság sokkal csúnyábban nézne ki.
- Sokan nem értik a pénzügyeket. Az ilyen emberekkel könnyen el lehet hitetni bármit. Ők azt akarják hallani, hogy majd az állam gondoskodik róluk.
- Egy működő rendszert megváltoztatni, olyan nehéz, mint egy tankert kormányozni. Hatalmas a tehetetlenség ezért vagy hosszú idő, vagy háború méretű külső sokk kell.
Most nem foglalkoznak a nyugdíjakkal, de vihar előtti ez a csend. Amikor a gondok súlyosbodnak, akkor már késő lesz. Egy sokpárti megegyezés nyugdíj ügyben történelmi tett lenne!
