Ha nyersz kétmillió forintot, akkor mit csinálsz? Elviszed a családod ebédelni étterembe, megveszed a gyereknek a biciklit, amiért eddig rágta a füled, de aztán észbe kapsz és a maradékot a hiteled törlesztésére fordítod. Ezt a józan logikát követte a jogalkotó, amikor bevezette az adósságszabályt. Ha növekszik a gazdaság (talált pénz), akkor felét használják el, a másik fele menjen államadósság törlesztésre. Görögország példája után talán senkinek nem kell magyarázni, hogy mi történik, ha az állam korlátlanul költ. Az adósságképletben persze szerepel az infláció is, de az most alacsony és az egyszerűség kedvéért eltekinthetünk tőle. Minden állam abban reménykedik, hogy az adósságot az előbb leírt módon ki tudja nőni. Ha ez ilyen egyszerű, akkor mi a gond? A talált pénzt az állam már elígérte. Színt kell vallani, hogyha a talált pénz 50%-t túl sok adósságtörlesztésre fordítani, akkor mennyit kéne. 40%-t, 20%-t vagy esetleg csak 10%-t? Valószínűleg nem a százalékot csökkentik le, hanem egy teljesen más képletet találnak ki (amitől persze a lényeg nem változik). Az senkinek sem fordul meg a fejében, hogy az államadósságot, mint minden adósságot, akkor is illene csökkenteni, ha egyáltalán nincs talált pénz, ezért a növekedés az egyetlen lehetőség. Te mit gondolsz?
A kiszámíthatóságról meg csak annyit, hogy a törvényt meghozták, de rögtön 2016-ra halasztották az alkalmazását. Most eljött a 2016-ös költségvetés is és vagy megint halasztanak vagy inkább teljesen átírják a törvényt.
Update 2015. 05. 13: "A kormány kezdeményezni fogja a stabilitási törvény módosítását az adósságképletre vonatkozóan annak érdekében, hogy a gazdasági növekedést erőteljesebben támogató költségvetési politika valósuljon meg az államadósság csökkentése mellett."
Fordítás: A talált pénz elköltése folyó kiadásokra segíti a gazdasági növekedést, ezért ezt kell tenni. Ugyanakkor az államadóság csökkentésére is költeni kell ugyanebből a talált pénzből.
