Avagy latinul "Panem et circenses!" régi római bölcsesség. Ha a római polgár kapott alanyi jogon kenyeret, akkor nem éhezett sem ő, sem a családja. A teli has elég az állatoknál, de az embernél nem. Ha viszont volt cirkusz is, akkor lehetett szórakozni és ennél is fontosabb, lehetett miről beszélni. Ha polgárok arról beszéltek, hogy melyik gladiátor fog nyerni, vagy milyen volt az utóbbi összecsapás, akkor nem fognak arra gondolni, hogy elvesztettek egy háborút vagy egyik-másik szenátor a közösből növeli a magánvagyonát.

Kenyeret és cirkuszt! Egyik ismerősöm azt mondta, hogy zseni volt az, aki ezt kitalálta és hogy ma nincsenek ilyen zsenik. Tényleg nincsenek? Elgondolkodtam egy kicsit. Eszembe jutott, hogy karácsony táján a Kossuth, a tv2, az origo.hu egyfolytában arról beszél, hogy a kormány mennyi plusz pénzt ad a nyugdíjasoknak. Azt sugallják, hogy ez nem egy járandóság, amit a befizetett nyugdíjjárulék fejében kapnak, hanem egy kegy, amit a mindenkori kormány osztogat. Ha jól szavaznak az emberek. 

A cirkusz miatt még gondolkodni sem kellett. Az asztalon előttem volt egy újság, teljes oldalas hirdetésben mosolygott rám Soros. Tudják, az a Soros, aki minden buszmegállóban vigyorog. Kiröhögi a magyar embert. A kisembert. Ő a milliárdos. Migránsokat akar hozni Magyarországra. Minden családba hármat! Hát megörült ez? Gusztustalan ahogy vigyorog, gusztustalan az ember. Olyan öreg, ráncos, kaján. Ő irányítja Brüsszelt és még boszorkányokkal is üzekedik. 

Szóval van miről beszélni a magyaroknak. Azzal, hogy erről írtam én magam is hozzájárultam a cirkuszhoz.