A számok makacs dolgok. Matek dolgozatban nehéz megmagyarázni, hogy 3 + 2 + 1 = 10, de sokan úgy gondolják, hogy a gazdasában vannak fontosabb dolgok is, mint a matematika. Ha még a politika is közbe jön, akkor a számtan az utolsó helyre szorúl vissza. Ha kell, hoznak egy rendelkezést, hogy az előbb említett összeg az mégiscsak 10.
Próbáljunk meg elképzelni elképzelni egy utópisztikus világot, ahol a matematikát szigorúan veszik. Magyarország nem ilyen, de nem kell szégyenkeznünk, más országokban is kreatívak sokszor a vezetők. Egyre másra jelennek meg az elképzelések a devizahitelesek legújabb megsegítésével kapcsolatban. A politikusok szeretnek jó tenni, még a lottókárosultakat is megmentenék. Ezen ne csodálkozzunk, mert egy abszolút monarchiában a király a saját pénzéből jótékonykodik, egy demokráciában mindig az adófizetők pénzéből gazdálkodnak. Na, de vissza a matematikára. Az utópisztikus világban nem lehet úgy megmenteni a devizahiteleseket, hogy az senkinek se fájjon, senkinek kerüljün pénzébe. Az se segít, ha a terhek több év alatt jelentkeznek, hiszen a pénznek van időértéke. A lényeg az, hogy a terheket a három félnek, az adósnak, a banknak és az államnak kell viselnie valamilyen megosztásban. Akárhogy is trükköznek, akármilyen furmányos konstrukciót is találnak ki, a terheket, akkor is a három félnek kell állnia a cehet.
Ha csak két fél lenne, akkor egy egyszerű szakasszal és egy a szakaszon lévő ponttal lehet ábrázolni a teher megosztást. A piros pont esetén 80% terhet visel A, 20%-t B. Ha a piros pont a szakasz jobb szélén lenne, akkor minden terhet B viselné. Tudom, hogy nagyon egyszerű dolgot magyarázok, de már túl sokszor hallottam, hogy ez meg az előjött egy olyan javaslattal, hogy mindenki jól jár.
Azért tudják ezt megtenni, mert a valóság bonyolúlt, és ha az ember nem látja át pontosan miről van szó, akkor hajlamos elhinni, hogy a kecske is jól lakik meg a káposzta is megmarad, hiszen azt egy neves szakember mondja. Ha három szereplő van, akkor a fenti ábra mutatja a költségek megoszlását. A piros pontban az adós viseli a terhek 50, a bank 20, az állam 30 szálékát. Ha az adósnál lenne a pont, akkor ő viseli a terhek 100%-át, ha a bank és az állam között félúton lenne, akkor mindketten 50%-ban lennének terheltek. Egyszerűen nincs olyan pont, hogy ne jöjjön ki a 100%.
Azon lehet vitatkozni, hogy milyen legyen a megosztás. Van aki szerint, viselje a bank az összes terhet, maradjon meg az adós lakása és engedjék el a tartozását. Ez a tökéletesen unortodox megoldás. Elsőre jól hangzik, elvégre a bankok tényleg felelőtlenül hiteleztek, tényleg trükköztek többször is a homályosan, bonyolúltan fogalmazott szerződésekkel. De ha valakinek megtakarítása van, az nem fog örülni, ha a hitelesek nem fizetnek a bankban és az csődbe kerül. Azt is nehéz megmagyarázni, hogy az állam bármikor átírhat egy szerződést. Mások szerint fizessen az állam (a tökéletesen szociális megoldás), neki volt felügyeleti joga, ha időben korlátozza a devizahitelezést, akkor most nem lennénk gondban. Különben is az állam feladata, hogy segítsen rendkivüli helyzetben és ez pont az. Ühüm. Akkor, az államnak meg kéne mentenie minden céget, a Gyulai húskombináttól, a Malévon át (opsz késő), egészen a Dunaferig. Meg persze minden magánszemélyt is, ha nem sikerül a vállakozása. Egyre többen mondják, hogy Adós fizess (a szigorúan igazságos megoldás). Ő vette fel a hitelt, neki lett háza, ő vállalta a kockázatot. Nem jött be a számítása, de ezt ne azokkal fizetessék meg, akik nem is mertek felvenni hitelt és albérletbe mentenk vagy akik vállalták a forinthitel magasabb kamatát. Mégis sok családról van szó, sok sorsról, sok szavazóról.
Amiről írni akartam, az nem az, hogy miként kell megosztani a terheket, hanem az, hogy matematikailag nincs olyan megoldás, amiben mindenki jól jár. Hamarosan meglátjuk mi lesz a megoldás.
