A kormány kezdi megszellőztetni, hogyan képzeli a devizaadósok megmentését. Három pontot neveztek meg:
1. a devizaalapú jelzáloghitelek havi törlesztőrészletének "jelentős csökkentése"
2. a törlesztőrészletek kiszámíthatóvá tétele hosszú távon
3. a devizahitelesek nem járhatnak jobban, mint a forintban hitelt felvevők.
A kisebb és kiszámítható szöges ellentétben áll azzal, hogy a forint hitelesek sem járhatnak rosszul. Ez olyan, mintha azt mondaná valaki neked, hogy alaposan ellenőrizd ezt a feladatot, de nagyon gyorsan. Valamit vagy összecsapunk gyorsan, vagy megcsináljuk lelkiismeretesen, de a kettő együtt csak ritkán megy.
A devizaadósoknál is el kell dönteni, hogy igazságosak vagy szociálisan érzékenyek legyünk. Az utóbbi esetben azt mondjuk, hogy 35 ezer nemfizető szerződést, ennyi családot kell megmenteni. Nehéz helyzetbe kerültek, nem csak ők hibáztak, a társadalmi szolidaritás nevében segítsünk nekik. Ekkor viszont ne áltassa magát senki, a forinthitelesek forinthitelesek rosszul járnak. Ez pont olyan, mint amikor azokon segítenek egy földrengés után, akiknek nem volt biztosítása. Emberileg érthető, de aki biztosítással rendelkezik joggal kérdezik, hogy akkor ők miért is fizették évekig a biztosítási díjakat?
Lehetünk igazságosak, védhetjük a forinthiteleseket és az adófizetőket. Ekkor betartjuk a "bűnös" kapitalizmus játékszabályait és azt mondjuk, hogy ne mindig a tücsök járjon jól. Ha valaki kockázatot vállalt, akkor viselje a felelősséget, akkor is ha rossz lóra tett. Ekkor a forinthitelesek nem járnak rosszul, de a törlesztőrészletek sem fognak jelentősen lecsökkeni.
Sokan hinni akarják, hogy a kecske is jól lakhat és a káposzta is megmaradhat, de ez csak legritkábban van így. A politikusok szerint ez lehetséges. Azért mondják, mert mi ezt akarjuk hallani. Csak nehogy a sok ismétlés hatására néhányan teljesen sutba dobják a józan eszüket.
