A kínálat törvénye (S) szerint, minél drágábban adható el valami, annál több cég kezdi előállítani vagyis egyre nagyobb a kínálat (Q). Alacsony ár esetén csak a leghatékonyabb cégeknek éri meg ezzel foglalkozni, ha nagy az ár (P), akkor boldog-boldogtalan ezt gyártja, és persze vannak a köztes esetek.
A kereslet törvénye szerint (D), minél olcsóbb valami, annál többen fogják megvenni. Például a telefon régen kiváltság volt, ma már egy hétköznapi cikk.
A kereslet és a kínálat kialakítta az egyensúlyi árat (P1). Ha valaki drágábban árul, akkor elmennek a vevői, ha olcsóbban akkor mindenki hozzá rohanna, de persze a nagy igényt nem tudja hirtelen kielégíteni és visszaáll az egyensúlyi ár.
Ebbe piszkít bele az internetadó vagy bármilyen más különadó, amit a normál társasági adó mellett kell fizetni. A kínálati görbét eltolja balra (S2). A P1 ár egy részét elviszi az új adó, vagyis kevesebb cég tud nyereségesen termelni ezen az áron. Ennek hatására egy új, magasabb ár (P2) alakul ki, amihez kisebb előállított mennyiség tartozik (Q2).
Ki lehet találni egy új közgadaságtant, de azért jó tudni, mit tanítanak az iskolában. Azt mondják, hogy nem lehet áthárítani az új adókat, de ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem vesszük el minden cégtől az extra profitot és máris itt a kánnaán? Jó lenne azt is tudni, hogy mire vetnek ki legközelebb különadót. Végezetül bármilyen adót vetnek ki, de azt elcsalják, ahogy az áfá-t, akkor értelmetlen az egész.
