Első körben a Nemzeti közműszolgáltató (Nksz) a gáz üzletágba száll be. Még olcsóbb lesz a gáz, sugallják az illetékesek. Óhatatlanul eszembe jutott az Emfesz, amely szintén olcsó gázzal szerzett rengeteg ügyfelet. Csak egy szerződést kellett aláírni és onnantól kevesebbet kellett fizetni. A piacgazdaság törvényeit az Emfesz sem tudta áthágni. A lakossági gázüzletág már most is veszteséges, ezért nem igazán lehet csökkenteni az árat. Vajon sikerül ez az Nksz-nek, el tudja kerülni az Emfesz csődjét?
Az Nksz állami cég és az állam a szabályokat könnyen tudja alakítani. Emlékezzünk csak arra, hogy a tesco-nak 60 szorosára nőtt az élelmiszerfelügyeleti, díj a coop-nak nem változott. Erősen hangsúlyozzák, hogy az Nksz normál piaci cég lesz, de a bizonygatás pont azt jelenti, hogy ez nagyon kétséges.
Mondták már, hogy az Nksz nonprofit lesz, utóbb hogy visszaforgatják a cégbe a nyereséget. Ha nem lesz osztalék, akkor az mindent megold. A kérdés, hogy melyik gazda műveli lelkesebben a földet, az, amelyik részesedést kap a terményből vagy az, amelyik köszönömöt? Miért felejtették el olyan sokan, hogy az állami a pazarlás szinonimája. Nem mintha a magánszektorban nem lenne pazarlás, vagy az állami cég ne lehetne hatékony. Csak a tapasztalat azt mutatja, hogy az állam mindig rosszabbul teljesít.
A klasszikus közgazdaságtan szerint a piac nem tud mindent jól irányítani. Az egyik ilyen terület, ahol nagyon nagy az üzlet elindításának a fix költsége. Ilyenkor a monopólium nagyobb társadalmi haszonnal jár, mint a verseny. A kérdés, hogy hol van a határ? Ha egy szolgáltató adja az összes közművet, egy számla lesz, akkor mennyi helye lesz az innovációnak, a hatékonyságnak? Ha az Nksz-nek egy jó üzleti érdekkel megáldott, karizmatikus, jó kapcsolatokkal rendelkező, önzetlen vezetője lesz, akkor nagyon jól működhet. Vajon mennyi erre az esély?
