Amikor a szervezetet megtámadja egy betegség, akkor az immunrendszer felveszi a harcot és általában le is győzi korokozókat. Amikor valakit az AIDS vírus támad meg, akkor elsőként maga az immunrendszer megy tönkre, így nem tud harcolni a fertőzés ellen. Ha valakinek kellően erős az akaratereje, akkor sok mindenen túl tudja tenni magát. Például, ha éhes, akkor nem panaszkodik, hanem elviseli. Ha keményen kell dolgozni, akkor a célra koncentrál és nem nyafog. Viszont, ha valaki álmos, akkor sokszor hiába akar fennmaradni. Amint álmosodik, elillan az akaraterő, és már nem tud küzdeni az álomsággal.
Ha valaki mások problémáját tekinti, akkor általában világos, hogy ők mit rontottak, hogy kellett volna viselkedniük. Persze nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, de két külső szemlélő el tudja mondani, hogy mi a véleménye, miért úgy gondolkodik, meghallgatja a másik véleményét, mérlegeli, hogy kinek az érvei jobbak. Vagy kompromisszumra jutnak, vagy nem, de akkor is tiszteletben tartják egymás álláspontját.
Amikor a két fél nem más, hanem a saját problémáját akarja megoldani, akkor teljesen máshogy zajlanak a dolgok. Sokakban az értelem helyett az érzelem kezd el irányítani. Azt érzik, hogy a másik bántani akarja őket, hogy az eltérő vélemény valójában támadás. A hallásuk hirtelen szelektív lesz, csak azt hallják meg, amit akarnak, de az is torzul. Én is elvégeztem annyi házi munkát, mint te. Mondja az egyik. A másik ezt úgy hallja, hogy „Én több házimunkát végeztem, mint te”. Hirtelen rosszul ítélik meg egymás hangnemét is. Ha kedves volt, azt semlegesnek érzik, ha semleges volt, akkor az biztos támadó szándékot rejt. Az értelem rossz adatokból dolgozik, de valójában mindegy, hogy mik a tények. Az elme fantasztikus kreálmány. Öt logikai láncot is le tud vezetni, amik csodák csodájára, mind azt mutatják, hogy nekem van igazam. Ha jut is eszembe egy olyan gondolat, ami árnyaltabban mutatja dolgokat, vagy véletlenül figyelek arra, amit a másik mond, és aszerint én vagyok a vétkes, vétkesebb fél, akkor azonnal elvetem ezt a gondolatmenetet. Csak azokra az érvekre figyelek, amik azt bizonyítják, hogy nekem van igazam. Az érzelem nem szorítja ki az értelmet, hanem maga alá rendeli.
Nincs könnyű megoldás ezekre a helyzetekre. El lehet halasztani a vitát másnapra, amikor az érzelmek már csillapodtak. Lehet a másik helyébe képzelnünk magunkat. A legjobb technika talán az, hogy akkor is engedek, bocsánatot kérek, ha úgy érzem, hogy nekem van igazam. Ennek csak akkor van értelme, ha ezt a másik is megteszi.