Sok embernek olyan érzése van, mintha eljött volna a Kánaán. A cégek kétségbeesetten toboroznak embereket, ha kell ukránokat hoznak ide, hogy ne álljanak le a gépsorok. A fizetések emelkednek. Persze hallottam már gyári munkástól, hogy 250 nettót tartana reálisnak. A GDP előrejelzések szép nagy számokat mutatnak. Nem csoda, hogy ilyen prosperáló gazdasági környezetben az ellenzék elbukott a választásokon.
A kérdés, hogy meddig fog tartani a szép világ? A világgazdaság már sok éve tart felfele, egyre többen mondják, hogy akármikor kitörhet egy újabb válság. Hogy mi lesz a kiváltó ok, azt senki nem tudja. Egyet tud tenni az állam és az állampolgár is, ez pedig a takarékosság. A politikusok sosem akarnak takarékoskodni, mindig azt mondják, hogy a gazdaságot kell ösztönözni, mert úgy nagyobb lesz a torta, mindenki jobban jár. Persze ezt egy idő után már nem hiszik el a befektetők. Lásd Görögországot, ahol nemzedékekre eladósították magukat. Vagy most éppen Olaszország volt az elmúlt héten veszélyben.
Közben mit tesz Magyarország? Prémiumot ígér a nyugdíjasoknak, egyszámjegyű szja-val kacérkodik, ahelyett, hogy elkezdené komolyan törleszteni az államadósságot. Pedig már érződik a következő válság. Nem tudjuk mikor ér ide, nem tudjuk, hogy mekkora lesz, de az biztos, hogy lesz.
A 2008-as válság előtt mindenki azt gondolta, hogy esetleg lesznek megingások, de az emelkedő trend folytatódni fog. Mindenki beruházni akart, mindenki építkezni kezdett (devizahitelből). Tudjuk, mi lett az eredménye. Ne felejtsük el, hogy a fák nem nőnek az égig.
