Vajon mi köze lehet egymáshoz egy politikus ígéretének és a könyvelésnek? Semmi, pont ez a baj. A politikus mindig úgy ígér, mintha a döntésének csak pozitív következményei lennének. Hallott valaki olyat, hogy megsegítjük a devizahiteleseket, de a költségvetési hiány megnő, vagy rezsicsökkentést hajtunk végre, de az érintett cégek leállítják a fejlesztéseket és a karbantartásokat? Én még hasonlót nem hallottam, a politikus mindig csak pozitív hírt mondhat. Sajnos sok ember pont ezt várja tőlük. Bezzeg az orvosuktól elvárják az igazságot, még ha keserű is. 

Most kezdtem megismerkedni a könyveléssel. Aki szereti a rendet, annak tetszeni fog. Itt van egy oldal, amely példa értékűen magyaráz. A könyvelés lényege, hogy tiszta képünk legyen egy cég vagy egy egyén pénzügyeiről. A könyvelés nem más, mint egy ügyes nyilvántartás. Egy könyvelési tételnek mindig két oldala van. Például, ha árut veszünk 300 ezer forint értékben, akkor a pénztárunk csökken 300 ezerrel, az árunk értéke nő 300 ezerrel. Ha felveszünk kölcsönt, akkor a bankszámlánk megnő 500 ezerrel, de a rövid távú hitelünk szintén 500 ezerrel nő. A lényeg, hogy nincs susmus, nincs mellébeszélés, minden tételnek ott van a párja is. A gyönyörű az egészben, hogy a világon minden cég ugyanúgy könyvel, legalább is az alapelvek egyetemesek. Ha akarod megnézheted a Kovács és társa kft. mérlegét és eredménykimutatását és ugyanazokat a sorokat fogod megtalálni, mint amik az MNB esetén vannak. 

A bibi az, hogy az országokra nem igazán vonatkozik a könyvelés. Nem csak Magyarországra gondolok, de például az USA-ra is. Ahogy korábban mondtam a politikusok csak pozitív dolgokat akarnak mondani. Vegyük például a magánnyugdíj pénztárak államosítását. Közgazdasági, könyvelési szempontból ez nem hozott volna eredményt, mert az állam kap 3600 milliárd forintot, de keletkezik ugyanennyi kötelezettsége is, pont úgy mintha hitelt vett volna fel. Azonban az állam a pénzt jó részt elköltötte, de a kötelezettséget nem tartja nyilván, csak annyit mond, hogy majd lesz nyugdíj, hogy éppen mennyi, azt majd az akkori kormányzat eldönti. Még egyszer mondom, hogy hasonló trükkel sok ország él, nem csak mi.

A politikus szeret jót tenni és jó ügyből nincs hiány (még a lottó károsultaknak is segítenének). Eheti hír, hogy most például a Dunaferr dolgozóit akarják megmenteni. Nem tudom, hogy mennyi a gazdasági racionalitása, hogy újból a vas és acél országa legyünk, de a kérdés nem ez, hanem az, hogy hol van a megmentés másik oldala, honnan fog jönni a pénz. Erre általában különböző költségvetési tartalékokat szoktak felhasználni. Hasznos lenne, ha az állam rendszeresen közzétenné a nagy nyilvánosságnak is, hogy mennyit költöttek el a tartalékokból és még mennyi van belőlük. A lényeg, hogy minden egyes jótettnek lássuk a másik oldalát, hogy az mennyibe kerül. 

Szerintem az ország működésénél, minél jobban követni kell a könyvelési elveket. Például, a régóta ígért egyéni nyugdíj számlákat már illene bevezetni. Minden fizetési papíron rajta lehetne az egyenleg és az addig szerzett szolgálati idő. A politikusoknak én nagyobb szabadságot adnék, a költségvetésnek nagyobb része legyen a tartalék. Sőt egy bizonyos részről, akár dönthetnének szabadon, beszámolás nélkül, csak a felhasznált összeget kellene nyilvántartaniuk. Ha nem bízunk az adott kormányban, akkor négy év után válasszunk újat! 

Talán utópisztikus, de egyszer talán így nyilatkozik egy vezető: "Megsegítjük a devizahiteleseket, ez idén 160 milliárd forintba fog kerülni a költségvetésnek, ami a tartalék 29%. Ezután a teljes tartalék 12% marad meg." A választások előtt pedig bemutatják az ország nyitó és záró mérlegét. Mekkora vagyonnal kezdtek, az hogyan változott, mennyivel nőtt az államadósság minden kötelezettséget figyelembe véve.