Keményen megdolgoztam a nyugdíjamért. Annyi sok járulékot vontak le, hogy össze se tudom számolni. Valójában több járna, ebből nem lehet megélni. |
Elegem van belőle, hogy mindenkit az én adómból tartanak el, a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, a közalkalmazottakat. Annyit kell adózni, hogy egyszerűen nem éri meg legálisan dolgozni. |
Két vélemény, ami szöges ellentétben áll egymással. Az egyik növelné a nyugdíjakat, a másik csökkentené azokat, hogy csökkenjenek az adóterhek. A háttérben egy olyan alapvető kérdés áll, amit ideje lenne végre egyértelműen tisztázni. A nyugdíj vajon járandóság avagy juttatás? A felém fennálló tartozását rója le az állam vagy egy állami feladatot lát el (mint az közúthálózat vagy az iskolák működtetése), amire annyit ad amennyit éppen a költségvetés enged? Nyugdíj mindkét esetben lenne, de ezt a kérdést legfőbb ideje megválaszolni. Talán valaki meg tudja mondani, hogy jogilag most mi is a helyzet. Foglalkoztam már hasonló témával itt és itt.
Először is tisztázzuk, hogy mi a nyugdíj. Olyan rendszeres összeg, amit idős korában kap az ember, amikor már nem tud dolgozni. Kezdetben a nyugdíjkorhatár jóval az átlagéletkor fölött járt csak, a nyugdíj mértéke olyan kevés volt, hogy az csak az éhenhalás ellen védett és nem jelentett jelentős terhet az államnak. Mára ez mind megváltozott. Sokan hangoztatják, hogy meg sem érik majd a nyugdíjat, de a valóság az, hogy átlagban az emberek 10-20 évig is nyugdíjasak. A nyugdíjra legtöbben ma úgy tekintenek, mint fizetés pótlékra, elvárjuk, hogy nyugdíjasként is úgy tudjunk élni, mint addig. A nyugdíjak összességében már akkora terhet jelentenek, hogy rogyadozik a költségvetés. Nézzük meg, hogy milyen érvek vannak amellett, hogy a nyugdíj járandóság és amelett, hogy juttatás.
Járandóság: Tény, hogy minden fizetésből vonják a nyugdíj járulékot. A járulék definíciója az, hogy jár érte ellenszolgáltatás. Ez így igazságos. A nyugdíj nem más, mint egy az államnak adott kölcsön. 40-45 éven át kölcsönadjuk részletekben és 10-20 éven át visszakapjuk. Ha az állam nem fizeti vissza a kölcsönt, akkor az államcsőd. Még egyszer, az állam nem azért ad nyugdíjat, mert olyan jó szívű, hanem visszaadja a korábban tőlem beszedett pénzt. A tisztességes az lenne, ha mint minden kölcsönszerződésnél, az állam itt is teljesen egyértelműen nyilvántartaná, hogy mennyi jár vissza. (Az egy ettől független kérdés, hogy az aktív életkor alatt összegyűjtött pénzből élethosszig tartó biztosítást is lehet venni. Ekkor nem kell megmondani, hogy hány év alatt akarom visszakapni a pénzt, vagyis hány évig fogok élni, hanem ezt a kockázatot a biztosító vállalja. Az átlagnál előbb elhunytak maradék biztosítási díjából fizetik, az átlagnál hosszabb ideig élők nyugdíját. A lényeg ekkor is az, hogy mennyi nyugdíjjárulékot fizettünk be összesen.) Ha az állam tudja, hogy mennyi pénzt kell kifizetni egy évben a nyugdíjasoknak, akkor az aktuális nyugdíjjárulék mértékét úgy kell meghatározni minden évben, hogy az elegendő legyen a nyugdíjra. Akkor is, ha az egyre kisebb aktív réteg miatt egyre nagyobb lesz a járulék mértéke (az egyensúlynak meg kell lennie). A nyugdíjat mindig ki kell fizetni, ahogy a lejáró államkötvényeket is.
Juttatás: A munkáltatói járulékot átnevezték szociális hozzájárulási adóra, ezt bármikor meg lehet tenni a munkavállalói járulékkal is. Az adóért viszont nem jár semmi. Az állam természetesen nem érzéketlen (plusz szeretné megnyerni a választásokat is), így mindig fog nyugdíjat fizetni. A befizetett járulékokat azonnal kifizetik a mindenkori nyugdíjasoknak, így az a pénz már elfogyott, csak nagyon áttételesen lehet hivatkozni rá. Juttatás esetén a nyugdíjjárulék lehet minden évben változatlan, ekkor a nyugdíjak értéke kellenne, hogy csökennjen vagy nőjön évente, hogy meglegyen az egyensúly. (Valójában a korámány sosem meri csökkenteni a nyugdíjat, mert kellenek a szavazatok. Inkább sutba dobja az egyensúlyt, ami hosszú távon államcsődhöz vezet.) Juttatás esetén két aleset létezhet.
Jár, de nem jut: Az számít, hogy mennyi pénze van erre az államnak, hogy mennyi jut és nem az, hogy mennyi jár. Valamennyi jár, de ha a közalkalmazottak reálbére csökkenhet, akkor a nyugdíjasok nyugdíja is. Inkább kapjanak kevesebb pénzt a nyugdíjasok, mint hogy csődbemnejen az ország.
Nem jár, de jut: A szociális érzékenység, azt kéri, hogy legyen részben juttatás. Ne hallon senki se éhen, mindenki kapjon nyugdíjat, akkor is ha az nem járna neki. Szociális alapon lehessen segélyt igényelni, annak is akinek nem jár, de ennek nagyon kevésnek kell lennie, különben a tücsök mentalitás még jobban eluralkodik az országban.
Akkor most melyik érvelés helytálló? Az ember igazságérzete azt mondja, hogy a nyugdíj bizony járandóság, amit ki kell fizetni. Másik oldalról viszont nem akarunk sem éhezőket, sem államcsődöt. A mi elvárásaink is ellentmondóak. Fontos, hogy szigorúan elválasszuk egymástól a járandóságot és a juttatást. Mindenkinek tartsák szigorúan számon, hogy mennyit tett be a rendszerbe és ezzel arányban kapjon nyugdíjat, mert ennyi jár neki.
Javaslat: Legyen például a nyugdíjakon egykulcsos adó és ebből az adóból fizessék az időskori segélyt. Ekkor a nyugdíj járandóság, az időskori segély pedig juttatás. Mindenkinek meg kell értenie, hogy adni csak úgy lehet, ha valakitől elveszünk. Ha valakinek jobb elképzelése van, akkor halljuk!
Az egyéni számla azért fontos, mert egyre kevésbé hisznek a politikusoknak. Ha nincs egy szám, hogy ennyi pénz jár nekem, akkor sokan fogják azt mondani, hogy "én úgysem fogok nyugdíjat kapni, akkor feketén dolgozok, hogy legalább járulékot ne kelljen fizetni". Nem véletlenül van errefele ennyi minimálbéres. Miért nem kaphatnák egy bankszámla szerű kimutatást, amin rajta van, hogy mennyit fizettünk be, és az mennyi kamatot hozott. Ez csak virtuális pénz, mert Magyarországon felosztó-kirovó rendszer működik, de attól a rendszer még ugyanúgy viselkedhet. Kérdés, hogy mi legyen azokkal a nyugdíjakkal, amik igazság szerint nem járnának vagy kevesebb kellene, hogy legyenek. Negyvenkét éves nyugdíjas rendőr, vagy az ötven éves könyvelő, aki lerokantatta magát egy ismerős orvosnál. Mi legyen az egyéni számlával egyetem alatt, mi gyes alatt? Akkor nem fizet az ember nyugdíjjárulékot. Mi lesz azokkal, akik egész életükben minimál béresek voltak? Ezek nagyon kemény kérdések, nem véletlen, hogy még mindig nincsenek egyéni számlák, pedig hányszor ígérték már őket.
Úgy tűnik, hogy a nyugdíjak most inkább a juttatás csoportba esnek, hiszen minden kormány szabadon hoz törvényt arról, hogy mennyit ad az adott ciklusban. Mennyire tarthatóak a mostani nyugdíjak? A közalkalmazottak nagy részének már évek óta reálértékben csökken a fizetése, a nyugdíjak viszont tartják az értéküket. Ez vajon igazságos? Hogy lehet egy hosszan stabil rendszert kialakítani?
A mostani rendszer nem tartható fenn, mégsem teszünk félre idős napjainkra, mert nincs miből és mert reméljük, hogy azért mégis csak marad minden a régiben. Legalább azon gondolkodjunk el, hogy a nyugdíj rendszer nincs 100 éves, és hogy a Föld lakosságának nagyobbik felének sose lesz nyugdíja. Abban a hitben élünk, hogy lesz majd nyugdíj, mást nem azért, mert a nyugdíjasok nélkül nem lehet választást nyerni. Valamennyi lesz is, de közben a rendszer fokozatosan változik. Németországban már a 67 éves nyugdíjkorhatárra készülnek. Vajon milyen lesz a magyar rendszer mire mi leszünk nyugdíjasak? Ehhez végre tisztázni kell, hogy mi a nyugdíj, járandóság vagy juttatás. Ha erre választ kaptunk, akkor utána gondolkozhatunk százalékokon, kedvezményeken.