Ha nem csak koccantál az autóddal, hanem jelentős a kár, akkor az olyan vis major eset, amit nem láthattál előre, viselje valaki más a költségeket. Ez a hasonlat jutott eszembe a legújabb devizaitélet magyarázatát hallgatva.
Az itélet értelmezése
A kormány időhúzásból vagy bölcsességből kikérte az alkotmánybíróság véleményét, hogy mit szólna, ha elkezdené átírni ezeket a szerződéseket. A válasz lényege, hogy rendkívüli esetben van erre lehetőség. Például a 89-es rendszerváltást renkívülinek tekintették. A hírt így kommentálta Gulyás Gergely: "Olyan kivételes esetben, mint amilyen a fogyasztók számára előre nem látható, jelentős árfolyamváltozás, a körülmények alapvető megváltozásáról lehet beszélni, amely lehetőséget ad az Országgyűlésnek arra, hogy a szerződésekbe - a felek jogos érdekeire figyelemmel - törvényalkotással beleszóljon, azok tartalmát megváltoztassa".
Az értelmezés értelmezése
Ez aztán a körmondat. Azt akarja jelenteni, hogy egy deviza jelentős erősödése, olyan rendkívüli eset, mint a rendszerváltás. Rögtön felmerül a kérdés, hogy számszerűen mit jelent a jelentős? 5%, 15%, 50%? A másik kérdés, hogy tényleg megdöbbentő, hogy a frank egyszer ennyibe, másszor annyiba kerül? A harmadik kérdés, hogyha másik irányú az árfolyamváltozás, akkor is alkalmazni kell ezt az elvet?
Könnyen prédikálok, nekem nincs deviza hitelem. Ha 2006-ban megkérdeznek, hogyan változik az árfolyam én is azt tippeltem volna, 5-10% romolhat. És hol volt akkor a hatóság, az állam? Jogos kérdések ezek. Viszont, aki aláírta szerződést az vállalta az árfolyamkockázatot (és az akkori alacsonyabb kamatot). Aki nem engedheti meg magának az árfolyamkockázatot, az köthet egy opciós ügyletet, aminek a lényege, hogy fix áron vehet devizát, az aktuális árfolyamtól függetlenül. Ekkor az ügylet kiírója átveszi a kockázatot, persze nem ingyen. Ennek kemény díja van. Az írás elején lévő értelmezés, azt mondja, hogy az lenne kívánatos, ha ez a szolgáltatás ingyenes lenne. Ha jelentős az árfolyamváltozás, akkor ne az adósé legyen a kockázat.
Tegyük fel, hogy te Nagy László, kölcsönadsz egy erdélyi barátodnak 1 millió forintot. Ha ez az ismerős kezdi el pedzegetni, hogy a lej nagyon gyengült, ő erre nem számított, akkor igazságosnak éreznéd-e, hogy te, a kölcsönadó, bukjál?
Természetesen nem fekete-fehér ez a kérdés. A bankokat sem kell félteni. Eléggé visszás, hogy a bank csomag kapcsoltan végezte a hitelezési és a pénzváltási tevékenységet. Választ kell egyértelműen adni a következő kérdésekre:
1. Devizaalapú-e a devizaalapú szerződés?
2. Lehet-e különbség a vételi és eladási devizaárfolyam között?
3. Törvényes-e az a szerződésbeli pont, hogy a bank évente meghatározhatja a kamatot?
A megoldás
Igenis érdemelnek együttérzést és segítséget azok a családok, akik nehéz helyzetbe kerültek. Elsősorban az államnak, vagyis az adófizetőknek kell segíteni (akik között van forint hiteles, albérletes is). Már az MNB is belátja, hogy a bankok nem az ellenség, nem szabad megroppantani őket. Bankokra ugyanúgy szükség van, mint orvosokra, kukásokra és boltosokra.
A kérdés, hogy mekkora legyen a devizahitelesek segítsége és milyen. A mekorrára jó válasznak tűnik, hogy azért a forinthiteleseknél ne járjanak rosszabbúl. A milyenre is van egy fontos kívánalom, a szerződések átírása ne legyen visszamenő hatályú lesz.
