A kétharmados többség demokráciában nagyon ritka. Éppen ezért értékes lehetőség, amit nem szabad (szabadott volna) elherdálni. Úgy tűnik, hogy Fidesznek már nem sokáig lesz meg a kétharmados többsége, ezért ideje számba venni, hogyan sáfárkodott a rábízott jószággal.
A kétharmados többség lehetőséget ad arra, hogy a demokrácia hibáit részben orvosolják. Ezek ésszerű, de sokszor első látásra népszerűtlen lépések. Szerintem ezekre kellett volna koncentrálni. Ha van hasonló javaslatod, akkor írd a hozzászólások közé.
- Pártfinanszírozás, politikus fizetések: Melyik párt kampányolt azzal, hogy megemeli a képviselők fizetését vagy a pártok pénzét? Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy rejtett utakon úgy is odacsorog a pénz. Ezt átláthatóvá kell (kellett volna) tenni. Ahogy a hálapénzt is. Megszüntetni nem lehet, akkor legalább adózzanak utána. Persze először nagyon idegesítené az választókat, hogy egy mezei képviselő mondjuk kap nettó 2 milliót / hó, a csapata még egyszer ennyit (és akkor a miniszteri fizetésekről még nem is beszéltünk), de a korrupció a rejtett pénzek, nagyságrendekkel több kárt okoznak. (Tudom, most azt, mondjátok, hogy hiába lenne nagyobb a fizetés, ugyanúgy jönne továbbra is feketén a pénz. Tökéletes megoldás nem létezik, de több legális pénz, és sokkal nagyobb büntetések, azért hatékonyak lehetnek.)
- Egyéni nyugdíjszámlák: Képzeljük el, hogy ezentúl nem lehet a nyugdíjasokat megvásárolni a választásokon, mert nem a politikuson múlik a nyugdíj. Képzeljük el, hogy mindenki naprakészen látja, hogyha ma nyugdíjba vonulna, akkor milyen nyugdíjra lenne jogosult. Szép állom, de ez is jelentős és azonnali népszerűségvesztést okozna. Akik közepesen vagy jól keresnek háborognának, ha nem jelenik meg minden nyugdíjra levont forint az egyéni számlán. A rosszul vagy feketén keresők tüntetnének, amikor azt látnánk, hogy alig gyarapszik a számlájuk. Egyszerűbb volt azt mondani, hogy a mostani nyugdíjrendszer stabil.
- Adóztassuk csak a szavazókat: Nem magyar sajátosság, hogy a politikusok, a gonosz bankokat, multikat, energiaszolgáltatókat és a gazdagokat adóztatják. Elvégre az OTP nem szavaz az országgyűlési választásokon és Csányi Sándornak is csak egy szavazata van. Persze a cégekre rakott terhek megjelennek a magasabb árakban és az alacsonyabb fizetésekben, de ez már nem fáj a politikusoknak. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon megszűnik a mindenféle cégadó, de el kellett volna indulni abba az irányba, hogy inkább a választót adóztassuk. A választó relatív pozíciója nem változik, ha többet keres, többet adózik és alacsonyabbak az árak (persze az átmenet nem lenne egyszerű). A másik lehetőség, hogy a cégek is gazdasági súlyuknak megfelelő szavazati jogot kapnak. Ilyen nincs sehol sem, de valamit tenni kellett volna ez ügyben.
- Kiszámítható törvényhozás: Lassan járj tovább érsz, mondja a közmondás. Régi bölcsesség ez, mégsem sikerült betartani, pedig csak az kellett volna hozzá, hogy egy új törvény legalább 1-2 évig a polcon legyen mielőtt életbe lép. Minden cég fel tud készülni, lehet értelmesen tervezni. Ha még az országnak is lenne egy 3-4 éves előzetes költségvetése, az már csak a hab lenne a tortán.
- Nemzeti konzultáció: Nagyszerű felismerés a Fidesz részéről, hogy a 21. század lehetővé tette, hogy a képviseleti demokrácia elmozduljon a részvételi demokrácia felé. Sokkal több kérdésben meg lehet kérdezni a választókat. Interneten keresztül is be lehet mutatni az érveket, ellenérveket, az egyes lehetőségek hatásait. Lehet például olyan mobil alkalmazást készíteni, amiben csúszkák húzogatásával lehet beállítani, hogy az egészségügyi költségvetésben inkább a korházakra, a háziorvosokra vagy a gyógyszertámogatásra kell költeni. Ehelyett megvezető, értelmetlen kérdéseket kaptunk, hagyományos levélben! És persze véletlenül sem tartottak nemzeti konzultációt a vasárnapi zárvatartásról.
- Adóporlasztás: A marketingesek mellett most már a politikusok is megtanulták, hogy 4db 25 ezer forintos adó sokkal barátságosabb, mint egy 100 ezer forintos. Ennek megfelelően újabb és újabb adók jelenek meg, az adórendszer nagyon nehezen átlátható, az adminisztráció költségei minden ígéret ellenére csak nőnek és nőnek. Kétharmaddal el lehetett volna indulni egy átláthatóbb, egyszerűbb adórendszer felé, de nem indultunk.
- Átláthatóság: A demokrácia soha se lesz tökéletes, de rengeteget segítene, ha az átláthatóság nőne. Ha nem uram-bátyám elven működne az ország, ha nem lennének előre leosztva a pályázatok, ha a lebukásnak komoly következményei lennének. Minden politikus szeretné megszüntetni a korrupciót, de ezért tenni kellett volna.
- Az újraelosztás csökkentése: Mindenki tudja, ha beszednek ilyen-olyan adóban x milliárd forintot, akkor nem tudják az egészet visszaosztani, mert 10-20% elveszik útközben, ráadásul a saját pénzét mindenki sokkal jobban beosztja, mint az ajándékot. Egy kétharmados párt ereje kellett volna ahhoz, hogy csökkentse az újraelosztás mértékét, mert az adócsökkentést könnyű eladni, de a velejáró kiadáscsökkentést szinte lehetetlen.
- Tanítás: Miért megy jobban az USA, Svájc, Németország szekere, mint a magyaroké? Ezeken a helyeken kevésbé lehet megvezetni a választókat populista szlogenekkel. Ha Magyarországon egy párt azt javasolná, hogy legyen még egy fizetett szabadnap az évben, akkor azt mindenki támogatná. Svájcban ezt népszavazáson utasították el, mert rontaná az ország versenyképességét. Nálunk elhiszik azt, hogy nem létezik deviza vételi és eladási árfolyam, csak a nemzeti bank középárfolyama. Minden párt (amikor ellenzékben van) lelkesen érvel amellett, hogy a kenyér áfáját csökkenteni kell, de azt nem mondja, hogy akkor mire költsön kevesebbet a költségvetés. Minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel! Ha ezen változtatni akarunk, akkor tanítani kell az embereket. Gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Pénzügyi ismereteket már egy általános iskolásnak is el lehet magyarázni. A felnőtteknek is tudatosítani kell, hogy minden döntésnek vannak negatív vonzatai is. Ha megértik, hogy kiadásnövelés és az adónövelés egymástól elválaszthatatlan, akkor már nyert ügyünk van. Ez a gyümölcs csak lassan érik be, de legalább a magot el kellett volna ültetni!