Az állam nem gyorsvonat. Rengeteg kötvényes vár hírre, reménysugárra, hogy mégsem vesztette el a megtakarítását, hogy az állam is vállalja a felelőség ráeső részét, hogy hagyta, hogy az orra előtt folytatódjanak ezek machinációk.
Most azonban nem erről akarok írni, hanem egy esetről, ami a veszprémi Quaestor irodában történt múlt héten. Az alkalmazottak közül többen is Quaestor kötvényben tartották a pénzüket. Ennyit arról, hogy mennyire volt nyilvánvaló az átlagembernek, sőt a cég alkalmazottjának, hogy csalnak a háttérben. Volt olyan, aki az összes megtakarítását, sőt a rokonainak, barátainak is mesélt a remek lehetőségről. Képzeljük el, hogy ez az illető, mit érzett, amikor sok-sok éves megtakarítása köddé vált. A rokonok, barátok úgy néznek rá, mint a véres rongyra. A munkában pedig ideges ügyfeleket kellett volna megnyugtatnia, amikor az ő élete is összeomlott. Egy nagyon idős bácsi következett a sorban. Ő is azt akarta tudni, hogy mi történt. Nőtt a gombóc az alkalmazott torkában, de a bácsinak is elkezdte mondani a szabvány szöveget, de érezte, hogy milyen üresen csengenek a szavai. A bácsi végighallgatta és azt mondta. "Maguk még fiatalok, még nem láttak semmit." Aztán elment.
Lehet, hogy a bácsinak volt igaza. Lehet, hogy vannak az életben nagyobb csapások is. Viszont az is igaz, hogy aki a lakásra valót tárolta itt, vagy sok éves megtakarítását az nem tud ilyen higgadt lenni.
Egy hét telt el és semmit nem tudni még. Az ellenzék nem igen foglalkozik a témával. A kormány a felelősséget próbálja elhárítani, a média már az új hírekkel van elfoglalva. Ha senki sem hallatja a hangját, akkor nem sok jót lehet remélni.
