Ellenségre már pedig szükség van! Nézzünk magunkba, mi nem szoktuk kibeszélni a másikat? Nem szoktuk a politikusokat, a bankokat, a rendőröket, a hivatalokat, ... szidni? A közös ellenség összeköt minket. Valahol tudjuk, hogy nem igazi ellenségről van szó, hiszen egy rendőr nem azért büntet meg gyorshajtásért, hogy engem személy szerint bántson, hanem azért, hogy utána lassabban vezessek és meg tudjak állni, ha egy gyerek lelép a járdáról. Tudjuk ezt, mégis lelkesen szidjuk a rendőröket. Viszont ami elmegy egy privát beszélgetésben, az sokszor szalonképtelen egy nagyobb társaságban. Ki szokott arról beszélni egy osztálytalálkozón, hogy ő hogyan csalja el az adót?
A kormány igazi bűne nem a sorosozás, hanem az, hogy a médiát is megtölti fizetett hirdetésekkel. Elrugaszkodott véleménye mindenkinek lehet, nem bűn hülyének lenni. Tényként állítani valótlanságot viszont rágalmazás, hazugság. A magyar politika mélypontja az öszödi beszéd volt. "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal." Most az újságokban, tévében, rádióban hazudnak.
Persze nincs új a nap alatt. Nem a magyar kormány volt az első, aki Soros Györgyben találta meg az ellenséget. Ázsiában is volt már ő mumus, de a kontinenst sem kell elhagyni, Montenegroban ő volt a nagy Sátán. Hogy miként kell ellenséget gyártani, ahhoz elég elolvasni az 1984 című könyvet. Az egyik érdekes rész, amikor arról ír, hogy miként győzik meg magukat az emberek, hogy elhiggyék, hogy mindig is X volt az ellenség. Kitörölnek magukból minden ennek ellentmondó emléket.
Egy másik példa az a boszorkányüldözések kora. Hadd idézzek egy részt: "Amikor viszont elkezdte kontroll nélkül kínozni a gyanúba fogottakat, megtagadni tőlük a jogi védelmet vagy épp meghamisítani a vallomásaikat, a város polgárai, nemesei és papjai is egy emberként ugrottak neki Kramernek. Ő pedig hiába lobogtatta a felhatalmazását, az elképzelései még XV. századi mércével is elképesztő eljárásnak számítottak. A helyi püspök minden vádlottat gyorsan felmentett, szenilis vén hülyének nevezte az inkvizítort és megfenyegette, hogy kidobatja, ha nem vonul ki a területéről azonnal."
Hogyan terjedtek el mégis a boszorkány perek? Hát az akkori média a könyvnyomtatás által. "A Malleus (a könyv címe) kezdetben nem hozta a várt eredményeket, a kor szűk teológiai és tudományos elitje egyszerűen kiröhögte az öreg fanatikus nagy művét. Viszont Kramer az elsők közt érzett rá az akkor kibontakozó könyvnyomtatás fontosságára, és százszámra nyomatta a könyvét, 1523-ig legalább 14-féle kiadásban szórták a világnak a kiadók."
Természetesen a történelemben volt más olyan korszak is, amikor szükség volt ellenségre.
