Kérdezz bátran!

Sokszor hallottam már, hogy nálunk minden rossz. Alacsonyak a fizetések, a pártok civakodnak, az egészségügy a béka segge alatt, a bürokrácia hatalmas és még sorolhatnám. Úgy tűnik, hogy máshol ezeket többé-kevésbé sikerült rendesen kezelni. Hát kevésbé!

Egy amerikai ismerősöm ugyanúgy tudja szidni az USA-t, ahogy mi szoktuk Magyarországot. Csak néhány a megjegyzéseiből. Ohio államban az éves minimálbér kevesebb, mint az éves segély. A nyugdíjrendszer tőkefedezeti, de csak elvileg. Rengeteg város nyugdíjkasszája üres, lásd Detroit és a többiek. Sok esetben a nyugdíj pénzeket az állam kölcsönveszi törvényi felhatalmazással és egy ígérvényt ad csak helyette. A republikánus pártot megosztott emiatt sorra vesztik a választásokat. Rengeteg embernek nincs biztosítása, ők az ingyenes kórházakba járnak be még egy egyszerű oltásért is, ami persze úgy sokkal drágább az államnak. Az USA adóssága a GDP 100% felett van. Most éppen kezd leállni a kormány munkája, mert az egyik párt nem akar több adósságot, a másik meg nem akarja, hogy az állami intézmények leálljanak. A fizetés harmada ott is megy adóra, biztosításra, de ha valaki a gyerekei oktatására akar spórolni, akkor sokkal mélyebb kell a zsebébe nyúlnia. Ezzel párhuzamosan rengeteg ember nem fizet adót, mert sok kivétel, mentesség van a rendszerben. A hadikiadásokhoz, a medicare-hez és medicaid-hez egyik párt sem akar hozzányúlni, pedig ez a kiadások jelentős része. Az amerikai hivatalok egyre bürokratikusabbak és folyamatosan nő az állami újraelosztás.

Gondolj ezekre mielőtt nekikezdesz ismét, hogy milyen rossz itthon.

Szeretnéd, hogy kisebb legyen a villanyszámlád, olcsóbb legyen a fűtés? Naná, hogy szeretnéd. A kormány meghallotta az emberek kérését, hogy Magyarországon a fizetésekhez képest túl nagy a rezsi és cselekedett. Néhányan ugyan nem értik, hogy az állam miért talál ki hatósági árakat, de őket lehurrogják és azt mondják nekik, hogy jó, akkor te fizess csak többet.

Hogy jutottunk el idáig? A szocializmus 40 éve nagy részben tehet arról, hogy az életszínvonalunk, nem az ausztriai. Szép a szocializmus elmélete, de a való életben nem működött. Nem csak nálunk, a többi országnak sem sikerült, megvalósítani a csodát. Venezuelában ennek ellenére megint a szocializmussal kisérleteznek, de ez az ő bajuk. Viszont kiderült, hogy a kapitalizmus sem csodaszer, nem duplázodott meg egy csapásra a GDP-nk. Közben egyre többen már csak a szépre emlékeznek a szocializmusból. Kellett új (régi) ellenség, a tőkés, a multi, a spekuláns, a monopol helyzetben lévő nagy hal. Az új elv az, hogy a kapitalizmus vadhajtásait állami szerepvállalással kell ellensúlyozni. Ez a gondolat elfogadott az egész világon. A ló másik oldaláról magyarázzuk, hogy nem az a módi, hogy egy cég az eredménye után adózik, hanem az állam dönti el, hogy egyáltalán mennyi eredménye lehet. Mondjon csak le az a gonosz multi a profitja egy részéről. A múltban úgy is zsírosra kereste magát. Sőt menjünk tovább, inkább ne is legyen profitja. Eljutottunk a non-profit kapitalizmusig. Szép kis oximoron. 

Az állam mindent megtehet, mert nem csak irányítja az országot, hanem átírhatja a törvényeket is. De nem a természet és a gazdaság törvényeit. Rémálmomban bemondják a hírekben, hogy immár 6-dik alkalommal csökkentik az áram árát. Később közlik azt is, hogy mikor hol lesz áramkorlátozás. Ha fiatal vagy, akkor elmondom, hogy 25 éve bárki vehetett banánt, csak éppen mindig elkapkodták a boltokból. Tudom, hogy a felvázolt kép csak rémálom, mert a politikusok tudják, hogy reális és mi nem, csak nekünk mondják azt, amit hallani akarunk. 

Az államnak igenis rengeteg feladata van. Kényszeríteni kell a bankokat és egyéb cégeket, hogy a szerződési feltételek egyértelműen le legyenek írva érthető nyelven. Viszont az árat ne az állam találja ki. Az államnak segítenie kell az elesetteken, de ne keveredjen a szezon a fazonnal. Ha megveszi a Dunaferrt, akkor az állami vezetésnek is kötelessége kirúgni a felesleges embereket, de az állam egy másik részének pedig segítenie kell a munkanélkülieket.

Az emberek alapvetően jók, legalább nagy többsége az. Nem félek az utcán, hogy kirabolnak, eszembe se jut, hogy meggyilkolnak. Tudom, hogy ilyet én nem tennék és másokban is él ugyanez az erkölcsi felfogás. Viszont a kisebb bűnök terén, amit nem is tekintenek annak, már egész más a helyzet. Ki tud ellenállni egy finom krémesnek? Hiába van tele az ember, a krémes még befér. Ma többen halnak meg túltápláltságból fakadó betegség miatt, mint az éhezéstől. Az se véletlen, hogy az interneten jelentős része valójában pornónet. Helyes, nem helyes, ott a lehetőség, amivel élnek az emberek. A dohányzásról is tudja mindenki, hogy káros, de próbálj meg erről meggyőzni egy tizenévest. Ha van rá pénze és nem kell félnie a lebukástól, akkor nagyon sokan rágyújtanak. Az italról már ne is beszéljünk, hány családot, embert tett már tönkre az alkohol? Mindenki racionalizálja a viselkedését. Nem szívok olyan sokat, csak a társaság kedvéért iszok, akármikor abba tudnom hagyni, ezzel nem ártok másoknak. Könnyebb kifogást találni, mint ellenállni a kísértésnek. Sajnos így vagyunk összerakva. 

Nincs ez másként a politikában sem, ott is csak emberek vannak. Ráadásul ott különösen nagy a kísértés, mert ők olyan focisták, akik egyúttal bírók is. Ha szeles az idő és a szél is a kapu felé irányítja a labdát, akkor azt mondják, hogy a szél miatt volt a gól és ezért nem számít. Hatalmas a kísértés, hogy mindig olyan új szabályt találjanak ki, ami pillanatnyilag nekik kedvez. A többiek kedve így elmegy a játéktól. Sokkal jobb lenne, ha legalább egy félidő erejéig fixek lennek a szabályok, ezt ők is tudják, de aztán jön a kísértés, mert például vesztésre állnak és nem tudnak ellenállni. Sose egyértelmű a helyzet, mindig vannak magyarázatok. A magánnyugdíj rendszer államosításánál is igaz volt, hogy ez rendkívüli helyzet, hogy az unió nem volt hajlandó figyelembe venni a nyugdíjkiadásokat a hiányszámításakor, hogy enélkül 7-8% lett volna a hiány. Hallottunk nyilvánvaló blődségeket is, hogy eltőzsdézték a pénzeket, meg az állami rendszerben is lesz egyéni számla. A politikusok elcsábultak a kísértésnek.

A mostani cselekedeteiket is meg tudják magyarázni. Az emberek, az ország kedvéért teszik tönkre a közmű cégeket, hogy legyen rezsicsökkentés és később majd olcsón fel lehet vásárolni őket. Ez csak a színpad, vajon hányszor engedtek a kísértésnek a színfalak mögött? Úgy tűnik, hogy maga a rendszer hibás. Már új időket élünk, de talán van előnye a feudalizmusnak is, ahol az arisztokrata réteg irányítja az országot, akiknek mindenük megvan, csak a királynak kell elszámolniuk, neki meg csak a lelkiismeretének. Ez se tökéletes rendszer, de a mostaninak minden nap tapasztaljuk a hibáit.

Rogán szerint legyen havonta két készpénzfelvétel ingyenes, hiszen az egész ország ezt akarja. Mi legyen még ingyen? Hetente 2 korsó sör, napi 2 dl tej, heti két kiló kenyér, napi két perc ingyen telefon, esetleg havi két numera? Az utolsótól eltekintve a többinek van annyi alapja, mint a havi két készpénzfelvételnek. Mindenki örülne neki, és ezek alapvető dolgok. Mutassanak nekem egy embert, aki szerint nem jó az iskola tej program! A kérdés, hogy ki fizessen érte? A kártya használatáért a bankok, a sörért a kocsmáros, a tejért a boltos, stb? Persze ha következesek vagyunk, akkor belátjuk, hogy a bank azt mondja majd az ügyintézőnek, a kocsma tulajdonos a pultosnak, és úgy általában azt mondják minden alkalmazottnak, hogy ők meg hetente két napot dolgozzanak ingyen. 

Vannak olyan pártok, akik tényleg ingyen sörrel kampányolnak, de ők magukat sem veszik komolyan. Valakinek mindig fizetni kell a végén! A mostani ötlet kb. 35 milliárd forintba kerül. A bankok kezdhetnek irigykedni a közmű szolgáltatókra, ott csak 10-30% csökkentésről volt szó. 

Minden emberben megvan a kettősség. Szeretünk finomakat enni, de szeretnénk jó formában is lenni. Egy felelős szülő a sportra ösztönzi a gyerekét, az a szülő aki gyorsan akar egy jó pontot szerezni, inkább vesz valami édességet. Az ingyenes készpénzfelvétel, az utóbbi viselkedésre hasonlít.

UI: Ha már mindenképpen valami ajándékot akarnak adni, akkor legyen kötelező minden boltban a kártyaolvasó és a kártyahasználat legyen ingyenes. Remélem érdekük a politikusoknak, hogy fehéredjen a gazdaság.

"Orrvitorlát fel, kormányt 20%-al balra, folytassák a hajófenék megtisztítását és a főárbocokat szereljék távolabb egymástól, hogy legyen hely egy harmadiknak is." Mindenki érzi, hogy a mondat két fele nincs összhangban egymással. Az első felét nyílt tengeren mondják, a másodikat a záraz dokkban. Az országot mégis így vezetik. A napi ügyek intézése mellett folyamatosan verik szét és építik újjá a fő rendszereket. A gond mégsem ez, hanem az, hogy akinek kormányoznia kellene, az sokszor nem kikerüli a viharokat, hanem kitalálja, hogy inkább viharbiztosra építsék át a hajót, aztán legyen inkább jégtörő, utána meg luxus jacht. A törvényeket a napi politikai igényeknek megfelelően folyamatosan változtatgatják.

Emlékezzünk a játékgép törvényre. Először központi szerverhez kötötték a gépeket és megemelték az adót. A vállalkozók inkább abbahagyták a bizniszt. Erre a kaszinókon kívül betiltották a játékgépeket, mondván mindig is az volt a cél, hogy a játékszenvedéllyel küzdőkön segítsenek. Most rájöttek, hogy mégis kevés a játékadó bevétel és további kaszinókat szeretne az állam. 

Nekem azt mondták kiskoromban, hogy számoljak magamban 10-ig mielőtt valami meggondolatlant mondok, így el tudom kerülni a hibákat. Az államra vonatkoztatva ez azt jelentené, hogy minden törvénytervezet csak az elkészültét követő év rákövetkező január elsején léphetne életbe. Például a 2013. február 5-én megszületett törvény, 2015. január elsején lépne hatályba. Ha még ekkor is jónak tűnik a törvény, akkor talán tényleg jó.

Trafik törvény, magánnyugdíj pénztárak, takarékszövetkezetek államosítása, telefonadó, tranzakciós adó, rezsicsökkentés, devizahitelesek megmentése, Matolcsy csomag 1, 2, ..., Varga csomag 1, 2, pénztárgépek bekötése, elektronikus útdíj. Mi ezekben a közös? A bizonytalanság. Látjuk a kapkodást, hogy egyik héten ezt mondanak a másik héten mást és csak egyetlen dolog biztos a változás. Nézzük például a devizahitelesek megmentését. Már rengetegszer megmentették őket és most újból erre készülnek. Hogyan? Na azt nem árulják el. Nem azért, mert titok, hanem mert ők sem tudják és mert, ha konkrétumot mondanak akkor abba bele lehet kötni. Vagy ott vannak, voltak a magánnyugdíj pénztárak. Emlékszünk még, hogy hányszor változott az is? Hol van az akkor beígért egyéni számla? Csak kevés embert érint, de a lényeget jól mutatja a takarékpénztárak államosítása is. Megszületik az elképzelés, egy szempillantás és a szövetkezetek vezetői azt sem tudják mi van. A banki adókon hányszor fognak még emelni év közben? Az ember nem tudja, hogy melyik bankhoz érdemes mennie, hiszen egy kis idő és majd újból emelik az adójukat, amik megint felforgatják a banki díjakat. Szép dolog a tettre készség, de a kiszámíthatóság sem smafu. 

Képzeljük el, hogy a kormány csak kormányozna. Az éppen aktuális törvényekből megpróbálja kihozni a legtöbbet, de nem akarja megváltoztatni azokat. Illetve, ha akarja, akkor arra 1-2 évet várnia kell. Ez olyan kiszámíthatóságot eredményezne, amit sokan hiányolnak manapság. Szerinted lesz jövőre Nemzeti Italbolt, milyen cégeket államosítanak, hányszor módosítják a már végleges adórendszert, milyen termékekre vezetik be a hatósági árat? Senki nem tudja, a kormány legkevésbé. Majd akkor foglalkoznak vele, ha odajutnak. Ha kell, akkor majd hoznak rá gyorsan egy törvényt, ha kell, akkor kitalálnak új adókat, hogy megteremtsék a háttért. Így nem lehet előre tervezni.

Képzeljük el, hogy a parlament csak a törvényekkel foglalkozna. Sokkal kevesebb szerepe lenne, mint most, mert minden törvény csak 1-2 év elteltével lépne hatályba. Ekkor nem lehet év közben traznakciós adót emelni, nem lehet toldozgatni-foltozgatni a felsőoktatási és más törvényeket, hanem előre kell gondolkozni. Végre a szakmaiság teret nyerhetne a politikai megfontolásokkal szemben.

Azt állítom, hogy egy stabil törvény, ami biztos érvénybe marad egy darabig, jobb, mintha a törvényt lecserélik egy új, picit talán jobb törvényre. A kormány ne akarjon új törvényeket, csak hosszabb távon. Addig használja a meglévőket. Ez kompromisszumot igényel, mert az aktuális kormánynak majd két évig az előző kormány törvényeit kell használnia. Ez talán olyan, mint az ügyész és az ügyvéd kapcsolata. Az egyik elítélni, a másik felmenteni akarja a vádlottat, de a kettőjük együttes munkája viszi előre az ügyet. Ha csak az egyik félé a hatalom, akkor az visszaéléshez vezet. Akkor nem kell tiszteletben tartani a játékszabályokat. Például, amikor az állam az átvállalt önkormányzati hiteleknek csak 92 százalékát akarta visszafizetni a bankoknak. Mivel ezt nagyon helytelenítették külföldről, ezért a kormány letett a szándékáról és kivetett hirtelen egy akkora új adót a bankokra, amely pontosan ennyi bevételt jelentett. Ha bármikor átírhatom a szabályokat, akkor inkább ezt teszem, mint hogy betartsam azokat.

A kormány rendeleteket továbbra is hozhatna, hogy a váratlanul felmerülő dolgokat kezelje, de éles határt kell húzni a rendelet és a törvény között. A törvény adja a kereteket, a rendelet beállít néhány paramétert. Például indokolt esetben lehet változtatni az adókulcs mértékét, de nem lehet egy teljesen új adót nagyhirtelen kitalálni.

A javasolt rendszer sem tökéletes. Például a törvénybe beraknak rengeteg paramétert, hogy tetszőlegesen lehessen formálni. A parlament mondhatja, hogy a ciklus második két évében már nem sokat dolgozik, mondván, felesleges, ha az új parlament majd kukába dobja a várakozó törvényeket. Egy hirtelen válságra nem lehet gyorsan reagálni, erre rendkívüli törvények kellenek. Ha egy várakozó törvényben találnak hibát az életbelépés előtt egy héttel, akkor a javításnak is kell két évet várnia? Ha nem akkor ezt nem használják ki arra, hogy a törvényt az utolsó napokban lényegileg változtassák?

Egy biztos a mostani rendszer, a minden héten módosul a törvény, mert most éppen ez kényelmes, már bizonyítottan lelasította a gazdaságot, csökentette a beruházásokat. Mondhatjátok, hogy naív vagyok, ha azt hiszem, hogy a politikusok, majd létrehoznak egy olyan rendszert, ahol a cselekvési terük sokkal kisebb, mint a mostani. Talán így van. Azért én reménykedem, hogyha a parlament létszámát le tudták csökkenteni, akkor ezen a lépésen is elgondolkoznak. Fájdalmas a sziámi ikreket szétválasztani, de ez a helyes lépés.

Orbán Viktor: "Az történt ugyanis, hogy a bankok olyan szerződéseket kötöttek az ügyfeleikkel szerintem rosszhiszeműen, amelyek olyan szabályokat tartalmaztak, hogy ha baj következne be, például a forint gyengülne, az ebből fakadó összes kockázat és összes baj az emberekre hárul, a bankok pedig továbbra is garantáltan hozzájutnak a profitjukhoz - fogalmazott a miniszterelnök. Ez rosszhiszeműség, ez nem fair, ez nem méltányos. Persze a bankok nyereségre törekednek, de azt nem lehet megengedni, hogy csak egyetlen fél viseljen kockázatot - fűzte hozzá."

Beindult a választási gépezet. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen harcok dúlnak a háttérben, de kell egy közös ellenség. A politikusokat nem javasolhatja a Fidesz, pedig a társadalom nagy része támogatná, maradnak hát a bankok. Hol van már Varga Mihály egy-két hetes higgadtsága és szakmaisága? Ma Rogán és Lázár magyarázza bőszen, hogy 2*2 bizony 5 és most Orbán is ehhez adta az arcát. Persze konkrétum nem hangzott, nem tudjuk pontosan mit akar a kormány. A saját tervük, az titkos. Pedig sokan kíváncsiak, hogyan csökkenhet úgy a devizahitelesek törlesztője, hogy a forinthitelesek se járjanak rosszul, hiszen a teljes futamidőt nézve, a devizahitelesek döntő része még jobban járt a forinthitelesekhez képest.

Ha Varga nyilatkozott volna, akkor előadta volna, hogy bankoknak is szerepet kell vállalni, nagyobbat is mint tervezték, de ez egy rendkívüli helyzet, stb., stb, akkor az hitelesebb lett volna. Az eredmény akkor is az, hogy fizessenek a bankok, de talán nem lett volna akkora a démonizálás. Most a bankok nem cégek, hanem vérszívók, akiket le kell csapni. Ne legyen nyereségük, sőt úgy igazságos, ha még ezen felül is adnak. Ne legyenek kétségeink, a bankokat a civilizáltnak gondolt Ausztriában is megtalálják, ha még egy bőrt kell lehúzni valahonnan. Ott most hosszabbították meg a bankadót öt évvel, de talán ők nem akarják a szükséges rosszt zseniális ötletként akarják eladni. Rogán most éppen azzal állt elő, hogy legyen két pénzfelvétel ingyenes. A bankkártyás fizetésnek kellene díjmentesnek lennie, hogy csökkenjen a feketegazdaság (plusz elfogadóhely mindenhol kötelezően), de választáskor a logika nem számít.

Orbán mondatai első olvasásra igazságosnak tűnnek (meg kell osztani a kockázatot), hiába felkészült politikus. Viszont mi kapargassuk meg kicsit a felszínt! Ha bank kölcsönt ad nekem és vállalkozást indítok, a cég becsődöl, akkor a hátrhagyott tartozásért a bank is felel? Ha a kölcsönből egy festményt veszek, amit nyereséggel eladok, akkor abból a bank is részesül? Ha veszteséggel, akkor a bank kártalanít? És ha részvényeket veszek? És ha házat veszek és kiadom albérletbe? Ha nem találok albérlőt, akkor is megosztjuk a kockázatot? Lázár megosztotta a hasznot, amikor Hódmezővásárhely deviza hitele annak idején még profitot hozott?

Nézzük a másik oldalról Orbán szavait. Eddig én azt hittem, hogy a magyar bankrendszer nem kockáztat. Nem tőzsdézik, nincs benn kétes üzletekben. Orbán szerint a banknak is vállalnia kell kockázatot. Azt szeretnék, hogy külföldi bankban tartsam a pénzem? Kezdem érteni miért adta el Csányi az OTP részvényeit.

Hivatalosan bejelentették, hogy a családi adókedvezményt nyugdíjból, egészségbiztosításból is le lehet vonni. Tegyük fel a kérdést, hogy a kedvezményt így igénybe vevő ember, kap-e majd nyugdíjat az adott időszakra, lesz-e biztosítása abban a hónapban. A válasz igen. Ez újabb kérdést generál. Hogy lehet, hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad? Ezek szerint, ha fizetünk egy ezerforintossal a boltban, akkor az a mienk marad, és legközelebb megint fizethetünk vele? Ha megeszünk egy rántott húst, akkor azzal hogy lakhat jól más is? Miért hívják adókedvezménynek, ha járulékra is igénybe lehet venni? Talán hívhatjuk a krumplit ezentúl tejnek is?

2013. szeptember 4. reggel, Kossuth rádió: A kormány hajlik a Fidesz frakció kérésére és komolyan megfontol egy újabb 10%-os rezsicsökkentést. A témáról Kiss Jánosnét is megkérdeztük. "Már az első rezsicsökkentés is sokat segített, érezhetően csökkentek a költségeinket, de az új csökkentés is hasznos lenne. Gyerekek vannak a családba és a felszbaduló pénzt az ő iskolázásukra fordítanánk."

Nem szó szerint idéítem, de ez volt a lényege a hírnek. Elsősorban nem a hírt akarom kommentálni, hanem annak a tálalását. Mindenki döntse el, hogy az államnak feladata-e, szabad-e megmondani, hogy egy cég mennyiért árulhatja az áramot, a dinnyét vagy éppen egy széket. Vajon a Kossuth rádió jól tálalta-e ezt a hírt? Ezt a hírt elő lehet adni úgy, hogy 

• egy MSZP-s képviselő véleményét idézik, aki elmondja, hogy ez csak egy újabb választási fogás, amibe belerokkanak az önkormányzati közműcégek és akár már rövid távon is romolhat az ellátás biztonsága.
• csak a tényeket mondják el, beszélnek arról, hogy külföldön milyen példákat ismerünk a rezsiárak fixálására, ott ez mennyire bizonyult járható útnak, hogy határozzák meg az árakat, Németországban, Angliában, hány százalékos eredményt értek el a közmű cégek itthon, hogy változott ez az első rezsicsökkentés határsára, stb. 
• csak a pozitív oldalát mutatják a döntésnek, hogy milyen jóságos is ez a Fidesz.

A Kossuth rádió melyik megközelítést vállasztotta? Miért? Nyilvánvalóan a rádió az államtól kapja a pénzt és ezért segíteni akarja az államot illetve a kormányt. Viszont akkor segítene igazán, ha objektív lenne és feltenné a kérdéseket, amiket fel kellenne tennie. Ha egy négyévesnek szólt volna hír, akkor teljesen a helyén lett volna. A Fidesz jót akar az embereknek, ezért megkéri a kormányt, hogy tegyen meg valamit. A kormány is jót akar, ezért teljesíti is a kérést. Ennek hála, több jut majd a gyereknek. Tényleg ezen a szinten kell szólni rádióhallgatókhoz?

Egy ügyvédnek nem az a dolga, hogy mérlegelje, hogy a védence bűvös vagy ártatlan, neki mindenárón védenie kell. A Kossuth rádiónak sem szabad néznie, hogy ki kormánypárti, ki ellenzéki, hanem szét kell cincálnia minden hírt. Utána kell járnia a hírnek, felkészülnie, elemeznie és rámutatni minden erős és gyenge pontjára. Egy valamirevaló újságíró feltette volna a kérdést, hogy meddig fog élni a csökkentett rezsi, ki döntötte el, hogy az áram beletartozik a rezsibe, de a kenyér és a telefon nem, hogy van-e még nyereség a közmű cégeknél, ha igen mennyi, miért pont megint 10% a csökkentés mértéke, ezt milyen számítások támasztják alá, miért nem egyszerre történik a rezsicsökkentés, stb. 

A devízahitel probléma során felváltva szokás hibáztatni az államot, a bankokat és a hiteleseket. Ha lett volna akkoriban néhány tökös újságíró, akik kiszámolják, hogy mi történik a törlesztőrészletekkel, ha bekövetkezik az kedvezőtlen forgatókönyv, ami be is következett, akkor legalább néhány embert el tutdtak volna tántorítani ezektől a hitelektől. Az újságíróknak bátran kell kérdezniük.

Varga Mihály többször is elmondta, hogy a devizahitelesek megmentése közben, a forinthitelesek sem járhatnak rosszul. Ezzel legtöbben egyetértenek. Ha nem konzekvens a törvényhozó, akkor azt is mondhatná, hogy a vörös hajúakon segít, de a szőkéken nem. Arról már írtam, hogy bármilyen bonyolult is a mentőcsomag, le lehet egyszerűsíteni arra, hogy az állam, illetve a hitelt adó, mennyi terhet vállal át a hitelt felvevőtől. Tegnap olvastam Orbán Viktor hozzám írt levelét, amiben büszkén mondta el, hogy kikerültünk a túlzott deficit eljárás alól. Mellesleg a múltkori konzultáció alkalmával én visszaírtam neki, hogy ezentúl nekem írjon inkább emailt, mert 10 millió * 150 ft (vagy amennyi éppen most a levél), nem kis összeg. Úgy látszik nem olvasta a levelem. A 3% alatti hiány tényleg jó hír, gondolom nem akarunk megint túlköltekezni, ezért tételezzük fel, hogy az állam jobbára csak szervezési munkát akar végezni a megmentésben és a hitelt adóknak kell "önként" megsegíteni a hiteleseket. El kell engedni a tartozás 10-20-30%-t. Ez sokat segítene a magyar családokon, de vissza a konzekvensséghez. Miért csak Kis Géza, és Szabó Éva hiteléhez kell segítség? Ha a cégek adósságát is rendeznék, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnének, nőnének a beruházások, lennének új munkahelyek, beindulna a termelés és így még az adóbevételek is gyarapodnának. Mindegy, hogy kis vagy nagy cég, nekik is el kell engedni annyi tartozást, amennyit a devizahiteleseknek. Gondolunk csak bele, a kisvállalkozások lélegzethez jutnának, a nagyobb cégek bátrabban kezdenék bővíteni a tevékenységüket. A társadalom egészét nézve mindenki jól járna. 

Már csak egy zárógondolat. A legnagyobb hitelesek a bankok. Minden alkalommal, amikor valaki leköt egy betétet, hitelt ad a banknak. A konzekvensség jegyében, minden betétes mondjon le a betét 10-20-30%-ról. Ez így fair.

A számok makacs dolgok. Matek dolgozatban nehéz megmagyarázni, hogy 3 + 2 + 1 = 10, de sokan úgy gondolják, hogy a gazdasában vannak fontosabb dolgok is, mint a matematika. Ha még a politika is közbe jön, akkor a számtan az utolsó helyre szorúl vissza. Ha kell, hoznak egy rendelkezést, hogy az előbb említett összeg az mégiscsak 10.

Próbáljunk meg elképzelni elképzelni egy utópisztikus világot, ahol a matematikát szigorúan veszik. Magyarország nem ilyen, de nem kell szégyenkeznünk, más országokban is kreatívak sokszor a vezetők. Egyre másra jelennek meg az elképzelések a devizahitelesek legújabb megsegítésével kapcsolatban. A politikusok szeretnek jó tenni, még a lottókárosultakat is megmentenék. Ezen ne csodálkozzunk, mert egy abszolút monarchiában a király a saját pénzéből jótékonykodik, egy demokráciában mindig az adófizetők pénzéből gazdálkodnak. Na, de vissza a matematikára. Az utópisztikus világban nem lehet úgy megmenteni a devizahiteleseket, hogy az senkinek se fájjon, senkinek kerüljün pénzébe. Az se segít, ha a terhek több év alatt jelentkeznek, hiszen a pénznek van időértéke. A lényeg az, hogy a terheket a három félnek, az adósnak, a banknak és az államnak kell viselnie valamilyen megosztásban. Akárhogy is trükköznek, akármilyen furmányos konstrukciót is találnak ki, a terheket, akkor is a három félnek kell állnia a cehet.

Ha csak két fél lenne, akkor egy egyszerű szakasszal és egy a szakaszon lévő ponttal lehet ábrázolni a teher megosztást. A piros pont esetén 80% terhet visel A, 20%-t B. Ha a piros pont a szakasz jobb szélén lenne, akkor minden terhet B viselné. Tudom, hogy nagyon egyszerű dolgot magyarázok, de már túl sokszor hallottam, hogy ez meg az előjött egy olyan javaslattal, hogy mindenki jól jár.

Azért tudják ezt megtenni, mert a valóság bonyolúlt, és ha az ember nem látja át pontosan miről van szó, akkor hajlamos elhinni, hogy a kecske is jól lakik meg a káposzta is megmarad, hiszen azt egy neves szakember mondja. Ha három szereplő van, akkor a fenti ábra mutatja a költségek megoszlását. A piros pontban az adós viseli a terhek 50, a bank 20, az állam 30 szálékát. Ha az adósnál lenne a pont, akkor ő viseli a terhek 100%-át, ha a bank és az állam között félúton lenne, akkor mindketten 50%-ban lennének terheltek. Egyszerűen nincs olyan pont, hogy ne jöjjön ki a 100%.

Azon lehet vitatkozni, hogy milyen legyen a megosztás. Van aki szerint, viselje a bank az összes terhet, maradjon meg az adós lakása és engedjék el a tartozását. Ez a tökéletesen unortodox megoldás. Elsőre jól hangzik, elvégre a bankok tényleg felelőtlenül hiteleztek, tényleg trükköztek többször is a homályosan, bonyolúltan fogalmazott szerződésekkel. De ha valakinek megtakarítása van, az nem fog örülni, ha a hitelesek nem fizetnek a bankban és az csődbe kerül. Azt is nehéz megmagyarázni, hogy az állam bármikor átírhat egy szerződést. Mások szerint fizessen az állam (a tökéletesen szociális megoldás), neki volt felügyeleti joga, ha időben korlátozza a devizahitelezést, akkor most nem lennénk gondban. Különben is az állam feladata, hogy segítsen rendkivüli helyzetben és ez pont az. Ühüm. Akkor, az államnak meg kéne mentenie minden céget, a Gyulai húskombináttól, a Malévon át (opsz késő), egészen a Dunaferig. Meg persze minden magánszemélyt is, ha nem sikerül a vállakozása. Egyre többen mondják, hogy Adós fizess (a szigorúan igazságos megoldás). Ő vette fel a hitelt, neki lett háza, ő vállalta a kockázatot. Nem jött be a számítása, de ezt ne azokkal fizetessék meg, akik nem is mertek felvenni hitelt és albérletbe mentenk vagy akik vállalták a forinthitel magasabb kamatát. Mégis sok családról van szó, sok sorsról, sok szavazóról.

Amiről írni akartam, az nem az, hogy miként kell megosztani a terheket, hanem az, hogy matematikailag nincs olyan megoldás, amiben mindenki jól jár. Hamarosan meglátjuk mi lesz a megoldás.