Kérdezz bátran!

Vajon mi köze lehet egymáshoz egy politikus ígéretének és a könyvelésnek? Semmi, pont ez a baj. A politikus mindig úgy ígér, mintha a döntésének csak pozitív következményei lennének. Hallott valaki olyat, hogy megsegítjük a devizahiteleseket, de a költségvetési hiány megnő, vagy rezsicsökkentést hajtunk végre, de az érintett cégek leállítják a fejlesztéseket és a karbantartásokat? Én még hasonlót nem hallottam, a politikus mindig csak pozitív hírt mondhat. Sajnos sok ember pont ezt várja tőlük. Bezzeg az orvosuktól elvárják az igazságot, még ha keserű is. 

Most kezdtem megismerkedni a könyveléssel. Aki szereti a rendet, annak tetszeni fog. Itt van egy oldal, amely példa értékűen magyaráz. A könyvelés lényege, hogy tiszta képünk legyen egy cég vagy egy egyén pénzügyeiről. A könyvelés nem más, mint egy ügyes nyilvántartás. Egy könyvelési tételnek mindig két oldala van. Például, ha árut veszünk 300 ezer forint értékben, akkor a pénztárunk csökken 300 ezerrel, az árunk értéke nő 300 ezerrel. Ha felveszünk kölcsönt, akkor a bankszámlánk megnő 500 ezerrel, de a rövid távú hitelünk szintén 500 ezerrel nő. A lényeg, hogy nincs susmus, nincs mellébeszélés, minden tételnek ott van a párja is. A gyönyörű az egészben, hogy a világon minden cég ugyanúgy könyvel, legalább is az alapelvek egyetemesek. Ha akarod megnézheted a Kovács és társa kft. mérlegét és eredménykimutatását és ugyanazokat a sorokat fogod megtalálni, mint amik az MNB esetén vannak. 

A bibi az, hogy az országokra nem igazán vonatkozik a könyvelés. Nem csak Magyarországra gondolok, de például az USA-ra is. Ahogy korábban mondtam a politikusok csak pozitív dolgokat akarnak mondani. Vegyük például a magánnyugdíj pénztárak államosítását. Közgazdasági, könyvelési szempontból ez nem hozott volna eredményt, mert az állam kap 3600 milliárd forintot, de keletkezik ugyanennyi kötelezettsége is, pont úgy mintha hitelt vett volna fel. Azonban az állam a pénzt jó részt elköltötte, de a kötelezettséget nem tartja nyilván, csak annyit mond, hogy majd lesz nyugdíj, hogy éppen mennyi, azt majd az akkori kormányzat eldönti. Még egyszer mondom, hogy hasonló trükkel sok ország él, nem csak mi.

A politikus szeret jót tenni és jó ügyből nincs hiány (még a lottó károsultaknak is segítenének). Eheti hír, hogy most például a Dunaferr dolgozóit akarják megmenteni. Nem tudom, hogy mennyi a gazdasági racionalitása, hogy újból a vas és acél országa legyünk, de a kérdés nem ez, hanem az, hogy hol van a megmentés másik oldala, honnan fog jönni a pénz. Erre általában különböző költségvetési tartalékokat szoktak felhasználni. Hasznos lenne, ha az állam rendszeresen közzétenné a nagy nyilvánosságnak is, hogy mennyit költöttek el a tartalékokból és még mennyi van belőlük. A lényeg, hogy minden egyes jótettnek lássuk a másik oldalát, hogy az mennyibe kerül. 

Szerintem az ország működésénél, minél jobban követni kell a könyvelési elveket. Például, a régóta ígért egyéni nyugdíj számlákat már illene bevezetni. Minden fizetési papíron rajta lehetne az egyenleg és az addig szerzett szolgálati idő. A politikusoknak én nagyobb szabadságot adnék, a költségvetésnek nagyobb része legyen a tartalék. Sőt egy bizonyos részről, akár dönthetnének szabadon, beszámolás nélkül, csak a felhasznált összeget kellene nyilvántartaniuk. Ha nem bízunk az adott kormányban, akkor négy év után válasszunk újat! 

Talán utópisztikus, de egyszer talán így nyilatkozik egy vezető: "Megsegítjük a devizahiteleseket, ez idén 160 milliárd forintba fog kerülni a költségvetésnek, ami a tartalék 29%. Ezután a teljes tartalék 12% marad meg." A választások előtt pedig bemutatják az ország nyitó és záró mérlegét. Mekkora vagyonnal kezdtek, az hogyan változott, mennyivel nőtt az államadósság minden kötelezettséget figyelembe véve. 

"a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség megérti és egyetért azokkal a magyar családokkal, akiket nehéz, sőt kilátástalan helyzetbe sodort a bankok felelőtlen devizahitelezése"

"MNB: évi 60-70 milliárdot kerestek a bankok a devizahiteles erőfölényükkel"

Az emberek szeretik az egyszerű üzeneteket, ezért a politikusok az előbbi mondatokkal  és társaikkal dobálóznak. Azt sugallják, hogy a bankok gonoszak, kapzsik, embertelenek. Józanul meggondolva mindenki tudja, hogy bankokra ugyanúgy szükség van, mint rendőrségre, orvosokra, sőt politikusokra is. Azonban ha már ennyire győzködnek minket, hogy a bankok az ördög teremtményei, akkor gondolkodjunk tovább. Hol voltak ezek a politikusok, amikor meg kellett volna akadályozni a devizahitelezést és az erőfölénnyel való visszaélést? Persze akkor más kormány volt, de az ott lévők tényleg azt akarták, hogy rossz legyen az embereknek? Ha a bankok lényegüknél fogva rosszak, akkor miért nem szüntetik meg a bankokat teljesen? A fenti két idézet olyan, mint amikor az ENSZ súlyosan elítél valamit vagy felszólít a párbeszédre. Most például Egyiptom esetén. Elsőre jól hangzik, de semmit sem ér. Bankok kellenek. Ha nem hiszed el, akkor tartsd otthon az összes megtakarításodat és ha kölcsön kell, akkor kilincselj az összes ismerősödnél. Kell a bankokat szabályozni (például minden szerződést jóvá kelljen hagyni, ha nem közérthető, akkor fogalmazzák át), de ne higgyük, hogy bankok nélkül minden jobb lesz.

Egy másik gondolat. Miért is növelik a költségeket a bankok majdnem hónapról, hónapra? Mert ki kell fizetniük a rendkívül változatos nevű adókat. Az állam rátolja a rossz fiú szerepét a bankokra. Ki ne hinné el szívesen, hogy ő semmiről sem tehet, a gonosz bankok vezették meg? Persze, hogy mentse meg valaki. A forint hiteleseken miért nem segítenek, és ha valaki devizahitel segítségével vett autót, akkor őt nem csapták be a bankok? Ha rajtam múlna, akkor megmentés helyett, kötelezővé tenném a középiskolákban az alapvető pénzügyi ismereteket. Tanulják meg, hogy mi az a törlesztőterv, kamatos kamat, stb.

1. Miniszter úr, a kormány célja, hogy az adók inkább a fogyasztást terheljék, mint a fizetéseket. Nem esünk át a ló túlsó oldalára? Már most is sokan külföldi oldalakról rendelnek fényképezőt, mobiltelefont, mert ott alacsonyabb az áfa. A hírek szerint a világrekorder 27%-os magyar áfát még 30-35%-os luxus áfával is kiegészítenék bizonyos termékeknél. Fogja ez növelni az adóbevételeket vagy az emberek inkább Ausztriában veszik majd meg a jegygyűrűket?

2. Miniszter úr, könnyebb vagy nehezebb dolga van, mint Matolcsy Győrgynek? Matolcsy sokszor hivatkozott arra, hogy 8 év szocialista kormányzás után fájdalmas a kiigazítás. Sokan nem örültek, a magánnyugdíj rendszer megszüntetésének és a sorozatban érkező Matolcsy csomagoknak. Ön Matolcsytól vette át az NGM irányítását, mennyivel könnyebb a helyzete?

3. Tisztelt miniszter úr, Orbán Viktor elképzelése a söralátét méretű adóbevallásról sok embernek tetszett. Mikor jutunk el idáig? Pont az ellenkezőjét látjuk, hogy a kormány porlasztja az adókat, egy nagy adó helyett inkább van most három kicsi. Közmű adó, telefon adó, tranzakciós adó, biztosítás adó, ... Mikor lépünk az egyszerűsítés irányába? 

4. Miniszter úr, megjelent az összes bank díjjegyzéke a legújabb tranzakciós adó emelés utánra vonatkozóan. Még mindig fenntartaj, hogy ezeket az adókat nem hárítják át az ügyfelekre?

5. Miniszter úr, a TBSZ-en az osztalék adómentes, de a NYESZ-en nem. Miért van ez? A részvényre nem kell adót fizetni, de a részvény alapú befektetési jegyre igen. Miért

6. Miniszter úr, egy konzervatív párt általában a kisebb államban hisz, ahol kevesebbet kell adózni, az emberek maguk dönthetik el, hogyan költsék el a pénzüket, viszont kevesebb az állami szolgáltatás és kiadás? Ön mit gondol a magyar újraelosztás szintjéről?

7. Miniszter úr, az előző kérdéshez kapcsolódik, hogy vajon az állam feladata-e a devízahitelesek megmentése? Már önök is beszéltek arról, hogy a forinthitelesek se járhatnak rosszabbúl. Akik egyáltalán nem mertek hitelt felvenni őr rosszul járhatnak? Vagy most az ő adójukból is mentik a deviza hiteleseket? Átvállalták az önkormányzatok adósságát, mentik a devizahiteleseket, segítik a MÁV-ot, de nemet mondtak a Gyulai húskombinátnak. Mi alapján döntik el, hogy valakit megsegíti-e az állam? 

8. Miniszter úr, külföldről sokat támadnak minket a jogbiztonság hiánya miatt. A kormány bármilyen törvényt meghozhat és van is bátorsága meghozni őket, lásd rezsicsökkentés. Ezek után joggal félnek a külföldi vállalkozók, hogyha sikeresek, akkor majd nekik is kitalálnak egy különadót. Mit üzen ezeknek a külföldi vállalkozóknak?

9. Miniszter úr, Európában két irányvonal létezik a válság kezelésére. Az egyik azt mondja, hogy megszorítások nélkül is ki lehet nőni az adóságot, a másik pénzügyi fegyelmet, a szigorú költségvetést hangsúlyozza. Megvan, meglesz-e az első úthoz szükséges 3-5% GDP bővűlés vagy a második lehetőség egyensúlyi költségvetése (0% hiányos)?

10. Miniszter úr. Milyen lépéseket terveznek a feketegazdaság visszaszorítása érdekében? Egy vállakozó nemrég nyilatkozta, hogy semmit sem ér a pénztárgépek bekötése, amíg nincs kamera a boltban, azt üti be, amit csak akar. Mindenkinek van ismerőse, rokona, akit nem jelentenek be vagy csak minimálbéren, esetleg négy órában, a többi zsebbe megy. A vállakozók között általános az a vélekedés, hogyha mindent tisztességesen csinálnak, akkor hatalmas versenyhátrányba kerülnek. Mikor erősíti meg az állam NAV-t jelentősen?

11. Miniszter úr, a rezsicsökkentés, hogyan indokolható közgazdaságilag? Két fél szerződésébe miért szól bele az állam? Ha az áram árát központilag határozzák meg, akkor kenyeret miért nem? Egy támogatási rendszer nem lett volna alternatíva?

12. Tisztelt miniszter úr! Sokan megkérdőjelezik az állam aktív gazdasági szerepvállalását, például MOL részvények vásárlása, de az állam szabályozó szerepével általban egyet értenek. Számíthatunk-e hatékonyabb, aktívabb szabályozásra? Például előírhatnák a telefon és banki szolgáltatóknak, hogy legyen sztenderd, egységes csomaguk, amiket így könnyedén össze lehet hasonlítani csak ár alapján. Kötelezhetnék a bankokat arra is, hogy befektetési jegyek alapján jól láthatóan hírdessék a TER (teljes költség) mutatót. Stb.

13. Miniszter úr, sok választópolgár örülne, ha egy állami felügyelet ellenőrizné a különböző szerződéseket, számlakivonatokat, hogy azok érthetőek-e vagy nem. A legtöbb ember meg sem próbál megérteni egy éves elszámolást, egy önkormányzati értesítést vagy egy tv előfizetési szerződést. Tele vannak kisbetűkkel, csillagokkal, hivatkozásokkal ilyen-olyan törvényekre, általános szerződési feltételekre, stb. Az is hasznos lenne, ha egy kimutatást excel táblázatban, képletekkel is megkapnánk. Akkor ott van feketén-fehéren, hogyan számolnak. Várható-e lépés ez ügyben?

+1 Miniszter úr, mikor lesz lehetőségem arra, hogy naprakészen lássam az eddig nyugdíjba fizetett járulékot és a jogosultsági időt? 

Rengeteg a Mekk Elek ebben az országban. Mindegyiküknek van véleménye, ötlete. "A deviza hitel nem is devizahitel valójában, a bankok átverik az embereket, tudták a kockázatot, miért devizában adósodtak el, segítsen az állam, mert ő nem lépett közbe időben, már régen kifizettük a felvett tőkét, többet nem kell fizetni." 

Az 1. lépés, hogy legalább az alapjait megismerjük annak a témának, amihez hozzászólunk. Ne próbáljunk megmagyarázni, hogy a perpétum mobile működik, ne higgyük el, hogy 100 forintot úgy lehet szétosztani tíz ember között, hogy mindegyikenek 11 jut. 

A törlesztő terv a pénzügyben használatos kifejezés. Azt mutatja, ha felveszünk egy X összeget (62.500 frank) Y százalék kamatra (5%) és N (20) évre, akkor évente hogyan alakul a kamat fizetés és a tőketörlesztés. Erre látunk itt egy példát.

Nem számok érdekesek itt, hanem a tábla szerkezete és a benne lévő összefüggések. A táblázat évekre szól pedig mindenki havonta fizeti a törelsztőt, de az egyszerűség miatt maradjunk az éveknél. Egy év alatt a 62.500 tartozás * 5% kamattal az 3.125 frank. Ha csak ennyit fizetnénk vissza egy év alatt, akkor a tőkénk egy petákkal sem csökkenne. Ez csak a pénz bérleti díja. Sokan követik el azt a hibát, hogy a kamatról egyszerűen megfeledkeznek, vagy úgy vélik, hogy 20 év alatt csak egyszer számolják fel. Ne nevess! Hányan adták már össze a havi törlesztőket  és panaszkodtak, hogy többet fizettek vissza összesen, mint amennyit felvettek. A fenti példánál sem mondhatjuk azt, hogy a 13. évben már a 13*5.000 > 62.500, így végeztünk. Ez csak 0% kamatnál lenne így. Ha úgy gondolod, hogy az lenne az igazságos, akkor nosza, kössünk szerződést, hogy adsz nekem 10 milliót és azt mind visszaadom 20 év múlva. Egyébként a 3.125 frank kamat nem kevés, ez még 150 forintos árfolyamon is havi 39 ezer forint. Ha a kamatnál kevesebbet fizetsz vissza, akkor a tőketartozásod egyenesen nőni fog. Ne hidd, hogy ez lehetetlen. Sokan vettek fel úgy hitelt, hogy egy bizonyos időszakig sokkal kevesebb volt a törlesztő. Ez nem azt jelenti, hogy a bank elengedte a különbséget. Jó lenne ezt hinni, jó lenne, ha lenne ingyen ebéd, meg repülő sült galamb, de a világ nem így működik. A példában csak az egyszerűség miatt számoltam végig 5% kamattal. A szerződéstől függően az változhat. Ez se ördögtől való gondolat, hiszen államkötvényt is lehet venni változó kamatozással.

Két oszlop tartalmazza a tőketörlesztést frankban és forintban. Az összeg frankban nem változik (ez hívják annuitásos hitelnek), a forint érték pedig az áfrolyamtól függ. Természetesen, ha a kamat nem állandó, akkor a teljes törlesztés sem állandó. A lényeg, hogy ez az oszlop a kamat és a tőketörlesztés összege. Látható, hogy az első évben az 5.000 frankból 3.125 ment kamatra és csak 1.875 tőketörlesztésre. A következő évi töketartozást úgy kapjuk meg, hogy a 62.500-ból (az aktuális év tőketartozása) levonjuk a 1.875-t így kapunk 60.625-t. Ezután megismételjük az eljárást újból, vagyis megint kamatot számolunk, stb. Látjuk, hogy a forint törlesztés még akkor is változik évről évre, ha a frankban történt törlesztés változatlan, hiszen az árfolyam erőteljesen megnőtt. Sokan úgy érzik, hogy az árfolyamkockázatot nem a hitelt felvevőnek kellene állnia. Ők 150 vagy 160 forintos árfolyamon szeretnének törleszteni. Ez csak akkor lenne igazságos, ha nekem is adna el ilyen árfolyamon frankot vennem. Persze az állam sem engedheti meg magának ezt. (Érdekesség, hogy az "opciós ügyletnek" pont ez a lényege. Ma veszek egy opciót arra, hogy 5 év múlva x forintos árfolyamon veszek frankot. Azt nem lehet tudni most, hogy akkor hol lesz az árfolyam, lehet hogy nagyon jól járok ezzel a szerződéssel, lehet, hogy enélkül is ekörül lesz akkor az árfolyam. Az opciós ügyletnek komoly költsége van, amint mindenképpen ki kell fizetni. Most sokan ingyen szeretnének egy opciós szerződést.)

Félreértés ne essék nem védeni akarom a bankokat. Tévesztettek már engem is. Azt szeretném csak, hogy értsük, hogy mi az a törlesztő terv és hogyan kell számolni azt. Ha már értjük, akkor talán reálisabbak lesznek az elképzeléseink. Ha megértettük az alapokat, akkor jöhet a második lépés. Hogy mi azt még én sem tudom. Valószínűleg a lakáshitel egy részét az államnak kell kifizetnie (az adózók járnak rosszul), egy másik részét meg a banknak kell lenyelnie (a tulajdonosok járnak rosszul).

Mi lesz fontosabb az államnak a magántulajdon vagy a szociális szempontok? Hogyan lehet biztosítani, hogy a forinthitelesek se járjanak rosszabbul, mint a devizahitelesek? Szeptemberig kiderül.

A nem is olyan távoli jövőben... Mit beszélek? Ez már a jelen. Detroit városa már csődbe ment. Ha az okokat keressük, akkor elmondhatjuk, hogy 60 év alatt a város lakossága a felére csökkent, mert az autóipari versenyben nem állták a sarat. A város sok év alatt felhalmozott adóssága már nem kezelhető, ezzel együtt a közalkalmazottak nyugdíja is veszélybe került. Na ez az eufémizmus. Most drasztikus nyugdíjcsökkenés vagy a teljes csőd között lehet választani. Mindenki azt kérdezi, hogy jutottak idáig. Egy mondat megragadt bennem.

"A meg-megújuló politikai csatározások és az erős szakszervezetek miatt sem tudott ebből az ördögi körből kikeveredni a város, mert az égetően szükséges kiadás lefaragásra, például bérek és nyugdíjígérvények csökkentésre nem kerülhetett sor."

Nyugdíjigérvény. Érdekes szó. Ha jól értem az igértetet vissza lehet bármikor vonni. A felosztó-kirovó rendszer igen csak sérülékeny. Korábban már gondolkodtam azon, hogy a nyugdíj járandóság vagy jutattás. Nekem a tőkefedezeti rendszer jobban tetszene, mert hangya vagyok, de a tücskök ciripelése mindig hangosabb. Az okos ember tanul a más kárán, remélem mi is azt tesszük. Félreértés ne essék, ha nincs elég termék, akkor semilyen elszámolási rendszer nem eredményez több kenyeret és tejet, de most láthatjuk, hogy jószándék ide vagy oda, ha nincs, akkor nincs. Veszélyes egy bankra bíznia az embernek a nyugdíját, de egy városra és egy államra sem biztonságosabb. Egy dologtól tartok igazán. Ha próbálok tanulni ebből az esetből és szorgalmasan gyűjtök, akkor az állam majd kitalál egy adót a számomra és elveszi a megtakarításomat. Olyan könnyű volt az EHO-t bevezetni a kamatokra. Kérdezték tőlem, hogy mi köze egy betétnek az egészségügyhöz. Semmi.

Mi a megoldás? Azt nem tudom. Felosztó-kirovó rendszerből csak úgy lehet áttérni tőkedezetire, ha egy generációnyi nyugdíjjárulék hirtelen lesz valahonnan. Egy virtuális számla sokat segítene, de még ezt sem lépték meg. Ha tiszta vizet öntenek a pohárba, akkor vagy a hangyák vagy a tücsökök háborodnak fel. Sokat segítene a tervezhetőség is. Ha egyszer mondanak valamit, akkor az úgy lesz. Emlékszünk még a legfeljebb egy ezrelékes tranzakciós adóra, vagy az ideiglenes bank adóra. Most csak picinkét hiszem el, hogy a nyugdíjrendszer stabil lábakon áll. 

Két vélemény, ami szöges ellentétben áll egymással. Az egyik növelné a nyugdíjakat, a másik csökkentené azokat, hogy csökkenjenek az adóterhek. A háttérben egy olyan alapvető kérdés áll, amit ideje lenne végre egyértelműen tisztázni. A nyugdíj vajon járandóság avagy juttatás? A felém fennálló tartozását rója le az állam vagy egy állami feladatot lát el (mint az közúthálózat vagy az iskolák működtetése), amire annyit ad amennyit éppen a költségvetés enged? Nyugdíj mindkét esetben lenne, de ezt a kérdést legfőbb ideje megválaszolni. Talán valaki meg tudja mondani, hogy jogilag most mi is a helyzet. Foglalkoztam már hasonló témával itt és itt. 

Először is tisztázzuk, hogy mi a nyugdíj. Olyan rendszeres összeg, amit idős korában kap az ember, amikor már nem tud dolgozni. Kezdetben a nyugdíjkorhatár jóval az átlagéletkor fölött járt csak, a nyugdíj mértéke olyan kevés volt, hogy az csak az éhenhalás ellen védett és nem jelentett jelentős terhet az államnak. Mára ez mind megváltozott. Sokan hangoztatják, hogy meg sem érik majd a nyugdíjat, de a valóság az, hogy átlagban az emberek 10-20 évig is nyugdíjasak. A nyugdíjra legtöbben ma úgy tekintenek, mint fizetés pótlékra, elvárjuk, hogy nyugdíjasként is úgy tudjunk élni, mint addig. A nyugdíjak összességében már akkora terhet jelentenek, hogy rogyadozik a költségvetés. Nézzük meg, hogy milyen érvek vannak amellett, hogy a nyugdíj járandóság és amelett, hogy juttatás.

Járandóság: Tény, hogy minden fizetésből vonják a nyugdíj járulékot. A járulék definíciója az, hogy jár érte ellenszolgáltatás. Ez így igazságos. A nyugdíj nem más, mint egy az államnak adott kölcsön. 40-45 éven át kölcsönadjuk részletekben és 10-20 éven át visszakapjuk. Ha az állam nem fizeti vissza a kölcsönt, akkor az államcsőd. Még egyszer, az állam nem azért ad nyugdíjat, mert olyan jó szívű, hanem visszaadja a korábban tőlem beszedett pénzt. A tisztességes az lenne, ha mint minden kölcsönszerződésnél, az állam itt is teljesen egyértelműen nyilvántartaná, hogy mennyi jár vissza. (Az egy ettől független kérdés, hogy az aktív életkor alatt összegyűjtött pénzből élethosszig tartó biztosítást is lehet venni. Ekkor nem kell megmondani, hogy hány év alatt akarom visszakapni a pénzt, vagyis hány évig fogok élni, hanem ezt a kockázatot a biztosító vállalja. Az átlagnál előbb elhunytak maradék biztosítási díjából fizetik, az átlagnál hosszabb ideig élők nyugdíját. A lényeg ekkor is az, hogy mennyi nyugdíjjárulékot fizettünk be összesen.) Ha az állam tudja, hogy mennyi pénzt kell kifizetni egy évben a nyugdíjasoknak, akkor az aktuális nyugdíjjárulék mértékét úgy kell meghatározni minden évben, hogy az elegendő legyen a nyugdíjra. Akkor is, ha az egyre kisebb aktív réteg miatt egyre nagyobb lesz a járulék mértéke (az egyensúlynak meg kell lennie). A nyugdíjat mindig ki kell fizetni, ahogy a lejáró államkötvényeket is.

Juttatás: A munkáltatói járulékot átnevezték szociális hozzájárulási adóra, ezt bármikor meg lehet tenni a munkavállalói járulékkal is. Az adóért viszont nem jár semmi. Az állam természetesen nem érzéketlen (plusz szeretné megnyerni a választásokat is), így mindig fog nyugdíjat fizetni. A befizetett járulékokat azonnal kifizetik a mindenkori nyugdíjasoknak, így az a pénz már elfogyott, csak nagyon áttételesen lehet hivatkozni rá. Juttatás esetén a nyugdíjjárulék lehet minden évben változatlan, ekkor a nyugdíjak értéke kellenne, hogy csökennjen vagy nőjön évente, hogy meglegyen az egyensúly. (Valójában a korámány sosem meri csökkenteni a nyugdíjat, mert kellenek a szavazatok. Inkább sutba dobja az egyensúlyt, ami hosszú távon államcsődhöz vezet.) Juttatás esetén két aleset létezhet. 

Jár, de nem jut: Az számít, hogy mennyi pénze van erre az államnak, hogy mennyi jut és nem az, hogy mennyi jár. Valamennyi jár, de ha a közalkalmazottak reálbére csökkenhet, akkor a nyugdíjasok nyugdíja is. Inkább kapjanak kevesebb pénzt a nyugdíjasok, mint hogy csődbemnejen az ország. 

Nem jár, de jut: A szociális érzékenység, azt kéri, hogy legyen részben juttatás. Ne hallon senki se éhen, mindenki kapjon nyugdíjat, akkor is ha az nem járna neki. Szociális alapon lehessen segélyt igényelni, annak is akinek nem jár, de ennek nagyon kevésnek kell lennie, különben a tücsök mentalitás még jobban eluralkodik az országban. 

Akkor most melyik érvelés helytálló? Az ember igazságérzete azt mondja, hogy a nyugdíj bizony járandóság, amit ki kell fizetni. Másik oldalról viszont nem akarunk sem éhezőket, sem államcsődöt. A mi elvárásaink is ellentmondóak. Fontos, hogy szigorúan elválasszuk egymástól a járandóságot és a juttatást. Mindenkinek tartsák szigorúan számon, hogy mennyit tett be a rendszerbe és ezzel arányban kapjon nyugdíjat, mert ennyi jár neki. 

Javaslat: Legyen például a nyugdíjakon egykulcsos adó és ebből az adóból fizessék az időskori segélyt. Ekkor a nyugdíj járandóság, az időskori segély pedig juttatás. Mindenkinek meg kell értenie, hogy adni csak úgy lehet, ha valakitől elveszünk. Ha valakinek jobb elképzelése van, akkor halljuk!

Az egyéni számla azért fontos, mert egyre kevésbé hisznek a politikusoknak. Ha nincs egy szám, hogy ennyi pénz jár nekem, akkor sokan fogják azt mondani, hogy "én úgysem fogok nyugdíjat kapni, akkor feketén dolgozok, hogy legalább járulékot ne kelljen fizetni". Nem véletlenül van errefele ennyi minimálbéres. Miért nem kaphatnák egy bankszámla szerű kimutatást, amin rajta van, hogy mennyit fizettünk be, és az mennyi kamatot hozott. Ez csak virtuális pénz, mert Magyarországon felosztó-kirovó rendszer működik, de attól a rendszer még ugyanúgy viselkedhet. Kérdés, hogy mi legyen azokkal a nyugdíjakkal, amik igazság szerint nem járnának vagy kevesebb kellene, hogy legyenek. Negyvenkét éves nyugdíjas rendőr, vagy az ötven éves könyvelő, aki lerokantatta magát egy ismerős orvosnál. Mi legyen az egyéni számlával egyetem alatt, mi gyes alatt? Akkor nem fizet az ember nyugdíjjárulékot. Mi lesz azokkal, akik egész életükben minimál béresek voltak? Ezek nagyon kemény kérdések, nem véletlen, hogy még mindig nincsenek egyéni számlák, pedig hányszor ígérték már őket.

Úgy tűnik, hogy a nyugdíjak most inkább a juttatás csoportba esnek, hiszen minden kormány szabadon hoz törvényt arról, hogy mennyit ad az adott ciklusban. Mennyire tarthatóak a mostani nyugdíjak? A közalkalmazottak nagy részének már évek óta reálértékben csökken a fizetése, a nyugdíjak viszont tartják az értéküket. Ez vajon igazságos? Hogy lehet egy hosszan stabil rendszert kialakítani? 

A mostani rendszer nem tartható fenn, mégsem teszünk félre idős napjainkra, mert nincs miből és mert reméljük, hogy azért mégis csak marad minden a régiben. Legalább azon gondolkodjunk el, hogy a nyugdíj rendszer nincs 100 éves, és hogy a Föld lakosságának nagyobbik felének sose lesz nyugdíja. Abban a hitben élünk, hogy lesz majd nyugdíj, mást nem azért, mert a nyugdíjasok nélkül nem lehet választást nyerni. Valamennyi lesz is, de közben a rendszer fokozatosan változik. Németországban már a 67 éves nyugdíjkorhatárra készülnek. Vajon milyen lesz a magyar rendszer mire mi leszünk nyugdíjasak? Ehhez végre tisztázni kell, hogy mi a nyugdíj, járandóság vagy juttatás. Ha erre választ kaptunk, akkor utána gondolkozhatunk százalékokon, kedvezményeken.

Tárgyaltál már úgy hogy a másik volt az erő pozícióban? Te kétségbeesetten érvelsz, de a másik csak mosolyog. Tudja, hogy úgy is neki lesz igaza. Például, amikor sürgősen el kell adnod a lakásodat és olyan pofátlan árat hallasz, hogy leesik az állad. Hiába tudod, hogyha lenne időd, akkor 30%-al is többet kapnál, de nincs időd. Az egész tárgyalás csak formalitás, a másik meghallgat, de tudja, hogy nincs alku pozíciód, az lesz amit ő akar és kész.

Most az állam újabb deviza hiteles mentésről beszél és ezzel kapcsolatban érkezett egy hír a kormány tárgyal a bankokkal: "Nyugodt, higgadt tárgyalásokat kezdünk - jelentette ki Orbán Viktor péntek reggel. Elismerte, hogy korábban nem sokat foglalkoztak az egyeztetésekkel a bankokkal. De most más a helyzet, Magyarország erősebb, ezért higgadt és fegyelmezett tárgyalásra van lehetőség - tette hozzá."

Milyenek voltak eddig ezek a tárgyalások? Beszéltek valameddig és a végén a kormány megmondta, hogy mi lesz. Ha kell törvényt változtatott. Tárgyalás volt ez egyáltalán? A devizahitelesnek volt választása, ők eldönthették, hogy felveszik a hitelt vagy nem. A banki tárgyalásokon viszont a kormány megmondta, hogy mennyit kell fizetniük a bankoknak és a bankok fizettek. Miért kéne sajnálni a bankokat? Egyáltalán nem kell. De mi van, ha velem fog így tárgyalni az állam? A magánnyugdíj pénztáraknak mennyi választást adott? Az erő pozíciójából tönkre teheti az állam a "rezsi cégeket", amiket ezután olcsón megvehet, de mennyire fognak ezután megbízni az államban? Hány ilyen "tárgyalás" lesz még a jövőben?

Avagy akiket meg kell segíteni a devizakárosultak után

Több, mint 40 éve lottózom. Általában 3-4 szelvényt töltök ki, meg havi szelvénnyel játszok fix számokkal. Néha-néha volt kettesem és két vagy három alkalommal hármasom is. Egyszer pedig majdnem lett egy négyesem, csak két számot is eggyel arrébb raktam. Eddig szótlanul fizettem ki minden hónapban a lottó árát, de most már elég! Elment egy nagy halom pénz és hol van az eredménye? Tudtam, hogy nem lehet rögtön nyerni, de nem csak egy szelvénnyel játszottam és hosszú évekig türelmes voltam, de már nem tudok az lenni. Beszedik a pénz és minden héten csak annyit mondanak, hogy sajnos nem nyert. Mikor fogok nyerni végre? Csalás az egész! Olyan számokat húznak ki, hogy senki ne nyerjen, ezt mindenki tudja. A végén meg elosztják egymást közt a lovét. Az időnkénti kettesek és hármasok csak azért vannak, hogy ne hagyjuk abba az egészet. Húzzák a mézesmadzagot, de azt nem lehet utolérni. Azt meg, hogy képzelik, hogy az ötös milliárdokat ér a négyes meg csak néhány milliót? Sokkal igazságosabb lenne, ha egyenletesen osztanák el a pénzt. Persze az se biztos, hogy ténylegesen megnyerik az ötöst és nem az is átverés. Maffia az egész! Ezt nyíltan ki kell mondani! 

Itt az idő változtatni a dolgokon. Adják vissza az évek során összegyűlt szelvények árát! Nem kaptam érte semmit, akkor meg milyen alapon tartják meg? Tudom, hogy nem vagyok egyedül, rajtam kívül milliónyi lottó károsult van még. Minket átvertek! Azt mondták, hogy ez csak játék, de olyan játék, amiben nem lehet nyerni. Akkor viszont kérjük, követeljük vissza a pénzünket! Az egészből csak az államnak és Szerencsejáték Zrt-nek volt haszna. Az állam, ahelyett, hogy megvédte volna az embereket, hallgatott, mert rengeteg adót szedett be így. Olyan kormány kell, ami az emberek és nem a Zrt-k érdekét nézi! Itt az ideje, hogy hozzanak egy olyan törvényt, hogy visszakapjuk a kicsalt pénzt, de legalább egy részét! Jobb, ha a politikusok az eszükbe vésik, hogy a lottó károsultak még a nyugdíjasoknál is többen vannak. Nélkülünk itt nem nyer választást senki. Mi csak igazságot akarunk.

"Albérletbe nem megyek, mert akkor 25 évig fizetek és a végén még mindig nincs lakásom!"

"Lakásra nem veszek fel hitelt, mert a teljes futamidő alatta a többszörösét kell visszafizetni!"

Egy-egy érv a saját lakás és az albérlet mellett. A két tábor a vitában itt megáll, mert ez nekik elvi és nem pénzügyi kérdés. A kiszámoló bolgban volt egy hasznos írás erről a témáról, de a kommentelők egy része az írás ellenére sem értette meg a lényeget. Próbáljuk meg összehasonlítani a két esetet. Hogy egyszerűbb legyen a helyzet a hitel ne a szokásos annuitásos hitel legyen (azt jelenti, hogy minden hónapban ugyanannyit kell fizetni), hanem olyan, ahol minden évben csak a kamatot kell törleszteni és a végén egyben a tőkét. Az annuitásos hitel sok embert csak megzavar.

Aladár és Béla testvérek. Infromatikusok mindketten, ugyanannyit keresnek. Béla ráadásul talált egy olyan bankot, ami önerő nélkül ad neki lakáshitlet, olyan formában, hogy a tőkét a végén egyben kell visszaadni. Aladár albérletbe megy és 20 éven át fizet havi X forintot. A két testvér olyan szerencsés országban lakik, ahol nincs infláció. A gondolat menet akkor is igaz, ha van infláció, de erre majd visszatérek. A lényeg, hogy az egyszerűség kedvéért az albérleti díj nem változik az évek folyamán. Aladár szeretne 20 év elmúltával saját lakást ezért minden hónapban félretesz. Béla a kapott hitelből megveszi álmai lakását és minden évben fizet Y forintot csak a kamatra. Mivel egyszer Béla is szeretné visszafizetni a tőkét is, spórol Aladárhoz hasonlóan. 

20 évvel egy néhány ősz hajszállal később Aladár kifizetett 240X forintot albérletre és a megtakarításából tud venni egy saját lakást. Béla 240Y forintot fizetett ki kamatra, de most ki tudja fizetni a teljes tőkét. Ki fizetett többet? Ez az albérleti díjtól és a kamat viszonyától függ. Amikor utoljára számoltam konkrét értékekkel, akkor az albérlet sokkal jobbra jött ki, de azóta a kamatok csökkentek. A lényeg, hogy a 240X nem kidobott pénz, az annak az ára, hogy Aladár lakott valahol 20 évig. A 240Y sem a gonosz bankok találmánya, ez a pénz kölcsönadásának a díja, ami közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy Bélának is legyen otthona.

A az összehasonlításban nem szabad elfelejteni, hogy Bélának a végén 20 éves lakása van és hogy az állam szocpollal és más módon is támogatja a lakásvásárlást, de az albérletet nem. Ha az inflációt is bele akarjuk keverni a számolásba, akkor az albérleti díj nő évente. Ekkor a Béla által fizetendő kamatot ketté kell szedni inflációra és reálkamatra. Minden évben csak a reálkamatot fizeti vissza Béla, de így nominális értékben a tőkerész nő (reál értéken persze nem változik), így a következő évben a nagyobb tőkére kell fizetni a reálkamatot így Y is nő (az inflációval).

Két dolgot nem szabad elfelejteni. A lakás nem olyan, mint egy cipő, hogy mindenkinek van. A lakás olyan, mint egy horvátországi nyaralás, van aki megengedheti magánka, van aki nem. A környezetünk, a politikusok is azt mondják, hogy kell saját lakás, de ez még a gazdag nyugaton sincs így. Németországban egy jobb környéken 200 ezer € egy lakás, amikor a fizetések havi 2-3 ezer. Saját lakása itthon annak lehet, aki magától is meg tudna spórolni 10 millió forintot. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy Aladár helyébe nem tudják beleképzelni magukat, mert ők nem tudnak fegyelmezetten spórolni. Az annuitásos hitel részletet ki tudják fizetni, mert ki kell, de ha nincsenek kényszerítve nem tudnak spórolni. Erre nem lehet mit mondani. A másik fontos dolog, hogy az albérlet kockázatos, mert bármikor kithethnek onnan. Viszont a saját lakás sokszorosan kockázatosabb. Egy saját lakásnál nem mehetsz 100 km-el arréb, jobb fizetésért (ezért is ad sokszor a munkáltató kedvezményes lakáskölsönt), nem költözhetsz el, ha melléd költözik egy kibírhatatlan familia, és nem engedheted meg magadnak, hogy egyetlen törlesztőt is kihagyj. El lehet adni egy lakást, de annak költsége van. 

Ha még mindig azt kérdezed, hogy jó, jó, de mégis, akkor melyik a jobb megoldás, akkor nem értetted meg, hogy ez a helyzettől függ. Ha most olcsók az albérletek, akkor az éri meg, ha nem tudsz élni a tudattal, hogy felmondhatnak, akkor neked saját lakásra van szükséged, ha az állásod, családod miatt lehet hogy költözni kell 6-7 éven belül, akkor megint csak az albérlet a nyerő. Remélem a devizahitel probléma után többen meggondolják ezt a kérdést, hiszen nem 10 évre, kell előre látni, hanem még többre.

UPDATE: Köszönöm a visszajelzéseket. Kicsit úgy érzem, hogy azért sok embert nem tudtam gondolkodásra biztatni. Az emberek 40%-a azt mondja, hogy az albérletből kitehetik és hogy azt örökké kell fizetni. Ez számukra olyan über érv, ami miatt felesleges minden megfontolás vagy számolás. 40-50% szerint a hitel az ördögtől való, meg amúgy is röghöz kötés. Csak a maradék veszi magának a fáradságot, hogy ténylegesen átgondolja, uram bocsá, átszámolja, hogy neki mi jobb. 

Egy évtized nagy idő! Bár ha 3650 napnak fogjuk fel, akkor mégsem olyan sok. Minden visszonyítás kérdése. A politikában egy évtized beláthatlan időintervallum. Orbán Viktor mégis látja, hogy körülbelül ennyi idő után megszünhetnek a különadók, akkor az államadóság is 50% alá csökkenhet. Na de mos komolyan? Nem csak azt látja, hogy a következő választásokat megnyerik, hanem az azt követőt is?  Látja, hogy a világgazdaság hogyan fog alakulni? Netán még a jövő heti lottószámokat is tudja? Ne nevessen senki, mert azt tudta már egy hete, hogy mostanra az OTP részvények ára 10%-t fog esni. Mégsem hiszem, hogy mindent tudó, mert akkor például a devizahitelesek problémáját egy lépésben oldotta volna meg és nem 127-ben. Lehet, hogy ez az egy évtized azt jelenti csak, hogy sokára? Emlékezzünk, 10 év múlva lesz egymillió új munkahely is. Majd valamikor lesz. Rajtam ugyan ne kérjétek számon, és a következő kormányon sem. Népnyúzó, tőzsdéző, tolvaj bankok szokjatok hozzá a különadókhoz!

Lépjünk egy szinttel feljebb ne csak a szavakon, szófordulatokon lovagoljunk, hanem a lényegen. Majd, ha megerősödött a gazdaság, akkor majd tudjuk csökkenteni a különadókat. Jólhangzó érvelés ez, azoknak akik a bankokat ősgonosznak és nem olyan cégeknek látják, aki a te és én pénzemet, betéteinket, hiteleinket kezelik haszonért cserébe. A bank a gazdaság cementje. Képzeljük el azt az építkezési vállalkozót, akkor spórolás miatt csak immel-ámmal rak cementet a betonba. Az épületei rogyadoznak, ezt ő is látja, de megfogadja, hogy majd ha jól megy a bolt, akkor majd, rendesen rak cementet a betonba. Mindenki találgasson, hogy mikor fog jól menni a bolt. Az okot és az okozatot nem szabad összekeverni. A gyerekek ismerik Dr. Bubó meséjét, aki azért stikiben piát, hogy alkoholelvonó központot tudjon építeni. 

Az utolsó gonolat az, hogy igenis kell olyan határozott, következetes, erős politikus, aki tud évtizedes távlatokban gondolkodni. Máskülönben az ország csak ide-oda vonaglik. Például az elosztó-kirovó nyugdíjrendszerről átállni a tőkefedezetire nagyon nehéz, mert egy generációnak egyszerre kell félretenni a nyugdíjárra és eltartani a jelen nyugdíjasait. A következő generációnak már csak a saját nyugdíjárra kell félrerakni, de odáig nagyon rögös az út. A pannon puma kifejezésen csak nevetnek az emberek, de egy-két évtized alatt mi is követhetnénk Szingapur, Korea és a többiek példáját. Ehhez társadalmi és politikai konszenzus kell.