Kérdezz bátran!

Ha valaki a http://liss-shop.hu oldalára látogat, akkor olvashatja, hogy a visszaváltható szódapatron megszűnik az év végétől. Helyette eldobható patron lesz háromszoros áron. 326 forint helyett 999 forint lesz 10 darab patron. Természetesen meg lehet magyarázni a bizonyítványt, de attól a tény még tény marad. Csökken a kereslet a patron iránt, erre triplázzák az árat!

A környezettudatos emberek szénsavas ásványvíz helyett eddig szódát ittak, most ennek vége lesz. A szóda amúgy is macerás volt. Drága a szifon és benne a tömítések, a gumi alkatrészek elöregednek, cserélni kell őket. Alkatrészt nem könnyű találni főleg, hogy több szifonváltozat is létezik, természetesen picit más alkatrészekkel.

Most egy újabb terméknél szűnik meg a visszaválthatóság. Egyre kevesebb üveg visszaváltható, most már a patront is kell dobni. Nem értem, hogy a kormányzat miért nem ösztönzi sokkal jobban a visszaváltást. Ha minden üvegen, palackon, alumínium dobozon lenne lényegesen nagyobb lenne a betéti díj, akkor nem hevernének mindenhol az utcán.

Értem én a cég logikáját. Pénzt akar keresni, minél többet. A szódagépekbe való patront már eddig is jó drágán árulta, most a hagyományosnál is lépett. Azt az egyet nem akarja megérteni, hogyha 1 liter szóda 100 forintba kerül, akkor ezért a százasért inkább vesznek az emberek 1,5-2 liter ásványvizet vagy áttérnek a csapvízre.

A patron a hanglemezlejátszó és a katódcsőves tv mellé kerül a feledés polcán. Jedlik Ányos találmánya nem éri meg a 200. születésnapját!

Tiltakozzunk!

Avagy latinul "Panem et circenses!" régi római bölcsesség. Ha a római polgár kapott alanyi jogon kenyeret, akkor nem éhezett sem ő, sem a családja. A teli has elég az állatoknál, de az embernél nem. Ha viszont volt cirkusz is, akkor lehetett szórakozni és ennél is fontosabb, lehetett miről beszélni. Ha polgárok arról beszéltek, hogy melyik gladiátor fog nyerni, vagy milyen volt az utóbbi összecsapás, akkor nem fognak arra gondolni, hogy elvesztettek egy háborút vagy egyik-másik szenátor a közösből növeli a magánvagyonát.

Kenyeret és cirkuszt! Egyik ismerősöm azt mondta, hogy zseni volt az, aki ezt kitalálta és hogy ma nincsenek ilyen zsenik. Tényleg nincsenek? Elgondolkodtam egy kicsit. Eszembe jutott, hogy karácsony táján a Kossuth, a tv2, az origo.hu egyfolytában arról beszél, hogy a kormány mennyi plusz pénzt ad a nyugdíjasoknak. Azt sugallják, hogy ez nem egy járandóság, amit a befizetett nyugdíjjárulék fejében kapnak, hanem egy kegy, amit a mindenkori kormány osztogat. Ha jól szavaznak az emberek. 

A cirkusz miatt még gondolkodni sem kellett. Az asztalon előttem volt egy újság, teljes oldalas hirdetésben mosolygott rám Soros. Tudják, az a Soros, aki minden buszmegállóban vigyorog. Kiröhögi a magyar embert. A kisembert. Ő a milliárdos. Migránsokat akar hozni Magyarországra. Minden családba hármat! Hát megörült ez? Gusztustalan ahogy vigyorog, gusztustalan az ember. Olyan öreg, ráncos, kaján. Ő irányítja Brüsszelt és még boszorkányokkal is üzekedik. 

Szóval van miről beszélni a magyaroknak. Azzal, hogy erről írtam én magam is hozzájárultam a cirkuszhoz. 

Az Elnök emberei (West wing) 7x07-es részét néztem meg. Ez a sorozat azt mutatja, hogyan kellene működnie a politikának. Sokan azt mondják, hogy a House of Cards pedig azt mutatja, hogy milyen valójában, bár azt még nem néztem. Az említett részben egy választási vita volt. Magyarországon is nagy szükség lenne ilyen vitákra. Ne csak az emberek félelmeire, irreális vágyaira építsék a pártok a kampányukat, hanem szólítsák meg az értelmet is. Nagyon érdekes dolgok derülhetnek ki ilyenkor.

Az egyik érdekes dolog, hogy nincs új a nap alatt. A vitában szerepel például, hogy az egyik jelölt a liberális szót degradáló módon értelmezi. Szóval ez sem magyar találmány. A másik érdekesség egy gondolat volt, ami új volt a számomra. A republikánus jelölt minden esetben az adócsökkentést hangsúlyozza. Még az afrikai országoknak is úgy kell szerinte megoldani a problémáikat, hogy csökkentik az adókat. Mindenki nevetett. Én is. Utána jött az érvelés, amivel ha nem is ért egyet az ember teljesen, szellemileg felfrissíti, felvillanyozza. 

"Úgy érti, hogy ellenzi a szegény
országok adósságainak elengedését?

Nem, engedjük el az adósságot, bár ez nemigen segít rajtuk.

Értem. Akkor mi fog?

Az adócsökkentés. (gúnyos nevetés)

Egyes afrikai adósávok a legmagasabbak a világon. Tanzániában már 475 dolláros
jövedelem esetében is harmincszázalékos kulcs van. És még húsz százalékos áfát is fizetnek minden termék után! A magas adók miatt nem tudunk befektetni ezekbe az országokba, ezért semmi sem épül meg.
Sem gyárak, sem utak, semmi. A szegény afrikai országokban vannak a világ legrosszabbul fizetett munkásai, de egy olyan cég, mint mondjuk a Nike, nem tud gyárat építeni azokban az országokban, a magas adókulcsok miatt. Az adók megölték a gazdasági fejlődés minden lehetőségét. Megölték a reményt, hogy ezek az országok segítenek magukon, hogy boldoguljanak. És emiatt ki vannak szolgáltatva az adományoknak és a hiteleknek. És ez a legrosszabb. Tudják, miért vannak ott ilyen magas adók?

Miattunk.

Így bizonyítják, hogy vissza tudják fizetni az adósságukat. De az adókból nem lesz pénz, ha megölik a gazdaságot! Tehát kiderül, hogy ilyen tragikus és akaratlan következményei vannak a jó szándékunknak. A jóságnak. Mi biztattuk azokat az országokat, hogy zárják magukat egy gazdasági hanyatlás ketrecébe. Ha nem vesszük rá őket, hogy csökkentsék az adókat, sosem fog növekedni a gazdaságuk. Az emberek egy életen át nem jutnak munkához. A betegségek terjedni fognak, a nyomor állandósul, a gyermekek éhezni fognak. A jótékonyságunk nem lesz elég. Soha!"

A záróbeszédben az egyik jelölt több állami szerepvállalást és az ezzel járó magasabb adókat ígérte. A másik a piacgazdaság  szabad működését erősítené, az államot, az adókat csökkentené.

A tragédia az, hogy nálunk az emberek arra szavaznak, akik állami gondoskodást, ugyanakkor kevesebb adót ígérnek. Mi mindent elhiszünk

Pártunk és kormányunk sikeresen vette fel a harcot a Soros tervvel. Azonban egyik fenyegetést még le se győztük, máris három új terv körvonalazódik, hogy azok egyszerre csapjanak le hazánkra. A Párhuzamos a következő pontokat tartalmazza:

1. Magyarország adjon át területeket a környező országoknak, hogy az eredeti Tiranoni elképzelések megvalósuljanak. 

2. Magyarország szerelje le az erőszak szervezeteket, mindenféle gárdákat, a rendőrséget, a honvédséget.

3. Magyarország fizesse vissza az összes EU-s támogatást, amit eddig kapott. 

Ön egyetért a Párhuzamos terv ezen pontjaival?

Vannak, akik szerint a Soros terv csak porhintés, el akarják terelni a figyelmet, stadion építésekről, Mészáros Lőrincről, a korrupcióról, az elszalasztott lehetőségekről. Ez nem igaz! A Párhuzamos terv léte bizonyítja, hogy a Soros terv valós volt. Ne hagyjuk szó nélkül, küzdjünk a Párhuzamos terv ellen is!

Megszoktuk, hogy a rádióból, tévéből, újságokból folyamatosan jön az agymosás. A migránsok lerohannak minket, Soros boszorkányokkal paráználkodik, Brüsszel el akarja taposni a magyar népet. Most már a Magyar Nemzeti Bankból is azt harsogják, hogy a mostani kormány minden kormányok legjobbika. Jöjjön egy idézet:

"Az első két program a gazdasági növekedés szempontjait figyelmen kívül hagyva csak a rövid távú költségvetési szempontokra koncentrált, míg a harmadik strukturális reformokra építve, növekedésbarát módon ment végbe, és így egyedüliként volt képes a hiányt tartósan 3 százalék alatt tartani, miközben megteremtette a fenntartható növekedés alapjait."

Azt gondolná az ember, hogy az MNB-ben alapvetően közgadászok dolgoznak. Persze tudjuk, hogy a főnök Matolcsy és ő elsősorban politikus, de reméltem, hogy a többiek közgazdászok és nem pártkatonák. Ők talán nem fognak olyanokat mondani, hogy Magyarország tündérmese, és minket irigyel mindenki. Úgy látszik ez hiú ábránd volt.

A kérdés az, hogy hány káder van az ügyészségen, a rendőrségen, bíróságon? Hány hivatalnok prédikálja a Fidesz mindenhatóságát?

Úgy tűnik, hogy nem sok embernek fáj, hogy közpénzből folytat választási kampányt a kormány. A nemzeti konzultációnak egyetlen egy célja van a Fidesz népszerűsítése. Azzal nincs baj, hogy egy párt magát népszerűsíti, de ezt tegye saját zsebből! Közpénzből fizetni ezt nem más, mint sikkasztás, hatalommal való visszaélés.

Ne felejtsük el, hogy a demokrácia nagyon törékeny. Lényege, hogy a nép vezetőket választ négy évente. Ha a vezetők arra használják az ideiglenesen kapott hatalmukat, hogy bebetonozzák magukat például úgy, hogy közpénzből fizetik a párttevékenységet, akkor a demokráciának a lényege sérül. Az már csak a hab a tortán, hogy a többi párt plakátjait meg betiltják a kampány időszakon kívül.

Tudom, hogy nehéz lehet minden tevékenységre definiálni, hogy az a kormány vagy a (kormány)párt céljait szolgálja. A nemzeti konzultációnál számomra ez nyilvánvaló. Ne felejtsük el, hogy nem néhány tíz vagy százmillióról van szó, hanem milliárdokról. A Quaestor botrány jutott eszembe. Akkor is fényes nappal, plakátokon, médiában hirdették magukat, de végül csak kiborult a bili.

Ellenségre már pedig szükség van! Nézzünk magunkba, mi nem szoktuk kibeszélni a másikat? Nem szoktuk a politikusokat, a bankokat, a rendőröket, a hivatalokat, ... szidni? A közös ellenség összeköt minket. Valahol tudjuk, hogy nem igazi ellenségről van szó, hiszen egy rendőr nem azért büntet meg gyorshajtásért, hogy engem személy szerint bántson, hanem azért, hogy utána lassabban vezessek és meg tudjak állni, ha egy gyerek lelép a járdáról. Tudjuk ezt, mégis lelkesen szidjuk a rendőröket. Viszont ami elmegy egy privát beszélgetésben, az sokszor szalonképtelen egy nagyobb társaságban. Ki szokott arról beszélni egy osztálytalálkozón, hogy ő hogyan csalja el az adót?

A kormány igazi bűne nem a sorosozás, hanem az, hogy a médiát is megtölti fizetett hirdetésekkel. Elrugaszkodott véleménye mindenkinek lehet, nem bűn hülyének lenni. Tényként állítani valótlanságot viszont rágalmazás, hazugság. A magyar politika mélypontja az öszödi beszéd volt. "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal." Most az újságokban, tévében, rádióban hazudnak.

Persze nincs új a nap alatt. Nem a magyar kormány volt az első, aki Soros Györgyben találta meg az ellenséget. Ázsiában is volt már ő mumus, de a kontinenst sem kell elhagyni, Montenegroban ő volt a nagy Sátán. Hogy miként kell ellenséget gyártani, ahhoz elég elolvasni az 1984 című könyvet. Az egyik érdekes rész, amikor arról ír, hogy miként győzik meg magukat az emberek, hogy elhiggyék, hogy mindig is X volt az ellenség. Kitörölnek magukból minden ennek ellentmondó emléket.

Egy másik példa az a boszorkányüldözések kora. Hadd idézzek egy részt: "Amikor viszont elkezdte kontroll nélkül kínozni a gyanúba fogottakat, megtagadni tőlük a jogi védelmet vagy épp meghamisítani a vallomásaikat, a város polgárai, nemesei és papjai is egy emberként ugrottak neki Kramernek. Ő pedig hiába lobogtatta a felhatalmazását, az elképzelései még XV. századi mércével is elképesztő eljárásnak számítottak. A helyi püspök minden vádlottat gyorsan felmentett, szenilis vén hülyének nevezte az inkvizítort és megfenyegette, hogy kidobatja, ha nem vonul ki a területéről azonnal."

Hogyan terjedtek el mégis a boszorkány perek? Hát az akkori média a könyvnyomtatás által. "A Malleus (a könyv címe) kezdetben nem hozta a várt eredményeket, a kor szűk teológiai és tudományos elitje egyszerűen kiröhögte az öreg fanatikus nagy művét. Viszont Kramer az elsők közt érzett rá az akkor kibontakozó könyvnyomtatás fontosságára, és százszámra nyomatta a könyvét, 1523-ig legalább 14-féle kiadásban szórták a világnak a kiadók."

Természetesen a történelemben volt más olyan korszak is, amikor szükség volt ellenségre.

Szegény ember az, aki még ígérni se tud. Ez a mondás a politikusokra különösen igaz. Azonban vigyázni kell, hogy milyen ígéretekhez adja az ember az arcát. Ha nem teljesülnek az ígéretek, akkor a következő fogadkozást már senki sem fogja elhinni. A korábbi Jobbik plakátok nagyon jól sikerültek, de a mostanival kapcsolatban felemásak az érzéseim.

Kizárjuk a migránsokat!

Ez a legkönnyebben teljesíthető pont. Mivel már most megvalósult, ezért nem kell tenni érte semmit. Sőt a teljes EU is abba az irányba megy, hogy a külső határoknál meg kell állítani a migránsokat. Eddig a jó hír. Viszont, mi van akkor, ha az EU ragaszkodik hozzá, hogy az uniós jogokkal (ömlik az eu-s pénz az országba), kötelezettségek is társulnak. Néhány ezer, nem bűnöző, nem gazdasági bevándorló, hanem háború elől menekülő ember befogadása, szerintem elvárható az országtól. Aztán, hogy ezek az emberek tényleg itt maradnak, vagy megint tovább állnak nyugatabbra az másik kérdés.

Megemeljük a béreket!

Nem, nem és nem. Ez nem a kormány feladata. A kormány a focibírónak felel meg és nem egy játékosnak. Egy bíró ne akarja megmondani, hogy xy játékosnak mennyi legyen a fizetése. Ehelyett a kormány segítse a vállalkozásokat egyszerű, kiszámítható adózással, gyors ügyintézéssel. Biztosítsa, hogy az uram-bátyám viszony helyett a jogszabályok és a rendelkezések irányítsák az országot. Ezek együtt lehetővé teszik, hogy emelkedjenek a bérek.

A szocializmusban a kormány akarta megmondani, hogy mennyi legyen a bér, mik legyenek az árak. Tudjuk, hogy ez nem működött. Ma egy cégvezető nem azért emel bért, mert a kormány mondja, hanem mert különben elmennek az emberek.

Lecsukjuk a tolvajokat!

A politika tolvajai nem hülyék. Ők a törvények betartásával, a kiskapuk kihasználásával keresik betegre magukat. Azért tudják megszedni magukat, mert erre lehetőségük van. Az átláthatóság kicsi, a szerződéseket titkosítják, az uram-bátyám viszony mindent áthat és nincsenek következmények. Hiába derülnek ki stiklik, mintha lassan őrölnének azok a bizonyos malmok és persze mindig csak a kis hal akad a hálóba. Akkor nem lesznek tolvajok, ha a társadalom elfogadja, hogy a demokrácia nagyon sokba kerül és ezt a pénzt nem pártközeli vállalkozók fogják odaadni zsíros megbízások fejében, hanem teljesen átláthatóan adóforintokból származik.

Amikor a szervezetet megtámadja egy betegség, akkor az immunrendszer felveszi a harcot és általában le is győzi korokozókat. Amikor valakit az AIDS vírus támad meg, akkor elsőként maga az immunrendszer megy tönkre, így nem tud harcolni a fertőzés ellen. Ha valakinek kellően erős az akaratereje, akkor sok mindenen túl tudja tenni magát. Például, ha éhes, akkor nem panaszkodik, hanem elviseli. Ha keményen kell dolgozni, akkor a célra koncentrál és nem nyafog. Viszont, ha valaki álmos, akkor sokszor hiába akar fennmaradni. Amint álmosodik, elillan az akaraterő, és már nem tud küzdeni az álomsággal.

Ha valaki mások problémáját tekinti, akkor általában világos, hogy ők mit rontottak, hogy kellett volna viselkedniük. Persze nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, de két külső szemlélő el tudja mondani, hogy mi a véleménye, miért úgy gondolkodik, meghallgatja a másik véleményét, mérlegeli, hogy kinek az érvei jobbak. Vagy kompromisszumra jutnak, vagy nem, de akkor is tiszteletben tartják egymás álláspontját.

Amikor a két fél nem más, hanem a saját problémáját akarja megoldani, akkor teljesen máshogy zajlanak a dolgok. Sokakban az értelem helyett az érzelem kezd el irányítani. Azt érzik, hogy a másik bántani akarja őket, hogy az eltérő vélemény valójában támadás. A hallásuk hirtelen szelektív lesz, csak azt hallják meg, amit akarnak, de az is torzul. Én is elvégeztem annyi házi munkát, mint te. Mondja az egyik. A másik ezt úgy hallja, hogy „Én több házimunkát végeztem, mint te”. Hirtelen rosszul ítélik meg egymás hangnemét is. Ha kedves volt, azt semlegesnek érzik, ha semleges volt, akkor az biztos támadó szándékot rejt. Az értelem rossz adatokból dolgozik, de valójában mindegy, hogy mik a tények. Az elme fantasztikus kreálmány. Öt logikai láncot is le tud vezetni, amik csodák csodájára, mind azt mutatják, hogy nekem van igazam. Ha jut is eszembe egy olyan gondolat, ami árnyaltabban mutatja dolgokat, vagy véletlenül figyelek arra, amit a másik mond, és aszerint én vagyok a vétkes, vétkesebb fél, akkor azonnal elvetem ezt a gondolatmenetet. Csak azokra az érvekre figyelek, amik azt bizonyítják, hogy nekem van igazam. Az érzelem nem szorítja ki az értelmet, hanem maga alá rendeli.

Nincs könnyű megoldás ezekre a helyzetekre. El lehet halasztani a vitát másnapra, amikor az érzelmek már csillapodtak. Lehet a másik helyébe képzelnünk magunkat. A legjobb technika talán az, hogy akkor is engedek, bocsánatot kérek, ha úgy érzem, hogy nekem van igazam. Ennek csak akkor van értelme, ha ezt a másik is megteszi.

Többször hallottuk, hogy a Fidesz kormányt el kell számoltatni. Legutóbb ebben az interjúban olvastam. Való igaz, hogy nagyon sok embernek bántja a szemét, hogy a haverok helyzetbehozása nagyüzemi szinten működik. Van, hogy nyíltan lopnak, de annak sincs következménye, hiába derül ki. Az esetek nagy részében viszont betartják a törvény betűjét, vagy úgy alakítják át a törvényt, hogy az a baráti cégeket segítse. Lásd Andy Vajna nyerő automatái. Nem csak az átlagemberek, hanem a cégvezetők is tudják, hogy az a legnagyobb érték, ha van egy politikus barát, aki el tudja simítani a dolgokat. Nagyon nagy balhénak kell lennie, lásd Quaestor, hogy azt ne lehessen elsikálni. Általános az a vélekedés, hogy a politikusok lopnak, vagyis inkább visszajutatnak nekik nagyobb összegeket. Pedig ez nem minden politikusra igaz, ahogy nem minden orvosnak jut hálapénz.

Szép gondolat az elszámoltatás, hiszen ma Magyarország következmények nélküli ország. Szinte bármit meg lehet tenni, az emberek tűrik. Azért itt is volt egy-két kivétel. Az internetadó, a vasárnapi boltzár és az olimpia is kiverte a biztosítékot. Ha végre felszínre kerülnek a piszkos ügyek és rács mögé kerül egy-két felelős, akkor újból van remény. Csodákat nem kell várni. Az ügyesebbje úgy tevékenydekett, hogy az aktuális törvényeket teljes egészében betartotta. Őket nem lehet felelőségre vonni, de legalább a bénák bukjanak le!

El is érkeztünk az elszámoltatás lényegéhez. Az elszámoltatás keveset ér, ha nem változtatják meg úgy a rendszert, hogy  az ne tegye lehetővé susmotolást. Ahogy az egészségügyben is a megelőzés a lényeg, úgy a korrupció esetében is. A mindenkori kormány baráti vállalkozókat baráti hátországot akar kiépíteni. Keveset ér az elszámoltatás, például a Jobbik felelőségre vonja Mészárost és társait, ha ezután megjelennek a Jobbik közeli cégek. A teljes rendszert át kell alakítani. Mindenkire vonatkozó, éves vagyonbevallást kell bevezetni, ahol sem a politikus, sem a magánember nem tudja elrejteni a tulajdonát. A pártfinanszírozást meg kell növelni. Nehéz elfogadni, hogy a demokrácia drága, de a haveri kapitalizmus sokkal drágább!