Kérdezz bátran!

Most éppen 400 milliárdra becsülik a "visszajáró" pénzt. Ez azt jelenti, hogy minden állampolgár 40 ezer forinttal támogatja a devizahiteleseket, az eddigi segítségen kívül. (Devizahitelesből kevesebb van, mint állampolgárból, vagyis minden hitelesre többször 40 ezer forint segítség jut.) Gondolom az mindenkinek világos, hogy amikor az állam vállal terheket, akkor az minket adózókat jelent. Ugyanez a helyzet, ha az MNB segít, például olcsóbb devizával. A bankokra rakott adókat is nekünk kell megfizetni. Nem rögtön, nem közvetlenül, de meg kell fizetni. Tényleg elhiszik néhányan, hogy a bankadót, tranzakciós adót, stb, nem nekünk kell végső soron kifizetni? Vagy van, aki szerint a bankok tulajdonosai, azt mondják, hogy ezt nem lehet áthárítani az ügyfelekre, inkább emeljük meg a bank tőkéjét a saját pénzünkből, az majd fedezi a veszteségeket? Ezen felül minden befektető erősen elgondolkodik, hogy mennyire éri meg nálunk céget alapítani, bővíteni, ha itt az állam minden szerződést átírhat utólag. Lázár tegnap mondta, hogyha extra profitot látnak azt megadóztatják. Vagyis, ha nem megy jól az üzlet, az a baj, de ha jól megy, akkor attól is félni kell.

A politikusok népszerűségre törekszenek, ami természetes, de már a Kúria is meghajol a nyomásnak. Amíg nincs ellen oldal, amíg a forint hitelesek, az albérletesek és az átlag adózó nem hallatja a szavát, addig csak romlani fog a helyzet, a deviza hiteles cehet nekünk kell állnunk. 

Én ennek ellenére is azt mondom, hogy igenis fontos a társadalmi szolidaritás. Én is örülnék, ha a bajban segítenének. A segítség mértékét kell úgy kiválasztani, hogy ne azt mondják, hogy akármit megtehetünk, ha sokan vagyunk, akkor az állam úgyis segít majd. Azt is elvárnám, hogy legyenek hálásak a segítségért és ne az asztalt verjék, hogy az nekik jár, sőt még több jár.

Rengeteg ember meg van győződve arról, hogy a devizahitel ugyanolyan átverés, mint például a piramis játék. A mindennapi tapasztalatuk is azt mutatja, hogy mindig többet kell fizetni, ráadásul annyi helyről hallják ezt, hogy az már önmagában bizonyítéknak tűnik. 

Egy piramisjátékon sokkal többen buknak, mint ahányan keresnek, mert új belépők hiányában a rendszer összeomlik. Nem is létezhet más kimenetel. A devizahitel egy fogadás, arra fogadtak a devizahitelesek, hogyha erősödik a forint, de legalább nem gyengül, akkor jól járnak, ha nem jön be, akkor rosszul. Megvolt a lehetőség mindkét kimenetre. 

A bankok nem kiscserkészek, folyamatosan keresik a lehetőségeket, hogy lehúzzanak minket. Ha a Kúria azért ítéli el őket, mert visszaéltek az erőfölényükkel, túl nagy volt az árfolyamrés, akkor nem panaszkodnék. Viszont korábban kimondták, hogy igenis lehet devizaalapon hitelezni, most pedig azt mondják, hogy csak az MNB középárfolyam létezik. Ennél jobban csak az tetszett, amikor az egyik kis párt azt javasolta, hogy töröljék el a kamatot. 

Ha egy magyar állampolgár mondjuk Ausztriában vett fel hitelt, akkor az osztrák bankot is érdemes perelni, mert az euró árfolyama megváltozott, a kamat évente módosult ráadásul még az átváltás is pénzbe került? Csak attól más a helyzet, hogy a bank nem Ausztriában van, hanem Magyarországon?

Ráadásul a Kúria általában beszélt minden devizaalapú hitelről. A kormány viszont tudja, hogy azt már rossz néven vennék a választók, ha az autóhitelesek is kapnának ajándékot. 

Olvastam Orbán pénteki rádióbeszélgetéséről és mivel furcsának találtam a nyilatkozatát, meg is hallgattam, hátha csak rosszul értelmezték a mondatait. Ezt nyilatkozta:  "a mi felfogásunk az, hogy akinek extra magas jövedelme van, annak többet is kell vállalnia a közterhekből". Ezért kell szektoriális különadó, most például reklámadó. Az egészet az is igazolja, hogy például a bankok nem mentek csődbe, nyugodtan lehet extra terheket rakni rájuk. 

A riporter üdítően pökhendi volt először. Követelte, hogy konkrét vállalásokat halljunk erre a négy évre, mivel nincs hivatalos kormányprogram. Ekkor jött a "Tudok ám kérdezni" felkiáltás. A lendülete nagyon hamar elfogyott, a legelemibb kérdéseket sem tette fel.

• A jövedelem nagyságát miért nem a cég tőkéjére határozzák meg? Nem mindegy, hogy a Kovács és társa Bt., vagy a MOL ér el 100 millió jövedelmet.
• Hány százalékos tőkearányos megtérülés tekinthető extra magasnak? 
• Sok bank évek óta veszteséges, de akkor hol van nálunk az extra magas jövedelem?
• Ha egy hídnak 10 tonnás a teherbírása, de ennél nehezebb kamionokat is kibírt már, akkor nyugodtan lehet tovább terhelni?
• Az RTL klub eddig egyáltalán nem fizetett adót? Tényleg csak most vonják be a közteherviselésbe?
• Miért kell bonyolítani az adórendszer? Nem lenne egyszerűbb új adófajták helyett, az eddig is létező társasági adónak (a cégek szja-ja) bevezetni új kulcsokat?
• Hol fognak még bevezetni különadót a következő négy évben? Mi alapján választanak?

Én is tudok ám kérdezni. :) Jó lenne választ kapni ezekre a kérdésekre, mert talán van rájuk válasz. 

"Adóztassák csak meg a reklámokat, ne az én nettómat csökkentsék tovább!" Ez az egyszeri ember hozzáállása a reklámadóhoz. A kormány jól tudja, hogy kell a szavazó az önkormányzati választásokhoz is. Van azonban a dolognak egy másik olvasata is.

Már megint ad-hoc jelegű a törvénykezés

Most dobták be a javaslatot, de már idén pénzt akarnak belőle. Miért nem lehet, legalább egy évet várni a bevezetésre. Senki sem örül annak, ha az éves költségvetését hirtelen felrúgják.

A különadó dzsungel tovább nő

Sokan elfelejtik, hogy a cégek amúgy is adóznak. Miért nem ezt az adót emelték minden cég számára egységesen? Miért pont a reklámokat kell külön adóztatni, miért nem autógumit, vagy a fodrászokat? Az ő adójuk is növelné a költségvetés bevételét. Kit fognak adóztatni holnap vagy holnapután?

Többkulcsos adózás

Miért kell jobb helyzetbe hozni a kisebb cégeket? Mi a mögöttes logika? Használható ez a logika az szja-ra?

A bevételre és nem a nyereségre vonatkozik az adó

Ha egy tv adó kifizeti frekvencia díjat, de a hirdetők csak olyan keveset hajlandóak fizetni, hogy nincs is hasznon, akkor mennyire jogos a bevétel után adózni? A NAV ezek szerint elfogadta, hogy csak az nem költségel (könyvel el fiktív kiadásokat), aki nem akar. Miért nem erősítik meg inkább a NAV-t?  

A végére néhány szösszenet, ami miatt tényleg sikítok. Az új adók miatt nem mennek csődbe, nem vonulnak ki cégek, "egy-egy nagyobb cég most is folyamatosan milliárdos veszteséget termel, mégis talpon van". Az "új adót nem lehet áthárítani az emberekre". 

Frissítés, 2014. 06. 04.

Lázár János: "reklámadóról, amelynek bevezetése esetén a bevételt teljes egészében gyermekekre, konkrétan iskolafejlesztésre, oktatási intézmények korszerűsítésére, bővítésére költi majd a kabinet"

Tehát, aki ellenzi a reklámadót, az nem szereti a gyerekeket. Ennyi várható Lázártól. Kiváncsi vagyok, hogy NAV-ot, a minisztériumok bürokráciáját, melyik adóból fizetik. Gondolom azt bátran meg lehet szüntetni.

Az Origo szerint már csak egy hét és ítélet születik a deviza ügyben. Ember legyen a talpán, aki a jogi magyarázatokat megérti, pedig világosan is el lehet mondani, hogy mi a három kérdés.

1. Ki viseli az árfolyamkockázatot?
2. Törvényes-e az árfolyamrés?
3. Lehet-e kamatot emelni?

Az első kérdésre már választ adott a Kúria. Aki a békésebb időkben az alacsonyabb törlesztőt választotta, annak viselnie kell az árfolyamkockázatot is. A logika érthető, aki feltette a pénzét a pirosra, az ne panaszkodjon, ha a fekete jön ki. Egyébként ki viselje a kockázatot, az forinthiteles, aki be sem ment a kaszinóba? Elnézést a sarkításért, de a célom most csak az érthetőség.

A mostani ítélet az árfolyamrésről fog szólni. A frank vételi és eladási ára közötti különbség kit terhel? Ha elmész a pénzváltóba, akkor hamar rájössz, hogy téged. Viszont a frankhiteles nem mehet a pénzváltóba, a bankhoz van kötve, kvázi egy hűségszerződéssel. Kihasználta ezt a helyzetet a bank vagy sem? Átlépte-e a törvényesség határát? Ha igen, hol volt ez a határ? Reméljük, hogy meghatározzák egyértelműen, hogy pl. 5% árfolyamrés még rendben van, de 5.01% már nem. Nekem szimpatikusabb lenne az a megoldás, hogy az adós bárhol válthassa a devizát.

Az utolsó kérdés az előzőhöz hasonlít. Igénybe veszek egy szolgáltatást: pénz kölcsönzést. Tudom, hogy az első évben ez 4%-ba fog kerülni, de a következő éves árakat senki sem tudja. Ha nem vagyok hozzákötve a bankhoz, mint például az autó kötelező biztosításnál, akkor nem lehet szó erőfölénnyel való visszaélésről. Ha hozzá vagyok kötve, akkor mi az a kamatszint, ami még rendben van? Közben észben tartva azt is, hogy a banknak ki kell gazdálkodnia a bankadót, tranzakciós adót, ingyenes készpénzfelvételt.

Mindenki segíteni szeretne a devizahiteleseknek (meg a forinthiteleseknek, a tartósan munkanélkülieknek, a hátrányos régióknak, ...), hiszen családok sorsáról van szó. Meg kell végre mondani, hogy mekkora legyen a társadalmi szolidaritás mértéke. Egyszerűen válaszoljanak erre is, zárják le ezt az ügyet véglegesen!

Frissítés, 2014. 06. 04.

A legfelsőbb bíróság kimondta egyértelműen, hogy törvénytelen az árfolyamrés. Felvetődik az emberben, hogy volt-e banknak költsége a devizaváltással kapcsolatban? Akkor is, ha nem ténylegesen vett devizát, hanem opciós és fedezeti ügyleteket használt. Ez nem véleménytől, hanem ténytől függ. Ha volt költség, akkor miért mondta a bíróság, hogy nem; ha nem volt költség, akkor a bank csalt egészen eddig. Hol voltak a felügyeleti szervek? Ez olyan, mintha minden hónapban kirabolnak valakit, mindenki tudja, de senki nem tesz semmit. Lehet, hogy csak kötözködok. Örüljünk, hogy végre kaptunk egy választ. 

- Apu, a hal az erősebb vagy mókus?
- Ez butaság kisfiam, a hal és a mókus sosem verekszik egymással.
- De akkor is, ha verekednének, akkor melyik lenne az erősebb?

Két almából három körte az mennyi?

Rossz kérdésre, nem lehet jól válaszolni, még kevésbé egy velős igennel vagy nemmel. A történetbeli apuka kínjában azt mondhatja, hogy attól függ a válasz, hogy a folyóban vagy egy fán találkozik a két állat. Mi is csak azt mondhatjuk, hogy az ördög a részletekben van. Hol élnél szívesebben, demokráciában vagy királyságban? Demokráciában vágják rá legtöbben. Akkor is ha a két kérdéses ország, az Egyesült Királyság és a másik Észak-Korea?

Az ember az iskolában azt tanulta, hogy amikor egy teszt dolgozatot ír, akkor van egy jó válasz a lehetőségek között. A címbeli kérdés is azt sugallja, hogy két megoldás létezik csupán és mindenkinek le kell tennie a garast vagy az egyik, vagy a másik mellett. Tudjuk, hogy az élet ennél sokkal bonyolúltabb, a szürkének rengeteg árnyalata van. A baj az, hogy részletből sok van, azokat egyenként kell megvizsálni, nem elég feldobni egy-két lózungot, hogy meg kell őrizni a magyarságunkat vagy hogy egységben az erő. Minden részkérdést egyénileg kell megvizsgálni. Száz választ kell adni, nem a és b közül választani.

Konkrétumok

Vegyük például a közös pénzt. Döntsük el, hogy akarjuk-e vagy nem. Amikor utazok, akkor én annak örülök, ha nem kell pénzt váltanom. Nem tudom előre mennyit váltsak, időbe kerül, ráadásul még költsége is van. Remélem senki sem lepődik meg, hogy amikor eurót vált, akkor a vételi és eladási árfolyam különböző. Velem szemben mások azt mondják, hogyha forintunk marad, akkor azt szabadon le lehet értékelni. Szerintem ez nem egy csodafegyver, de ha azok vannak többségben, akik nem akarnak pénzt váltogatni, akkor tegyünk meg mindent, hogy mihamarabb legyen euró nálunk is. 

Az adórendszer sokkal inkább a tagállamok felügyelete alatt kell, hogy legyen, ahogy van is jelenleg. Minden országnak magának kell eldöntenie, hogy mennyire adóztassa a munkát, a termékeket, a vagyont. Az adórendszer már önmagában is nagy terület, ezt is tovább kell bontani, kisebb részekre. Van ahol célszerű az európai egységes szabályozás, van ahol nem.

Európának egyensúlyt kell keresnie az egységesítés és az egyediség között. Az életben az egyediséget mindig könnyebb megmagyarázni. Ugye még emlékeztek arra, hogy egy-két éve minden telefonnak más fajta töltője volt? Néhányan vehemensen érvelnek amellett, hogy ne csak a forint maradjon meg, de legyen balatoni korona, soproni kékfrank és még sorolhatnám a helyi pénzeket. Az ember a káoszt jobban elfogadja, mint a rendet, de egyik szélsőség sem szerencsés. 

Globalizáció

A technikai fejlődés miatt a világ zsugorodik. Mindegy, hogy a barátod, akivel skype-olsz a szomszéd városban van vagy Németországban. Az emberek egyrészt örülnek a fejlődésnek. Ma már csak kevesen végeznek nagy fizikai terhelést jelentő munkákat. Örülünk, hogy bepattanva az autóba egy óra alatt el tudunk jutni a száz kilométerre lakó nagymamánkhoz, sokan nem tudják, hogyan lehet mosógép nélkül mosni. Másik oldalról nem akarjuk elfogadni, hogy ez a fejlődés, a globalizáció azt is jelenti, hogy az áruk jelentős részén az olvasható, hogy "made in China". Szeretnénk úgy jól lakni, hogy sose kelljen félni az elhízástól. 

Az embereknek kell az ellenségkép erre a globalizáció, az EU tökéletes. Meg kell értenünk, hogy mi vagyunk az EU. A disznóknak komfortban kell élniük? Szerintem nem, de a válasz nem csak a kilépés lehet, hanem a rossz szabályok módosítása. Érveljünk az igazunk mellett. Ha nem hallgatnak meg keresünk szövetségeseket. 

Miért közösködünk?

Miért nem lehet minden ország független, szuvrén, miért kell feladni az önrendelkezés egy részét? Praktikusságból. Ha mindenhol ugyanolyan konektor lenne, akkor ugye örülnél? Vagyis mondjanak le az államok arról a jogukról, hogy szabadon határozzák meg a konektor típust? Igen, mert így (lenne) ésszerű. Mint mindenhol, itt is vannak határok. Praktikus lenne, ha mindenhol, mindenki beszélne angolul? Feltétlenül. Mégis sokan ezt már túl nagy egységnek érzik.

Az EU olyan, mint egy társasház. Áthallatszik a szomszéd, nincs saját kert, vita van a közös költségről, stb. Viszont fajlagosan olcsóbb, mert nem kell annyi terület, mint a családi házakhoz, semmilyen hőszigetelés nem vetekedhet azzal, hogy a fal másik oldalán 22 fok van, ráadásul közel van az iskola, bolt. Vannak hátrányok, de az előnyök vannak túlsúlyban. 

Záró gondolatok

Nem véletlen, hogy már az ősemberek is törzsekbe szerveződtek, de a törzs méretének volt egy praktikus korlátja. A mérethatékonyságot (kisebb az egy főre eső fix költség) ellensúlyozhatja a nehezebb irányítás. A kérdés, hogy lehet Európát leghatékonyabban irányítani.

Aki fizeti a zenészt, az rendeli a nótát. Kis ország vagyunk, akik többet vettek ki a közösből, mint amennyit beleraktak. Amíg mi diskurálunk, addig Európa folyamatosan marad le az USA és Japán mögött. Közben Kína, India és Ázsia többi része is rohamosan fejlődik.

A Malévé biztos nem, hiszen már megszűnt, pedig öntötték bele a pénzt. A BKV-ba és a MÁV-ba most is öntik, de mindkettő egy 30 éves zsigulihoz hasonlítható. Az OTP ezzel szemben egy zsírúj Ford Focus. Nem a legjobb autó a világon, de szégyenkezni sem kell vele. Az OTP is lehetett volna egy pénznyelő, de Csányi Sándor irányítása alatt egy jelentős régiós bankká nőtt. Csányi most az ország leggazdagabb embere. Vagyona az elmúlt évben 135-ről 150 milliárdra növekedett. Még az egy éves növekmény a 15 milliárd is felfoghatatlan. Nem olyan régen 3 milliárd körül lehetett nyerni a lottón. Mi az esélye annak, hogy valaki egy éven belül ötször legyen ennyire szerencsés? Ennyit ér Csányi. 

Mennyit nőtt a miniszterelnök vagyona ugyanezen időszak alatt? Talán neki is 15 milliárdot, talán a felét, negyedét, tizedét, századát? Remélem érzi mindenki a feszültséget. 

A devizahiteles problémával kapcsolatban sokszor halljuk az árfolyamrés fogalmát és hogy ezzel kapcsolatban a Kúriának kell dönteni. Az árfolyamrés a vételi és eladási árfolyam különbsége. (A vételi és eladási szót mindig a bank szemszögéből kell nézni.) Minden kereskedő alapelve, hogy olcsón vegyen és drágán adjon el, vagyis legyen haszna az üzleteten. Ez a svájci frank esetén is így van. Ha valaki külföldre megy, akkor nem lepődik meg az árfolyamrés létezésén. 

Devizaalapú hitel esetén viszont rögtön forintott kapott az ügyfél és abban is törlesztett. Ha devizát kap az ügyfél és azt szabadon válthatja át forintra bármelyik váltonál, akkor kevés alapja lenne a hitelesek panaszának. A bank azonban árukapcsolást alkalmazott, vagyis egyszerre hitelezett és váltott pénzt. Az árukapcsolás önmagában nem törvénysértő, mindenki ismeri azokat az akciókat, hogy ha veszel egy túsfürdőt, akkor a sampont féláron kapod.

A probléma ott van, hogy a szerződéskötéskor nem lehetett tudni a jövőbeni árfolyamrést. Ma svájci franknál a legkedvezőbb árfolyamrés: 253-250 = 3 ft, ez kis pénzváltókra igaz. Több banknál viszont 263 - 242 = 21 ft ez a rés. Önmagában semmig gond nincs azzal, hogy a bank meghatározza a fránk vételi és eladási árfolyamát. Pont az lenne rossz, ha az állam még egy termék esetében lépne vissza a szocialista tervgazdálkodásba. Viszont a devizahitelesek joggal kérdezik, hogy akkor a banknak arra is lehetősége lenne, hogy 40 forintos rést határozzon meg?

Két rossz megoldás között lehet választani. Az egyik, hogy lehetővé teszik, hogy az ügyfél tetszés szerinti helyen váltson, a másik, hogy például 12 forintban maximalizálják a rés nagyságát. Fontos, hogy az új szabályozás, csak a jelentől legyen érvényes, különben . Azt sem szabad elfejteni, hogy kamatváltozáskor is hasonló probléma létezik: szerződéskötéskor azt írták alá az ügyfelek, hogy a bank szabadon állapíthatja meg a kamatot a következő időszakra. A bank itt is túlzásba eshet, de megtörtént ez, ha igen milyen kamat még elfogadható? A harmadik kérdés az árfolyamkockázat. Erről már nyilatkozott a Kúria, ez az adós kockázata, amit az alacsonyabb kezdeti kamatok miatt vállalt.

Amikor jól sikerül a felkészülés, a versenybe is mindent beleadsz, javítasz az eddig legjobb eredményeden, de mégis csak harmadik vagy, akkor érthető a csalódottság. A parlamenti választás után nem osztanak vigaszdíjakat. 

A Jobbik nem kis változáson ment át, hogy megszólítsa a szavazók nagyobb rétegét. Most már a nemzeti érzéseket hangsúlyozzák és a munkahelyteremtést. Az öltönyös plakátok, a facebook-os aktivitás kevés volt ahhoz, hogy akár csak a baloldalt megszorongassák, a Fideszről nem is beszélve. 130 ezerrel többen szavaztak a Jobbikra, mint legutóbb, de ez még így is kevés volt. 

Mi lesz négy év múlva? Tovább erősödik a Jobbik, és akkor már az első helyért küzd, vagy az SZDSZ-t és az FKgP-t követi a feledésbe. Tudjuk, hogy a mostani hajrá mire volt elég, vagyis ha nem folytatja a változást, akkor a második lehetőség a valószínűbb. 

Miért szavazott a Jobbikra plusz 130 ezer ember? Miét nem több? Az első kérdésre a válasz, hogy olyanok is szavaztak a Jobbikra, akiknek eszük ágában sincs kilépni az EU-ból és köszönik nem kérnek a szélsőségekből, de nem tudtak arra a szövetségre szavazni, amelyben Gyurcsány Elkúrtuk Ferenc szerepelt, sem arra Fideszre, amely minden eredménye mellett (kisebb parlament, külhoni magyarok, polgármester nem lehet képviselő, 3% alatti hiány), feltörte a magánnyugdíj malacperselyt, és a "kiskorúak érdekében" kialakította az új trafik rendszert. Ezek az emberek egyszerűen változást akartak.

A második kérdésre jóval nehezebb a válasz. Mi a Jobbik lényege? Néhány éve ez egyértelmű volt, de azóta nagy utat tettek meg. A nemzeti ipar, a kisbirtokok, a munkát mindenkinek erősen hajaz a Fidesz retorikájára, de a Fidesztől nehéz elszívni a szavazókat. Ehhez túl okos Orbán Viktor. Nem egyszer fogta ki a szelet a Jobbik vitorlájából. De akkor mi a Jobbik? Hogyan lehet rétegpártból tömegpárt?

Nehéz a változás, de még távolabb kell lépnie a nacionalizmustól. Be kell ismerni, hogy nem minden bajért a cigányok és a zsidók felelősek. Új arcot, új identitást kell találnia a Jobbiknak. Ez talán az amerikai konzervatív párt iránya lehet. Nekik a patriotizmus és a kis állam a fő jellemzőjük. Egy konzervatív amerikai szerint még a Fideszben is túlságosan sok a szocialista elem, nemhogy a baloldalban.

Kell valaki, aki azt képviseli, hogy az ország sikere a magyar emberek kezében van, nem pedig a magyar pártokéban. Nem szabad beszállni az ígérgetés versenybe.  Hányszor hallottuk már, hogy ez vagy az a párt mi mindent megtesz majd? Az emberek majd megteszik, csak hagyni kell őket. Reagan elnök azt mondta, hogy a legfélelmetesebb mondat a következő: A kormánytól jöttem, segíteni szertnék.

Egy konzervatív pártnak a következő témák fontosak:

• Állam méretének csökkentése
• Korrupció visszaszorítása
• Ellátó rendszerek átalakítása 

A magyar átlag szavazó számára ezek a pontok megszorításokat jelentenek. Egy profi csapat, egy új párt szervezet szükséges ahhoz, hogy megváltoztassák azt a gondolkodásmódot, hogy a szocializmusban minden olyan jó volt, hogy az állam majd mindent megold.

Hiába mutyi szagú a földbirtokok rendezése, az emberek azt várják, hogy ők verseny nélkül kapják meg a földbirtokot, akkor is ha rosszabb árat kínálnak. Nagyon nagy bátorság lenne azt mondani, hogy az állam vonuljon háttérbe, az vegyen földet, aki csak akar. Akár egy osztrák vagy holland gazda is. Az állam csak azt felügyelje, hogy a földet igazi árverésen, piaci áron adják el. Ha az ár magas, akkor az eladás nem elkótyavetyélés.

A korrupció visszaszorítása jól hangzik, de a tényleges megvalósítás, eddig mindig elakadt. Egy politikus sem vállalta, hogy ő a munkájáért, a kapcsolati tőkéjéért sokat kér. Az emberek megértik, hogy Csányi Sándor gazdag, de szerintük az a természetes, ha a politikusnak egy fél háza, és egy 5 éves Ford-ja van. Egy jó konzervatív párt el tudja magyarázni, hogy a korrupció többe kerül, mint a legnagylelkűbb pártfinanszírozás.

A nyugdíj, az oktatás, az egészségügy átalakításáról is mindenki beszélt már. De ki meri azt mondani, hogy pontosan annyi nyugdíjat kapsz, amit az egyéni számládon a munkáltatói és munkavállalói járulékból összeszedtél? (Magyarországon felosztó-kirovó rendszer van, vagyis, az egyéni számla csak egy arányszámot jelent, nem tényleges összeget.) Ki meri azt mondani a vállalkozók, a minimálbéresek tömegeinek, hogy nekik csak a kevés az összegyűlt járulékuk arányában jár csak nyugdíj?

A Jobbiknak irányt kel találnia. Felvázoltam egy lehetséges irányt, de igen nehezet. Csak egy olyan párt indulhat el ezen, amely még nem kormányzott és így van hitele. Így is gigászi a feladat. Csak egy profi csapat tud megbirkózni vele. Magyarországon a 13. havi nyugdíj és a rezsicsökkentés ér sok szavazatot. Tudják az emberek, hogy nem tartható, mégis megszavazzák. Ha sikerül megváltoztatni az emberek gondolkodását, akkor van esély egy szebb jövőre.

"Fordítsd a fénybe arcod, hazám !
Szálljon a napfény áldása reánk !
Új nemzedékek lépnek elő.
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő !"

Az állam és a bankrendszer kapcsolatáról folyatnak vitát  egy cikksorozatban az érintettek. Már annak is örülni kell, hogy van ilyen párbeszéd. Illetve még sincs, mert a bankok nem igazán mernek megszólalni.

Az MNB részéről most Balog Ádám válaszolt a felvetésekre. Azt sugallja, hogy eddig káosz volt és végre az MNB rendet teremt. Nem akarja megérteni, hogy az MNB bíró és nem játékos. A bírónak az a feladata, hogy felügyelje a szabályok betartását. Nem pedig az, hogy öt percenként új szabályokat alkosson és így azt csináljon, amit csak akar. Egy jó meccsen a bíró szinte láthatatlan, tudja, hogy korlátozott a szerepe. 

Az MNB-nek felügyelni kell, kellő átgondolással, időnként bevezetni egy új szabályt. Például erősíteni a versenyt, szabványosított (így összehasonlítható) számla csomagok megkövetelésével, bankváltás sokkal egyszerűbben, tisztán internetes bankolás terjesztése, költségek egyértelműsítése (befektetési jegyeknél TER mutató). Ha ezeket megteszi, akkor igenis működőképes a piac. A legjobb példa a kötelező biztosítások árcsökkenése. Ott nem kellett meghatározni a kívánatos haszon nagyságát!

Ha az MNB megérti, hogy irányíthatja a játékot, de nem úgy, hogy elkezd ő is focizni, akkor kiszámíthatóbb lesz a meccs.

A német nagykoalíció egyik feltétele volt a minimálbér bevezetése. Most ez megtörtént, óránként 8,5 euró. Ez a munkavállalók egy ötödét jelenti, vagyis jelentős terhet ró a gazdaságra. Ez a második szög a koporsóban. Az első az atomerőművek bezárása miatt növekvő energia árak. Ha a német gazdaság elkezd akadozni, akkor azt mi is nagyon megérezzük.

Érv: Mindenki kapjon annyi bért, amiből tisztességesen meg tud élni.

Ellenérv: Az adott ember alacsony érétkű munkát végez, magasabb bért nem bír el a cég.

Érv: Akkor is. Mindenki kapjon annyi bért, amiből tisztességesen meg tud élni.

Ellenérv: De így a cég kevésbé lesz versenyképes, csökken a bevétel, embereket kell elküldeni.

Érv: Oldják meg valahogy. Mindenki kapjon annyi bért, amiből tisztességesen meg tud élni.

A mai világ megengedheti magának, hogy szociálisan érzékeny legyen, hogy azoknak is juttassanak, akinek az igazságosság hideg ítélete szerint nem járna. De vajon a cégeknek kell szociálisan érzékenynek lenni, nem inkább az államnak?