Kérdezz bátran!

A programozás annak kitalálása, hogyan kell egy feladatot lebontani elemi lépésekre és ezeknek a lépéseknek a leírása egy adott programozási nyelven. Az utóbbi sem egyszerű, mert az embernek mindig új és új nyelvet kell megtanulnia, de az igazi nehézség a program tervezése.

Meg kell valósítani egy feladatot, de túl nagy, hogy csak úgy belevágj, ezért elkezdesz tervezni. Közben rájössz, hogy bizonyos problémákba fogsz ütközni és azokat is elkezded megtervezni. A feladat azonban nem hagyja magát. Minél többet tervezel, annál inkább látod, a nehézségeket. Az idő megy, de úgy érzed, hogy nem kerültél közelebb a megoldáshoz. Egyre mérgesebb leszel, de nem adod fel, elvégre téged nem olyan fából faragtak. Viszont egy idő után el kell ismerned, hogy nem haladsz és érzed nem is fogsz. Ekkor mondod, hogy elzsibbadt az agyam. Mi lehetett a gond?

Tervezés fejben

Az informatikusokat arra tanították, hogy alaposan gondolják át a feladatot, amit meg kell valósítani. Kis feladatnál elegendő fejben tervezni, de nagyobb feladatnál bizony kellenek jegyzetek. Ezt könnyű mondani, de az informatikus kódot szeret írni nem terveket. A tervek leírása lassú és sokszor kell változtatni őket. Egy idő után könnyen átláthatatlan lesz a terv is. 

Szétágazó tervek

Amikor egy feladatot kétféleképpen lehet megvalósítani, akkor még nincs gond. Viszont, ha az első lehetőséget választva hamarosan megint elágazáshoz érünk, és ugyanez vár minket a másik úton is, akkor a lehetőségek száma exponenciálisan nő. Az informatikusoknak nincs végtelen memóriájuk, ők is csak néhány dolgot tudnak fejben tartani. Mondhatnánk, hogyha két lehetőség van, akkor rögtön döntsünk, hogy melyiket választjuk és dobjuk el a másikat. Ekkor nem nő az utak száma exponenciálisan. Viszont sokszor nem tudjuk, hogy melyik választás lenne a helyes. Nagyon elkeserítő tud lenne, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a megoldandó feladatok.

Megvalósítás csak ha nagy a bizonyosság

Feleslegesen senki sem szeret dolgozni. A programozók sem kivételek. Egy bonyolult feladatnál sokféle terv lehet, de mindegyik bizonytalan. Lehet, hogyha az A tervet követem, akkor később olyan problémába futok, amit csak keservesen tudok kezelni. Az informatikus ezért nem kezdi el megvalósítani az A tervet, inkább tovább tervez. Viszont ugyanez igaz a B tervre és a C tervre is. Csak tervez és tervez az ember, de még egy sor kódot sem írt. 

Out of memory error

Amikor harmadszor vagy negyedszer mondod magadnak, hogy ez fontos, erre emlékezni kell, akkor biztos lehetsz abban, hogy az első fontos dolgot lassan elfelejted. Még ha nincs is sok dolog amire emlékezni kell, akkor sem tudod felidézni másnap, hogy mi is volt az a fontos dolog. Tudod, hogy valami volt, de hogy mi, az már nem rémlik. Ezen segíthet, ha leírod a fontos dolgokat, de ezeket a jegyzeteket sokszor sosem olvassa el az ember, vagy olyan rendezetlen, hogy nem sok segítséget jelent. Ha mindent precízen leírsz, akkor meg azt veszed észre, hogy lassú vagy, mint a csiga.

Túl bonyolult feladat

Egy feladat sok minden miatt lehet túl bonyolult. Elég csak egy, és nem tud megtervezni a programot. Hiába ismered egy speciális terület szavait, az ismeret és a magabiztos használat nem ugyanaz. Nehéz úgy programot tervezni, hogy az alapokkal nem vagy tisztában. Lehet egy feladat túl bonyolult. Például, ha van sok eset, amire mind figyelni kell. Az is lehet, hogy a követelmény nem egyértelmű. Ki kell találnod, hogy a megrendelő ezt mondta, de valójában arra gondolhatott, hogy.

Nem hatékony eszközök

Ha nem hatékony eszközöket használsz, akkor a munkád sem lesz hatékony. Lehet, hogy a tervezésre választottál rossz módszert, lehet, hogy a programnyelv nem ideális, vagy a fejlesztő környezet buta. Például, ha csak ctrl+h -al tudsz változó nevet cserélni, akkor sokkal kevesebbszer fogod ezt megtenni, mint amikor van egy refaktor funkciód változó név átnevezésre. Ráadásul nem mindig ugyanaz az eszköz a hatékony. Lehet, hogy sokszor papír és toll elég a tervhez, de van amikor külön eszköz kell.

Apró sikerek hiánya

Ha az ember az egész programot át akarja látni, akkor a siker csak a legvégén jelentkezik. Siker nélkül könnyebben feladja az informatikus is. Minden fél órában kérdezzük meg magunkat, hogy van tényleges eredmény. Azon kívül, hogy sokat terveztem fejben. Legyen, akármilyen kicsi is az eredmény, ha legközelebb nem az elejéről kell kezdeni a gondolkodást, akkor már félig győztem.

Verziókövetés hiánya

Sokszor félünk változtatni, mert mi van, ha az eredmény rosszabb, mint ami most van. Egy biztonsági másolat vagy verziókövető rendszer használata rengeteget segít ezen a félelmen. Persze ehhez megfelelően kell kezelni ezeket az eszközöket. Van, amikor ez sem egyszerű. Például amikor az ember excel-ben fejleszt és az adatokat meg, az alkalmazást is egyszerre kell változtatni, akkor hiába állítom vissza biztonsági másolatot, az nem fogja tartalmazni a legújabb adatokat, azokat újból be kell vinni.

Felsoroltam néhány problémát, de nincsenek egyszerű válaszok. A lényeg, hogy egyensúlyozni kell, mert hűbelebalázsokra sincs szükség, de az okoskodás (tervezés) sokszor a tett (programkód) halála. Mielőtt azt mondanád, hogy ezzel szenvedjenek csak a kockafejűek, jó tudnod, hogy ezekkel a problémákkal mindenki szembesül. Tervezz egy nyaralást, vigyél fel bútorokat egy szűk lépcsőházban. Látni fogod, hogy nem csak a tervtelenség, hanem a túltervezés is probléma.

Sokan nem olvasták az 1984 című könyvet, de a kifejezést, a Nagy testvért (Big brother), mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, akkor a valóságshowból. A Nagy testvért mindent és mindenkit figyel a jövőben, 1984-ben. Nem csak az emberek cselekedeteit, de a gondolatait is irányítja. Nehéz könyv, már-már nevetségesen abszurdnak tűnt, mert ilyen nem történhet a valóságban. 

Volt benne egy olyan rész, ami most nagyon időszerű. A Nagy testvér folyamatosan háborúban áll. X mindig is az ország ellensége volt. A hírek folyamatosan arról szólnak, hogy áll a háború. Szerencsére van egy szövetséges, Y, akiben meg lehet bízni, aki a kezdetektől támogatott minket. Aztán történik valami és már Y az ellenség, X a barát. Van ez így a politikában mondhatnánk, de itt többről van szó. Azt sulykolják az emberekbe, hogy mindig is Y volt a barát és X az ellenség. Egy idő után az emberek már maguk is ezt bizonygatják a többieknek. 

Emlékeztek még arra, hogy "Ruszikik haza!", "Magyarok vagyunk, Európába tartunk!" ? Vagy már ti is tudjátok, hogy mindig is Moszkva volt a barátunk és Brüsszel az ellenségünk. Mindenki tudja, hogy mi az igazság. Óriásplakátokon szerepel szerte az országban "Állítsuk meg Brüsszelt!". (Lassan több van belőle, mint ahány Készült az Európai unió támogatásával tábla.) Az újság arról írt, hogy már Lengyelország is meg akarja állítani Sorost. Minden embernek levelet küldtek, hogy kikérjék a véleményét, hogy megvédjék az országot. A helyi naplóban külön melléklet foglalkozik azzal, hogy nálunk milyen alacsonyak a rezsi árak. A Kossuth rádióban három szakértő is arról beszélt, hogy nálunk jól mennek a dolgok, Brüsszel viszont nem tud elszakadni a hibáitól. Itt van előttem a TV újság, az is elmondja, hogy mire akar rákényszeríteni minket Brüsszel. A legfontosabb az, hogy barátok, rokonok is elmondták az igazságot! Remélem, ti is tudjátok már ki az ellenség!

A nemzeti konzultációt annyira lehet komolyan venni, mint a kétfarkú kutyapárt plakátjait. A kutyapárt legjobb ígérete az "Örök élet + 20 év!" Erről mindenki tudja, hogy a vicc, de a nemzeti konzultációt nagyon sokan komolyan veszik. Kérdéseknek álcázott pártreklám, adófizetői pénzből fizetve. Vajon mi lenne, ha nem olyan kérdéseket tennének fel, amelyek 1) értelmetlenek 2) elferdítik a tényeket 3) nem egyértelműek 4) sulykolják, hogy mi a helyes válasz?

Tegnap megérkezett Orbán Viktor levele a konzultációval kapcsolatban. Ostoba kérdésekre csak ostoba válaszokat lehet adni. Ha igazán az emberek véleményére lennének kíváncsiak, akkor hasonló kérdéseket tettek volna fel. Bizonyára ezek a kérdések sem teljesen semlegesek, de érdemibb lett volna egy ilyen konzultáció.

Mindkét fenti kijelentés rövid, lényegre törő, de sületlenség, ha kicsit is utána nézünk. Az első állítás azt sugallja, hogy az EU, Brüsszel az ellenség, amit meg kell állítani, mert Magyarországot fenyegetik. A második állítás arról szól, hogy a palackozott víz, az ásványvíz sokkal jobb, mint a sima csapvíz.

Ne felejtsük el, hogy mi vagyunk Brüsszel! Hiába vagyunk csak egy kicsi ország, de mi is az EU teljes jogú tagja vagyunk. Az EU nem egy külső hatalom, nem a Habsburg birodalom, nem a cári Oroszország, hanem egy olyan szervezet, aminek a szabad akaratunkból vagyunk a tagjai. 

Értem én, hogy kell a közös ellenség, értem, hogy a választók az olyan kő egyszerű üzenetekre reagálnak, mint az állítsuk meg Brüsszelt vagy Fizessenek a gazdagok. Csak, nehogy úgy járjunk, mint az UK! Nekik is kellett egy közös ellenség belpolitikai célok miatt. Aztán a végén kiszavazták magukat az EU-ból.

A Brian életének egyik legjobb része, amikor megkérdezik, hogy mit adtak nekünk a Rómaiak. Mi is megkérdezhetjük, hogy mit adott nekünk Brüsszel. Olyan ingyenes, pénzügyi segélyt, ami messze nagyobb, mint a második világháború utáni Marshall segély. Lehet ködösíteni, hogy mi meg beengedtük a magyar piacra. Igaz, meg ők is minket az EU-s piacra. Nehéz elhinni, hogy az EU csak úgy adja nekünk a pénzt, de ez történik. Magyarországon a fejlesztések legnagyobb részéért Brüsszel "felel". Tényleg ezt a gonosz pénzesőt akarjuk megállítani?

Ha a palackozott vizet tekintjük egy picit jobban, akkor nehéz látni, hogy az miért is jó. Tény, hogy vannak olyan területek, ahol rossz a víz minősége, de az általános az, hogy kinyitom a csapot és 1ft/liter áron folyik belőle az iható víz. A boltok azt sugallják, hogy az ásványvíz egészségesebb, de ez nem igaz. Környezetvédelem szempontjából pedig rémisztő, hogy mennyi áramot, benzint használnak a palackozásra, szállításra. Ráadásul a palackok egy része még a szeméttelepre sem jut vissza.

Nem azt mondom, hogy Brüsszelnek mindig igaza van. Én sem vagyok az egyenes banán híve. Nekünk belülről dolgozni azért, hogy Brüsszel értelmesebb legyen! Például, ahogy próbáljuk meggyőzni az EU tagjait, hogy az a normális, hogy még az EU-ba történő belépés előtt döntsük el, hogy egy menekültet vagy migránst beengedjük-e vagy nem.

Az is lehet, hogy Brüsszel megállítása is csak terelés. Vegyünk egy hülyeséget, vasárnapi boltzár, CEU, olimpia, internet adó, mindenki csak erre figyeljen, aztán nagy kegyesen visszavonulót lehet fújni. 

Akárhogy is, lássuk be pont annyi értelme van Brüsszelt megállítani, mint a vizet palackozni.

Egy nap telt el az előző bejegyzésem óta. Azóta megjelent egy óriásplakát a lakótelepen az MSZP "bölcsességéről" Fizessenek a Gazdagok felírttal. Hát persze, hogy óriásplakáton kell a képünkbe nyomni a hülyeséget. Múltkor próbáltam racionálisan megmutatni, hogy ennek az ötletnek közgazdasági értelemben nincs értelme. Érzelmet akartak kiváltani belőlem? Hát sikerült.

A gazdagok kollektívan bűnösök? Minden gazdag csalással, korrupcióval szerezte a vagyonát? Nem volt közöttük, aki becsületes munkával, szerencsével, kitartással, tudással lett sikeres? Úgy tűnik nem. Minden gazdag bűnös. Vajon melyik lesz a következő bűnös réteg? A zsidók, a bankárok, a vállalkozók?

Fizessenek a gazdagok! Az ő vagyonukat kell megcsapolni, elvenni és eljön a Kánaán. Nem próbálkoztak már ezzel egyszer? De igen! Az volt a kommunizmus. Tudjuk, hogy sikerült. De ez nem számít! Most azzal lehet szavazatot szerezni, hogy fizessenek a gazdagok.

Az, hogy valaki szegény, nem szégyen, az, hogy valaki gazdag, nem bűn! Az ország egyaránt a szegényeké és a gazdagoké. Szükség van mindkettőjük munkájára, mindkettőjük adójára. Igen, a minimálbéres adójára is szükség van! Büszkén kell befizetni az adót és szigorúan számon kérni, hogy azt mire költötték. 

Borsódzik a hátam, amikor nyíltan azt mondja egy párt, hogy a szegény ne adózzon, majd adózik helyette a gazdag. Sok politikus azt gondolja, hogy ilyen ígéretekkel lehet legkönnyebben választást nyerni. Könnyű elhinni orbitális baromságokat, főleg, ha felelős személyek mondják azokat. Ilyen blődség a gondolat, hogy én még pont olyan szegény vagyok, hogy nekem még ne kelljen adóznom, de másoknak, a gazdagoknak már kelljen, hiszen utakra, oktatásra, kórházakra szükség van. Ezt a gondolatot ki kell irtani magunkból. Időről-időre hallani fogjuk a kísértés mondatatit: majd az állam ingyen ezt és azt ad, majd az állam jól megnöveli a béreket, majd az állam jól megadóztatja a gazdagokat. Használd a józan eszed, ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az legtöbbször nem igaz. Kérdezz bátran! Kérdezd meg, hogy ez, vagy az az ígéret mibe kerül!

Nem akarom, hogy Magyarországon szégyen legyen sikeresnek lenni! Egy ilyen országból elmenekülnek a tehetségek. Elmennek a gazdagok. Tényleg ezt akarjuk? Lehúzni mindenkit, aki valamilyen szempontból felettünk van?

Végül tegyük fel, hogy az MSZP tud terhelő információkat. Tudja, hogy x és y is ebül szerezte a vagyonát. Ha így van, akkor ott nem adóztatni kell, hanem hatósághoz és bírósághoz fordulni. Itt az idő, hogy végre ne következmények nélküli ország legyen a hazánk!

A fenti mondatot egyre többször fogjuk hallani a választások közeledtével. Most éppen Botka László próbál szavazatokat szerezni ezzel a primitív kijelentéssel. De miért primitív ez a nézet? Elvégre az erkölcsi érzékünk, de a gazdaságtudomány is azt mondja, hogy akinek többje van, az könnyebben ad a feleslegéből. Nehogy már a minimálbéres ugyanannyit adózzon, mint a gyárigazgató. 

Először is tisztázzuk, hogy az egykulcsos adóval is többet adózik a gyárigazgató, mint a munkás a soron. Ha a munkás havi 200e-t keres, az igazgató, meg havi 2 milliót, akkor jelenleg a munkás havi 30e szja-t fizet, az igazgató pedig 300e-t!

Nu, akkor hallgassunk Botkára és a hozzá hasonlókra. Töröljük el a munkások adóját és növeljük meg az igazgatóét mondjuk 90%-ra. Feltesszük, hogy járulék nincs, csak adó és 100 munkás dolgozik a gyárban és egy igazgató. Ne felejtsük el, hogy az adó azért fontos, mert például abból fizetik az "ingyenes" iskolai tejet, fenntartják az utakat, rendőrséget, stb. Az államnak tehát fontos az adóbevétel függetlenül attól, hogyan szedik be azt.

A kiinduló helyzetben 100 munkás * 30e + 1 igazgató * 300e = 3,3 m forint a havi adóbevétele az államnak. A második esetben 100 munkás * 0 + 1 igazgató * 1,7m = 1,7m a teljes adó. Hiába vezettek be elképesztően magas 90% adókulcsot a gazdagoknak, az adóbevétel így is felére esett vissza. Ez fele annyi "ingyen" tejet, fele rendőrállományt jelent.

Egyszerűen arról van szó, hogy annyira kevés a gazdag, hogy mindenkinek az adójára szükség van! Lehet azzal érvelni, hogy legyenek sávosak az adók és a szegények is fizessenek valamennyit. Lehet mondani, hogy egy gyárban van igazgatóhelyettes is. Ezek a lényegen nem változtatnak.

Tegyük fel, hogy mégis megvalósul a nagy populizmus és bevezetik az "adózzanak a gazdagok" adórendszert. Könnyű látni, hogy mi lesz ennek a következménye. Az aljas gyárigazgatók elköltöznek Ausztriába vagy akár Szlovákiába, mert egyrészt igazságtalannak érzik a 90%-os adót, másrészt nem tetszik nekik, hogy fele annyi tanár, orvos van az országban, mert lecsökkentek az állami bevételek. Ekkor az államnak nem jut semmi: 100 munkás * 0 + 0 igazgató * 1,7m = 0

Egyszerre és mindenkorra le kell számolni azzal nézettel, hogy más adózzon helyettünk!

Az ajándék

Mindenki a nyugdíjasok kegyét keresi. A kormány 10 ezer forint Erzsébet utalványt küld karácsonyra, a Jobbik azt mondja, hogy a férfiak is mehessenek nyugdíjba 40 ledolgozott év után, az LMP azt akarja elérni, hogy a nyugdíjemelést ne az inflációhoz, hanem a GDP növekedéshez kössék (arról szemérmesen hallgatnak, hogy mit lenne, ha csökkenne a GDP). Nem Magyarország az egyetlen hely, akkor meg akarják vásárolni a nyugdíjasok jóindulatát és szavazatát. A példaként tekintett Ausztriában is karácsonyi ajándékot osztogatnak a politikusok a nyugdíjasoknak. Még meg is magyarázzák, hogy azt majd jól elkötik, és így felpörög a gazdaság. Vajon ott megkérdezik, hogyha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem adnak dupla vagy tripla ajándékot?

A nyugdíj ma

Ma a nyugdíj egy olyan kegy, amit a politikusok adományoznak. Van kapcsolat a ledolgozott évekkel és a levont nyugdíjjárulékkal, de ez nagyon ködös. Azt meg tudom nézni, hogy mennyi pénz van a folyószámlámon, de azt nem tudom megnézni, hogy az eddigi befizetéseim alapján mennyi nyugdíjra számíthatok. A törvényeket addig ötvenszer átírják. A nyugdíjba belekeveredett a szociális segély is. A méltányossági nyugdíj, minimum nyugdíj, rokkantsági nyugdíj olyan kifejezések, amik önellentmondást tartalmaznak. Nyugdíj az, ami a befizetések alapján jár az embernek. Az állam lehet szociálisan érzékeny, kell is, hogy legyen. Az ilyen címen adott pénzeket viszont, hívják segélynek, vagy ha ez sérti némelyek önérzetét, akkor járadéknak. Történtek lépések efelé, de messze még a cél. 

Miért nem működik a mostani rendszer?

A demográfiai folyamatokat szokás okolni, egyre több ideig vagyunk nyugdíjasok, egyre kevesebb a gyerek, egyre több a kivándoroló. A fő ok viszont az, hogy egyre többen ismerik fel az előző bekezdés gondolatait. Sokan nem tesznek félre nyugdíjas korukra, mert majd az állam gondoskodik róluk. Ez működött a szocializmusban, ebben bíznak most is. Mások mindent megtesznek, hogy minél kevesebb nyugdíjjárulékot fizessenek be. Tudják, hogy mire nyugdíjasok lesznek, addigra vagy a nyugdíjak értéke fog lecsökkenni, vagy a nyugdíjkorhatár fog nagyon megemelkedni. Nem véletlenül van nálunk, annyi minimálbéres és négy órára bejelentett ember. Még nagy cégeknél is előfordul, hogy papíron ennyi a fizetés, de valójában annyi. Természetesen, akik most elkerülték a járulék befizetéseket, azok ugyanúgy várni fogják a nyugdíjat, mint mások. Zavaros a rendszer és ez ideális a politikusoknak. Ha egyértelmű, szoros kapcsolat lenne a nyugdíj értéke és a befizetett járulék között, akkor rájuk nem is lenne szükség (nyugdíj tekintetében). 

Hogy kéne működnie a nyugdíjnak?

Egyszerűen, átláthatóan. Naprakész kimutatás kell a befizetett járulékról. Legyenek egyenként ellenőrizhetőek tételek, legyen összesítés, és legyen inflációval, kamattal történő növelés. A végén legyen egy érték, hogy ha ma nyugdíjba mennék, akkor ennyi lenne a havi nyugdíj. Magyarországon az aktív dolgozók járulékait rögtön kifizetik a nyugdíjasoknak. Ezt úgy lehetne hatékonyan nyilvántartani, hogy járulék elvonás helyett nyugdíj kötvényt vásárolnak az embereknek automatikusan egyéni számlákra. Aki már használta a webkincstárat az tudja, hogy működik ez. Az alábbi ábrán látható, hogy valakinek 3,2 millió forintja van, illetve ennek megfelelő kötvény.

Sok kérdést kell tisztázni egy ilyen rendszernél, de pont ez a lényeg. Például a munkáltatói járulék vagy egy része rákerülne a nyugdíjszámlára? Gyerekvállalást figyelembe kell-e venni? Kell-e adót fizetni a nyugdíjra?  Az állam implicit nyugdíj adóssága, explicitté váll, milyen hatása lenne ennek? Stb.

Ha a nyugdíjrendszer kiszámítható, egyértelmű, akkor nem a kormánytól függ, hogy miként emeli a nyugdíjakat. Mindenkinek van egy összegyűlt kerete, ahhoz a kormánynak nincs köze. Nincs szükség nyugdíjkorhatárra, mert az összegyűlt összeg számít. Ha valaki a szürkegazdaságban dolgozik, akkor minden hónapban szembesül azzal, hogy mennyire nem lesz nyugdíja. 

Kezdjük az alapokkal. Nyugdíj alatt azt értem, ami a nyugdíjbefizetések után jár az adott illetőnek. Ez nem segély, amit az állam szolidaritásból ad, hanem egy olyan pénzügyi jog, aminek az elvétele lopással egyenértékű. Csak azt szabadna nyugdíjnak hívni, ami a befizetések után jár. Ez nagyon kemény definíció, de attól még lehetne segélyt adni mondjuk a felnevelt gyerekek után. 

Magyarországon sajnos nem tőkefedezeti rendszer van, hanem felosztó-kirovó. Vagyis nem az általunk berakott járulékot kapjuk vissza, hanem mi eltartjuk az időseket, 30 év múlva minket tartanak el az akkori aktívak. Egy táblázatot készítettem, ami azt mutatja, hogy x év munka után, mennyi lenne a havi nyugdíj. Egyszerűbb a tőkefedezeti rendszer szerint gondolkodni, de felosztó-kirovó rendszerre is lehetne ilyet készíteni. Egy másik egyszerűsítő feltevés a 0% infláció, ami hosszú távon nem igaz, de a lényeget ez nem befolyásolja. Azt nem lehet tudni, hogy a munkaadó járuléknak, 27%, szocho, mennyi része megy nyugdíjra, de én 14,6%-t feltételeztem.

Töltsétek le az excel táblát és próbáljátok ki. Ha a 85 év átlagéletkor szerintetek sok vagy kevés, akkor változtassátok. Ha a 3% reálhozam nem szimpatikus, írjátok át. 

A táblázat első sora azt mondja, hogy valaki 22 éves, már egy éve dolgozik, ezen idő alatt 758 ezer forint nyugdíjjárulékot fizetett, kamatot eddig még nem kapott, ha egy év után úgy dönt, hogy ideje nyugdíjba menni, akkor havi 2244 ft lenne a nyugdíja. (Annuitás képletet használtam.) Ha az illető 30 éves korában menne nyugdíjba, akkor havi 23.974 ft kapna. Ahogy közeledünk a 65 évhez, nagyon nő a nyugdíj, mert nő a befizetés, hatványozottan nő a kamat és csökken a nyugdíjban töltött életkor. Számomra is meglepőek voltak a számok.

Kérdezzük meg, hogy

• mekkora reálhozammal dolgozik a nyugdíj igazgatóság (ők valorizációnak hívják)
• miért nem olyan nyilvános, ellenőrizhető módszerrel számolnak, mint itt
• miért nem kezelik külön a nyugdíjat és a nyugdíj jellegű segélyeket
• miért nem mehet korábban nyugdíjba az, akinek már elegendő a nyugdíja
• miért nem kapunk kimutatást évente, hogy ha most mennénk nyugdíjba, akkor mekkora lenne az ellátás

Egy lehúzós történetet hallottam a héten. A Cib bank jelentősen megemelte az értékpapír számla díját, ezért az ügyfél úgy döntött, hogy átviszi a normál értékpapír és a nyesz számláját is a Kbchez. A nyesz-t az államkincstárba vitte volna, de kiderült, hogy ott tbsz van, de senki se tudja miért, nincs nyesz. Akkor megy a nyesz is a Kbc-re.

A Kbc elküldte a nyesz befogadó nyilatkozatot, amivel be kellett menni a Cib-hez és ott kitölteni a papírokat. A nyesz-en csak készpénz volt, kb 5m forint. Miután átment a pénz, akkor derült ki, hogy az átutalás díja 41.000 forint volt!!! 6e ft még ok, de 41e erős túlzás. A Cib-nél persze nem említették az utalás díját. Kiderült, hogy ez papír alapú utalásnak minősül, ami minden banknál a legdrágább. A Cib-nél ez majdnem 1%, max 41e. A poén, hogy nyesz számláról nem lehet elektronikusan átutalni, hiába lenne az elektronikus utalás 0 ft az online díjcsomagban.

Ez szép lehúzás volt. Köszönjük neked Cib, köszönjük neked is állam bácsi a tranzakciós illetéket!

Ha a 6000-es tranzakciós illetékre raknak még 10,20, 30% hasznot az rendben van. 650% már nincs rendben. Vajon hol a határ, ha azt mondaná a Cib, hogy 2%, max 100e ft az utalás díja, akkor se szólna semmit a felügyelet? Tényleg irreális elvárni, hogy egy tranzakció előtt mondják meg, hogy mennyi lesz annak a költsége?

A szappanoperák egyik jellemzője, hogy senki nem emlékszik, hogy mi volt 10-20 résszel ezelőtt, ezért jöjjön egy-kis visszatekintés.

1. A Quaestor több évtizedes múlttal rendelkező cég volt, aki a 2008-as válságot is átvészelte. Sok városban volt, irodája, nagy pénzügyi portálon lehetett olvasni a hirdetését, hogy az átlagosnál 2-3%-os nagyobb kamatot kínál, pl. 6% helyett 8.5%-t. Önkormányzatok, sőt minisztérium is tartott ott pénzt. Nem utolsó sorban a cégcsoport, illetve annak tulajdonosa komoly politikai kapcsolatokkal rendelkezett.

2. Jött az összeomlás és hirtelen mindenki a kötvényeseket tette felelősé. Nekik kellett volna körültekintőbbnek lenniük, miért nem jöttek rá arra, amire a hivatalos könyvvizsgálók, a PSZÁF sem jött rá. Utólag már mindenki okos volt, és "nyilvánvaló" volt, hogy csalás az egész.

3. Olyan nagy összegről volt szó, olyan sok befektetőt érintett az ügy (több tízezer), hogy a kormány teljes kártalanítást ígért, csak szűnjenek meg a demonstrációk, szálljon re a média a témáról. Ez egy kimondatlan megállapodás volt, hogy mindenki pénzéhez jut, de akkor ne keressék az eltűnt pénzt, főleg azt ne, hogy mik voltak a politikai kapcsolatok.

4. Aztán mindenki megnyugodott. Az újságok elkezdtek másra figyelni. A kúria egyik döntését a kormány arra használta fel, hogy alaposan lecsökkentse kártérítéseket. Máshogy is lehetett volna kezelni a kúria kifogását, de a kormány mosta kezeit. Az egyes embereket máshogy érintette a változás, de egy konkrét példában 2,5m-al (33%) csökkent a kártalanítás. Az átlagember abban a hiszemben van, hogy a Quaestorosokat kártalanították, de akinek 2,5 millió forintja veszett oda, az nagyon csalódott.

5. A hab a tortán, hogy még a levonandó hozamokat sem tudták helyesen kiszámolni. Közgazdaságban elsős anyag, hogy a hozam és a kamat nem mindig egyezik meg. Erre a legjobb példa a kötvény, amit nem kibocsátáskor vesznek meg, hanem nem sokkal lejárat előtt, pl QFH-t. A hozam a tényleges nyereség egy ügyleten, a visszakapott pénz - a befektett pénz, ezt kellett volna levonni. A számoláskor a kamatot vonták le, ami ilyen esetekben sokkal több lehetett, mint a hozam. Az előbbi példában 400 ezer forint múlott ezen a hibán. Telefonon és írásban lehetett reklamálni. Sokszori telefonálás eredménye, hogy az ügyintézők nem tudnak konkrét ügyben kezdeni semmit, csak azért vannak ott, hogy elmondják, levelet kell írni. Többszöri levélírás hatása, hogy konkrét ügyben nem tudnak mit kezdeni, adtak másik címet, onnan pedig nem volt válasz.