Kérdezz bátran!

A Jobbiknak van egy újsága, ami eljut az egyik ismerősömhöz is. Egy politikai újság nyilván tartalmaz ígéreteket, de emlékszünk még arra, hogy a szocialista kormány betartotta több választási ígéretét, de ezzel egy gyomrost vitt be az ország gazdasásának. Ezért fontos, hogy már most, az ígérgetések idején kérjük számon az érme mindkét oldalát. Ha valaki azt mondja, hogy ennek vagy annak az intézkedésnek csak jó oldala van, akkor biztos lehetsz benne, hogy megvezetnek. Ebben a bizonyos újságban volt több érdekes téma, de volt három olyan is, amelyben jó erős volt a populizmus. 

Differenciált nyugdíjemelés

Elsőre szép dolognak hangzik, hogy azoknak a nyugdíjat kell jobban emelni, akik legjobban rászorulnak és nem a luxus nyugdíjakat. Viszont a hangyák joggal kérdezhetik, hogy én fizettem 40-45 évig a járulékot ez a tücsök meg csak 25 évig, hogy lehet, hogy most az ő nyugdíját akarják 20% emelni, az enyémet meg csak 2-el? Törvényileg jutalmazni kell a feketén dolgozókat, a minimálbéren feletti összeget zsebbe kapókat? Azt megértem, hogy valamilyen szociális ellátást kapjon a feketén dolgozó is, de azt még véletlenül se hívják nyugdíjnak! A férfiak 40 év utáni nyugdíját érdemes megvitatni. Itt is az a fontos, hogy mindenki pontosan annak arányában kapjon nyugdíjat, mint amennyit befizetett. Egy éves elszámolás nagyon fontos lenne minden járulékfizetőnek.

Az adósok megvédése

Elsőre szép és jó, hogy a kisembert meg kell védeni a gonosz bankoktól. Várjunk csak egy kicsit! Ha a bankok gonoszul, törvénytelenül működnek, akkor miért hagyja ezt a felügyelet. Ha tisztességesek a bankok, akkor meg miért nem lehet elárverezni a nem fizető adós házát? Azt a házat a bank pénzéből építették, ha nem fizeti vissza a hitelt, akkor ez a dolgok menete. Néhány helyzetben az állam segítsen a nehéz helyzetbe jutottakon, de erre az állam a saját (vagyis az adófizetők) pénzét használja!

A bérunió

Egyenlő munkáért egyenlő bért! Ennél egyszerűbb szlogen nem létezik. Józan ésszel viszont azt is meg kell kérdezni, hogy a bérunió mellé lesz-e árunió is? Magyarországon is legyen ugyanannyi a hajvágás, mint Németországban? A piacgazdaságot el kell felejteni? Mi lesz helyette? A jó öreg szocialista tervgazdálkodás, dinnyekartell plusz? Megmondjuk a németeknek, hogy továbbra is tessék csak gyárakat felhúzni nálunk, de nem ám az alacsonyabb munkaerőköltség miatt, hanem csak úgy.

Vannak, amikor attól félünk, hogy nem valósulnak meg az ígéretek, van, amikor attól, hogy igen.

Rendkívül frappáns plakátokkal találkozhatunk mostanság az utcán. Azt fogalmazzák meg, hogy miként kell, kellene az országot irányítani. Jobbik plakátról van szó, de minden párt számára vállalható az üzenet. A kérdés, hogy mit jelent ez üzenet? Hogyan lehet konkrét intézkedésekre átváltani?

Magyar szívvel!

Ez a legkönnyebben betartható ígéret, elvégre magyarok vagyunk, magyarok is leszünk. Viszont Magyarország kis ország. Valós veszély, hogy rossz oldalt választunk, ahogy azt a két világháborúban tettük. Hány olyan város, falu van, ami 100 éve magyar volt, de ma már nem az. Nem csak átkerültek egy szomszédos országba, de a lakosságnak már csak egy kicsi és fogyó része magyar. Mi lesz 100 év múlva?

Józan ésszel!

Ez egy fogas kérdés, mert mindenki számára mást jelent a józan ész. Van, aki számára a progresszív adózás logikus, nekem viszont a mindenkire vonatkozó egy kulcs jelenti a józan eszet. Sokan amellett érvelnek, hogy a férfiak is mehessenek nyugdíjba 40 év munka után. Nekem az a józan ész, hogy nem a politikusok határozzák meg a nyugdíjat, hanem azt kizárólag a befizetett nyugdíj járulékból számolják ki. Egy jó politikus meggyőzően tud érvelni egy törvény mellett és ellene is. Jó lenne előre tudni minden párt esetében, hogy számukra mi a józan ész.

Tiszta kézzel!

Ez egy szinte lehetetlen vállalás. Nem az a fő gond, hogy az országot átjárja a korrupció, hanem az, hogy ez teljesen elfogadott. Az, aki nem él ezekkel az eszközökkel, az rögtön hátrányba kerül. Természetes, hogy sok ügy elintézéséhez ismerni kell a megfelelő embert és persze pénzbe is kerül. Nem az számít, hogy mit mond a törvény, hanem, hogy kit ismersz. A törvényeket, önkormányzati rendeleteket át lehet írni, az aktuális érdekeknek megfelelően. Ha nem fizetsz az orvosnak, akkor ne csodálkozz, hogy nem kapod meg az elvárt színvonalú ellátást. Ha valahogy napvilágra kerülnek a stiklik, akkor sincsen következménye. Ráadásul az emberek jelentős része, azt akarja hallani, hogy xy politikusnak van egy fél lakása, és egy 10 éves autója. Az se baj, hogy mindenki tudja, hogy ez nem igaz. A tiszta kéz nem csak azt jelenti, hogy nem kap a politikus nokiás dobozban egy köteg pénzt, hanem azt is, hogy átalakítja a teljes rendszert.

Hogyan kell kormányozni? Remélem, hogy lassan a konkrétumok is szóba kerülnek, de annak már most örülök, hogy pozitív hangú plakátokat látok az utcán. Szégyen, hogy csak július 15-ig lehetnek fenn ezek a plakátok. Szégyen a politikusoknak, akik megszavazták ezt a törvényt, gyalázat minden választópolgárnak, aki csak legyint erre.

Úgy látszik a Fidesz tényleg a Jobbiktól fél legjobban, mert direkt azért hoztak egy törvényt, hogy nehogy folytatódjon a Jobbikos plakátkampány. A végén még megtudnák az emberek, hogy van más párt is a Fidesz-en kívül. Ez nem túl demokratikus lépés. Vajon mi lesz a következő? 

Azért gusztustalan ez, mert a Fidesz újból és újból Nemzeti konzultációs palkátokkal bombázza a szavazókat. Ráadásul ezt közpénzből teszi. A Jobbikot Simicska legalább a saját pénzéből támogatja. Ez most hirtelen hatalmas bűn lett. Mintha a Fideszhez semmilyen vállalkozó, újság, cég nem állna közel. Törvénybe foglalni, hogy "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek" eléggé ijesztő. Az egy dolog, hogy eddig is így volt, de nyíltan fel is vállalni?

Lehet, hogy az egész megint terelés. Próbálkoznak, aztán, ha túl sokan morgolódnak, lásd internet adó, olimpia, akkor majd kihátrálnak. Hát morgolódjunk!

UI1: Az igazi probléma, hogy minden kormány párt kiépíti a baráti vállalkozók körét, akitől pénzt kap cserébe számára kedvező törvényeket hoz. El kell végre fogadni, hogy a pártoknak SOKKAL több közpénzt kell adni, de utána vasszigorral kell lesújtani az összefonódásokra. A hálapénz kapcsán is ezt szajkózzák már hosszú ideje.

UI2: A kis tescóban találkoztam Simicskával. Először nem akartam elhinni, hogy ő az, de megnéztem, hogy milyen autóba szállt be és az meggyőzött. A milliárdosok köztünk vannak!

Mostanában elkezdjük hallani a kampányígéreteket. Az egyik az, hogy "Senkit se lakoltassanak ki!". Elsőre jól hangzik. Keresztény értéknek tűnik, mint a senki se éhezzen. Viszont ez az elv, amit mindegyik párt támogat teljesen eltorzult. Ma már a kölcsönadó szemébe röhög az adós, mert tudja, hogy őt sose fogják kilakoltatni. Elvileg lehetne, de kilakoltatási moratórium mindig megújul. 

Képzeljük el egy pillanatra, hogy mi adtunk kölcsön egy ismerősnek 5 millió forintot. Ő meg széttárja a karját és itt a történet vége. A törvényeknek biztosítani kell, kellene, hogy a szabályok minden szereplőre, egységesen vonatkozzanak. A kölcsönt a szerződés feltételeinek megfelelően vissza kell fizetni. Ha a lakás volt a fedezet, akkor el kell adni. Személy szerint én is együtt érzek azzal, aki mondjuk egy baleset, válás, vagy egyéb ok miatt nem tudja visszafizetni a kölcsönét, de emiatt nem károsulhat meg a másik fél. Ha egyszer erőn felüli feladatra vállalkoztunk és belebuktunk, akkor viselni kell annak a következményeit. Képzeljük csak el, mi lenne, ha minden nyeretlen lottószelvény árát visszakövetelnék.

Nem egyszerű egy nagyobb lakásból kisebbe menni, albérletet kivenni, vagy rokonoknál meghúzni magát az embernek, de aki nem tudja fizetni a tartozását, annak ezt kell tenni. Amikor az igazságosság és a szociális érzékenység összecsap, akkor néha az igazságosságnak is kell nyernie. Ma nagyon féloldalas a mérleg.

Értem én a lényeget. Ha az egyik fél egy család, a másik fél egy bank, akkor a politikus gyorsan elfelejti az igazságosságot. Inkább azt tartja észben, hogy a család szavaz, a bank nem. Itt az idő, hogy végre leszámoljunk azzal a tévképzettel, hogy a bank az gonosz, de a jóságos állambácsi majd mindentől megment minket. Javítok, még azt sem mondom, hogy az állam ne segítsen. Igenis legyenek szociális bérlakások, ezekkel segítsen az állam, ne azt mondja, hogy rátolja a segítség terhét a kölcsön adóra.

A Fidesz plakátkampányát már ismerjük. Úton-útfélen sulykolják, hogy nemsokára jönnek a brüsszeli páncélos hadosztályok és meg kell védeni a hazát! Közben megjelentek a Jobbikos plakátok is. Nem tudom, ki találta ki őket, de ötlet az van bennük. 

Először megjelentek. Az Ők ellopták, Mi visszavesszük plakátok. Az emberek széles rétegeinek az ilyen faék egyszerűségű üzenetek jönnek be. Ezután megjelentek a plusz sorok: "És oktatásra költjük", "És nyugdíjakra költjük", ... Lehet mosolyogni, hogy az egyszer visszavett pénzt hányszor tudják elkölteni, de a plakát kiegészítése remek hatást ér el. A nők a megmondhatói annak, hogy egy kiegészítő mennyire fel tud dobni egy ruhát. Végül jöttek a plakát letépős plakátok. Bevallom én magam is odamentem és megnéztem, hogy tényleg letépték a plakátot vagy az a kép része. Az üzenet egyértelmű. A tenni akarás elsöpri a begyöpösödött rendszert. Nem véletlen, hogy a kormány külön törvényt akar hozni, hogy megállítsa ezt a kampányt.

Persze egy dolog megszerezni a hatalmat és teljesen más a kormányzás. Most még mondhatja azt Vona Gábor, hogy emeljük fel a fizetéseket európai szintre, de ha nyer a Jobbik, akkor új fejezetet kell nyitnia. Az álmok helyett, akkor szembe kell nézni a politikai és gazdasági realitásokkal. Vona képes lehet erre, hiszen egyszer már teljesen átalakította a Jobbikot. Látványosan eltávolodott a szélsőségektől, amik egyszer a Jobbik alapját adták. 

Mi lehet a következő nagy átalakulás, ha sikerül kormányra kerülniük? Egy olyan most már nem választási program, ami azokat a témákat érinti, amellyel egyik kormány sem tudott mit kezdeni 28 év alatt. Az első pont a korrupció. Ezt mindegyik párt a zászlajára tűzte, de csak a felszínt kapargatták. Az uram-bátyám viszonyok, a hálapénz, a kenőpénz a legtöbb ember számára normális. A politikusok számára pedig egyenesen létszükséglet, hogy a baráti cégektől csorogjon hozzájuk a pénz, mert a jelenlegi pártfinanszírozás édeskevés forrást biztosít. Ráadásul a szülészeknek megemelné az átlagember a fizetését, ha megszűnne a hálapénz, de a politikusok éljenek meg minimálbérből. Közben mindenki tudja, hogy mennyire kell komolyan venni a vagyonnyilatkozatot, amely szerint egy kormányfőnek vagy miniszternek van egy 8 éves autója és egy fél háza (ami mellett a rokonoknak jut az állami megrendelésekből). Több pénzt adni a politikusoknak nem népszerű, de szükséges a korrupció megszüntetéséhez.

A következő nagy kérdés nyugdíjak ügye. Ezzel is minden párt szavazatokat akar venni és pont ez probléma. A nyugdíjat két részre kell szedni. A nagyobb rész csak a befizetett járulékoktól függjön. Nem számít a 40 év, a rendőri múlt, de még a gyerek sem. Ezt a részt ki kell venni a politikai játszótérből. Ez nem egy adomány, aminek a mértékét a politikusok meghatározzák, hanem a befizetett járulék visszaadása. Itt nem lehet kevesebbet adni, de többet sem! A nyugdíj kisebb része lehet a szociális rész, ahol mindenféle méltányosságot lehet gyakorolni, attól függően, hogy mennyi pénzt szavaz meg rá a parlament.

Az utolsó nagy ügy az újraelosztás mértéke. Amikor beszednek 10 egység adót, akkor abból csak 7 jut vissza az embereknek. 1 rész elveszik, mert az állam kevésbé hatékonyan tudja felhasználni a pénzt, mint a tulajdonos. Egy részt nemes egyszerűséggel ellopnak, egy részt pedig elvisz az extra adminisztráció. Ezt tudják a politikusok is, de bolondok lennének a saját mozgásterüket csökkenteni. Elvégre olyan jó mondani, hogy adnak pénzt iskolára, autópályára, de még tömegközlekedésre is. A Jobbik még nem volt hatalmon, talán neki lesz mersze változtatni ezen.

Visszatérve a Jobbik plakátjaira, nekem a Kárpátia egyik dala jutott eszembe. 

Miért érzik sokan úgy, hogy ők bátran eldobhatják a szemetet? Valami rejtélyes oknál fogva úgy gondolják, hogy nekik szabad, de ha valaki az ő udvarukban, a házuk előtt szemetelne, az felháborítaná őket. Minden van valami logikája, legyen az bármilyen kifacsart is. Például mondhatom, hogy mások is szemetelnek, ezért nekem is szabad. Mintha az egyik szemétdarab vonzaná a másikat. Persze, ha nincs szemét, akkor is meggyőzhetem magam, hogy most éppen azért nem gond eldobni ezt a csokis papírt, mert ez egy picinyke szemét, szinte észre se vehető. Ha az ember egyszer meggyőzte magát ilyen hülyeséggel, akkor a többi ökörséget már még könnyebben elhiszi. Azért lehet, sőt jó szemetelni, mert legalább lesz munkája az utcaseprőknek. Ha egyszer ilyen drága a cigi, akkor kifizettem azt is, hogy eldobhatom. Ha a bokor alá dobom a palackot, akkor az nem számít, hiszen nem is látszik. Még lehetne sorolni a kifogásokat.

A szemetelés civilizációs probléma. Régen nem voltak csomagolt termékek, sokkal kevesebb volt az áru, így kevesebb a szemét. A másik gond, hogy a népesség nő. Ha mind a 7 milliárd ember elkezd úgy szemetelni, ahogy mi, akkor belefulladunk  a szemétbe. Az is igaz, hogy a törvényhozók csak szavakban támogatják az újrahasznosítást. Olyan törvényt hoztak, ami arra jó, hogy minél több "szemét adót" tudjanak beszedni, nem is céljuk a szemét mennyiségének csökkentése. Nagyon egyszerű lenne egy olyan rendeletet alkotni, hogy minden üveg visszaválthatós legyen. Valamiért borosüvegek fele, a pezsgős üvegek, sok sörös üveg nem visszaváltható.

Amikor látom, hogy eldobják a szemetet, akkor hirtelen nagyon jó ötletnek tűnik a nyilvános botozás. Egy szemét, egy botütés. Persze egy európai államban ilyen nem lehet, de egy igazi európai ne is szemeteljen. Azt sem nagyon értem, hogy miként lehet, hogy nem tudnak munkát adni a közmunkásoknak. Szemetet bárki tud szedni.

Ennyi sirám után a kérdés, hogy mit tehetsz te? Igen te, aki ezt a cikket olvasod! Egy: Sose dobj el szemetet! Ne fogadj el kifogásokat, hogy messze van a kuka, vagy éppen teli van. Ha például hajlandó voltál felvinni egy sört egy hegy tetejére, akkor vidd le az üveget is! Kettő: Szedd fel a szemetet! Nem azt mondom, hogy mindig, mindent, de a nap végére mondhasd azt, hogy felvettem egy-két szemét darabot és bedobtam a kukába. Először úgy gondoltam, hogy ciki nyilvánosan felvenni egy használt zsebkendőt. Aztán rájöttem, hogy egyedül nem tudom felvenni az összes szemetet. Mutass te is példát! Mond azt egy utca részre (például amerre minden nap jársz), hogy az a tied, a te felelősséged. Remélem egyszer tisztább városokban lakhatunk!

A programozás annak kitalálása, hogyan kell egy feladatot lebontani elemi lépésekre és ezeknek a lépéseknek a leírása egy adott programozási nyelven. Az utóbbi sem egyszerű, mert az embernek mindig új és új nyelvet kell megtanulnia, de az igazi nehézség a program tervezése.

Meg kell valósítani egy feladatot, de túl nagy, hogy csak úgy belevágj, ezért elkezdesz tervezni. Közben rájössz, hogy bizonyos problémákba fogsz ütközni és azokat is elkezded megtervezni. A feladat azonban nem hagyja magát. Minél többet tervezel, annál inkább látod, a nehézségeket. Az idő megy, de úgy érzed, hogy nem kerültél közelebb a megoldáshoz. Egyre mérgesebb leszel, de nem adod fel, elvégre téged nem olyan fából faragtak. Viszont egy idő után el kell ismerned, hogy nem haladsz és érzed nem is fogsz. Ekkor mondod, hogy elzsibbadt az agyam. Mi lehetett a gond?

Tervezés fejben

Az informatikusokat arra tanították, hogy alaposan gondolják át a feladatot, amit meg kell valósítani. Kis feladatnál elegendő fejben tervezni, de nagyobb feladatnál bizony kellenek jegyzetek. Ezt könnyű mondani, de az informatikus kódot szeret írni nem terveket. A tervek leírása lassú és sokszor kell változtatni őket. Egy idő után könnyen átláthatatlan lesz a terv is. 

Szétágazó tervek

Amikor egy feladatot kétféleképpen lehet megvalósítani, akkor még nincs gond. Viszont, ha az első lehetőséget választva hamarosan megint elágazáshoz érünk, és ugyanez vár minket a másik úton is, akkor a lehetőségek száma exponenciálisan nő. Az informatikusoknak nincs végtelen memóriájuk, ők is csak néhány dolgot tudnak fejben tartani. Mondhatnánk, hogyha két lehetőség van, akkor rögtön döntsünk, hogy melyiket választjuk és dobjuk el a másikat. Ekkor nem nő az utak száma exponenciálisan. Viszont sokszor nem tudjuk, hogy melyik választás lenne a helyes. Nagyon elkeserítő tud lenne, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a megoldandó feladatok.

Megvalósítás csak ha nagy a bizonyosság

Feleslegesen senki sem szeret dolgozni. A programozók sem kivételek. Egy bonyolult feladatnál sokféle terv lehet, de mindegyik bizonytalan. Lehet, hogyha az A tervet követem, akkor később olyan problémába futok, amit csak keservesen tudok kezelni. Az informatikus ezért nem kezdi el megvalósítani az A tervet, inkább tovább tervez. Viszont ugyanez igaz a B tervre és a C tervre is. Csak tervez és tervez az ember, de még egy sor kódot sem írt. 

Out of memory error

Amikor harmadszor vagy negyedszer mondod magadnak, hogy ez fontos, erre emlékezni kell, akkor biztos lehetsz abban, hogy az első fontos dolgot lassan elfelejted. Még ha nincs is sok dolog amire emlékezni kell, akkor sem tudod felidézni másnap, hogy mi is volt az a fontos dolog. Tudod, hogy valami volt, de hogy mi, az már nem rémlik. Ezen segíthet, ha leírod a fontos dolgokat, de ezeket a jegyzeteket sokszor sosem olvassa el az ember, vagy olyan rendezetlen, hogy nem sok segítséget jelent. Ha mindent precízen leírsz, akkor meg azt veszed észre, hogy lassú vagy, mint a csiga.

Túl bonyolult feladat

Egy feladat sok minden miatt lehet túl bonyolult. Elég csak egy, és nem tud megtervezni a programot. Hiába ismered egy speciális terület szavait, az ismeret és a magabiztos használat nem ugyanaz. Nehéz úgy programot tervezni, hogy az alapokkal nem vagy tisztában. Lehet egy feladat túl bonyolult. Például, ha van sok eset, amire mind figyelni kell. Az is lehet, hogy a követelmény nem egyértelmű. Ki kell találnod, hogy a megrendelő ezt mondta, de valójában arra gondolhatott, hogy.

Nem hatékony eszközök

Ha nem hatékony eszközöket használsz, akkor a munkád sem lesz hatékony. Lehet, hogy a tervezésre választottál rossz módszert, lehet, hogy a programnyelv nem ideális, vagy a fejlesztő környezet buta. Például, ha csak ctrl+h -al tudsz változó nevet cserélni, akkor sokkal kevesebbszer fogod ezt megtenni, mint amikor van egy refaktor funkciód változó név átnevezésre. Ráadásul nem mindig ugyanaz az eszköz a hatékony. Lehet, hogy sokszor papír és toll elég a tervhez, de van amikor külön eszköz kell.

Apró sikerek hiánya

Ha az ember az egész programot át akarja látni, akkor a siker csak a legvégén jelentkezik. Siker nélkül könnyebben feladja az informatikus is. Minden fél órában kérdezzük meg magunkat, hogy van tényleges eredmény. Azon kívül, hogy sokat terveztem fejben. Legyen, akármilyen kicsi is az eredmény, ha legközelebb nem az elejéről kell kezdeni a gondolkodást, akkor már félig győztem.

Verziókövetés hiánya

Sokszor félünk változtatni, mert mi van, ha az eredmény rosszabb, mint ami most van. Egy biztonsági másolat vagy verziókövető rendszer használata rengeteget segít ezen a félelmen. Persze ehhez megfelelően kell kezelni ezeket az eszközöket. Van, amikor ez sem egyszerű. Például amikor az ember excel-ben fejleszt és az adatokat meg, az alkalmazást is egyszerre kell változtatni, akkor hiába állítom vissza biztonsági másolatot, az nem fogja tartalmazni a legújabb adatokat, azokat újból be kell vinni.

Felsoroltam néhány problémát, de nincsenek egyszerű válaszok. A lényeg, hogy egyensúlyozni kell, mert hűbelebalázsokra sincs szükség, de az okoskodás (tervezés) sokszor a tett (programkód) halála. Mielőtt azt mondanád, hogy ezzel szenvedjenek csak a kockafejűek, jó tudnod, hogy ezekkel a problémákkal mindenki szembesül. Tervezz egy nyaralást, vigyél fel bútorokat egy szűk lépcsőházban. Látni fogod, hogy nem csak a tervtelenség, hanem a túltervezés is probléma.

Sokan nem olvasták az 1984 című könyvet, de a kifejezést, a Nagy testvért (Big brother), mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, akkor a valóságshowból. A Nagy testvért mindent és mindenkit figyel a jövőben, 1984-ben. Nem csak az emberek cselekedeteit, de a gondolatait is irányítja. Nehéz könyv, már-már nevetségesen abszurdnak tűnt, mert ilyen nem történhet a valóságban. 

Volt benne egy olyan rész, ami most nagyon időszerű. A Nagy testvér folyamatosan háborúban áll. X mindig is az ország ellensége volt. A hírek folyamatosan arról szólnak, hogy áll a háború. Szerencsére van egy szövetséges, Y, akiben meg lehet bízni, aki a kezdetektől támogatott minket. Aztán történik valami és már Y az ellenség, X a barát. Van ez így a politikában mondhatnánk, de itt többről van szó. Azt sulykolják az emberekbe, hogy mindig is Y volt a barát és X az ellenség. Egy idő után az emberek már maguk is ezt bizonygatják a többieknek. 

Emlékeztek még arra, hogy "Ruszikik haza!", "Magyarok vagyunk, Európába tartunk!" ? Vagy már ti is tudjátok, hogy mindig is Moszkva volt a barátunk és Brüsszel az ellenségünk. Mindenki tudja, hogy mi az igazság. Óriásplakátokon szerepel szerte az országban "Állítsuk meg Brüsszelt!". (Lassan több van belőle, mint ahány Készült az Európai unió támogatásával tábla.) Az újság arról írt, hogy már Lengyelország is meg akarja állítani Sorost. Minden embernek levelet küldtek, hogy kikérjék a véleményét, hogy megvédjék az országot. A helyi naplóban külön melléklet foglalkozik azzal, hogy nálunk milyen alacsonyak a rezsi árak. A Kossuth rádióban három szakértő is arról beszélt, hogy nálunk jól mennek a dolgok, Brüsszel viszont nem tud elszakadni a hibáitól. Itt van előttem a TV újság, az is elmondja, hogy mire akar rákényszeríteni minket Brüsszel. A legfontosabb az, hogy barátok, rokonok is elmondták az igazságot! Remélem, ti is tudjátok már ki az ellenség!

A nemzeti konzultációt annyira lehet komolyan venni, mint a kétfarkú kutyapárt plakátjait. A kutyapárt legjobb ígérete az "Örök élet + 20 év!" Erről mindenki tudja, hogy a vicc, de a nemzeti konzultációt nagyon sokan komolyan veszik. Kérdéseknek álcázott pártreklám, adófizetői pénzből fizetve. Vajon mi lenne, ha nem olyan kérdéseket tennének fel, amelyek 1) értelmetlenek 2) elferdítik a tényeket 3) nem egyértelműek 4) sulykolják, hogy mi a helyes válasz?

Tegnap megérkezett Orbán Viktor levele a konzultációval kapcsolatban. Ostoba kérdésekre csak ostoba válaszokat lehet adni. Ha igazán az emberek véleményére lennének kíváncsiak, akkor hasonló kérdéseket tettek volna fel. Bizonyára ezek a kérdések sem teljesen semlegesek, de érdemibb lett volna egy ilyen konzultáció.

Mindkét fenti kijelentés rövid, lényegre törő, de sületlenség, ha kicsit is utána nézünk. Az első állítás azt sugallja, hogy az EU, Brüsszel az ellenség, amit meg kell állítani, mert Magyarországot fenyegetik. A második állítás arról szól, hogy a palackozott víz, az ásványvíz sokkal jobb, mint a sima csapvíz.

Ne felejtsük el, hogy mi vagyunk Brüsszel! Hiába vagyunk csak egy kicsi ország, de mi is az EU teljes jogú tagja vagyunk. Az EU nem egy külső hatalom, nem a Habsburg birodalom, nem a cári Oroszország, hanem egy olyan szervezet, aminek a szabad akaratunkból vagyunk a tagjai. 

Értem én, hogy kell a közös ellenség, értem, hogy a választók az olyan kő egyszerű üzenetekre reagálnak, mint az állítsuk meg Brüsszelt vagy Fizessenek a gazdagok. Csak, nehogy úgy járjunk, mint az UK! Nekik is kellett egy közös ellenség belpolitikai célok miatt. Aztán a végén kiszavazták magukat az EU-ból.

A Brian életének egyik legjobb része, amikor megkérdezik, hogy mit adtak nekünk a Rómaiak. Mi is megkérdezhetjük, hogy mit adott nekünk Brüsszel. Olyan ingyenes, pénzügyi segélyt, ami messze nagyobb, mint a második világháború utáni Marshall segély. Lehet ködösíteni, hogy mi meg beengedtük a magyar piacra. Igaz, meg ők is minket az EU-s piacra. Nehéz elhinni, hogy az EU csak úgy adja nekünk a pénzt, de ez történik. Magyarországon a fejlesztések legnagyobb részéért Brüsszel "felel". Tényleg ezt a gonosz pénzesőt akarjuk megállítani?

Ha a palackozott vizet tekintjük egy picit jobban, akkor nehéz látni, hogy az miért is jó. Tény, hogy vannak olyan területek, ahol rossz a víz minősége, de az általános az, hogy kinyitom a csapot és 1ft/liter áron folyik belőle az iható víz. A boltok azt sugallják, hogy az ásványvíz egészségesebb, de ez nem igaz. Környezetvédelem szempontjából pedig rémisztő, hogy mennyi áramot, benzint használnak a palackozásra, szállításra. Ráadásul a palackok egy része még a szeméttelepre sem jut vissza.

Nem azt mondom, hogy Brüsszelnek mindig igaza van. Én sem vagyok az egyenes banán híve. Nekünk belülről dolgozni azért, hogy Brüsszel értelmesebb legyen! Például, ahogy próbáljuk meggyőzni az EU tagjait, hogy az a normális, hogy még az EU-ba történő belépés előtt döntsük el, hogy egy menekültet vagy migránst beengedjük-e vagy nem.

Az is lehet, hogy Brüsszel megállítása is csak terelés. Vegyünk egy hülyeséget, vasárnapi boltzár, CEU, olimpia, internet adó, mindenki csak erre figyeljen, aztán nagy kegyesen visszavonulót lehet fújni. 

Akárhogy is, lássuk be pont annyi értelme van Brüsszelt megállítani, mint a vizet palackozni.