Kérdezz bátran!

Úgy tűnik, hogy nem sok embernek fáj, hogy közpénzből folytat választási kampányt a kormány. A nemzeti konzultációnak egyetlen egy célja van a Fidesz népszerűsítése. Azzal nincs baj, hogy egy párt magát népszerűsíti, de ezt tegye saját zsebből! Közpénzből fizetni ezt nem más, mint sikkasztás, hatalommal való visszaélés.

Ne felejtsük el, hogy a demokrácia nagyon törékeny. Lényege, hogy a nép vezetőket választ négy évente. Ha a vezetők arra használják az ideiglenesen kapott hatalmukat, hogy bebetonozzák magukat például úgy, hogy közpénzből fizetik a párttevékenységet, akkor a demokráciának a lényege sérül. Az már csak a hab a tortán, hogy a többi párt plakátjait meg betiltják a kampány időszakon kívül.

Tudom, hogy nehéz lehet minden tevékenységre definiálni, hogy az a kormány vagy a (kormány)párt céljait szolgálja. A nemzeti konzultációnál számomra ez nyilvánvaló. Ne felejtsük el, hogy nem néhány tíz vagy százmillióról van szó, hanem milliárdokról. A Quaestor botrány jutott eszembe. Akkor is fényes nappal, plakátokon, médiában hirdették magukat, de végül csak kiborult a bili.

Ellenségre már pedig szükség van! Nézzünk magunkba, mi nem szoktuk kibeszélni a másikat? Nem szoktuk a politikusokat, a bankokat, a rendőröket, a hivatalokat, ... szidni? A közös ellenség összeköt minket. Valahol tudjuk, hogy nem igazi ellenségről van szó, hiszen egy rendőr nem azért büntet meg gyorshajtásért, hogy engem személy szerint bántson, hanem azért, hogy utána lassabban vezessek és meg tudjak állni, ha egy gyerek lelép a járdáról. Tudjuk ezt, mégis lelkesen szidjuk a rendőröket. Viszont ami elmegy egy privát beszélgetésben, az sokszor szalonképtelen egy nagyobb társaságban. Ki szokott arról beszélni egy osztálytalálkozón, hogy ő hogyan csalja el az adót?

A kormány igazi bűne nem a sorosozás, hanem az, hogy a médiát is megtölti fizetett hirdetésekkel. Elrugaszkodott véleménye mindenkinek lehet, nem bűn hülyének lenni. Tényként állítani valótlanságot viszont rágalmazás, hazugság. A magyar politika mélypontja az öszödi beszéd volt. "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal." Most az újságokban, tévében, rádióban hazudnak.

Persze nincs új a nap alatt. Nem a magyar kormány volt az első, aki Soros Györgyben találta meg az ellenséget. Ázsiában is volt már ő mumus, de a kontinenst sem kell elhagyni, Montenegroban ő volt a nagy Sátán. Hogy miként kell ellenséget gyártani, ahhoz elég elolvasni az 1984 című könyvet. Az egyik érdekes rész, amikor arról ír, hogy miként győzik meg magukat az emberek, hogy elhiggyék, hogy mindig is X volt az ellenség. Kitörölnek magukból minden ennek ellentmondó emléket.

Egy másik példa az a boszorkányüldözések kora. Hadd idézzek egy részt: "Amikor viszont elkezdte kontroll nélkül kínozni a gyanúba fogottakat, megtagadni tőlük a jogi védelmet vagy épp meghamisítani a vallomásaikat, a város polgárai, nemesei és papjai is egy emberként ugrottak neki Kramernek. Ő pedig hiába lobogtatta a felhatalmazását, az elképzelései még XV. századi mércével is elképesztő eljárásnak számítottak. A helyi püspök minden vádlottat gyorsan felmentett, szenilis vén hülyének nevezte az inkvizítort és megfenyegette, hogy kidobatja, ha nem vonul ki a területéről azonnal."

Hogyan terjedtek el mégis a boszorkány perek? Hát az akkori média a könyvnyomtatás által. "A Malleus (a könyv címe) kezdetben nem hozta a várt eredményeket, a kor szűk teológiai és tudományos elitje egyszerűen kiröhögte az öreg fanatikus nagy művét. Viszont Kramer az elsők közt érzett rá az akkor kibontakozó könyvnyomtatás fontosságára, és százszámra nyomatta a könyvét, 1523-ig legalább 14-féle kiadásban szórták a világnak a kiadók."

Természetesen a történelemben volt más olyan korszak is, amikor szükség volt ellenségre.

Szegény ember az, aki még ígérni se tud. Ez a mondás a politikusokra különösen igaz. Azonban vigyázni kell, hogy milyen ígéretekhez adja az ember az arcát. Ha nem teljesülnek az ígéretek, akkor a következő fogadkozást már senki sem fogja elhinni. A korábbi Jobbik plakátok nagyon jól sikerültek, de a mostanival kapcsolatban felemásak az érzéseim.

Kizárjuk a migránsokat!

Ez a legkönnyebben teljesíthető pont. Mivel már most megvalósult, ezért nem kell tenni érte semmit. Sőt a teljes EU is abba az irányba megy, hogy a külső határoknál meg kell állítani a migránsokat. Eddig a jó hír. Viszont, mi van akkor, ha az EU ragaszkodik hozzá, hogy az uniós jogokkal (ömlik az eu-s pénz az országba), kötelezettségek is társulnak. Néhány ezer, nem bűnöző, nem gazdasági bevándorló, hanem háború elől menekülő ember befogadása, szerintem elvárható az országtól. Aztán, hogy ezek az emberek tényleg itt maradnak, vagy megint tovább állnak nyugatabbra az másik kérdés.

Megemeljük a béreket!

Nem, nem és nem. Ez nem a kormány feladata. A kormány a focibírónak felel meg és nem egy játékosnak. Egy bíró ne akarja megmondani, hogy xy játékosnak mennyi legyen a fizetése. Ehelyett a kormány segítse a vállalkozásokat egyszerű, kiszámítható adózással, gyors ügyintézéssel. Biztosítsa, hogy az uram-bátyám viszony helyett a jogszabályok és a rendelkezések irányítsák az országot. Ezek együtt lehetővé teszik, hogy emelkedjenek a bérek.

A szocializmusban a kormány akarta megmondani, hogy mennyi legyen a bér, mik legyenek az árak. Tudjuk, hogy ez nem működött. Ma egy cégvezető nem azért emel bért, mert a kormány mondja, hanem mert különben elmennek az emberek.

Lecsukjuk a tolvajokat!

A politika tolvajai nem hülyék. Ők a törvények betartásával, a kiskapuk kihasználásával keresik betegre magukat. Azért tudják megszedni magukat, mert erre lehetőségük van. Az átláthatóság kicsi, a szerződéseket titkosítják, az uram-bátyám viszony mindent áthat és nincsenek következmények. Hiába derülnek ki stiklik, mintha lassan őrölnének azok a bizonyos malmok és persze mindig csak a kis hal akad a hálóba. Akkor nem lesznek tolvajok, ha a társadalom elfogadja, hogy a demokrácia nagyon sokba kerül és ezt a pénzt nem pártközeli vállalkozók fogják odaadni zsíros megbízások fejében, hanem teljesen átláthatóan adóforintokból származik.

Amikor a szervezetet megtámadja egy betegség, akkor az immunrendszer felveszi a harcot és általában le is győzi korokozókat. Amikor valakit az AIDS vírus támad meg, akkor elsőként maga az immunrendszer megy tönkre, így nem tud harcolni a fertőzés ellen. Ha valakinek kellően erős az akaratereje, akkor sok mindenen túl tudja tenni magát. Például, ha éhes, akkor nem panaszkodik, hanem elviseli. Ha keményen kell dolgozni, akkor a célra koncentrál és nem nyafog. Viszont, ha valaki álmos, akkor sokszor hiába akar fennmaradni. Amint álmosodik, elillan az akaraterő, és már nem tud küzdeni az álomsággal.

Ha valaki mások problémáját tekinti, akkor általában világos, hogy ők mit rontottak, hogy kellett volna viselkedniük. Persze nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, de két külső szemlélő el tudja mondani, hogy mi a véleménye, miért úgy gondolkodik, meghallgatja a másik véleményét, mérlegeli, hogy kinek az érvei jobbak. Vagy kompromisszumra jutnak, vagy nem, de akkor is tiszteletben tartják egymás álláspontját.

Amikor a két fél nem más, hanem a saját problémáját akarja megoldani, akkor teljesen máshogy zajlanak a dolgok. Sokakban az értelem helyett az érzelem kezd el irányítani. Azt érzik, hogy a másik bántani akarja őket, hogy az eltérő vélemény valójában támadás. A hallásuk hirtelen szelektív lesz, csak azt hallják meg, amit akarnak, de az is torzul. Én is elvégeztem annyi házi munkát, mint te. Mondja az egyik. A másik ezt úgy hallja, hogy „Én több házimunkát végeztem, mint te”. Hirtelen rosszul ítélik meg egymás hangnemét is. Ha kedves volt, azt semlegesnek érzik, ha semleges volt, akkor az biztos támadó szándékot rejt. Az értelem rossz adatokból dolgozik, de valójában mindegy, hogy mik a tények. Az elme fantasztikus kreálmány. Öt logikai láncot is le tud vezetni, amik csodák csodájára, mind azt mutatják, hogy nekem van igazam. Ha jut is eszembe egy olyan gondolat, ami árnyaltabban mutatja dolgokat, vagy véletlenül figyelek arra, amit a másik mond, és aszerint én vagyok a vétkes, vétkesebb fél, akkor azonnal elvetem ezt a gondolatmenetet. Csak azokra az érvekre figyelek, amik azt bizonyítják, hogy nekem van igazam. Az érzelem nem szorítja ki az értelmet, hanem maga alá rendeli.

Nincs könnyű megoldás ezekre a helyzetekre. El lehet halasztani a vitát másnapra, amikor az érzelmek már csillapodtak. Lehet a másik helyébe képzelnünk magunkat. A legjobb technika talán az, hogy akkor is engedek, bocsánatot kérek, ha úgy érzem, hogy nekem van igazam. Ennek csak akkor van értelme, ha ezt a másik is megteszi.

Többször hallottuk, hogy a Fidesz kormányt el kell számoltatni. Legutóbb ebben az interjúban olvastam. Való igaz, hogy nagyon sok embernek bántja a szemét, hogy a haverok helyzetbehozása nagyüzemi szinten működik. Van, hogy nyíltan lopnak, de annak sincs következménye, hiába derül ki. Az esetek nagy részében viszont betartják a törvény betűjét, vagy úgy alakítják át a törvényt, hogy az a baráti cégeket segítse. Lásd Andy Vajna nyerő automatái. Nem csak az átlagemberek, hanem a cégvezetők is tudják, hogy az a legnagyobb érték, ha van egy politikus barát, aki el tudja simítani a dolgokat. Nagyon nagy balhénak kell lennie, lásd Quaestor, hogy azt ne lehessen elsikálni. Általános az a vélekedés, hogy a politikusok lopnak, vagyis inkább visszajutatnak nekik nagyobb összegeket. Pedig ez nem minden politikusra igaz, ahogy nem minden orvosnak jut hálapénz.

Szép gondolat az elszámoltatás, hiszen ma Magyarország következmények nélküli ország. Szinte bármit meg lehet tenni, az emberek tűrik. Azért itt is volt egy-két kivétel. Az internetadó, a vasárnapi boltzár és az olimpia is kiverte a biztosítékot. Ha végre felszínre kerülnek a piszkos ügyek és rács mögé kerül egy-két felelős, akkor újból van remény. Csodákat nem kell várni. Az ügyesebbje úgy tevékenydekett, hogy az aktuális törvényeket teljes egészében betartotta. Őket nem lehet felelőségre vonni, de legalább a bénák bukjanak le!

El is érkeztünk az elszámoltatás lényegéhez. Az elszámoltatás keveset ér, ha nem változtatják meg úgy a rendszert, hogy  az ne tegye lehetővé susmotolást. Ahogy az egészségügyben is a megelőzés a lényeg, úgy a korrupció esetében is. A mindenkori kormány baráti vállalkozókat baráti hátországot akar kiépíteni. Keveset ér az elszámoltatás, például a Jobbik felelőségre vonja Mészárost és társait, ha ezután megjelennek a Jobbik közeli cégek. A teljes rendszert át kell alakítani. Mindenkire vonatkozó, éves vagyonbevallást kell bevezetni, ahol sem a politikus, sem a magánember nem tudja elrejteni a tulajdonát. A pártfinanszírozást meg kell növelni. Nehéz elfogadni, hogy a demokrácia drága, de a haveri kapitalizmus sokkal drágább!

Most ért el oda a felszámoló, hogy a Quaestor befektetési jegyeket kiadják. Eddig erről semmilyen információ nem volt, most két év elteltével úgy látszik csoda történt. Persze nem tökéletes csoda.

1. Megint utazni kell, ugyanis az NHB banknál kell ideiglenesen számlát nyitni, és az nem sok van az országban. Ők még nem hallottak az online számlanyitásról.
2. A papírmunka körülbelül 40 perc. Nem viccellek! Ez a bürokrácia állatorvosi lova. Újból és újból megadja az ember ugyanazokat az adatokat olyan nyomtatványokon, amelyek nehezen érthetőek és rengeteg bla-blát tartalmaznak. 
3. Költségek: Az utazási költség mellett, az NHB banknál számlát kell nyitni ennek 900 ft a díja. A quaestor számlák átvezetése 5000ft számlánként. Tehát, ha volt több tbsz-ed, akkor az mind külön számla. 
4. A titkos információ: a tájékoztató levél nem tartalmazza, de van arra is lehetőség, hogy a 2500ft-ért a Quaestoron belül átvezessék a számlákat egybe és akkor csak egyszer kell csak fizetni az 5000ft-t. Rendes dolog, hogy ezt személyesen elmondják, de sok ember megnézte, hogy az 5000 ft levonások után megéri-e neki vesződni. Négy számla esetén nem mindegy, hogy 20e-t vagy 12,5et-t kell fizetni.

Miért nem lehetett ezt egyszerűbben elintézni? Például úgy, hogy a károsultnak nem kell csinálni semmit, csak utalják a pénzt.

Ma reggel két interjút hallottam a rádióban. Az egyik vendég LMP-s volt vagy momentumos. Szerencsétlen nem értette a kérdést, teljesen össze volt zavarodva. Az volt az ember benyomása, hogy tegnap nagy buli lehetett, mert most fogalma sincs, hogy mi van. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyha így teljesítenek egy beszélgetésben, akkor mi lesz, ha kormányra kerülnek?

A másik vendég a Jobbiktól jött. Arról kérdezték, hogy mit tenne a pártja a magas albérleti árak ellen. Itt egy összeszedett, meggyőző politikus képe alakult ki az emberben. A véleményével lehet egyetérteni, vagy ellenezni, de az vita nélkül való, hogy nem egy zöldfülűt küldtek. Lehet, hogy felnő az ellenzék és a pártvezéreken kívül is lesznek ismert arcok? Egy emberre nem lehet, nem szabad politikát, országot építeni. Kellenek a háttér emberek, a szakértők, a helyi vezetők, még belső ellenzék is kell. Persze a mérték fontos, ha olyan nagy a széttöredezés, mint a baloldalon, akkor nincs esély a választási győzelemre. Ha egyáltalán nincs belső ellenzék, akkor a Fidesz útját követik.

Egyébként a Jobbik nem rendelettel akar belenyúlni az albérleti árakba, hanem bérlakás programot szeretne indítani. Így a nagyobb kínálat lefele vinné az árakat. Eddig szimpatikus a program. A kérdés honnan lesz erre pénze a kormánynak. Könnyű leígérni a csillagokat az égről, de mi van, ha be is kell tartani az ígéreteket? Tegyük fel, hogy stadionépítés helyett bérlakásépítésre költenek majd. Mennyi lesz ezeknek a lakásoknak a bérleti díja. Itt elhangzott egy populista ígéret. A piaci ár fele! Például 120e helyett 60e-t kell csak fizetni. Hogyan választják ki azokat a szerencséseket, akiket havi 60e forinttal támogat az állam akár évtizedeken keresztül? Aki leggyorsabban jelentkezik, aki szociálisan rászorul, akinek jó ismerősei vannak? 

Az államnak jó gazdának kell lennie, hiszen a mi adónkból építik fel a bérlakásokat. Emiatt pontosan a piaci árat kell kérni. A piaci ár magától csökken, ha nagy lesz a kínálat. Ha van olyan nehéz sorsú család, akit az állam havi 60e forinttal támogatni akar, akkor azt amúgy is megteheti. Akár azt is ki lehet kötni, hogy ez az összeg csak lakhatásra fordítható. A lényeg, hogy ne keveredjen össze a bérlakás-program a szociális támogatással. A szociális támogatást minden évben felül lehet és kell is bírálni. 

Csak óvatosan az ígéretekkel! 

A rendszerváltás óta már nagyon sok roma program volt. Mondjuk létrehoztak egy varrodát EU-s pénzből. A jelentkezők kaptak egy kis juttatást, amíg ott tanultak, dolgoztak. Aztán vége lett a projektnek, elfogyott a pénz és minden visszatért a szokásos kerékvágásba. A cigányok segélyből élnek, alkalmi munkákból. Nagyon fiatalon gyereket vállalnak, akik azt látják a szüleiktől, hogy ők nem dolgoznak, de így is megvannak. És ez így megy egyik generációról a másikra.

Félreértés ne essék. Vannak dolgozó cigányok, és vannak dologtalan magyarok is. Viszont a cigányok között sokkal több a dologtalan, aki nem tud és nem is akar integrálódni. Ez most mutatkozik meg legjobban, amikor a cégek lasszóval fogják az embereket. Nem kell szakképesítés, még nyolc általános sem, csak az, hogy a gyártósor mellett végezzen betanított munkát az ember. Rengeteg cigány számára nem jelenten vonzerőt a megemelt fizetés. Ők nem munkára lettek szocializálva. Nem ezt látták a szüleiktől. 

Mégis mi akkor a megoldás? Teljesen más utat kell megpróbálni! Nem EU konform, de többet ér, mint az eddigi széplelkű, de hiábavaló próbálkozások.

1. Kísérleti programok

Nem lehet elsőre megmondani a tutit. Több kísérleti programot kell indítani, mindegyiknél értékelni, hogy mi működött, mi nem. A programoknak középtávon önfenntartónak kell lennie. Például a munkaerő hiánnyal küzdő multiknak kell munkaerőt képezni támogatásért cserébe.

2. Új környezetet adni a gyerekeknek

A bentlakásos iskola egy teljesen új környezetet ad. Be kell vallani, hogy a probléma egyik fő oka, hogy a jelen generáció visszatartja a következő generációt az integrációtól.

3. Érdekelté tenni a szülőket

Ne legyenek illúzióink. A szülők csak akkor adják bentlakásos iskolába a gyereküket, ha anyagilag megéri ez nekik. Például, ha megkapják a normál családi pótlék dupláját. Kell fék is a rendszerbe, hogy ez csak akkor járhat, ha a családban nincs kettőnél több gyerek.

4. Dolgozni már gyerekként is

Új törvényt kell hozni, hogy hány évesen lehet dolgozni. Most a gyerekek védelmére hivatkozva nagyon merev a szabályozás. A régi korok gyakorlata teljesen normális volt. A gyerekek már kis korban is végezhettek munkát. Olyan és annyi munkát, amit az életkoruk lehetővé tett. Igen is, már kis korban meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy van kötelességük. Rá kell őket nevelni a munkára.

5. Közösség

A bentlakásos iskolákban a cigány gyerekekből egy közösséget kell alkotni. Olyanokat, akik büszkék, magukra, egymásra, a munkájukra, a hazájukra.

6. Ne diplomásokat akarjunk nevelni belőlük az elején

Ne álmokat kergessünk. Nyilván sok cigány képes arra, hogy diplomázzon, de először érjük el, hogy legyen szakmájuk. Ez már önmagában egy hatalmas cél. Már az is nagy eredmény lenne, ha a programból kikerülők stabilan végeznének gyártósori munkát.

Emlékeztek még a nyerőgépek kálváriájára? Megemelték az adójukat, hogy nőjenek az állami bevételek. Sikerült ellehetetleníteni a nyerőgépek üzemeltetőit, kezdték becsukni a boltot. Ezután próbálták magyarázni a bizonyítványt, hogy valójában a játékfüggők érdekében cselekedtek, meg különben is nemzetbiztonsági kockázatok voltak, valójában fel akarták számolni a szektort. Aztán eltelt egy kis idő és Andy Vajna mégiscsak üzemeltethet nyerőgépeket!

Az index egy cikkére szeretném felhívni a figyelmet, mert az étel és ital automaták is hasonló utat kezdtek el bejárni. Az online pénztárgépek után az online automaták logikus lépés. Csakhogy nem mindegy, hogy mennyibe kerül a bekötés és a felügyelet! Az állam először szabad versenyről beszélt, ami hipp-hopp átalakult monopóliummá. Természetesen a maximális árakat fogják alkalmazni, ami jelentősen megdrágítja az automatákból vett termékeket. Ha nőnek az árak, akkor kevesebbet vásárolnak az emberek és a veszteséges automatákat ki kell vonni a forgalomból.

Már várom, hogy a megjelenjen ezen a kiherélt szektoron egy "baráti" vállalkozó, aki megveszi az értéktelenné vált automatákat. Ezután jöhet az újabb törvényi átalakítás, hogy mégis csak megérje a biznisz...

A Jobbiknak van egy újsága, ami eljut az egyik ismerősömhöz is. Egy politikai újság nyilván tartalmaz ígéreteket, de emlékszünk még arra, hogy a szocialista kormány betartotta több választási ígéretét, de ezzel egy gyomrost vitt be az ország gazdasásának. Ezért fontos, hogy már most, az ígérgetések idején kérjük számon az érme mindkét oldalát. Ha valaki azt mondja, hogy ennek vagy annak az intézkedésnek csak jó oldala van, akkor biztos lehetsz benne, hogy megvezetnek. Ebben a bizonyos újságban volt több érdekes téma, de volt három olyan is, amelyben jó erős volt a populizmus. 

Differenciált nyugdíjemelés

Elsőre szép dolognak hangzik, hogy azoknak a nyugdíjat kell jobban emelni, akik legjobban rászorulnak és nem a luxus nyugdíjakat. Viszont a hangyák joggal kérdezhetik, hogy én fizettem 40-45 évig a járulékot ez a tücsök meg csak 25 évig, hogy lehet, hogy most az ő nyugdíját akarják 20% emelni, az enyémet meg csak 2-el? Törvényileg jutalmazni kell a feketén dolgozókat, a minimálbéren feletti összeget zsebbe kapókat? Azt megértem, hogy valamilyen szociális ellátást kapjon a feketén dolgozó is, de azt még véletlenül se hívják nyugdíjnak! A férfiak 40 év utáni nyugdíját érdemes megvitatni. Itt is az a fontos, hogy mindenki pontosan annak arányában kapjon nyugdíjat, mint amennyit befizetett. Egy éves elszámolás nagyon fontos lenne minden járulékfizetőnek.

Az adósok megvédése

Elsőre szép és jó, hogy a kisembert meg kell védeni a gonosz bankoktól. Várjunk csak egy kicsit! Ha a bankok gonoszul, törvénytelenül működnek, akkor miért hagyja ezt a felügyelet. Ha tisztességesek a bankok, akkor meg miért nem lehet elárverezni a nem fizető adós házát? Azt a házat a bank pénzéből építették, ha nem fizeti vissza a hitelt, akkor ez a dolgok menete. Néhány helyzetben az állam segítsen a nehéz helyzetbe jutottakon, de erre az állam a saját (vagyis az adófizetők) pénzét használja!

A bérunió

Egyenlő munkáért egyenlő bért! Ennél egyszerűbb szlogen nem létezik. Józan ésszel viszont azt is meg kell kérdezni, hogy a bérunió mellé lesz-e árunió is? Magyarországon is legyen ugyanannyi a hajvágás, mint Németországban? A piacgazdaságot el kell felejteni? Mi lesz helyette? A jó öreg szocialista tervgazdálkodás, dinnyekartell plusz? Megmondjuk a németeknek, hogy továbbra is tessék csak gyárakat felhúzni nálunk, de nem ám az alacsonyabb munkaerőköltség miatt, hanem csak úgy.

Vannak, amikor attól félünk, hogy nem valósulnak meg az ígéretek, van, amikor attól, hogy igen.