Kérdezz bátran!

A fenti idézet az 1984 című könyvből származik. Ebben írtak a Nagy testvérről, aki mindig figyel téged. Nehéz könyv, vontatott, de a végére alaposan elgondolkodtatja az embert. A Nagy testvér nem csak megfigyel, hanem meggyőzi az embereket, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy akarja. Először azt mondja mindenkinek, hogy harcban állnak A országgal, őket gyűlölni kell, de B a szövetségesünk, őket szeretni. Az emberek tudják ezt és tényleg így gondolják, ez a természetes mindenki számára. Aztán hirtelen A és B szerepe felcserélődik. Sokszor, nagyon sokszor mondják, hogy A a barátunk, B az ellenségünk, de a végére az emberek meggyőzik magukat, elhiszik, hogy ez mindig is így volt. Teljesen őszintén utálják B-t. Valahol mélyen, legbelül rémlik, hogy ez nem mindig volt így, de ez inkább csak egy állom, amivel nem kell foglalkozni.

A devizahitel annyira hibás termék, mint egy kés. Késsel lehet kenyeret szelni, de meg is vághatja magát az ember. Az állam ebben az évben is adott ki deviza alapú kötvényeket. Amikor az emberek megvették a házakat, az autókat, akkor nem volt hibás termék a devizahitel. Akkor még polgármesterek is dicsekedtek, hogy milyen jól kalkuláltak. Aztán hirtelen a devizahitel hitel hibás lett. Velejéig romlott, amit a bankok erőfölényükkel visszaélve, a lényeget elhallgatva, rákényszerítettek az emberekre és azóta is szipolyozzák őket. Mindenki tudja, hogy így van, elmondták tévében, rádióban, a kormány és az ellenzék részéről is. Közgazdászok levezették, hogy milyen módok nyerészkedtek a bankok, jogászok, ügyvédek megmutatták, hogy melyik paragrafusokba ütközött a devizaszerződések megkötése. Az utcán tüntető szerencsétlen, kisemmizett embereket látva, már én is látom, hogy milyen felháborító a devizahitel.

Divatos azt mondani a nyugdíjra, hogy meg sem érem, vagy hogy úgyse lesz, mire odajutok. Ha ezt komolyan elhinnénk, akkor mindenki itthagyná az országot. Akkor lesz nyugdíj vagy nem lesz nyugdíj? A magyar közéletben most erről nem hallani. Az utolsó hír, hogy lehet, hogy megint lesz reálnyugdíj növekedés, mert az inflációt rosszul becsülték. Spanyolországból érkezett egy hír, hogy okos emberek kitaláltak egy okos rendszert. Leegyszerűsítve a lényege, hogy csak azt költsék el, ami rendelkezésre áll, egyébként új adók vagy magasabb nyugdíjkorhatár kell. Ismerős elképzelések?

Mit is kell tudni a nyugdíjról? Valamikor majd kapsz, valamennyi összeget, ami majd valahogy változik. Az állam összesen csak ezt ígéri. Kiszámoló leírja, hogy eredetileg az időskori éhezés miatt vezették be, olyan korhatárral, ami az akkori átlagéletkor felett volt. Jakab Andor levezette, hogyha valaki szorgalmasan dolgozik egész életében, akkor bőven összeszed annyi megtakarítást, amiből nyugodtan élhet. A mostani nyugdíj sok vagy kevés? Ha a dolgozókat, a cégeket kérdezed, akkor sok. Ha a nyugdíjasokat, akkor kevés. Nemrég számolta egy nyugdíjas, hogy a jövő évi emelés neki mennyit jelent. Nem volt hasra esve tőle. A malacpersely azt tanítja meg a gyereknek, hogy csak az van benne, amit beleraknak. Nyugdíjkasszából mindenki kivenni szeretne csak.

Mágikus megoldás nincsen, de van néhány tényező, amit figyelembe kell venni.

1. Népesség fogyás. Akármilyen nyugdíj rendszert találnak ki, ez a fő probléma. Nem mindegy, hogy két aktívnak kell eltartani egy inaktívat vagy fordítva. Az utóbbi esetben négyszer annyi járulékra van szükség! Nem véletlenül ösztönzik a gyerekvállalást. A bolygó fenntarthatósága szempontjából előnyös lenne a kisebb népesség, de valahogy el kell jutni odáig, hogy beálljon a rendszer. 
2. Átállás felosztó-kirovó rendszerről tőkefedezetire. Sokan hangoztatják, hogy át kell állni, mert akkor mindenki magának takarékoskodna. Viszont akkor is igaz, hogy globálisan nézve, mindig csak az aktívak által termelt tortát lehet elosztani. Elvileg a felosztó-kirovó rendszer is lehetne hatékony, de elvileg a szocializmus is lehetne az. Egyelőre odáig jutottunk el, hogy kaptunk egy ígéretet egyéni számlákra. A tőkefedezeti rendszernél, ahogy az a magánnyugdíj pénztáraknál láttuk, túl nagy a kísértés, hogy az állam hirtelen sok pénzhez jusson. Az átállás csak a tőke fedezeti rendszerről könnyű.
3. Nyugdíjas szavazatok döntik el a választásokat. Ez az, amit nem kell senkinek magyarázni. A demokrácia sajnos ilyen. 
4. Az emberek hozzászoktak a jóhoz, abból nem akarnak engedni. Hiába lenne egy igazságosabb rendszer, senki nem vállalja azt, hogy meglévő nyugdíjakat csökkentsenek. 
5. A nyugdíj rendszerbe rengeteg szociális elemek keveredett. Gondoljunk csak az ingyen tömegközlekedésre. Nem sajnálom én, de ezzel a logikával a kenyér is lehetne olcsóbb a nyugdíjasnak. Lehet érvelni, hogy a szolgálati idő is számítson, ne csak a befizetett járulék, de akkor megint csak katyvasz rendszert kapnánk.
6. Nyugdíjak adóztatása. Ez megint egy tabu téma pedig ez tisztítaná a rendszert és lehetővé tenné, hogy akinek több a nyugdíja az több adót fizessen és ezzel segítsék a kisebb nyugdíjút. Szociálisnak kell lenni bizonyos mértékig, de átláthatóan! Ha azt mondják, hogy nekem 150 ezer nyugdíj jár, de 50 ezret adózok, az nem ugyanaz, ha azt mondják, hogy nekem csak 100 ezer nyugdíj jár.
7. A politika érdeke a zavaros. A politikus szeret adni, ha tiszta lenne a rendszer, látszana ki a tücsök, ki a hangya, akkor sokkal nehezebben tudna osztogatni.
8. Egyik ország sem tartja explicit adósságként nyilván a nyugdíjakat. Akkor megint túl tiszta lenne a rendszer. Pedig csak elhatározáson múlik. Például mindenkinek a nyugdíj számláján gyűlne államkötvény. Igaz, akkor az államadósság sokkal csúnyábban nézne ki.
9. Sokan nem értik a pénzügyeket. Az ilyen emberekkel könnyen el lehet hitetni bármit. Ők azt akarják hallani, hogy majd az állam gondoskodik róluk.
10. Egy működő rendszert megváltoztatni, olyan nehéz, mint egy tankert kormányozni. Hatalmas a tehetetlenség ezért vagy hosszú idő, vagy háború méretű külső sokk kell.

Most nem foglalkoznak a nyugdíjakkal, de vihar előtti ez a csend. Amikor a gondok súlyosbodnak, akkor már késő lesz. Egy sokpárti megegyezés nyugdíj ügyben történelmi tett lenne!

A válasz egyszerű: a forinthitelesek, a tanárok, az orvosok, a munkások és mindenki más. Az állam megterheli a bankokat, a bankok pedig az embereket. 

Teljesen lényegtelen, hogy a devizahiteles devizában adósostt el vagy sem. Az is mellékes, hogy a banknak joga van-e időszakonként kamatot változtatni, ha ez benne van a szerződésben. Csak az számít, hogy a politika, kormány és ellenzék egyaránt, segíteni akar a devizahiteleseknek.

A Népszabadság szerint a kormány célja nem változott: 17-20 százalékkal csökkentenék a havi törlesztőrészleteket. Megis van erre az indok "a bankok nem készítették fel a jelentős és folyamatosan romló árfolyamingadozásra az ügyfeleket, és ezt nem vették figyelembe a hitelképesség megállapítása során".

Amikor a bankok kapnak egy újabb terhet, akkor azt áthárítják az ügyfelekre. Mást nem is tudnak tenni, hiszen máshonnan nincs pénzük. (Ez az államra is igaz, ők csak adókból tudnak segíteni, nem a miniszterek magánvagyonából.) Aki nem hiszi, nézze meg a banki kondíciós listákat. Az axa-nál eddig bizonyos feltétellel ingyenes volt a kártya, most megszünt ez a kedvezmény. 0 helyett havi kb. 400 forintot kell fizetni. A devizahiteleseket a mi pénzünkből akarják megmenteni. Mivel szoldiritás is van a világon, valamilyen szinten ezt el is tudom fogadni, ha ezt egyértelműen kimondják.

Már csak egy kérdésem van, az albérletesekkel, a forinthitelesek tényleg nem fognak rosszabbúl járni, mint a devizahitelesek?

Úgy kormányozni, hogy az emberek többsége elégedett legyen, az bizony nehéz. Az Orbán kormány is szembesül ezzel, pedig kétharmados a többsége, ha kell alaptörvényt írnak, korlátozzák az alkotmánybíróság hatáskörét, egyéni indítványokkal egyfolytában felrúgják a törvényhozás menetét és persze szembeszállnak EU-al, IMF-el, bárkivel. Mégse tudnak mindenki kedvére tenni.

Az egyszeri ember azt mondja, hogy adjon a kormány több nyugdíjat, magasabb fizetést, munkanélküli segélyt, munkát és akkor minden rendben lesz. Ehhez mind pénz kell. Pénzt bármikor lehet létrehozni, de a pénz csak egy közvetítő, azzal senki nem lakik jó. A pénzért vehető javak és szolgáltatások viszont korlátosak. Nem lehet mindenkinek többet adni! Ha az orvosoknak adunk, akkor nem jut a tanároknak és viszont. Ez egy olyan igazság, amivel minden kormány szembesül. Ha lenne egy óriási malacpersely, amit ténylegesen szét lehet osztani (pl. magánnyugdíj vagyon), akkor azt örömmel szétosztják a politikusok, hiszen minden "a kormány ad neked fizetésemelést" típusú tett szavazatokat jelent. Miután a tartalékok elfogytak, minden évben csak a beszedett adókat lehet szétosztani. A kormány nem a saját pénzét osztogatja, hanem a miénket.

Itt a nagy dilemma. Egy nulla összegű játékban, hogyan lehet biztosítani, hogy a többség jól érezze magát? Ez a művészet. Egyrészt fel kell használni, hogy nem mindenki szavazó. A cégeket lehet nyugodtan sanyargatni, fizessék ők a rezsicsökkentés árát. Az adórendszert a fogyasztási adók irányába terelték. Nálunk a legnagyobb az áfa, de ez egy blokkon nincs külön tételként feltüntetve (a rezsicsökkentéssel ellentétben). A különadók is beleépülnek az árakba, a választók ezt sem adónak élik meg. Irányítani kell a figyelmet. Olyan kevesebb pénzből kezelhető dolgot kell reflektor fénybe állítani, amit aztán látványosan lehet megoldani (áfacsökkentés fél disznóknál, devizahitelesek). Ebben a játékban a Fidesz ügyes, de a hátrányok egyre jelentősebbek. Aki azt hiszi, hogy a másik oldalnak megvan a csodaszere, az elfelejtette az előző két ciklust.

Hiába van néhány vezetőnek jó elképzelése (Varga Mihály), neki is szem előtt kell tartani, hogy meg kell nyerni a választásokat. Örök kérdés, hogy hozol-e most egy kisebb rossz döntést, hogy később legyen lehetőséged egy nagyobb jót meghozni. Ráadásul egy működő gazdaságot kell átalakítani. Aki dolgozott már olyan épületben, amit felújítanak, tudja, hogy ez mit jelent. Bontanak, fúrnak, lezárnak, költöztetnek, aztán megint kalapálnak vég nélkül. Hiába jó egy elképzelés a többség számára, ha valaki nem akarja feladni a privilégiumait, akkor kiabálni fog az átalakítás ellen.

Ráadásul sokszor az elképzelés sem tökélete. Sokszor hiszem azt, hogy van a kormány fiókjában egy mesterterv, szakértői tanulmányok, matematikai modellek. A valóság sokszor inkább ilyen lehet. "Te Viktor, az embereid azt akarják, hogy a gyorsvonat ne álljon meg Mucsajröcsögén. Mit szólnak ehhez a falusiak! Beszélj már az embereiddel és akkor én is megszavazom a trafik törvényt." Ott is csak ugyanolyan emberek vannak, mint te vagy én. Nincs nagyobb rálátásuk, nem okosabbak.

Elegem van azokból, akik azt szajkózzák, hogy minden politikus hazug, csaló, miért nincs egy tisztességes kormányunk. Nincs egy mesebeli módszer, egy szakértői kormány, amelyik mindent frankón meg tudna csinálni. Ha lenne és az államadósság, a gazdaság érdekében befagyasztanák a nyugdíjakat, szabadárassá tennék az áramot, megszüntetnék a minimálbért, már másnap vonulnának az emberek az utcára.

Választást nyerni könnyű, utána látványosan, szerethetően kormányozni nehéz. Már közelegnek a választások, meg látjuk, hogy sikerült a mostani kormánynak. 

Mi az áfa, mi a fordított áfa, ha a fordított áfa hatékony eszköz a csalások ellen, akkor miért nem használják mindenütt?

Sok ember zsebében kinyílik a bicska, amikor azt hallja, hogy az EU szerint évente 1000 milliárd áfát nem fizetnek meg nálunk. Ez a teljes szja bevétel 2/3-ad része! Az elcsalt áfát is be kell szednie az államnak (nyugdíj, migymás) és azokon fogják bevasalni, akik nem tudnak trükközni. Aztán látjuk, hogy egyesek tudni vélik az megoldást, a teljes áfa rendszert kell megváltoztatni. Miért nem csinálnak már valamit? - kérdezik sokan. A válaszhoz a érteni kell egy kicsit az adózáshoz.

Adóból három fő típus létezik: jövedelemadó (szja), forgalmi adó (áfa), vagyonadó (teljesítményadó, telekadó). Elméletileg egy adó típus is bőven elegendő lenne,de 

1) rájöttek arra, hogy két kicsi adó kevésbé észrevehető az embereknek, mint egy nagy

2) ha az ország adórendszere túlságosan eltér a környezetétől, akkor az feszültséget okoz (ezért nem akar senki Magyarországon fényképezőt venni, mert azt máshol sokkal kisebb áfával megkapja)

3) egy új adónem kijátszását meg kell tanulni, amíg ez nem történt meg, addig az adóbeszedés hatékonysága magasabb

Jövedelemadót (10-edet) már a középkorban is fizettek. Az előbb említett okok miatt a modern korban megjelent a forgalmi adó. Egy darabig szép és jó volt, de aztán el kezdték azt is kijátszani. Az okosok ekkor jöttek arra, hogy az ingatlant, autót kevésbé lehet elrejteni, adóztassuk meg azt (is). Egy biztos, adót fizetni senki nem szeret és ha kicsi a lebukás esélye, akkor sokan nem fizetnek. Minél magasabbak az adók, annál inkább nő a feketegazdaság. Akármilyen trükkös adórendszert találnak ki ez nem változik.

Sales Tax 1

A kiskereskedelmi forgalmi adó. Minden eladás után felszámítják a forgalmi adót, nincs semmilyen visszaigénylés. Egyszerű rendszer, kevés lehetőség a csalásra, de bünteti azokat a termékeket, amelyek több cégen keresztül is átmennek. Az adó halmozódik. Például adót kell fizetni a motorblokk után, aztán a motor után, végül az autó után is, ha három külön cég végzi el a lépéseket. A motorblokk után háromszor fizettek. A mai világban szép hosszú gyártási láncok léteznek. 

Sales Tax 2

Csak a végső felhasználó fizeti meg a forgalmi adót. Az USA-ban ilyen rendszer van. Érdekesség, hogy a blokkon külön szerepel, hogy mennyi az adó, az nem a termék árában van feltüntetve. Hátránya, hogy az eladó gazdaságilag nem érdekelt abban, hogy ellenőrizze, hogy az általa eladott termék, például csavarok, végfelhasználóhoz kerülnek vagy sem. Ha én meggyőzöm az eladót, hogy a csavarok majd a motorba kerülnek, akkor nem kell adót fizetnem. Ha később saját célra használom fel a csavarokat, akkor azok úgy kerültek végfelhasználóhoz, hogy senki nem adózott utána.

Value Added Tax - ÁFA

Európában a franciák vezették be az Áfát az előbb említett probléma kiküszöbölésére. A lényege, hogy mindenkinek kell Áfát fizetni, de ebbe beleszámolják az alapanyagok áfáját is. Azért lehet, hogy valaki visszaigényel áfá-t, mert ha az alapanyagokban több áfát fizet, mint a cégnek kéne, akkor visszajár neki. Minden cég csak az általa hozzáadott érték áfáját kell, hogy fizesse a végén. Könyvelésnél a 466, 467, 468-as tételeket kell használni. 

Fordított Áfa

Ez nem más, mint a hagyományos kiskereskedelmi forgalmi adó. Az EU-ban az áfa a főszabály, de ettől indokolt esetben, engedéllyel, időlegesen el lehet térni. Például a cukorra kértük ezt az adózási módot. A használata azért növeli az adózás hatékonyságát, mert ahogy korábban is írtam, újból kell tanulni, hogy miként lehet kijátszani ezt a a fajta adózást.

Remélem, most már látható, hogy a fordított áfa sem csodaszer. Nincs egy egyszerű megoldás. Nincs egy jól meghatározott réteg, aki adót csal. Csal a multi, az egyéni vállalkozó, a politikus, a kereskedő, a fodrász, az építőipar, a kereskedelem.

Akkor mi a megoldás?

Csak tanács van. Egészen addig kell növelni a NAV létszámát, amíg egy új ember kiszab annyi büntetést, hogy behozza a fizetését. Esetleg az adóellenőrök kapjanak százalékot a beszedett büntetésből. Igenis legyen érdekük az alapos ellenőrzés. (Viszont, ha ok nélkül büntetnek, akkor legyenek anyagilag is felelőségre vonva.) Egyéb ötlet?

Be kell zárni a legforgalmasabb trafikokat, hogy a többieknek nagyobb szelet jusson a tortából. Lehet vitatkozni, hogy a jogbiztonság fontosabb vagy a társadalmi jó (ahol a trafik társadalmat kell érteni). Akit arrébb rugdalnak, az nem lesz túl boldog, a többi örül. A kormány megpróbál igazságos apuka lenni, biztosítani, hogy mindenki jól járjon. Várjunk csak, ez tényleg a kormány feladata? Most, hogy teljesen megváltoztatta a rendszert az övé. Viszont a módosítás igencsak visszás. Mi lesz a következő lépés? Ha néhány trafikban még így is nagy lesz a forgalom, akkor újabb intézkedést hoznak? A kis forgalmú helyeket meg kompenzálni fogják nehogy bezárjanak és veszélybe kerüljön az ellátás biztonság? Van egy központi terv, hogy hol mennyi cigit kell eladni? Nem többet, nem kevesebbet. Éljen a tervgazdálkodás!

Szerintem az eredeti rendszert semmi értelme nem volt értelme változtatni. Ha nagyon akarták, akkor pedig piaci alapon kellett volna kiadni a trafikokat. Mindenki licitálhat és aki a legtöbbet díjat fizeti, övé a trafik. Pont ahogy a frekvencia kiosztásnál. Tiszta rendszer lett volna. Akkor nyilvánvalóan a jó helyeken lévő trafikokért sokkal többet kellett volna fizetni és akkor nem sajnálnák tőlük a forgalmat.

Mint nem dohányzó csak egy dolgot kérek ki magamnak. Az én védelmemet nem szolgálja egyik intézkedés sem!

Ma a Kossuth rádióban a NAV elnöke szólalt meg az áfa botrány kapcsán. Természetesen védte a mundér becsületét, hogy minden a legnagyobb rendben van, ez csak összeesküvés elmélet, stb. Ezzel semmi gond nincsen, hiszen ez volt az ő feladata. A riporternek ezzel szemben bátran kellett volna kérdeznie, hogy ez akkor hogy is volt, mennyire biztos, mit is mondanak az adatok. Ehelyett valami ilyesmi hangzott el: "Mennyiben igaz, hogy ilyen áfa csalások felett szemet húny a NAV. Ez nonszensz?" Válasz: "Nonszensz." Ennél egyértelműbben nem is lehetett volna megválaszolnia a saját kérdését. Az egyszeri hallgató azt érzékelte, hogy mind a riporter, mind a riport alany ugyanazt bizonygatja, kételkedni teljesen botor dolog.

Nem, nem és nem! Egy riporternek az a hivatása, hogy kételkedjen. Neki keményen, ha kell kínosat kell kérdeznie. Egy kis felkészülés sem ártana, ha például adatokat, statisztikákat szedne össze előre, és azokra kérdez rá. Még ha teszem azt fidesz szimpatizáns is a riporter, azzal hogy megvilágítja a hibákat, akkor is legfeljebb rövidtávon árt a pártnak, középtávon viszont erősíti azt. A gyomot gyomlálni kell, nem azt szajkózni, hogy az én kertem tökéletes.

Megkérdezhette volna a riporter a következőket: Hogyan voltak képesek átvilágítani a teljes szervezetet egy hétvége alatt, pontosan hogyan tették ezt meg? Mennyi áfa csalásra derítenek fényt egy évben, milyen területeken? Mi a becslésük a felderítetlen esetekre? Az EU szerint 2011-ben 1000 milliárd volt a be nem fizetett áfa, ezt hogy kommentálná? Elegendő személyzettel, forrással rendelkezik-e a NAV, ha nem mennyi kellene? Ha meglenne, akkor mennyivel kisebb lehetne az adóelkerülés?

Könnyen tagadott a NAV elnöke, mert nem olyan jellegű csalásról van szó, hogy megvizsgáltak egy ügyet kiderült egy 5 milliárdos csalás és azt 50 millióért eltussolták. Ilyen egy sem volt. Ehelyett egyszerűen az történt, hogy egy ellenőr kapott 40 ügyet és abból kellett választania, hogy melyiket nézi meg alaposabban. Ha "rosszul" döntött, akkor is dobott a cég eléje egy kisebb szabálytalanságot és az ellenőr örült, hogy ma is jól dolgozott és ment tovább a többi 39 ügyre. Maga a NAV szerkezete, a dolgozók ösztönző rendszere, az ellenőrzési módszer rossz.

A Kossuth rádió kicsit olyan, mint a NAV. Tudják a riporterek, hogy mit szabad, mit kell kérdezniük. Ezért még pénzt sem kapnak. Vezető beosztásba csak olyan ember került, aki ismeri a dörgést. Akinek fel van vágva a nyelve, az egyszerűen nem kerül mikrofon közelbe.

A politikusok is könnyen tagadnak, mert közvetlenül ők sem kapnak pénzt. Tudják, hogy a rendszer úgy működik, ahogy és azt nem érdemes bolygatni. Főleg a választások előtt az a fő irányelv, hogy nem lehet semmi botrány. Ha mégis van egy kötözködő képviselő, akkor neki is megmagyarázzák, hogy ha teszem azt, az XY hypermarket esetében kiderül, hogy mennyit csaltak, akkor olyan bírságot kell kiszabniuk, hogy tönkremegy a cég. (ez mellesleg igaz is) Most a munkahelyeket kell inkább megvédeni. Ha pedig minden áfa csaló boltra rászálnak, akkor pedig a lakossági ellátás sem biztosítható.

Az egész a sportban lévő doppingolásra hasonlít. Mindenki tudja, mindenki csinálja, különben esélye sincs. A 27% áfa világrekorder, aki nem trükközik valamilyen módon az olyan versenyhátrányba kerül, amit nagyon nehéz ellensúlyozni. Az azért senki se gondolja, hogyha most bekeményítene a NAV, akkor az emlegetett 1000-1700 milliárd mind befolyna. Ha mindenki fizetné az adót, akkor az áfát le kell rögtön csökkenteni, különben megöli a gazdaságot. 

Mi a megoldás? Nem tudom. Nem lehet a NAV teljes vezetését kirúgni, nem lehet rámutatni egy emberre, hogy ő a felelős. A teljes rendszerrel van a gond. Talán olyan drasztikus megoldás kell, hogy minden beszedett büntetésből x% az ellenőré. Talán két konkurens NAV kell, talán nektek van más ötletetek? Az első lépés talán az lehetne, hogy egy értelmes riport készül a NAV vezetőjével, olyan ahol mernek kérdezni.

Eddig a devizahitel kérdésben a bankoknak adtam igazat. Számomra egyértelmű, hogy az adósnak fizetnie kell. Ha kockázatos deviza alapú hitelt vállalt, akkor ő kockáztatott nem a bank. Az egész ügy leginkább egy szavazatgyűjtési stratégiának tűnik. Most viszont hallottam egy olyan érvet, ami meggyőzött, az adósok is berúgtak egy becsület gólt. Nézzük meg, hogy mik azok a tényezők, ami a törlesztők emelkedéséhez vezetett és kinek az érvelése helyes.

Árfolyamváltozás: Sokáig kedvezőbb volt devizában eladósodni, de ez nagyobb kockázattal járt. Az adós tudta, hogy svájci frankban adósodik el, de vállalta azt. Köthetett volna biztosítást az árfolyamveszteségre, de az pénzbe került volna. A banké a pont.

Rövidtávú hitel finanszírozás: Egy hitel lehet fix és lehet változó kamatozású. A változó kamatozás az egyik évben lehet nagyon kedvező, a következő évben kedvezőtlen. A deviza alapú hitelek döntően változó kamatozásúak voltak. Amikor többségüket megkötötték, akkor éppen alacsonyak voltak a kamatok, de senki nem igérte, hogy azok is maradnak. Ezt sok ember nem értette meg, de az se igaz, hogy a bankok eltitkolták volna. Az állam is felhívhatta volna jobban erre a figyelmet. A bankok lövése kapufáról, de bepatant.

Nem teljesítő hitelek: A bank számol azzal, hogy nem minden hitelt fizetnek vissza, ezért mindenkitől több kamatot kér, hogy fedezze a kockázatát. Ez teljesen rendben van, ez a kockázati prémium. Viszont a bank kihaszálta azt, hogy törlesztő részlet számítása nem volt egyértelmű, olyan értéket állapított meg, amilyet akar. Ezt arra használata fel, hogy az egyre több nem fizető miatti kárt megfizetette a fizetőkkel. A szerződés elején teljesen rendben van kockázati prémiumot kérni, de ezt közben nem lehet változtatgatni. Ha nem így lenne, akkor nem is lenne értelme a kockázati prémiumnak, hiszen banknak nem is lenne is kockázata egészen addig, amíg egy ember is fizet. Értem én, hogy a bank azért állapította meg alacsonyan az elején a kockázati prémiumot, hogy olcsó legyen a termék, és így minél több vevőt vónzon, de ez az ő baja, ezt nem nővelhette volna utólagosan. Szépítettek az adósok.

Az igazságos az lenne, ha az utolsó tételt a bankok állnák, az első kettőt az adósok. Hogy mi lesz valójában, azt majd a Kúria mondja meg. Remélem, annyi jó kisül az egészből, hogy ezután mindenki megköveteli, hogy részletesen magyarázzák el, hogy az a hitel, amit fel akar venni, milyen költségekkel, kockázatokkal jár. A gond az, hogy nagyon sokan várják azt a csodát, hogy érvénytelen lesz a szerződés, tudják, hogy amúgy is mindig kilakoltatási tilalmat rendelnek el, ők nmár em akarnak fizetni. Egyre többen akarnak úgy gondolkodni,  hogy 10 milliót vettek fel, ők 10 milliót már visszafizettek, hagyják őket békén. Szeretnének megfeledkezni a kamatról, vagy arról, hogy azt minden évben fizetni kell a fennmaradó tőketartozás után.

A Fidesz túlságosan egyszemélyi párt és a változás növelné a párt választási esélyét. Erre az egyik értelmes jelölt Kósa, de sajnos ő is elkezdte szajkózni a devizahitelezéssel kapcsolatos mondókát. Kósa értelmes, higgadt ember, mégis a következőket állította:

1. minden második magyar érintett a devizahitelekben
2. a devizahitel olyan, mint egy zárlatos hajszárító
3. a devizahitel hibás termék, amit a bíróságnak kellene kimondania

Az első állítás nem igaz, itt egy érdekes írás ezzel kapcsolatban. A második csupán egy (szándékosan) rossza hasonlat. A devizahitel olyan, mint egy sportmotor, aki megveszi, az gyorsulni akar, számára a biztonság másodlagos. Aki devizahitelt vett fel, annak az alacsony kezdő törlesztő volt a fontos, a biztonság csak másodlagos. A harmadik állítás a legérdekesebb, miért is kell a bíróságnak megoldania egy politikai problémát?

Kérdéseim:

1. Minden devizahitel hibás, vagy csak egyes típusok? (meg kell-e különböztetni a lakás és az autó hiteleket, illetve a befektetés célú hiteleket?)
2. Ha egy magánembernek devizában van havi bevétele, akkor vehet-e fel devizahitelt? (akkor nincs árfolyamkockázat)
3. Magyar állampolgár, vagy magyarországi lakos ne vehessen fel devizahitelt?
4. Egy cég vehessen-e fel devizahitelt? (most vehet fel)
5. Az állam vehessen-e fel devizahitelt? (A héten adott el dollár alapú államkötvényt, ami pont devizahitel)

A nehéz helyzetbe került embereken igenis segíteni kell, és nem szapulni őket, hogy miért vállaltak kockázatot. A segítség viszont nem mehet egy olyan szint fölé, ami a forint hitelesnél, vagy éppen egy albérletesnél kiveri a biztosítékot. Szerintem megérti a társadalom, hogy a szolidaritást kell előrevenni és egy kicsit az igazságosságot háttérbe szorítani. (Mint amikor az önkormányzatok adósságát átvállalták, de voltak takarékos városok is.) Viszont sok ember elveszti a hidegvérét, ha a tücsök hála helyett (a devizahitelre lehetett volna kötni árfolyam biztosítást), elkezd hőbörögni, hogy neki jár a kártérítés, sőt több jár, mert időben be kellett volna tiltani a hegedülést.

Kósa jó helyettese lenne Orbánnak, ha megértené, hogy néha hivatalos szöveg helyett ismétlése helyett, saját véleményt kell megfogalmaznia. Legyen akár még populistább az irány, a nyeretlen lottószelvény is hibás termék, de inkább a valósághoz közelebb lévő irány lenne szimpatikusabb.

A miniszterelnök szerint a bíróságoknak két kérdésre kell válaszolniuk:

• a hitelfelvevő árfolyamveszteségét kinek kell viselnie, az embereknek vagy a bankoknak? 
  (Orbán Viktor szerint: A jó erkölcs azt diktálná, hogy a bankok viseljék az árfolyamveszteséget, miután a bankok a hitel nyújtásakor minden szakmai ismerettel rendelkeztek, és erősebbek az adósoknál.)
• szabad-e a bankoknak egyoldalúan kamatot módosítaniuk?
  (ez a kérdés is egyértelműen súgalja a választ)

Tegyünk fel mi is hasonló kérdéseket!

• Ha kötvényeket veszek hitelből, aminek szintén van árfolyama, így árfolyam kockázata, akkor kinek kell viselni a veszteséget, ha rosszul alakulnak a dolgok?
• Ha nyereséges az ügylet, akkor kié a nyereség?
• A lakóház élvezhet-e olyan speciális védelmet, hogy azt semmilyen körülmények között nem lehet elveszíteni? Ha igen, akkor egy házra lehet-e zálog jogot bejegyezni?
• Megígérték, hogy november 1-én megoldják véglegesen a deviza kérdést a kormány. Ez teljesült?
• Szabad-e a jegybanki alapkamathoz kötni egy kamat nagyságát? 
• Ha a miniszterelnöknek lesz igaza és a bankoké a kockázat, akkor a bankok biztonságosak-e?
• Kiszámolható, hogy a devizahitelesek mennyit nyertek a különböző segítségekkel, a forinthitelesek is kapnak átlagosan ugyanennyi pénzt? És a hitel nélküliek?

Szerintem fontos lenne, hogy olyan társadalom legyünk, amely felelőséget vállal, amelynek nem csak jogai, hanem kötelességei is vannak. Ideje felnőni és nem mindig állambácsitól várni a megoldást mindenre. Jó lenne, ha árokba csúszok, akkor valaki fizetné a kárt. Ha nincs biztosításom, akkor ezt miért várom el az államtól? Ha a deviza kölcsönre nem kötöttem biztosítást (fedezeti ügylet: azzal a céllal kötik, hogy a más ügyletekből származó árfolyamveszteséget ellensúlyozzák a fedezeti ügylet nyereségével), akkor miért várjuk, hogy más megtérítse a kárunkat. Hogy a biztosítás pénzbe kerül? Igen, ez így van.