Kérdezz bátran!

A nem is olyan távoli jövőben... Mit beszélek? Ez már a jelen. Detroit városa már csődbe ment. Ha az okokat keressük, akkor elmondhatjuk, hogy 60 év alatt a város lakossága a felére csökkent, mert az autóipari versenyben nem állták a sarat. A város sok év alatt felhalmozott adóssága már nem kezelhető, ezzel együtt a közalkalmazottak nyugdíja is veszélybe került. Na ez az eufémizmus. Most drasztikus nyugdíjcsökkenés vagy a teljes csőd között lehet választani. Mindenki azt kérdezi, hogy jutottak idáig. Egy mondat megragadt bennem.

"A meg-megújuló politikai csatározások és az erős szakszervezetek miatt sem tudott ebből az ördögi körből kikeveredni a város, mert az égetően szükséges kiadás lefaragásra, például bérek és nyugdíjígérvények csökkentésre nem kerülhetett sor."

Nyugdíjigérvény. Érdekes szó. Ha jól értem az igértetet vissza lehet bármikor vonni. A felosztó-kirovó rendszer igen csak sérülékeny. Korábban már gondolkodtam azon, hogy a nyugdíj járandóság vagy jutattás. Nekem a tőkefedezeti rendszer jobban tetszene, mert hangya vagyok, de a tücskök ciripelése mindig hangosabb. Az okos ember tanul a más kárán, remélem mi is azt tesszük. Félreértés ne essék, ha nincs elég termék, akkor semilyen elszámolási rendszer nem eredményez több kenyeret és tejet, de most láthatjuk, hogy jószándék ide vagy oda, ha nincs, akkor nincs. Veszélyes egy bankra bíznia az embernek a nyugdíját, de egy városra és egy államra sem biztonságosabb. Egy dologtól tartok igazán. Ha próbálok tanulni ebből az esetből és szorgalmasan gyűjtök, akkor az állam majd kitalál egy adót a számomra és elveszi a megtakarításomat. Olyan könnyű volt az EHO-t bevezetni a kamatokra. Kérdezték tőlem, hogy mi köze egy betétnek az egészségügyhöz. Semmi.

Mi a megoldás? Azt nem tudom. Felosztó-kirovó rendszerből csak úgy lehet áttérni tőkedezetire, ha egy generációnyi nyugdíjjárulék hirtelen lesz valahonnan. Egy virtuális számla sokat segítene, de még ezt sem lépték meg. Ha tiszta vizet öntenek a pohárba, akkor vagy a hangyák vagy a tücsökök háborodnak fel. Sokat segítene a tervezhetőség is. Ha egyszer mondanak valamit, akkor az úgy lesz. Emlékszünk még a legfeljebb egy ezrelékes tranzakciós adóra, vagy az ideiglenes bank adóra. Most csak picinkét hiszem el, hogy a nyugdíjrendszer stabil lábakon áll. 

Két vélemény, ami szöges ellentétben áll egymással. Az egyik növelné a nyugdíjakat, a másik csökkentené azokat, hogy csökkenjenek az adóterhek. A háttérben egy olyan alapvető kérdés áll, amit ideje lenne végre egyértelműen tisztázni. A nyugdíj vajon járandóság avagy juttatás? A felém fennálló tartozását rója le az állam vagy egy állami feladatot lát el (mint az közúthálózat vagy az iskolák működtetése), amire annyit ad amennyit éppen a költségvetés enged? Nyugdíj mindkét esetben lenne, de ezt a kérdést legfőbb ideje megválaszolni. Talán valaki meg tudja mondani, hogy jogilag most mi is a helyzet. Foglalkoztam már hasonló témával itt és itt. 

Először is tisztázzuk, hogy mi a nyugdíj. Olyan rendszeres összeg, amit idős korában kap az ember, amikor már nem tud dolgozni. Kezdetben a nyugdíjkorhatár jóval az átlagéletkor fölött járt csak, a nyugdíj mértéke olyan kevés volt, hogy az csak az éhenhalás ellen védett és nem jelentett jelentős terhet az államnak. Mára ez mind megváltozott. Sokan hangoztatják, hogy meg sem érik majd a nyugdíjat, de a valóság az, hogy átlagban az emberek 10-20 évig is nyugdíjasak. A nyugdíjra legtöbben ma úgy tekintenek, mint fizetés pótlékra, elvárjuk, hogy nyugdíjasként is úgy tudjunk élni, mint addig. A nyugdíjak összességében már akkora terhet jelentenek, hogy rogyadozik a költségvetés. Nézzük meg, hogy milyen érvek vannak amellett, hogy a nyugdíj járandóság és amelett, hogy juttatás.

Járandóság: Tény, hogy minden fizetésből vonják a nyugdíj járulékot. A járulék definíciója az, hogy jár érte ellenszolgáltatás. Ez így igazságos. A nyugdíj nem más, mint egy az államnak adott kölcsön. 40-45 éven át kölcsönadjuk részletekben és 10-20 éven át visszakapjuk. Ha az állam nem fizeti vissza a kölcsönt, akkor az államcsőd. Még egyszer, az állam nem azért ad nyugdíjat, mert olyan jó szívű, hanem visszaadja a korábban tőlem beszedett pénzt. A tisztességes az lenne, ha mint minden kölcsönszerződésnél, az állam itt is teljesen egyértelműen nyilvántartaná, hogy mennyi jár vissza. (Az egy ettől független kérdés, hogy az aktív életkor alatt összegyűjtött pénzből élethosszig tartó biztosítást is lehet venni. Ekkor nem kell megmondani, hogy hány év alatt akarom visszakapni a pénzt, vagyis hány évig fogok élni, hanem ezt a kockázatot a biztosító vállalja. Az átlagnál előbb elhunytak maradék biztosítási díjából fizetik, az átlagnál hosszabb ideig élők nyugdíját. A lényeg ekkor is az, hogy mennyi nyugdíjjárulékot fizettünk be összesen.) Ha az állam tudja, hogy mennyi pénzt kell kifizetni egy évben a nyugdíjasoknak, akkor az aktuális nyugdíjjárulék mértékét úgy kell meghatározni minden évben, hogy az elegendő legyen a nyugdíjra. Akkor is, ha az egyre kisebb aktív réteg miatt egyre nagyobb lesz a járulék mértéke (az egyensúlynak meg kell lennie). A nyugdíjat mindig ki kell fizetni, ahogy a lejáró államkötvényeket is.

Juttatás: A munkáltatói járulékot átnevezték szociális hozzájárulási adóra, ezt bármikor meg lehet tenni a munkavállalói járulékkal is. Az adóért viszont nem jár semmi. Az állam természetesen nem érzéketlen (plusz szeretné megnyerni a választásokat is), így mindig fog nyugdíjat fizetni. A befizetett járulékokat azonnal kifizetik a mindenkori nyugdíjasoknak, így az a pénz már elfogyott, csak nagyon áttételesen lehet hivatkozni rá. Juttatás esetén a nyugdíjjárulék lehet minden évben változatlan, ekkor a nyugdíjak értéke kellenne, hogy csökennjen vagy nőjön évente, hogy meglegyen az egyensúly. (Valójában a korámány sosem meri csökkenteni a nyugdíjat, mert kellenek a szavazatok. Inkább sutba dobja az egyensúlyt, ami hosszú távon államcsődhöz vezet.) Juttatás esetén két aleset létezhet. 

Jár, de nem jut: Az számít, hogy mennyi pénze van erre az államnak, hogy mennyi jut és nem az, hogy mennyi jár. Valamennyi jár, de ha a közalkalmazottak reálbére csökkenhet, akkor a nyugdíjasok nyugdíja is. Inkább kapjanak kevesebb pénzt a nyugdíjasok, mint hogy csődbemnejen az ország. 

Nem jár, de jut: A szociális érzékenység, azt kéri, hogy legyen részben juttatás. Ne hallon senki se éhen, mindenki kapjon nyugdíjat, akkor is ha az nem járna neki. Szociális alapon lehessen segélyt igényelni, annak is akinek nem jár, de ennek nagyon kevésnek kell lennie, különben a tücsök mentalitás még jobban eluralkodik az országban. 

Akkor most melyik érvelés helytálló? Az ember igazságérzete azt mondja, hogy a nyugdíj bizony járandóság, amit ki kell fizetni. Másik oldalról viszont nem akarunk sem éhezőket, sem államcsődöt. A mi elvárásaink is ellentmondóak. Fontos, hogy szigorúan elválasszuk egymástól a járandóságot és a juttatást. Mindenkinek tartsák szigorúan számon, hogy mennyit tett be a rendszerbe és ezzel arányban kapjon nyugdíjat, mert ennyi jár neki. 

Javaslat: Legyen például a nyugdíjakon egykulcsos adó és ebből az adóból fizessék az időskori segélyt. Ekkor a nyugdíj járandóság, az időskori segély pedig juttatás. Mindenkinek meg kell értenie, hogy adni csak úgy lehet, ha valakitől elveszünk. Ha valakinek jobb elképzelése van, akkor halljuk!

Az egyéni számla azért fontos, mert egyre kevésbé hisznek a politikusoknak. Ha nincs egy szám, hogy ennyi pénz jár nekem, akkor sokan fogják azt mondani, hogy "én úgysem fogok nyugdíjat kapni, akkor feketén dolgozok, hogy legalább járulékot ne kelljen fizetni". Nem véletlenül van errefele ennyi minimálbéres. Miért nem kaphatnák egy bankszámla szerű kimutatást, amin rajta van, hogy mennyit fizettünk be, és az mennyi kamatot hozott. Ez csak virtuális pénz, mert Magyarországon felosztó-kirovó rendszer működik, de attól a rendszer még ugyanúgy viselkedhet. Kérdés, hogy mi legyen azokkal a nyugdíjakkal, amik igazság szerint nem járnának vagy kevesebb kellene, hogy legyenek. Negyvenkét éves nyugdíjas rendőr, vagy az ötven éves könyvelő, aki lerokantatta magát egy ismerős orvosnál. Mi legyen az egyéni számlával egyetem alatt, mi gyes alatt? Akkor nem fizet az ember nyugdíjjárulékot. Mi lesz azokkal, akik egész életükben minimál béresek voltak? Ezek nagyon kemény kérdések, nem véletlen, hogy még mindig nincsenek egyéni számlák, pedig hányszor ígérték már őket.

Úgy tűnik, hogy a nyugdíjak most inkább a juttatás csoportba esnek, hiszen minden kormány szabadon hoz törvényt arról, hogy mennyit ad az adott ciklusban. Mennyire tarthatóak a mostani nyugdíjak? A közalkalmazottak nagy részének már évek óta reálértékben csökken a fizetése, a nyugdíjak viszont tartják az értéküket. Ez vajon igazságos? Hogy lehet egy hosszan stabil rendszert kialakítani? 

A mostani rendszer nem tartható fenn, mégsem teszünk félre idős napjainkra, mert nincs miből és mert reméljük, hogy azért mégis csak marad minden a régiben. Legalább azon gondolkodjunk el, hogy a nyugdíj rendszer nincs 100 éves, és hogy a Föld lakosságának nagyobbik felének sose lesz nyugdíja. Abban a hitben élünk, hogy lesz majd nyugdíj, mást nem azért, mert a nyugdíjasok nélkül nem lehet választást nyerni. Valamennyi lesz is, de közben a rendszer fokozatosan változik. Németországban már a 67 éves nyugdíjkorhatárra készülnek. Vajon milyen lesz a magyar rendszer mire mi leszünk nyugdíjasak? Ehhez végre tisztázni kell, hogy mi a nyugdíj, járandóság vagy juttatás. Ha erre választ kaptunk, akkor utána gondolkozhatunk százalékokon, kedvezményeken.

Tárgyaltál már úgy hogy a másik volt az erő pozícióban? Te kétségbeesetten érvelsz, de a másik csak mosolyog. Tudja, hogy úgy is neki lesz igaza. Például, amikor sürgősen el kell adnod a lakásodat és olyan pofátlan árat hallasz, hogy leesik az állad. Hiába tudod, hogyha lenne időd, akkor 30%-al is többet kapnál, de nincs időd. Az egész tárgyalás csak formalitás, a másik meghallgat, de tudja, hogy nincs alku pozíciód, az lesz amit ő akar és kész.

Most az állam újabb deviza hiteles mentésről beszél és ezzel kapcsolatban érkezett egy hír a kormány tárgyal a bankokkal: "Nyugodt, higgadt tárgyalásokat kezdünk - jelentette ki Orbán Viktor péntek reggel. Elismerte, hogy korábban nem sokat foglalkoztak az egyeztetésekkel a bankokkal. De most más a helyzet, Magyarország erősebb, ezért higgadt és fegyelmezett tárgyalásra van lehetőség - tette hozzá."

Milyenek voltak eddig ezek a tárgyalások? Beszéltek valameddig és a végén a kormány megmondta, hogy mi lesz. Ha kell törvényt változtatott. Tárgyalás volt ez egyáltalán? A devizahitelesnek volt választása, ők eldönthették, hogy felveszik a hitelt vagy nem. A banki tárgyalásokon viszont a kormány megmondta, hogy mennyit kell fizetniük a bankoknak és a bankok fizettek. Miért kéne sajnálni a bankokat? Egyáltalán nem kell. De mi van, ha velem fog így tárgyalni az állam? A magánnyugdíj pénztáraknak mennyi választást adott? Az erő pozíciójából tönkre teheti az állam a "rezsi cégeket", amiket ezután olcsón megvehet, de mennyire fognak ezután megbízni az államban? Hány ilyen "tárgyalás" lesz még a jövőben?

Avagy akiket meg kell segíteni a devizakárosultak után

Több, mint 40 éve lottózom. Általában 3-4 szelvényt töltök ki, meg havi szelvénnyel játszok fix számokkal. Néha-néha volt kettesem és két vagy három alkalommal hármasom is. Egyszer pedig majdnem lett egy négyesem, csak két számot is eggyel arrébb raktam. Eddig szótlanul fizettem ki minden hónapban a lottó árát, de most már elég! Elment egy nagy halom pénz és hol van az eredménye? Tudtam, hogy nem lehet rögtön nyerni, de nem csak egy szelvénnyel játszottam és hosszú évekig türelmes voltam, de már nem tudok az lenni. Beszedik a pénz és minden héten csak annyit mondanak, hogy sajnos nem nyert. Mikor fogok nyerni végre? Csalás az egész! Olyan számokat húznak ki, hogy senki ne nyerjen, ezt mindenki tudja. A végén meg elosztják egymást közt a lovét. Az időnkénti kettesek és hármasok csak azért vannak, hogy ne hagyjuk abba az egészet. Húzzák a mézesmadzagot, de azt nem lehet utolérni. Azt meg, hogy képzelik, hogy az ötös milliárdokat ér a négyes meg csak néhány milliót? Sokkal igazságosabb lenne, ha egyenletesen osztanák el a pénzt. Persze az se biztos, hogy ténylegesen megnyerik az ötöst és nem az is átverés. Maffia az egész! Ezt nyíltan ki kell mondani! 

Itt az idő változtatni a dolgokon. Adják vissza az évek során összegyűlt szelvények árát! Nem kaptam érte semmit, akkor meg milyen alapon tartják meg? Tudom, hogy nem vagyok egyedül, rajtam kívül milliónyi lottó károsult van még. Minket átvertek! Azt mondták, hogy ez csak játék, de olyan játék, amiben nem lehet nyerni. Akkor viszont kérjük, követeljük vissza a pénzünket! Az egészből csak az államnak és Szerencsejáték Zrt-nek volt haszna. Az állam, ahelyett, hogy megvédte volna az embereket, hallgatott, mert rengeteg adót szedett be így. Olyan kormány kell, ami az emberek és nem a Zrt-k érdekét nézi! Itt az ideje, hogy hozzanak egy olyan törvényt, hogy visszakapjuk a kicsalt pénzt, de legalább egy részét! Jobb, ha a politikusok az eszükbe vésik, hogy a lottó károsultak még a nyugdíjasoknál is többen vannak. Nélkülünk itt nem nyer választást senki. Mi csak igazságot akarunk.

"Albérletbe nem megyek, mert akkor 25 évig fizetek és a végén még mindig nincs lakásom!"

"Lakásra nem veszek fel hitelt, mert a teljes futamidő alatta a többszörösét kell visszafizetni!"

Egy-egy érv a saját lakás és az albérlet mellett. A két tábor a vitában itt megáll, mert ez nekik elvi és nem pénzügyi kérdés. A kiszámoló bolgban volt egy hasznos írás erről a témáról, de a kommentelők egy része az írás ellenére sem értette meg a lényeget. Próbáljuk meg összehasonlítani a két esetet. Hogy egyszerűbb legyen a helyzet a hitel ne a szokásos annuitásos hitel legyen (azt jelenti, hogy minden hónapban ugyanannyit kell fizetni), hanem olyan, ahol minden évben csak a kamatot kell törleszteni és a végén egyben a tőkét. Az annuitásos hitel sok embert csak megzavar.

Aladár és Béla testvérek. Infromatikusok mindketten, ugyanannyit keresnek. Béla ráadásul talált egy olyan bankot, ami önerő nélkül ad neki lakáshitlet, olyan formában, hogy a tőkét a végén egyben kell visszaadni. Aladár albérletbe megy és 20 éven át fizet havi X forintot. A két testvér olyan szerencsés országban lakik, ahol nincs infláció. A gondolat menet akkor is igaz, ha van infláció, de erre majd visszatérek. A lényeg, hogy az egyszerűség kedvéért az albérleti díj nem változik az évek folyamán. Aladár szeretne 20 év elmúltával saját lakást ezért minden hónapban félretesz. Béla a kapott hitelből megveszi álmai lakását és minden évben fizet Y forintot csak a kamatra. Mivel egyszer Béla is szeretné visszafizetni a tőkét is, spórol Aladárhoz hasonlóan. 

20 évvel egy néhány ősz hajszállal később Aladár kifizetett 240X forintot albérletre és a megtakarításából tud venni egy saját lakást. Béla 240Y forintot fizetett ki kamatra, de most ki tudja fizetni a teljes tőkét. Ki fizetett többet? Ez az albérleti díjtól és a kamat viszonyától függ. Amikor utoljára számoltam konkrét értékekkel, akkor az albérlet sokkal jobbra jött ki, de azóta a kamatok csökkentek. A lényeg, hogy a 240X nem kidobott pénz, az annak az ára, hogy Aladár lakott valahol 20 évig. A 240Y sem a gonosz bankok találmánya, ez a pénz kölcsönadásának a díja, ami közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy Bélának is legyen otthona.

A az összehasonlításban nem szabad elfelejteni, hogy Bélának a végén 20 éves lakása van és hogy az állam szocpollal és más módon is támogatja a lakásvásárlást, de az albérletet nem. Ha az inflációt is bele akarjuk keverni a számolásba, akkor az albérleti díj nő évente. Ekkor a Béla által fizetendő kamatot ketté kell szedni inflációra és reálkamatra. Minden évben csak a reálkamatot fizeti vissza Béla, de így nominális értékben a tőkerész nő (reál értéken persze nem változik), így a következő évben a nagyobb tőkére kell fizetni a reálkamatot így Y is nő (az inflációval).

Két dolgot nem szabad elfelejteni. A lakás nem olyan, mint egy cipő, hogy mindenkinek van. A lakás olyan, mint egy horvátországi nyaralás, van aki megengedheti magánka, van aki nem. A környezetünk, a politikusok is azt mondják, hogy kell saját lakás, de ez még a gazdag nyugaton sincs így. Németországban egy jobb környéken 200 ezer € egy lakás, amikor a fizetések havi 2-3 ezer. Saját lakása itthon annak lehet, aki magától is meg tudna spórolni 10 millió forintot. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy Aladár helyébe nem tudják beleképzelni magukat, mert ők nem tudnak fegyelmezetten spórolni. Az annuitásos hitel részletet ki tudják fizetni, mert ki kell, de ha nincsenek kényszerítve nem tudnak spórolni. Erre nem lehet mit mondani. A másik fontos dolog, hogy az albérlet kockázatos, mert bármikor kithethnek onnan. Viszont a saját lakás sokszorosan kockázatosabb. Egy saját lakásnál nem mehetsz 100 km-el arréb, jobb fizetésért (ezért is ad sokszor a munkáltató kedvezményes lakáskölsönt), nem költözhetsz el, ha melléd költözik egy kibírhatatlan familia, és nem engedheted meg magadnak, hogy egyetlen törlesztőt is kihagyj. El lehet adni egy lakást, de annak költsége van. 

Ha még mindig azt kérdezed, hogy jó, jó, de mégis, akkor melyik a jobb megoldás, akkor nem értetted meg, hogy ez a helyzettől függ. Ha most olcsók az albérletek, akkor az éri meg, ha nem tudsz élni a tudattal, hogy felmondhatnak, akkor neked saját lakásra van szükséged, ha az állásod, családod miatt lehet hogy költözni kell 6-7 éven belül, akkor megint csak az albérlet a nyerő. Remélem a devizahitel probléma után többen meggondolják ezt a kérdést, hiszen nem 10 évre, kell előre látni, hanem még többre.

UPDATE: Köszönöm a visszajelzéseket. Kicsit úgy érzem, hogy azért sok embert nem tudtam gondolkodásra biztatni. Az emberek 40%-a azt mondja, hogy az albérletből kitehetik és hogy azt örökké kell fizetni. Ez számukra olyan über érv, ami miatt felesleges minden megfontolás vagy számolás. 40-50% szerint a hitel az ördögtől való, meg amúgy is röghöz kötés. Csak a maradék veszi magának a fáradságot, hogy ténylegesen átgondolja, uram bocsá, átszámolja, hogy neki mi jobb. 

Egy évtized nagy idő! Bár ha 3650 napnak fogjuk fel, akkor mégsem olyan sok. Minden visszonyítás kérdése. A politikában egy évtized beláthatlan időintervallum. Orbán Viktor mégis látja, hogy körülbelül ennyi idő után megszünhetnek a különadók, akkor az államadóság is 50% alá csökkenhet. Na de mos komolyan? Nem csak azt látja, hogy a következő választásokat megnyerik, hanem az azt követőt is?  Látja, hogy a világgazdaság hogyan fog alakulni? Netán még a jövő heti lottószámokat is tudja? Ne nevessen senki, mert azt tudta már egy hete, hogy mostanra az OTP részvények ára 10%-t fog esni. Mégsem hiszem, hogy mindent tudó, mert akkor például a devizahitelesek problémáját egy lépésben oldotta volna meg és nem 127-ben. Lehet, hogy ez az egy évtized azt jelenti csak, hogy sokára? Emlékezzünk, 10 év múlva lesz egymillió új munkahely is. Majd valamikor lesz. Rajtam ugyan ne kérjétek számon, és a következő kormányon sem. Népnyúzó, tőzsdéző, tolvaj bankok szokjatok hozzá a különadókhoz!

Lépjünk egy szinttel feljebb ne csak a szavakon, szófordulatokon lovagoljunk, hanem a lényegen. Majd, ha megerősödött a gazdaság, akkor majd tudjuk csökkenteni a különadókat. Jólhangzó érvelés ez, azoknak akik a bankokat ősgonosznak és nem olyan cégeknek látják, aki a te és én pénzemet, betéteinket, hiteleinket kezelik haszonért cserébe. A bank a gazdaság cementje. Képzeljük el azt az építkezési vállalkozót, akkor spórolás miatt csak immel-ámmal rak cementet a betonba. Az épületei rogyadoznak, ezt ő is látja, de megfogadja, hogy majd ha jól megy a bolt, akkor majd, rendesen rak cementet a betonba. Mindenki találgasson, hogy mikor fog jól menni a bolt. Az okot és az okozatot nem szabad összekeverni. A gyerekek ismerik Dr. Bubó meséjét, aki azért stikiben piát, hogy alkoholelvonó központot tudjon építeni. 

Az utolsó gonolat az, hogy igenis kell olyan határozott, következetes, erős politikus, aki tud évtizedes távlatokban gondolkodni. Máskülönben az ország csak ide-oda vonaglik. Például az elosztó-kirovó nyugdíjrendszerről átállni a tőkefedezetire nagyon nehéz, mert egy generációnak egyszerre kell félretenni a nyugdíjárra és eltartani a jelen nyugdíjasait. A következő generációnak már csak a saját nyugdíjárra kell félrerakni, de odáig nagyon rögös az út. A pannon puma kifejezésen csak nevetnek az emberek, de egy-két évtized alatt mi is követhetnénk Szingapur, Korea és a többiek példáját. Ehhez társadalmi és politikai konszenzus kell.

Egy brazil szappanopera 8. évada után már nehezen követjük, hogy Esmeralda kibe is volt szerelmes korábban, hogy Jose és Carlos éppen most utálják-e egymást, vagy megjelent-e már az ikertestvér vagy az egy másik sorozat volt. A devizaadósok megmentése is egy ilyen végtelen történet. Meg sem próbálom összegyűjteni, hogy mi minden történt ez ügyben, mert reménytelen és felesleges is. Mindig csak az aktuális rész számít.

Navracsics lényegében arról beszélt, hogy "nem róható fel az ügyfélnek, ha rajta kívül álló ok - az árfolyam elszaladása - miatt válik képtelenné tartozása fizetésére". Azt sejteti, hogy lesznek még fordulatok az ügyben. Megjelenik a volt a feleség az esküvő előtti napon. 

Lehet vitatni, hogy jogos-e bármilyen segítség is a deviza hiteleseknek. Tényleg nem gondolták, hogy ennyire fog gyengülni a forint, de ezt a kockázatot vállalták. Ha valaki felteszi a pénzét a pirosra és bejön, akkor örül, ha viszont fekete lesz, akkor az egy "rajta kívül álló ok"? Igazságos azon adófizetők pénzéből megmenteni a devizahiteleseket, akik annak idején a forint hitelt választották, vagy saját lakás helyett, albérletben vagy szülőknél húzták meg magukat? Bölcs dolog a magyarországi bankokat halálra adóztatni? Ezt nem fogja megszenvedni a növekedés?

Tudom a politikus nem ezeket a kérdéseket teszik fel. A politikusok szeretnek jót tenni. Főleg olyan választópolgárokkal, akik sokan vannak. 

Az igazi kérdés a 127. Miért kell ezt ilyen hosszan húzni? Értem, hogy folyamatosan lehet tőkét kovácsolni az újabb és újabb megmentésből, de szerintem ezt ellensúlyozza a bizonytalanság. Mi lesz holnap? Jön a 128., 129. rész is? Esetleg inkább bevezetik betét lekötési adót? (Szigorúan a bankok fizetnék ez is.) Tudja bárki, hogy mi lesz? A Fideszen belül van egy mesterterv a devizahitelesek megsegítésére, ami egyszer majd összeáll egésszé? A 127. mentés után hihetjük még ezt? 

Egy szülő úgy áshatja alá a tekintélyét, hogy hagyja, hogy a gyerek rábeszélje nyalókára, akkor is amikor nem akar venni. Azt mondja, hogy nem, nem és nem, aztán mégis megveszi. Nem azt teszi ami helyes, hanem ami pillanatnyilag a legkönnyebb. 

Nem tudom, hogy mennyit szabad segíteni a devizahiteleseken. Ne felejtsük el, hogy az állam pénze, az a te adód, az Erste bank pénze, az osztrák befektető pénze. Ezekből a pénzekből lehet adni méltányossági alapon a devizahiteleseknek. Könyörgök legyünk következetesek, egyszer adjunk és kész! Ne lebegtessük, hogy majd az öszi ülésszak alatt talán hozunk egy rendeletet.

Ma a Kossuth rádión hallottam egy új Magyarország jobban teljesít reklámot. Sajnos a pontos szavakat nem tudom visszaadni, de a lényeg: "Három százalék alatt tartottuk a hiányt, így kikényszerítettük, hogy EU kivegyen minket a túlzott deficit eljárás alól és kifizesse az összes nekünk járó támogatást. Magyarország jobban teljesít!" (Ha valakinek megvan a reklám linkelje be a megjegyzések közé). 

Egyrészt érthető, hogy a jó bornak is kell a cégér, így a kormánynak sem árt a reklám. Viszont ez a reklám belőlem ellentétes hatást váltott ki. Nem annak örültem, hogy kikerülünk az eljárás alól, ami tényleg jó dolog, hanem amiatt bosszankodtam, hogy reklámra költik az adófizetők pénzét és hogy magukat fényezik, pedig inkább cselekedni kellene beszéd helyett. Ez a reklám propaganda volt a javából, a szó rossz értelmében. Orbán nem Hitler, de mintha propaganda minisztere már lenne. Eszembe jut Tarik Aziz iraki külügyminiszter is, aki a CNN-n bizonygatta, hogy nincsenek Irakban amerikai csapatok, miközben a háttérben vonultak az Abrahms tankok. (ennek is keresem a linkjét) Görögország is az utolsó pillanatig hajtogatta, hogy teljesen rendben van a gazdasága. És ezeket még csak a reklám a hangulata váltotta ki!

A mondandója még rosszabb! Eredményként állítunk be, egy általunk is elfogadott, a saját érdekeinket is szolgáló szabályt, a a 3% alatti deficitet. Mintha azt mondanám, hogy ma megfürödtem, nem voltam büdös és a tanárnő kénytelen volt elviselni, hogy végighallgassam az órát.

Nehéz megítélni, hogy Magyarország hogyan teljesít, hiszen sok adatot lehet előrántania mindkét félnek. A propaganda nem az erősségünk, túl átlátszó, túl visszás.

Hungary - nem hunok, hanem magyarok laknak itt

abszolút hozamú alap: mintha a hozam mindig pozitív lenne (bár csak tippelem az abszolút elnevezés okát), pedig arról van szó, hogy nincs előre rögzített befektetési politika, az alapkezelő bármit csinálhat

öngyilkos merénylő: ez se arról szól, hogy kimegyek egy mezőre és felrobantom magam, hanem a cél mások megölése

láthatatlan: valójában fizikailag ez a teljesen átlátszót

tőkevédett alap: mintha nem bukhatnád a tőkédet el. Ne felejtsük el, ha ma befektek 1m forintot, akkor nem lesz boldog, ha 5 éve múlva pontosan 1m-t kapok vissza

Ki tud még hasonlót?

Egyre több ember fordul az állampapírok felé. Egyrészt ezzel támogatják az országot, másrészt kicsit tapasztaltabbak lesznek, hiszen rájönnek, hogy a lekötött betéteken kívül is van élet. Meg amúgy is, annyit hallottuk már, hogy a bankok gonoszak. Kitalicskázzák a pénzt az országból, átverik a devizahiteleseket, ők most a közös ellenség. Az államnál csak jobb helyen lesz a pénzünk. Ezek a gonosz bankok még a tranzakciós illetéket is áthárítják az ügyfelekre. Viszont most látom, hogyha az államnak adom a pénzemet, akkor ő is csak tranzakciós díj fejében utalja vissza a saját pénzemet.  Itt található http://www.allamkincstar.gov.hu/letoltesek/10404 a hirdetmény.

"A Kincstár 2013. január 1-jétől a tranzakciós illetéket a jogszabályban (2012. évi CXVI. tv. a pénzügyi tranzakciós illetékről) meghatározottak szerint számítja fel.

Átutalás esetén 0,2%, max. 6.000 forint
Készpénz felvétel esetén 0,2%, max. 6.000 forint"

Nem arról volt szó, hogy ez a bankok adója és nem az embereké? Sőt olyan adó, amit nem is lehet áthárítani? Úgy látszik mégis át lehet. 

Egy-két megjegyzés. Állampapíroknál EHO-t nem kell fizetni, sőt a készpénzfelvételi lehetőség sem rossz. A tranzakciós adó miatt, nem éri meg utalni pénzt, például, ha az ember talál egy jó lekötési lehetőséget. A banki verseny így csökken. Ha a bankokat akarták adóztatni, akkor miért nem emelték meg számukra a társasági adót, ahelyett, hogy kitalálnak egy új adófajtát? Vajon a 3 ezrelékre emelt tranzakciós díjat is át fogják hárítani? Először volt 1 ezrelék, aztán 2, most 3 az utalás. Mikor fog megint nőni?