Kérdezz bátran!

"Orrvitorlát fel, kormányt 20%-al balra, folytassák a hajófenék megtisztítását és a főárbocokat szereljék távolabb egymástól, hogy legyen hely egy harmadiknak is." Mindenki érzi, hogy a mondat két fele nincs összhangban egymással. Az első felét nyílt tengeren mondják, a másodikat a záraz dokkban. Az országot mégis így vezetik. A napi ügyek intézése mellett folyamatosan verik szét és építik újjá a fő rendszereket. A gond mégsem ez, hanem az, hogy akinek kormányoznia kellene, az sokszor nem kikerüli a viharokat, hanem kitalálja, hogy inkább viharbiztosra építsék át a hajót, aztán legyen inkább jégtörő, utána meg luxus jacht. A törvényeket a napi politikai igényeknek megfelelően folyamatosan változtatgatják.

Emlékezzünk a játékgép törvényre. Először központi szerverhez kötötték a gépeket és megemelték az adót. A vállalkozók inkább abbahagyták a bizniszt. Erre a kaszinókon kívül betiltották a játékgépeket, mondván mindig is az volt a cél, hogy a játékszenvedéllyel küzdőkön segítsenek. Most rájöttek, hogy mégis kevés a játékadó bevétel és további kaszinókat szeretne az állam. 

Nekem azt mondták kiskoromban, hogy számoljak magamban 10-ig mielőtt valami meggondolatlant mondok, így el tudom kerülni a hibákat. Az államra vonatkoztatva ez azt jelentené, hogy minden törvénytervezet csak az elkészültét követő év rákövetkező január elsején léphetne életbe. Például a 2013. február 5-én megszületett törvény, 2015. január elsején lépne hatályba. Ha még ekkor is jónak tűnik a törvény, akkor talán tényleg jó.

Trafik törvény, magánnyugdíj pénztárak, takarékszövetkezetek államosítása, telefonadó, tranzakciós adó, rezsicsökkentés, devizahitelesek megmentése, Matolcsy csomag 1, 2, ..., Varga csomag 1, 2, pénztárgépek bekötése, elektronikus útdíj. Mi ezekben a közös? A bizonytalanság. Látjuk a kapkodást, hogy egyik héten ezt mondanak a másik héten mást és csak egyetlen dolog biztos a változás. Nézzük például a devizahitelesek megmentését. Már rengetegszer megmentették őket és most újból erre készülnek. Hogyan? Na azt nem árulják el. Nem azért, mert titok, hanem mert ők sem tudják és mert, ha konkrétumot mondanak akkor abba bele lehet kötni. Vagy ott vannak, voltak a magánnyugdíj pénztárak. Emlékszünk még, hogy hányszor változott az is? Hol van az akkor beígért egyéni számla? Csak kevés embert érint, de a lényeget jól mutatja a takarékpénztárak államosítása is. Megszületik az elképzelés, egy szempillantás és a szövetkezetek vezetői azt sem tudják mi van. A banki adókon hányszor fognak még emelni év közben? Az ember nem tudja, hogy melyik bankhoz érdemes mennie, hiszen egy kis idő és majd újból emelik az adójukat, amik megint felforgatják a banki díjakat. Szép dolog a tettre készség, de a kiszámíthatóság sem smafu. 

Képzeljük el, hogy a kormány csak kormányozna. Az éppen aktuális törvényekből megpróbálja kihozni a legtöbbet, de nem akarja megváltoztatni azokat. Illetve, ha akarja, akkor arra 1-2 évet várnia kell. Ez olyan kiszámíthatóságot eredményezne, amit sokan hiányolnak manapság. Szerinted lesz jövőre Nemzeti Italbolt, milyen cégeket államosítanak, hányszor módosítják a már végleges adórendszert, milyen termékekre vezetik be a hatósági árat? Senki nem tudja, a kormány legkevésbé. Majd akkor foglalkoznak vele, ha odajutnak. Ha kell, akkor majd hoznak rá gyorsan egy törvényt, ha kell, akkor kitalálnak új adókat, hogy megteremtsék a háttért. Így nem lehet előre tervezni.

Képzeljük el, hogy a parlament csak a törvényekkel foglalkozna. Sokkal kevesebb szerepe lenne, mint most, mert minden törvény csak 1-2 év elteltével lépne hatályba. Ekkor nem lehet év közben traznakciós adót emelni, nem lehet toldozgatni-foltozgatni a felsőoktatási és más törvényeket, hanem előre kell gondolkozni. Végre a szakmaiság teret nyerhetne a politikai megfontolásokkal szemben.

Azt állítom, hogy egy stabil törvény, ami biztos érvénybe marad egy darabig, jobb, mintha a törvényt lecserélik egy új, picit talán jobb törvényre. A kormány ne akarjon új törvényeket, csak hosszabb távon. Addig használja a meglévőket. Ez kompromisszumot igényel, mert az aktuális kormánynak majd két évig az előző kormány törvényeit kell használnia. Ez talán olyan, mint az ügyész és az ügyvéd kapcsolata. Az egyik elítélni, a másik felmenteni akarja a vádlottat, de a kettőjük együttes munkája viszi előre az ügyet. Ha csak az egyik félé a hatalom, akkor az visszaéléshez vezet. Akkor nem kell tiszteletben tartani a játékszabályokat. Például, amikor az állam az átvállalt önkormányzati hiteleknek csak 92 százalékát akarta visszafizetni a bankoknak. Mivel ezt nagyon helytelenítették külföldről, ezért a kormány letett a szándékáról és kivetett hirtelen egy akkora új adót a bankokra, amely pontosan ennyi bevételt jelentett. Ha bármikor átírhatom a szabályokat, akkor inkább ezt teszem, mint hogy betartsam azokat.

A kormány rendeleteket továbbra is hozhatna, hogy a váratlanul felmerülő dolgokat kezelje, de éles határt kell húzni a rendelet és a törvény között. A törvény adja a kereteket, a rendelet beállít néhány paramétert. Például indokolt esetben lehet változtatni az adókulcs mértékét, de nem lehet egy teljesen új adót nagyhirtelen kitalálni.

A javasolt rendszer sem tökéletes. Például a törvénybe beraknak rengeteg paramétert, hogy tetszőlegesen lehessen formálni. A parlament mondhatja, hogy a ciklus második két évében már nem sokat dolgozik, mondván, felesleges, ha az új parlament majd kukába dobja a várakozó törvényeket. Egy hirtelen válságra nem lehet gyorsan reagálni, erre rendkívüli törvények kellenek. Ha egy várakozó törvényben találnak hibát az életbelépés előtt egy héttel, akkor a javításnak is kell két évet várnia? Ha nem akkor ezt nem használják ki arra, hogy a törvényt az utolsó napokban lényegileg változtassák?

Egy biztos a mostani rendszer, a minden héten módosul a törvény, mert most éppen ez kényelmes, már bizonyítottan lelasította a gazdaságot, csökentette a beruházásokat. Mondhatjátok, hogy naív vagyok, ha azt hiszem, hogy a politikusok, majd létrehoznak egy olyan rendszert, ahol a cselekvési terük sokkal kisebb, mint a mostani. Talán így van. Azért én reménykedem, hogyha a parlament létszámát le tudták csökkenteni, akkor ezen a lépésen is elgondolkoznak. Fájdalmas a sziámi ikreket szétválasztani, de ez a helyes lépés.

Orbán Viktor: "Az történt ugyanis, hogy a bankok olyan szerződéseket kötöttek az ügyfeleikkel szerintem rosszhiszeműen, amelyek olyan szabályokat tartalmaztak, hogy ha baj következne be, például a forint gyengülne, az ebből fakadó összes kockázat és összes baj az emberekre hárul, a bankok pedig továbbra is garantáltan hozzájutnak a profitjukhoz - fogalmazott a miniszterelnök. Ez rosszhiszeműség, ez nem fair, ez nem méltányos. Persze a bankok nyereségre törekednek, de azt nem lehet megengedni, hogy csak egyetlen fél viseljen kockázatot - fűzte hozzá."

Beindult a választási gépezet. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen harcok dúlnak a háttérben, de kell egy közös ellenség. A politikusokat nem javasolhatja a Fidesz, pedig a társadalom nagy része támogatná, maradnak hát a bankok. Hol van már Varga Mihály egy-két hetes higgadtsága és szakmaisága? Ma Rogán és Lázár magyarázza bőszen, hogy 2*2 bizony 5 és most Orbán is ehhez adta az arcát. Persze konkrétum nem hangzott, nem tudjuk pontosan mit akar a kormány. A saját tervük, az titkos. Pedig sokan kíváncsiak, hogyan csökkenhet úgy a devizahitelesek törlesztője, hogy a forinthitelesek se járjanak rosszul, hiszen a teljes futamidőt nézve, a devizahitelesek döntő része még jobban járt a forinthitelesekhez képest.

Ha Varga nyilatkozott volna, akkor előadta volna, hogy bankoknak is szerepet kell vállalni, nagyobbat is mint tervezték, de ez egy rendkívüli helyzet, stb., stb, akkor az hitelesebb lett volna. Az eredmény akkor is az, hogy fizessenek a bankok, de talán nem lett volna akkora a démonizálás. Most a bankok nem cégek, hanem vérszívók, akiket le kell csapni. Ne legyen nyereségük, sőt úgy igazságos, ha még ezen felül is adnak. Ne legyenek kétségeink, a bankokat a civilizáltnak gondolt Ausztriában is megtalálják, ha még egy bőrt kell lehúzni valahonnan. Ott most hosszabbították meg a bankadót öt évvel, de talán ők nem akarják a szükséges rosszt zseniális ötletként akarják eladni. Rogán most éppen azzal állt elő, hogy legyen két pénzfelvétel ingyenes. A bankkártyás fizetésnek kellene díjmentesnek lennie, hogy csökkenjen a feketegazdaság (plusz elfogadóhely mindenhol kötelezően), de választáskor a logika nem számít.

Orbán mondatai első olvasásra igazságosnak tűnnek (meg kell osztani a kockázatot), hiába felkészült politikus. Viszont mi kapargassuk meg kicsit a felszínt! Ha bank kölcsönt ad nekem és vállalkozást indítok, a cég becsődöl, akkor a hátrhagyott tartozásért a bank is felel? Ha a kölcsönből egy festményt veszek, amit nyereséggel eladok, akkor abból a bank is részesül? Ha veszteséggel, akkor a bank kártalanít? És ha részvényeket veszek? És ha házat veszek és kiadom albérletbe? Ha nem találok albérlőt, akkor is megosztjuk a kockázatot? Lázár megosztotta a hasznot, amikor Hódmezővásárhely deviza hitele annak idején még profitot hozott?

Nézzük a másik oldalról Orbán szavait. Eddig én azt hittem, hogy a magyar bankrendszer nem kockáztat. Nem tőzsdézik, nincs benn kétes üzletekben. Orbán szerint a banknak is vállalnia kell kockázatot. Azt szeretnék, hogy külföldi bankban tartsam a pénzem? Kezdem érteni miért adta el Csányi az OTP részvényeit.

Hivatalosan bejelentették, hogy a családi adókedvezményt nyugdíjból, egészségbiztosításból is le lehet vonni. Tegyük fel a kérdést, hogy a kedvezményt így igénybe vevő ember, kap-e majd nyugdíjat az adott időszakra, lesz-e biztosítása abban a hónapban. A válasz igen. Ez újabb kérdést generál. Hogy lehet, hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad? Ezek szerint, ha fizetünk egy ezerforintossal a boltban, akkor az a mienk marad, és legközelebb megint fizethetünk vele? Ha megeszünk egy rántott húst, akkor azzal hogy lakhat jól más is? Miért hívják adókedvezménynek, ha járulékra is igénybe lehet venni? Talán hívhatjuk a krumplit ezentúl tejnek is?

2013. szeptember 4. reggel, Kossuth rádió: A kormány hajlik a Fidesz frakció kérésére és komolyan megfontol egy újabb 10%-os rezsicsökkentést. A témáról Kiss Jánosnét is megkérdeztük. "Már az első rezsicsökkentés is sokat segített, érezhetően csökkentek a költségeinket, de az új csökkentés is hasznos lenne. Gyerekek vannak a családba és a felszbaduló pénzt az ő iskolázásukra fordítanánk."

Nem szó szerint idéítem, de ez volt a lényege a hírnek. Elsősorban nem a hírt akarom kommentálni, hanem annak a tálalását. Mindenki döntse el, hogy az államnak feladata-e, szabad-e megmondani, hogy egy cég mennyiért árulhatja az áramot, a dinnyét vagy éppen egy széket. Vajon a Kossuth rádió jól tálalta-e ezt a hírt? Ezt a hírt elő lehet adni úgy, hogy 

• egy MSZP-s képviselő véleményét idézik, aki elmondja, hogy ez csak egy újabb választási fogás, amibe belerokkanak az önkormányzati közműcégek és akár már rövid távon is romolhat az ellátás biztonsága.
• csak a tényeket mondják el, beszélnek arról, hogy külföldön milyen példákat ismerünk a rezsiárak fixálására, ott ez mennyire bizonyult járható útnak, hogy határozzák meg az árakat, Németországban, Angliában, hány százalékos eredményt értek el a közmű cégek itthon, hogy változott ez az első rezsicsökkentés határsára, stb. 
• csak a pozitív oldalát mutatják a döntésnek, hogy milyen jóságos is ez a Fidesz.

A Kossuth rádió melyik megközelítést vállasztotta? Miért? Nyilvánvalóan a rádió az államtól kapja a pénzt és ezért segíteni akarja az államot illetve a kormányt. Viszont akkor segítene igazán, ha objektív lenne és feltenné a kérdéseket, amiket fel kellenne tennie. Ha egy négyévesnek szólt volna hír, akkor teljesen a helyén lett volna. A Fidesz jót akar az embereknek, ezért megkéri a kormányt, hogy tegyen meg valamit. A kormány is jót akar, ezért teljesíti is a kérést. Ennek hála, több jut majd a gyereknek. Tényleg ezen a szinten kell szólni rádióhallgatókhoz?

Egy ügyvédnek nem az a dolga, hogy mérlegelje, hogy a védence bűvös vagy ártatlan, neki mindenárón védenie kell. A Kossuth rádiónak sem szabad néznie, hogy ki kormánypárti, ki ellenzéki, hanem szét kell cincálnia minden hírt. Utána kell járnia a hírnek, felkészülnie, elemeznie és rámutatni minden erős és gyenge pontjára. Egy valamirevaló újságíró feltette volna a kérdést, hogy meddig fog élni a csökkentett rezsi, ki döntötte el, hogy az áram beletartozik a rezsibe, de a kenyér és a telefon nem, hogy van-e még nyereség a közmű cégeknél, ha igen mennyi, miért pont megint 10% a csökkentés mértéke, ezt milyen számítások támasztják alá, miért nem egyszerre történik a rezsicsökkentés, stb. 

A devízahitel probléma során felváltva szokás hibáztatni az államot, a bankokat és a hiteleseket. Ha lett volna akkoriban néhány tökös újságíró, akik kiszámolják, hogy mi történik a törlesztőrészletekkel, ha bekövetkezik az kedvezőtlen forgatókönyv, ami be is következett, akkor legalább néhány embert el tutdtak volna tántorítani ezektől a hitelektől. Az újságíróknak bátran kell kérdezniük.

Varga Mihály többször is elmondta, hogy a devizahitelesek megmentése közben, a forinthitelesek sem járhatnak rosszul. Ezzel legtöbben egyetértenek. Ha nem konzekvens a törvényhozó, akkor azt is mondhatná, hogy a vörös hajúakon segít, de a szőkéken nem. Arról már írtam, hogy bármilyen bonyolult is a mentőcsomag, le lehet egyszerűsíteni arra, hogy az állam, illetve a hitelt adó, mennyi terhet vállal át a hitelt felvevőtől. Tegnap olvastam Orbán Viktor hozzám írt levelét, amiben büszkén mondta el, hogy kikerültünk a túlzott deficit eljárás alól. Mellesleg a múltkori konzultáció alkalmával én visszaírtam neki, hogy ezentúl nekem írjon inkább emailt, mert 10 millió * 150 ft (vagy amennyi éppen most a levél), nem kis összeg. Úgy látszik nem olvasta a levelem. A 3% alatti hiány tényleg jó hír, gondolom nem akarunk megint túlköltekezni, ezért tételezzük fel, hogy az állam jobbára csak szervezési munkát akar végezni a megmentésben és a hitelt adóknak kell "önként" megsegíteni a hiteleseket. El kell engedni a tartozás 10-20-30%-t. Ez sokat segítene a magyar családokon, de vissza a konzekvensséghez. Miért csak Kis Géza, és Szabó Éva hiteléhez kell segítség? Ha a cégek adósságát is rendeznék, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnének, nőnének a beruházások, lennének új munkahelyek, beindulna a termelés és így még az adóbevételek is gyarapodnának. Mindegy, hogy kis vagy nagy cég, nekik is el kell engedni annyi tartozást, amennyit a devizahiteleseknek. Gondolunk csak bele, a kisvállalkozások lélegzethez jutnának, a nagyobb cégek bátrabban kezdenék bővíteni a tevékenységüket. A társadalom egészét nézve mindenki jól járna. 

Már csak egy zárógondolat. A legnagyobb hitelesek a bankok. Minden alkalommal, amikor valaki leköt egy betétet, hitelt ad a banknak. A konzekvensség jegyében, minden betétes mondjon le a betét 10-20-30%-ról. Ez így fair.

A számok makacs dolgok. Matek dolgozatban nehéz megmagyarázni, hogy 3 + 2 + 1 = 10, de sokan úgy gondolják, hogy a gazdasában vannak fontosabb dolgok is, mint a matematika. Ha még a politika is közbe jön, akkor a számtan az utolsó helyre szorúl vissza. Ha kell, hoznak egy rendelkezést, hogy az előbb említett összeg az mégiscsak 10.

Próbáljunk meg elképzelni elképzelni egy utópisztikus világot, ahol a matematikát szigorúan veszik. Magyarország nem ilyen, de nem kell szégyenkeznünk, más országokban is kreatívak sokszor a vezetők. Egyre másra jelennek meg az elképzelések a devizahitelesek legújabb megsegítésével kapcsolatban. A politikusok szeretnek jó tenni, még a lottókárosultakat is megmentenék. Ezen ne csodálkozzunk, mert egy abszolút monarchiában a király a saját pénzéből jótékonykodik, egy demokráciában mindig az adófizetők pénzéből gazdálkodnak. Na, de vissza a matematikára. Az utópisztikus világban nem lehet úgy megmenteni a devizahiteleseket, hogy az senkinek se fájjon, senkinek kerüljün pénzébe. Az se segít, ha a terhek több év alatt jelentkeznek, hiszen a pénznek van időértéke. A lényeg az, hogy a terheket a három félnek, az adósnak, a banknak és az államnak kell viselnie valamilyen megosztásban. Akárhogy is trükköznek, akármilyen furmányos konstrukciót is találnak ki, a terheket, akkor is a három félnek kell állnia a cehet.

Ha csak két fél lenne, akkor egy egyszerű szakasszal és egy a szakaszon lévő ponttal lehet ábrázolni a teher megosztást. A piros pont esetén 80% terhet visel A, 20%-t B. Ha a piros pont a szakasz jobb szélén lenne, akkor minden terhet B viselné. Tudom, hogy nagyon egyszerű dolgot magyarázok, de már túl sokszor hallottam, hogy ez meg az előjött egy olyan javaslattal, hogy mindenki jól jár.

Azért tudják ezt megtenni, mert a valóság bonyolúlt, és ha az ember nem látja át pontosan miről van szó, akkor hajlamos elhinni, hogy a kecske is jól lakik meg a káposzta is megmarad, hiszen azt egy neves szakember mondja. Ha három szereplő van, akkor a fenti ábra mutatja a költségek megoszlását. A piros pontban az adós viseli a terhek 50, a bank 20, az állam 30 szálékát. Ha az adósnál lenne a pont, akkor ő viseli a terhek 100%-át, ha a bank és az állam között félúton lenne, akkor mindketten 50%-ban lennének terheltek. Egyszerűen nincs olyan pont, hogy ne jöjjön ki a 100%.

Azon lehet vitatkozni, hogy milyen legyen a megosztás. Van aki szerint, viselje a bank az összes terhet, maradjon meg az adós lakása és engedjék el a tartozását. Ez a tökéletesen unortodox megoldás. Elsőre jól hangzik, elvégre a bankok tényleg felelőtlenül hiteleztek, tényleg trükköztek többször is a homályosan, bonyolúltan fogalmazott szerződésekkel. De ha valakinek megtakarítása van, az nem fog örülni, ha a hitelesek nem fizetnek a bankban és az csődbe kerül. Azt is nehéz megmagyarázni, hogy az állam bármikor átírhat egy szerződést. Mások szerint fizessen az állam (a tökéletesen szociális megoldás), neki volt felügyeleti joga, ha időben korlátozza a devizahitelezést, akkor most nem lennénk gondban. Különben is az állam feladata, hogy segítsen rendkivüli helyzetben és ez pont az. Ühüm. Akkor, az államnak meg kéne mentenie minden céget, a Gyulai húskombináttól, a Malévon át (opsz késő), egészen a Dunaferig. Meg persze minden magánszemélyt is, ha nem sikerül a vállakozása. Egyre többen mondják, hogy Adós fizess (a szigorúan igazságos megoldás). Ő vette fel a hitelt, neki lett háza, ő vállalta a kockázatot. Nem jött be a számítása, de ezt ne azokkal fizetessék meg, akik nem is mertek felvenni hitelt és albérletbe mentenk vagy akik vállalták a forinthitel magasabb kamatát. Mégis sok családról van szó, sok sorsról, sok szavazóról.

Amiről írni akartam, az nem az, hogy miként kell megosztani a terheket, hanem az, hogy matematikailag nincs olyan megoldás, amiben mindenki jól jár. Hamarosan meglátjuk mi lesz a megoldás.

Vajon mi köze lehet egymáshoz egy politikus ígéretének és a könyvelésnek? Semmi, pont ez a baj. A politikus mindig úgy ígér, mintha a döntésének csak pozitív következményei lennének. Hallott valaki olyat, hogy megsegítjük a devizahiteleseket, de a költségvetési hiány megnő, vagy rezsicsökkentést hajtunk végre, de az érintett cégek leállítják a fejlesztéseket és a karbantartásokat? Én még hasonlót nem hallottam, a politikus mindig csak pozitív hírt mondhat. Sajnos sok ember pont ezt várja tőlük. Bezzeg az orvosuktól elvárják az igazságot, még ha keserű is. 

Most kezdtem megismerkedni a könyveléssel. Aki szereti a rendet, annak tetszeni fog. Itt van egy oldal, amely példa értékűen magyaráz. A könyvelés lényege, hogy tiszta képünk legyen egy cég vagy egy egyén pénzügyeiről. A könyvelés nem más, mint egy ügyes nyilvántartás. Egy könyvelési tételnek mindig két oldala van. Például, ha árut veszünk 300 ezer forint értékben, akkor a pénztárunk csökken 300 ezerrel, az árunk értéke nő 300 ezerrel. Ha felveszünk kölcsönt, akkor a bankszámlánk megnő 500 ezerrel, de a rövid távú hitelünk szintén 500 ezerrel nő. A lényeg, hogy nincs susmus, nincs mellébeszélés, minden tételnek ott van a párja is. A gyönyörű az egészben, hogy a világon minden cég ugyanúgy könyvel, legalább is az alapelvek egyetemesek. Ha akarod megnézheted a Kovács és társa kft. mérlegét és eredménykimutatását és ugyanazokat a sorokat fogod megtalálni, mint amik az MNB esetén vannak. 

A bibi az, hogy az országokra nem igazán vonatkozik a könyvelés. Nem csak Magyarországra gondolok, de például az USA-ra is. Ahogy korábban mondtam a politikusok csak pozitív dolgokat akarnak mondani. Vegyük például a magánnyugdíj pénztárak államosítását. Közgazdasági, könyvelési szempontból ez nem hozott volna eredményt, mert az állam kap 3600 milliárd forintot, de keletkezik ugyanennyi kötelezettsége is, pont úgy mintha hitelt vett volna fel. Azonban az állam a pénzt jó részt elköltötte, de a kötelezettséget nem tartja nyilván, csak annyit mond, hogy majd lesz nyugdíj, hogy éppen mennyi, azt majd az akkori kormányzat eldönti. Még egyszer mondom, hogy hasonló trükkel sok ország él, nem csak mi.

A politikus szeret jót tenni és jó ügyből nincs hiány (még a lottó károsultaknak is segítenének). Eheti hír, hogy most például a Dunaferr dolgozóit akarják megmenteni. Nem tudom, hogy mennyi a gazdasági racionalitása, hogy újból a vas és acél országa legyünk, de a kérdés nem ez, hanem az, hogy hol van a megmentés másik oldala, honnan fog jönni a pénz. Erre általában különböző költségvetési tartalékokat szoktak felhasználni. Hasznos lenne, ha az állam rendszeresen közzétenné a nagy nyilvánosságnak is, hogy mennyit költöttek el a tartalékokból és még mennyi van belőlük. A lényeg, hogy minden egyes jótettnek lássuk a másik oldalát, hogy az mennyibe kerül. 

Szerintem az ország működésénél, minél jobban követni kell a könyvelési elveket. Például, a régóta ígért egyéni nyugdíj számlákat már illene bevezetni. Minden fizetési papíron rajta lehetne az egyenleg és az addig szerzett szolgálati idő. A politikusoknak én nagyobb szabadságot adnék, a költségvetésnek nagyobb része legyen a tartalék. Sőt egy bizonyos részről, akár dönthetnének szabadon, beszámolás nélkül, csak a felhasznált összeget kellene nyilvántartaniuk. Ha nem bízunk az adott kormányban, akkor négy év után válasszunk újat! 

Talán utópisztikus, de egyszer talán így nyilatkozik egy vezető: "Megsegítjük a devizahiteleseket, ez idén 160 milliárd forintba fog kerülni a költségvetésnek, ami a tartalék 29%. Ezután a teljes tartalék 12% marad meg." A választások előtt pedig bemutatják az ország nyitó és záró mérlegét. Mekkora vagyonnal kezdtek, az hogyan változott, mennyivel nőtt az államadósság minden kötelezettséget figyelembe véve. 

"a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség megérti és egyetért azokkal a magyar családokkal, akiket nehéz, sőt kilátástalan helyzetbe sodort a bankok felelőtlen devizahitelezése"

"MNB: évi 60-70 milliárdot kerestek a bankok a devizahiteles erőfölényükkel"

Az emberek szeretik az egyszerű üzeneteket, ezért a politikusok az előbbi mondatokkal  és társaikkal dobálóznak. Azt sugallják, hogy a bankok gonoszak, kapzsik, embertelenek. Józanul meggondolva mindenki tudja, hogy bankokra ugyanúgy szükség van, mint rendőrségre, orvosokra, sőt politikusokra is. Azonban ha már ennyire győzködnek minket, hogy a bankok az ördög teremtményei, akkor gondolkodjunk tovább. Hol voltak ezek a politikusok, amikor meg kellett volna akadályozni a devizahitelezést és az erőfölénnyel való visszaélést? Persze akkor más kormány volt, de az ott lévők tényleg azt akarták, hogy rossz legyen az embereknek? Ha a bankok lényegüknél fogva rosszak, akkor miért nem szüntetik meg a bankokat teljesen? A fenti két idézet olyan, mint amikor az ENSZ súlyosan elítél valamit vagy felszólít a párbeszédre. Most például Egyiptom esetén. Elsőre jól hangzik, de semmit sem ér. Bankok kellenek. Ha nem hiszed el, akkor tartsd otthon az összes megtakarításodat és ha kölcsön kell, akkor kilincselj az összes ismerősödnél. Kell a bankokat szabályozni (például minden szerződést jóvá kelljen hagyni, ha nem közérthető, akkor fogalmazzák át), de ne higgyük, hogy bankok nélkül minden jobb lesz.

Egy másik gondolat. Miért is növelik a költségeket a bankok majdnem hónapról, hónapra? Mert ki kell fizetniük a rendkívül változatos nevű adókat. Az állam rátolja a rossz fiú szerepét a bankokra. Ki ne hinné el szívesen, hogy ő semmiről sem tehet, a gonosz bankok vezették meg? Persze, hogy mentse meg valaki. A forint hiteleseken miért nem segítenek, és ha valaki devizahitel segítségével vett autót, akkor őt nem csapták be a bankok? Ha rajtam múlna, akkor megmentés helyett, kötelezővé tenném a középiskolákban az alapvető pénzügyi ismereteket. Tanulják meg, hogy mi az a törlesztőterv, kamatos kamat, stb.

1. Miniszter úr, a kormány célja, hogy az adók inkább a fogyasztást terheljék, mint a fizetéseket. Nem esünk át a ló túlsó oldalára? Már most is sokan külföldi oldalakról rendelnek fényképezőt, mobiltelefont, mert ott alacsonyabb az áfa. A hírek szerint a világrekorder 27%-os magyar áfát még 30-35%-os luxus áfával is kiegészítenék bizonyos termékeknél. Fogja ez növelni az adóbevételeket vagy az emberek inkább Ausztriában veszik majd meg a jegygyűrűket?

2. Miniszter úr, könnyebb vagy nehezebb dolga van, mint Matolcsy Győrgynek? Matolcsy sokszor hivatkozott arra, hogy 8 év szocialista kormányzás után fájdalmas a kiigazítás. Sokan nem örültek, a magánnyugdíj rendszer megszüntetésének és a sorozatban érkező Matolcsy csomagoknak. Ön Matolcsytól vette át az NGM irányítását, mennyivel könnyebb a helyzete?

3. Tisztelt miniszter úr, Orbán Viktor elképzelése a söralátét méretű adóbevallásról sok embernek tetszett. Mikor jutunk el idáig? Pont az ellenkezőjét látjuk, hogy a kormány porlasztja az adókat, egy nagy adó helyett inkább van most három kicsi. Közmű adó, telefon adó, tranzakciós adó, biztosítás adó, ... Mikor lépünk az egyszerűsítés irányába? 

4. Miniszter úr, megjelent az összes bank díjjegyzéke a legújabb tranzakciós adó emelés utánra vonatkozóan. Még mindig fenntartaj, hogy ezeket az adókat nem hárítják át az ügyfelekre?

5. Miniszter úr, a TBSZ-en az osztalék adómentes, de a NYESZ-en nem. Miért van ez? A részvényre nem kell adót fizetni, de a részvény alapú befektetési jegyre igen. Miért

6. Miniszter úr, egy konzervatív párt általában a kisebb államban hisz, ahol kevesebbet kell adózni, az emberek maguk dönthetik el, hogyan költsék el a pénzüket, viszont kevesebb az állami szolgáltatás és kiadás? Ön mit gondol a magyar újraelosztás szintjéről?

7. Miniszter úr, az előző kérdéshez kapcsolódik, hogy vajon az állam feladata-e a devízahitelesek megmentése? Már önök is beszéltek arról, hogy a forinthitelesek se járhatnak rosszabbúl. Akik egyáltalán nem mertek hitelt felvenni őr rosszul járhatnak? Vagy most az ő adójukból is mentik a deviza hiteleseket? Átvállalták az önkormányzatok adósságát, mentik a devizahiteleseket, segítik a MÁV-ot, de nemet mondtak a Gyulai húskombinátnak. Mi alapján döntik el, hogy valakit megsegíti-e az állam? 

8. Miniszter úr, külföldről sokat támadnak minket a jogbiztonság hiánya miatt. A kormány bármilyen törvényt meghozhat és van is bátorsága meghozni őket, lásd rezsicsökkentés. Ezek után joggal félnek a külföldi vállalkozók, hogyha sikeresek, akkor majd nekik is kitalálnak egy különadót. Mit üzen ezeknek a külföldi vállalkozóknak?

9. Miniszter úr, Európában két irányvonal létezik a válság kezelésére. Az egyik azt mondja, hogy megszorítások nélkül is ki lehet nőni az adóságot, a másik pénzügyi fegyelmet, a szigorú költségvetést hangsúlyozza. Megvan, meglesz-e az első úthoz szükséges 3-5% GDP bővűlés vagy a második lehetőség egyensúlyi költségvetése (0% hiányos)?

10. Miniszter úr. Milyen lépéseket terveznek a feketegazdaság visszaszorítása érdekében? Egy vállakozó nemrég nyilatkozta, hogy semmit sem ér a pénztárgépek bekötése, amíg nincs kamera a boltban, azt üti be, amit csak akar. Mindenkinek van ismerőse, rokona, akit nem jelentenek be vagy csak minimálbéren, esetleg négy órában, a többi zsebbe megy. A vállakozók között általános az a vélekedés, hogyha mindent tisztességesen csinálnak, akkor hatalmas versenyhátrányba kerülnek. Mikor erősíti meg az állam NAV-t jelentősen?

11. Miniszter úr, a rezsicsökkentés, hogyan indokolható közgazdaságilag? Két fél szerződésébe miért szól bele az állam? Ha az áram árát központilag határozzák meg, akkor kenyeret miért nem? Egy támogatási rendszer nem lett volna alternatíva?

12. Tisztelt miniszter úr! Sokan megkérdőjelezik az állam aktív gazdasági szerepvállalását, például MOL részvények vásárlása, de az állam szabályozó szerepével általban egyet értenek. Számíthatunk-e hatékonyabb, aktívabb szabályozásra? Például előírhatnák a telefon és banki szolgáltatóknak, hogy legyen sztenderd, egységes csomaguk, amiket így könnyedén össze lehet hasonlítani csak ár alapján. Kötelezhetnék a bankokat arra is, hogy befektetési jegyek alapján jól láthatóan hírdessék a TER (teljes költség) mutatót. Stb.

13. Miniszter úr, sok választópolgár örülne, ha egy állami felügyelet ellenőrizné a különböző szerződéseket, számlakivonatokat, hogy azok érthetőek-e vagy nem. A legtöbb ember meg sem próbál megérteni egy éves elszámolást, egy önkormányzati értesítést vagy egy tv előfizetési szerződést. Tele vannak kisbetűkkel, csillagokkal, hivatkozásokkal ilyen-olyan törvényekre, általános szerződési feltételekre, stb. Az is hasznos lenne, ha egy kimutatást excel táblázatban, képletekkel is megkapnánk. Akkor ott van feketén-fehéren, hogyan számolnak. Várható-e lépés ez ügyben?

+1 Miniszter úr, mikor lesz lehetőségem arra, hogy naprakészen lássam az eddig nyugdíjba fizetett járulékot és a jogosultsági időt? 

Rengeteg a Mekk Elek ebben az országban. Mindegyiküknek van véleménye, ötlete. "A deviza hitel nem is devizahitel valójában, a bankok átverik az embereket, tudták a kockázatot, miért devizában adósodtak el, segítsen az állam, mert ő nem lépett közbe időben, már régen kifizettük a felvett tőkét, többet nem kell fizetni." 

Az 1. lépés, hogy legalább az alapjait megismerjük annak a témának, amihez hozzászólunk. Ne próbáljunk megmagyarázni, hogy a perpétum mobile működik, ne higgyük el, hogy 100 forintot úgy lehet szétosztani tíz ember között, hogy mindegyikenek 11 jut. 

A törlesztő terv a pénzügyben használatos kifejezés. Azt mutatja, ha felveszünk egy X összeget (62.500 frank) Y százalék kamatra (5%) és N (20) évre, akkor évente hogyan alakul a kamat fizetés és a tőketörlesztés. Erre látunk itt egy példát.

Nem számok érdekesek itt, hanem a tábla szerkezete és a benne lévő összefüggések. A táblázat évekre szól pedig mindenki havonta fizeti a törelsztőt, de az egyszerűség miatt maradjunk az éveknél. Egy év alatt a 62.500 tartozás * 5% kamattal az 3.125 frank. Ha csak ennyit fizetnénk vissza egy év alatt, akkor a tőkénk egy petákkal sem csökkenne. Ez csak a pénz bérleti díja. Sokan követik el azt a hibát, hogy a kamatról egyszerűen megfeledkeznek, vagy úgy vélik, hogy 20 év alatt csak egyszer számolják fel. Ne nevess! Hányan adták már össze a havi törlesztőket  és panaszkodtak, hogy többet fizettek vissza összesen, mint amennyit felvettek. A fenti példánál sem mondhatjuk azt, hogy a 13. évben már a 13*5.000 > 62.500, így végeztünk. Ez csak 0% kamatnál lenne így. Ha úgy gondolod, hogy az lenne az igazságos, akkor nosza, kössünk szerződést, hogy adsz nekem 10 milliót és azt mind visszaadom 20 év múlva. Egyébként a 3.125 frank kamat nem kevés, ez még 150 forintos árfolyamon is havi 39 ezer forint. Ha a kamatnál kevesebbet fizetsz vissza, akkor a tőketartozásod egyenesen nőni fog. Ne hidd, hogy ez lehetetlen. Sokan vettek fel úgy hitelt, hogy egy bizonyos időszakig sokkal kevesebb volt a törlesztő. Ez nem azt jelenti, hogy a bank elengedte a különbséget. Jó lenne ezt hinni, jó lenne, ha lenne ingyen ebéd, meg repülő sült galamb, de a világ nem így működik. A példában csak az egyszerűség miatt számoltam végig 5% kamattal. A szerződéstől függően az változhat. Ez se ördögtől való gondolat, hiszen államkötvényt is lehet venni változó kamatozással.

Két oszlop tartalmazza a tőketörlesztést frankban és forintban. Az összeg frankban nem változik (ez hívják annuitásos hitelnek), a forint érték pedig az áfrolyamtól függ. Természetesen, ha a kamat nem állandó, akkor a teljes törlesztés sem állandó. A lényeg, hogy ez az oszlop a kamat és a tőketörlesztés összege. Látható, hogy az első évben az 5.000 frankból 3.125 ment kamatra és csak 1.875 tőketörlesztésre. A következő évi töketartozást úgy kapjuk meg, hogy a 62.500-ból (az aktuális év tőketartozása) levonjuk a 1.875-t így kapunk 60.625-t. Ezután megismételjük az eljárást újból, vagyis megint kamatot számolunk, stb. Látjuk, hogy a forint törlesztés még akkor is változik évről évre, ha a frankban történt törlesztés változatlan, hiszen az árfolyam erőteljesen megnőtt. Sokan úgy érzik, hogy az árfolyamkockázatot nem a hitelt felvevőnek kellene állnia. Ők 150 vagy 160 forintos árfolyamon szeretnének törleszteni. Ez csak akkor lenne igazságos, ha nekem is adna el ilyen árfolyamon frankot vennem. Persze az állam sem engedheti meg magának ezt. (Érdekesség, hogy az "opciós ügyletnek" pont ez a lényege. Ma veszek egy opciót arra, hogy 5 év múlva x forintos árfolyamon veszek frankot. Azt nem lehet tudni most, hogy akkor hol lesz az árfolyam, lehet hogy nagyon jól járok ezzel a szerződéssel, lehet, hogy enélkül is ekörül lesz akkor az árfolyam. Az opciós ügyletnek komoly költsége van, amint mindenképpen ki kell fizetni. Most sokan ingyen szeretnének egy opciós szerződést.)

Félreértés ne essék nem védeni akarom a bankokat. Tévesztettek már engem is. Azt szeretném csak, hogy értsük, hogy mi az a törlesztő terv és hogyan kell számolni azt. Ha már értjük, akkor talán reálisabbak lesznek az elképzeléseink. Ha megértettük az alapokat, akkor jöhet a második lépés. Hogy mi azt még én sem tudom. Valószínűleg a lakáshitel egy részét az államnak kell kifizetnie (az adózók járnak rosszul), egy másik részét meg a banknak kell lenyelnie (a tulajdonosok járnak rosszul).

Mi lesz fontosabb az államnak a magántulajdon vagy a szociális szempontok? Hogyan lehet biztosítani, hogy a forinthitelesek se járjanak rosszabbul, mint a devizahitelesek? Szeptemberig kiderül.