Kérdezz bátran!

Egyesek szerint minden magyar ember kapjon havi 50 ezer forintot, mert ebből alacsony szinten, de el lehet lenni. 

Miből?

Megszűnne, minden segély, minden alkalmazott után LÉT járulékot fizetnének. Ez még kevés lenne, de a pazarlást lehetne csökkenteni és a gazdagokat jobban kell adóztatni. Jobban adóztatni a vagyonosokat? Egy vélemény nagyon megragadott: "Mikor fogja az “új baloldal” bedobni a lakások államosításának ötletét? Mert mindenkinek joga lenne normális lakhatáshoz, akiknek meg nagyobb a lakásuk, esetleg házuk van, azok rohadt burzsujok, akik visszaélnek az ország erőforrásaival, tőlük el kellene venni, de ha nem is, legalább beköltöztetni melléjük valakit társbérletbe… Egyszer már a negyvenes évek második felében véghezvitték…"

Kommunista gondolat az alapjövedelem?

Elsőre annak tűnik, de többen azt mondják, hogy ez csak egy újfajta szociális rendszer lenne. Egyszerűbb, átláthatóbb.

Milyen változást hozna az alapjövedelem?

Egy elképzelt forgatókönyv: Teljesen felforgatná a mostani rendszert, mert először a rosszul fizetett állásokat otthagynák, utána az ehhez tartozó termékek, szolgáltatások ára felmenne, a rosszul fizetett állás átalakulna jól fizetettbe, nőne az általános fizetési szint, a kezdeti alapjövedelem reálértéke csökkenne, így már nem lehetne belőle megélni, elvesztené alapjövedelem jellegét.

Dolgoznának-e az emberek, ha nem lenne muszáj?

Ez az egyénen múlik, sőt egy embernél is változhat az idő múlásával. Mindenki szeretne valami hasznosat, értelmeset tenni, de lefogyni is sokan szeretnének. Középiskolás koromban, nem dolgoztam minden nyáron. A "munkanélküli" nyarak is elteltek. Nyugdíjas ismerősökön látom, hogy hozzá tudnak szokni a megérdemelt nyugdíjas évekhez. Sokan választanák alapjövedelem mellett is a munkát, de attól félek sokkal többen megelégednének az alapjövedelemmel.

Egy-két százalék eltérés hosszabb idő alatt el tudja dönteni egy ötlet sikerét. A rulettben a 0 esélye kevesebb, mint 3% mégis elég ez ahhoz, hogy statisztikailag a bank biztosan nyerjen.

Ismerek egy matematikust, egyetemen dolgozik, PhD-je van, és tapasztalatból tudom, hogy nagyon okos. Amikor ő állította azt, hogy a devizahitelek mögött nincs is semmilyen deviza, megdöbbentem. Az ember gyakran hall zöldségeket, az Apollo nem szállt le Holdon, viszont kis zöld emberek rendszeresen meglátogatnak minket, a mobil telefon agydaganatot okoz, szeptember 11-t a CIA rendezte meg. Ezekre csak legyintünk, nem vesszük komolyan. Amikor egy magasan képzett, intelligens oktató mondja, hogy a devizahitel nem is devizán alapszik, akkor az olyan, mintha azt magyaráznák, hogy a Nap kering a Föld körül.

A Kúria kimondta, hogy a devizaalapú hitel mögött tényleg devizafedezet volt. Az lényegtelen, hogy opciós ügylettel, határidős ügylettel vagy más módon biztosították. Ha nem lett volna semmilyen devizaforrás, akkor amikor az árfolyamgátat és a végtörlesztést bevezették, akkor a bankoknak nem keletkezett volna masszív vesztesége. Ha nem lett volna devizafedezet, akkor az PSZÁF, MNB, könyvvizsgálók, a kormány, újságírók jelezték volna ezt a csalást. Nem azt mondom, hogy a bankok szentek, akik kellően felkészítették az ügyfeleket minden lehetőségre, azt sem mondom, hogy a szerződéseket, csak az ügyfelek szempontjait szem  előtt tartva kötötték, de ha a devizahitelben a devizát nem hisszük el, akkor hitelt sem kell elhinni.

Talán valami olyat tud ez a matematikus, amit a többség nem. Talán olyan nemzetközi konspirációról van szó, mint a Libor manipulálása. A válasz ennél sokkal prózaibb. Ennek az illetőnek volt deviza alapú hitele. Vagy azt mondja, hogy ő volt hülye, vagy hogy a bankok álnokul átverték. Csak azt látta, amit látni akart. A "wishful thinking" -re nincs jó fordítás talán önámító érvelésnek lehetne hívni. Az emberi természet erre nagyon hajlamos. Nekem több ismerősöm meg van győződve arról, hogy a gáznak ma már nincs akkora fűtőértéke, mint régen. Két éve egy kutatócsapat arról cikkezett, hogy neutrínók a fénysebességnél gyorsabban mennek.

Vajon én hányszor használtam az önálltató érvelést? Hányszor döntöttem érzések alapján, amikor logika kellett volna. Hányszor voltam vak, mert én is érintett voltam?

Vajon hogyan lehet az kommunikálni, hogy az államnak fontos a felsőoktatás, de az mégse kerüljön pénzbe?

Az egyetemeken szétküldtek leveleket, amelyben figyelmeztették a vezetőket, hogy egy kormányrendelet eszközbeszerzési tilalmat rendelt el január 1-től, informatikai eszközökre és bútorokra. Már a kérdés is csúsztatást rejt, mert azt sugallja, hogy ez egy új dolog. Tavaly is ugyanilyen tilalom volt. Egyedül azok az EU-s pályázati pénzek a kivételek, amiket nem lehet másra költeni. 

Nem értettem, hogy mi értelme van ennek. Egy rendeletet illene normálisan megindokolni. Elvégre az egyetemeknek szüksége van új számítógépekre, programokra. Ezeket már több éve nem lehet megvenni. Miért, ha egyszer van rá pénz? Talán tudatosan akarják bután tartani az egyetemistákat? 

A válasz ennél prózaibb. Az állam azt akarja, hogy mindenkinek elmondhassa, hogy milyen sokat költ az egyetemekre. Aztán jön a tilalom és az év végén azt mondja, hogy az el nem költött pénzt visszaveszi. Ugye mindenki emlékszik a mesebeli szegény lányra, aki hozott is ajándékot, meg nem is? Reméljük egyszer jól végződik a mese és nem lesz sem tiltás, sem elvonás. Ez tényleg mese lenne. Már annak is örülnék, ha őszinték lennének és nem trükköznének.

Frei Tamás új könyve a 2015 nem tetszik bár még csak 15%-nál tartok, mégis ajánlom. Az első két rész sokkal inkább André körül forgott és valahogy jobb volt a könyv stílusa. Az első két részben egy kitalált, intelligens, bátor magyar miniszterelnök szerepelt. Most egy csaló kormányról ír a szerző, ami aljas eszközöket is felhasznál a hatalomért. Nem kicsit, nagyon. Mintha az Orbán és Gyurcsány kormány legrosszabb tulajdonságai egyesültek volna, de inkább egy démoni Orábn kormányra gondol az ember. Olyan korrupcióval, hazugsággal teli világot mutat be a szerző, ami igen hasonlít az 1984-re. Csak egy példa. A rendőr tudja, de legalább is sejti, hogy André ártatlan, de nem érdekli. Csak lapítani kell és félrefordulni, ezt mondogatja magának. Ebben az országban nem lehet élni, innen menekülni kell bármi áron.

Nem akarom elfogadni, hogy Magyarország ilyen vagy akár, hogy ilyen lehet néhány év múlva. Tudom, hogy megtörtént ez már a kommunista uralom alatt, de azóta változtak a dolgok. Lehet a közmédiába paprikajancsikat ültetni, de minden tv-t, rádiót, az internetet nem lehet elhallgatatni. Magyarország nem ilyen. Sok részletre ráismer az ember a könyvből a mai magyar valóságból, de összességében nem ilyen az ország.

Naiv vagyok, szokták rám mondani. Ma beszélgettem egy ismerősömmel, aki egy közepes méretű város irányítására rálát. A polgármester megmondja, hogy ki pályázhat, a kiválasztott, szerez két drágább ajánlatot. Ez nem fikció, ez a valóság. Mégsem akarom elhinni, hogy minden polgármester ilyen!

Kíváncsian várom a könyv további részét, mert a stílus még most sem rossz és tudni akarom, hogy folytatódik a történet. 

Tudtad, hogy az értékcsökkenés miatt a saját lakás is évi sok százezer forintba kerül?

Korábban már írtam arról, hogy vajon az albérlet vagy a saját lakás a kedvezőbb, mások is körbe járták már ezt a kérdést. Sokan elfeledkeznek az értékcsökkenésről (ammortizáció), ami pedig jelentős tétel. Telekre nincs értékcsökkenés, mert az mindig megmarad, de magára az épületre évi 2-3%-t szoktak számolni. Ha 2%-t veszünk, akkor az azt jelenit, hogy 50 év alatt teljesen tönkremegy a lakás, azt már csak lebontani lehet. Esetleg úgy is lehet gondolkodni, hogy 50 év alatt, annyit kell költeni felújításra, hogy abból egy új lakást is lehet építeni. A gyakorlat a két véglet között van valahol. Mit jelent ez? Hogy egy 100 m2-es, 20 milliós lakás értékcsökkenése alsó hangon is évi 400 ezer forint. Az autók értékcsökkenésével a legtöbben tisztában vannak, de a lakásról megfeledkeznek. Végül is mi változott egy év alatt? Nem tűnt el a falak 2%, a tető is megmaradt, nehéz látni, hogy 400 ezerrel kevesebbet ér a lakás. Lehet vitatkozni, hogy lineáris-e az értékcsökkenés, hogy milyen százalékkal kell számolni, de értékcsökkenés van.

Ennek fényében régi barátaink, Aladár és Béla, újból lakást akarnak. Mindkettőnek van elég pénze, 20m (t - tőke), de Aladár nem akarja bebetonozni magát, azon is gondolkodik, hogy esetleg 5-10 év múlva elköltözik. Béla mindig is saját lakást akart, csak a sajátjában érzi jól magát, nem akarja, hogy a tulaj kitehesse. Azért arra mindketten kíváncsiak, hogyha az egyéb szempontokat nem nézik, akkor pénzügyi értelemben melyikük jár jobban. A példa kedvéért tekintsük megint 50 éves élettartamot, azaz é = 2%.

Aladár a 20 milliójából értékpapírokat, kötvényeket vesz és évi r százalék reálhozamot (az infláció feletti hozam) ér el. Az egyszerűség kedvéért legyen 0%-os az infláció, ez a lényegen nem változtat. Aladárnak is lakni kell valahol, így bérel egy 20 milliós (t) lakást. Az albérleti díj évente a 20 millió b százaléka. A tulajdonos folyamatosan költ a lakásra, hogy az tartsa az értékét, egyébként kevesebb bérleti díjat kérhetne. Mivel a reálhozam (r) körülbelül 2.5% viszont a bérleti díj kb. évi egy millió forint, azaz b = 5%, így a reálkamat nem fedezi az albérleti díjat. Viszont Aladárnak az időszak végére megmarad a tőkéje. Tehát Aladár 20m tőkével indul, 20m * 5% * 50 év = 50m albérleti díjat fizet ki, miközben, szerez 20m * 2.5% * 50 év = 25m hozamot. Azaz 20m (tőke) - 50m (bérleti díj) + 25m (hozam) = 5m a vagyona az időszak végére.

Béla mindenképpen saját lakást akar, az ő esete könnyebb. Béla elkölti a 20m tőkéjét lakásra és 50 év alatt rákölt még egyszer ugyanennyit, hogy folyamatosan tartsa az értékét, így a végén van egy 20m-os lakása, amit a vagyonában figyelembe kell venni. 20m (tőke) - 20m (vásárlás) - 20m (állagmegőrzés) + 20m (lakás értéke) = 0m.

Ebben a konkrét példában Aladár jobban jár, de ez azon múlott, hogy hogyan választottam meg a paraméterek értékét, b (bérleti díj), r (reálkamat), é (értékcsökkenés). Csak akkor olvass tovább, ha érdekel, hogy milyen viszonyban állnak egymással ezek a paraméterek és valami rémlik, hogyan kell egy egyenletet rendezni.

Aladár vagyona (1/é) év után: A = t - t * b * (1/é) + t * r * (1/é)        

Béla vagyona (1/é) év után: B = t - t - t + t = 0                             

Aladár akkor jár jobban Bélánál (vagyis a bérlés a jobb), ha A > B vagyis, ha A pozitív. Azaz, ha

t - t * b * (1/é) + t * r * (1/é) > 0                         /:t

1 - b * (1/é) + r * (1/é) > 0                                /*é 

é - b + r > 0                                                   /+b

é + r  > b

Tehát, ha az értékcsökkenés és a reálkamat együtt nagyobb, mint a bérleti díj (mindegyik százalékban kifejezve), akkor a bérlés a jobb lehetőség. Miért van az értékcsökkenés a reálkamat mellett? Elvégre az egyik bevétel a másik kiadás. Azért, mert az értékcsökkenés a lakástulajdonost (Bélát) sújtja, Aladár relatív pozícióját javítja.

Nézzünk néhány konkrét esetet.

Látható, hogy egy-két százalékon múlik (mint az X-faktorban), hogy melyik lehetőség a jobb, ráadásul olyan százalékokon, amiket nem tudunk megmondani sok évre előre és akkor olyan nyalánkságokkal, mint a kedvezményes hitel vagy esetleges ingatlanadó hatásával nem számoltunk.

FRISSÍTÉS

Egy hozzászóló jogosan felvetette, hogy nem vettem figyelembe a pénz időértékét. Tegyük fel, hogy van k% kockázatmentes hozamunk. Például ennyi egy államkötvény hozama. (A valóságban nem létezik, olyan, hogy teljesen biztonságos, az államkötvény sem az.) Az időérték azt jelenti, hogy a mai PV = 100 ft n év alatt FV = PV * (1+k)^n forintra nő a kamatos kamat miatt. Vagyis 100 forint ma nem ugyanazt éri, mint 100 forint 10 év múlva, még akkor sem ha az infláció 0%, ahogy ezt az elején feltettük. A különböző időszakokban kapott pénzeknek először ki kell számolni a jelenértékét, PV, és csak utána lehet őket összevetni. PV = FV/(1+k)^n. Például Béla 20m-os lakásvásárlása és 20m-os állagmegőrzése nem ugyanazt a kiadást jelenti.

Az időértéket szisztematikusan hanyagoltam el, de ez szerencsére nem változtatta az eredményt. Készítettem egy excel táblázatot, ahol minden pénzmozgás jelenértékét is kiszámoltam. Aladár tőkéje és hozama együttesen jelenértéken 20m, mert a biztos kamat miatt nem nő a jelenérték. Az összes fizetett bérleti díj jelenértéke 28,3m forint, így -8,3m Aladár egyenlege. Béla a felújításra jelenértékben csak 11.3m-t költött és habár a lakás a felújítások miatt tökéletes állapotban van, vagyis 50 év múlva is 20m-t ér, ennek az összegnek a jelenértéke 5,8m forint. Béla egyenlege -5,5m forint. Vagyis ezen paraméterek szerint megint Béla járt jobban.

Tekintsünk 1 évet csak, és koncentráljunk a pénzáramra. A befektetés ekkor ekkor az r% reálhozamot termeli Aladárnak. Béla lakása ugyanekkor a b% bérleti díjat termeli (amit Bélának nem kell kifizetni), de költeni kell a felújításra é%-t. Aladár akkor jár jobban, ha

r >  b - é

é + r > b

Mondhattuk volna azt is, hogy Aladár pénzárama r - b, hiszen neki kell fizetni a bérleti díjat és Béláé -é, mert neki csak a felújítást kell fizetnie, de ez csak az előző egyenlet átrendezése. A kezdeti tőkével nem kell számolni, mert az megmarad befektetés és lakás képében, mindkettő jelenértéke lecsökken, de ugyanolyan mértékben. 

Ki ne szeretné az Erős Pistát? Kellemesen csípős, jó ízt ad az ételeknek. Viszont az Erős Pistát a nagyközönségnek szánták. Még a német turisták is megkenik vele a vajas kenyeret. Hol van ez attól a legendától, hogy a magyarok szeretik az igazán csípőset. Kedvenc történetem, hogy Indiában egy külföldi jóízűen ette az erős currys csirkét és a helyiek azt kérdezték, hogy nem magyar-e. Ennek ellenére a boltokban eddig nehéz volt igazán erős paprikát venni. Most a nagy Tescoban lehet találni Haragos Pistát, ami négyszer erősebb, mint a hagyományos Pista. És es nem reklámfogás! Legalább is az az üveg, amit én kóstoltam. Azt írják, hogy ez limitált széria, szóval (ez már lehet reklámfogás), szóval mindenki szánjon 700 forintot egy üvegre, megéri.

Erős tormát is nagyon nehéz venni, hiába van ráírva, valójában az inkább ecetes, mint erős. Viszont a Lidl-ben lehet kapni Mikado tormát, az tényleg jó.

A fenti idézet az 1984 című könyvből származik. Ebben írtak a Nagy testvérről, aki mindig figyel téged. Nehéz könyv, vontatott, de a végére alaposan elgondolkodtatja az embert. A Nagy testvér nem csak megfigyel, hanem meggyőzi az embereket, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy akarja. Először azt mondja mindenkinek, hogy harcban állnak A országgal, őket gyűlölni kell, de B a szövetségesünk, őket szeretni. Az emberek tudják ezt és tényleg így gondolják, ez a természetes mindenki számára. Aztán hirtelen A és B szerepe felcserélődik. Sokszor, nagyon sokszor mondják, hogy A a barátunk, B az ellenségünk, de a végére az emberek meggyőzik magukat, elhiszik, hogy ez mindig is így volt. Teljesen őszintén utálják B-t. Valahol mélyen, legbelül rémlik, hogy ez nem mindig volt így, de ez inkább csak egy állom, amivel nem kell foglalkozni.

A devizahitel annyira hibás termék, mint egy kés. Késsel lehet kenyeret szelni, de meg is vághatja magát az ember. Az állam ebben az évben is adott ki deviza alapú kötvényeket. Amikor az emberek megvették a házakat, az autókat, akkor nem volt hibás termék a devizahitel. Akkor még polgármesterek is dicsekedtek, hogy milyen jól kalkuláltak. Aztán hirtelen a devizahitel hitel hibás lett. Velejéig romlott, amit a bankok erőfölényükkel visszaélve, a lényeget elhallgatva, rákényszerítettek az emberekre és azóta is szipolyozzák őket. Mindenki tudja, hogy így van, elmondták tévében, rádióban, a kormány és az ellenzék részéről is. Közgazdászok levezették, hogy milyen módok nyerészkedtek a bankok, jogászok, ügyvédek megmutatták, hogy melyik paragrafusokba ütközött a devizaszerződések megkötése. Az utcán tüntető szerencsétlen, kisemmizett embereket látva, már én is látom, hogy milyen felháborító a devizahitel.

Divatos azt mondani a nyugdíjra, hogy meg sem érem, vagy hogy úgyse lesz, mire odajutok. Ha ezt komolyan elhinnénk, akkor mindenki itthagyná az országot. Akkor lesz nyugdíj vagy nem lesz nyugdíj? A magyar közéletben most erről nem hallani. Az utolsó hír, hogy lehet, hogy megint lesz reálnyugdíj növekedés, mert az inflációt rosszul becsülték. Spanyolországból érkezett egy hír, hogy okos emberek kitaláltak egy okos rendszert. Leegyszerűsítve a lényege, hogy csak azt költsék el, ami rendelkezésre áll, egyébként új adók vagy magasabb nyugdíjkorhatár kell. Ismerős elképzelések?

Mit is kell tudni a nyugdíjról? Valamikor majd kapsz, valamennyi összeget, ami majd valahogy változik. Az állam összesen csak ezt ígéri. Kiszámoló leírja, hogy eredetileg az időskori éhezés miatt vezették be, olyan korhatárral, ami az akkori átlagéletkor felett volt. Jakab Andor levezette, hogyha valaki szorgalmasan dolgozik egész életében, akkor bőven összeszed annyi megtakarítást, amiből nyugodtan élhet. A mostani nyugdíj sok vagy kevés? Ha a dolgozókat, a cégeket kérdezed, akkor sok. Ha a nyugdíjasokat, akkor kevés. Nemrég számolta egy nyugdíjas, hogy a jövő évi emelés neki mennyit jelent. Nem volt hasra esve tőle. A malacpersely azt tanítja meg a gyereknek, hogy csak az van benne, amit beleraknak. Nyugdíjkasszából mindenki kivenni szeretne csak.

Mágikus megoldás nincsen, de van néhány tényező, amit figyelembe kell venni.

1. Népesség fogyás. Akármilyen nyugdíj rendszert találnak ki, ez a fő probléma. Nem mindegy, hogy két aktívnak kell eltartani egy inaktívat vagy fordítva. Az utóbbi esetben négyszer annyi járulékra van szükség! Nem véletlenül ösztönzik a gyerekvállalást. A bolygó fenntarthatósága szempontjából előnyös lenne a kisebb népesség, de valahogy el kell jutni odáig, hogy beálljon a rendszer. 
2. Átállás felosztó-kirovó rendszerről tőkefedezetire. Sokan hangoztatják, hogy át kell állni, mert akkor mindenki magának takarékoskodna. Viszont akkor is igaz, hogy globálisan nézve, mindig csak az aktívak által termelt tortát lehet elosztani. Elvileg a felosztó-kirovó rendszer is lehetne hatékony, de elvileg a szocializmus is lehetne az. Egyelőre odáig jutottunk el, hogy kaptunk egy ígéretet egyéni számlákra. A tőkefedezeti rendszernél, ahogy az a magánnyugdíj pénztáraknál láttuk, túl nagy a kísértés, hogy az állam hirtelen sok pénzhez jusson. Az átállás csak a tőke fedezeti rendszerről könnyű.
3. Nyugdíjas szavazatok döntik el a választásokat. Ez az, amit nem kell senkinek magyarázni. A demokrácia sajnos ilyen. 
4. Az emberek hozzászoktak a jóhoz, abból nem akarnak engedni. Hiába lenne egy igazságosabb rendszer, senki nem vállalja azt, hogy meglévő nyugdíjakat csökkentsenek. 
5. A nyugdíj rendszerbe rengeteg szociális elemek keveredett. Gondoljunk csak az ingyen tömegközlekedésre. Nem sajnálom én, de ezzel a logikával a kenyér is lehetne olcsóbb a nyugdíjasnak. Lehet érvelni, hogy a szolgálati idő is számítson, ne csak a befizetett járulék, de akkor megint csak katyvasz rendszert kapnánk.
6. Nyugdíjak adóztatása. Ez megint egy tabu téma pedig ez tisztítaná a rendszert és lehetővé tenné, hogy akinek több a nyugdíja az több adót fizessen és ezzel segítsék a kisebb nyugdíjút. Szociálisnak kell lenni bizonyos mértékig, de átláthatóan! Ha azt mondják, hogy nekem 150 ezer nyugdíj jár, de 50 ezret adózok, az nem ugyanaz, ha azt mondják, hogy nekem csak 100 ezer nyugdíj jár.
7. A politika érdeke a zavaros. A politikus szeret adni, ha tiszta lenne a rendszer, látszana ki a tücsök, ki a hangya, akkor sokkal nehezebben tudna osztogatni.
8. Egyik ország sem tartja explicit adósságként nyilván a nyugdíjakat. Akkor megint túl tiszta lenne a rendszer. Pedig csak elhatározáson múlik. Például mindenkinek a nyugdíj számláján gyűlne államkötvény. Igaz, akkor az államadósság sokkal csúnyábban nézne ki.
9. Sokan nem értik a pénzügyeket. Az ilyen emberekkel könnyen el lehet hitetni bármit. Ők azt akarják hallani, hogy majd az állam gondoskodik róluk.
10. Egy működő rendszert megváltoztatni, olyan nehéz, mint egy tankert kormányozni. Hatalmas a tehetetlenség ezért vagy hosszú idő, vagy háború méretű külső sokk kell.

Most nem foglalkoznak a nyugdíjakkal, de vihar előtti ez a csend. Amikor a gondok súlyosbodnak, akkor már késő lesz. Egy sokpárti megegyezés nyugdíj ügyben történelmi tett lenne!

A válasz egyszerű: a forinthitelesek, a tanárok, az orvosok, a munkások és mindenki más. Az állam megterheli a bankokat, a bankok pedig az embereket. 

Teljesen lényegtelen, hogy a devizahiteles devizában adósostt el vagy sem. Az is mellékes, hogy a banknak joga van-e időszakonként kamatot változtatni, ha ez benne van a szerződésben. Csak az számít, hogy a politika, kormány és ellenzék egyaránt, segíteni akar a devizahiteleseknek.

A Népszabadság szerint a kormány célja nem változott: 17-20 százalékkal csökkentenék a havi törlesztőrészleteket. Megis van erre az indok "a bankok nem készítették fel a jelentős és folyamatosan romló árfolyamingadozásra az ügyfeleket, és ezt nem vették figyelembe a hitelképesség megállapítása során".

Amikor a bankok kapnak egy újabb terhet, akkor azt áthárítják az ügyfelekre. Mást nem is tudnak tenni, hiszen máshonnan nincs pénzük. (Ez az államra is igaz, ők csak adókból tudnak segíteni, nem a miniszterek magánvagyonából.) Aki nem hiszi, nézze meg a banki kondíciós listákat. Az axa-nál eddig bizonyos feltétellel ingyenes volt a kártya, most megszünt ez a kedvezmény. 0 helyett havi kb. 400 forintot kell fizetni. A devizahiteleseket a mi pénzünkből akarják megmenteni. Mivel szoldiritás is van a világon, valamilyen szinten ezt el is tudom fogadni, ha ezt egyértelműen kimondják.

Már csak egy kérdésem van, az albérletesekkel, a forinthitelesek tényleg nem fognak rosszabbúl járni, mint a devizahitelesek?

Úgy kormányozni, hogy az emberek többsége elégedett legyen, az bizony nehéz. Az Orbán kormány is szembesül ezzel, pedig kétharmados a többsége, ha kell alaptörvényt írnak, korlátozzák az alkotmánybíróság hatáskörét, egyéni indítványokkal egyfolytában felrúgják a törvényhozás menetét és persze szembeszállnak EU-al, IMF-el, bárkivel. Mégse tudnak mindenki kedvére tenni.

Az egyszeri ember azt mondja, hogy adjon a kormány több nyugdíjat, magasabb fizetést, munkanélküli segélyt, munkát és akkor minden rendben lesz. Ehhez mind pénz kell. Pénzt bármikor lehet létrehozni, de a pénz csak egy közvetítő, azzal senki nem lakik jó. A pénzért vehető javak és szolgáltatások viszont korlátosak. Nem lehet mindenkinek többet adni! Ha az orvosoknak adunk, akkor nem jut a tanároknak és viszont. Ez egy olyan igazság, amivel minden kormány szembesül. Ha lenne egy óriási malacpersely, amit ténylegesen szét lehet osztani (pl. magánnyugdíj vagyon), akkor azt örömmel szétosztják a politikusok, hiszen minden "a kormány ad neked fizetésemelést" típusú tett szavazatokat jelent. Miután a tartalékok elfogytak, minden évben csak a beszedett adókat lehet szétosztani. A kormány nem a saját pénzét osztogatja, hanem a miénket.

Itt a nagy dilemma. Egy nulla összegű játékban, hogyan lehet biztosítani, hogy a többség jól érezze magát? Ez a művészet. Egyrészt fel kell használni, hogy nem mindenki szavazó. A cégeket lehet nyugodtan sanyargatni, fizessék ők a rezsicsökkentés árát. Az adórendszert a fogyasztási adók irányába terelték. Nálunk a legnagyobb az áfa, de ez egy blokkon nincs külön tételként feltüntetve (a rezsicsökkentéssel ellentétben). A különadók is beleépülnek az árakba, a választók ezt sem adónak élik meg. Irányítani kell a figyelmet. Olyan kevesebb pénzből kezelhető dolgot kell reflektor fénybe állítani, amit aztán látványosan lehet megoldani (áfacsökkentés fél disznóknál, devizahitelesek). Ebben a játékban a Fidesz ügyes, de a hátrányok egyre jelentősebbek. Aki azt hiszi, hogy a másik oldalnak megvan a csodaszere, az elfelejtette az előző két ciklust.

Hiába van néhány vezetőnek jó elképzelése (Varga Mihály), neki is szem előtt kell tartani, hogy meg kell nyerni a választásokat. Örök kérdés, hogy hozol-e most egy kisebb rossz döntést, hogy később legyen lehetőséged egy nagyobb jót meghozni. Ráadásul egy működő gazdaságot kell átalakítani. Aki dolgozott már olyan épületben, amit felújítanak, tudja, hogy ez mit jelent. Bontanak, fúrnak, lezárnak, költöztetnek, aztán megint kalapálnak vég nélkül. Hiába jó egy elképzelés a többség számára, ha valaki nem akarja feladni a privilégiumait, akkor kiabálni fog az átalakítás ellen.

Ráadásul sokszor az elképzelés sem tökélete. Sokszor hiszem azt, hogy van a kormány fiókjában egy mesterterv, szakértői tanulmányok, matematikai modellek. A valóság sokszor inkább ilyen lehet. "Te Viktor, az embereid azt akarják, hogy a gyorsvonat ne álljon meg Mucsajröcsögén. Mit szólnak ehhez a falusiak! Beszélj már az embereiddel és akkor én is megszavazom a trafik törvényt." Ott is csak ugyanolyan emberek vannak, mint te vagy én. Nincs nagyobb rálátásuk, nem okosabbak.

Elegem van azokból, akik azt szajkózzák, hogy minden politikus hazug, csaló, miért nincs egy tisztességes kormányunk. Nincs egy mesebeli módszer, egy szakértői kormány, amelyik mindent frankón meg tudna csinálni. Ha lenne és az államadósság, a gazdaság érdekében befagyasztanák a nyugdíjakat, szabadárassá tennék az áramot, megszüntetnék a minimálbért, már másnap vonulnának az emberek az utcára.

Választást nyerni könnyű, utána látványosan, szerethetően kormányozni nehéz. Már közelegnek a választások, meg látjuk, hogy sikerült a mostani kormánynak.