Az emberek 80% százaléka mégis ezt hiszi. Hányszor hallottad, hogy milyen igazságtalan, hogy a melós ugyanannyit adózik, mint a bankigazgató? Olyan sokszor, hogy már te is kezded elhinni, hogy az egykulcsos adó az ördög találmánya.

A választások közeledtével próbálták felmérni, hogy az adózás kapcsán mit igértek a pártok. A konkrétumok nem árasztanak el minket, ezért a hivatkozott cikk feltételezésekkel élt. A Fidesz és a Baloldal tervei körülbelül így viszonyulnak egymáshoz.

Sajnos, ha a függőleges tengelyen az adókulcs szerepel, akkor sokaknak az a benyomása, hogy jé tényleg mindenki ugyanannyit adózik. Akkor vagyunk korrektek és pontosak, ha ugyanezeket az adatokat egy olyan grafikonon ábrázoljuk, ahol a fizetendő adó forintban szerepel. Ekkor világosan látszódik, hogy a 200 ezres fizetés adója 32 ezer forint, a 600 ezresé 96 ezer (jelenleg), miközben ugyanazokat a dolgokat kapják az adójukért. Sokan tudják, hogy ez így van, de ha boldog-boldogtalan azt mondja, hogy mindenki ugyanannyit adózik, és ez milyen igazságtalan, akkor mégis érdemes megmutatni ez a második grafikont is. Nem várható el mindenkitől, hogy megértse, hogy az első ábra a másodiknak a deriváltja. 

Az érdekes, hogy a Baloldal terve sem tér el jelentősen a mostani állapottól (ha lenne egy olyan megoldás, ami mindenkinek jó, azt már régen bevezették volna) és az is érdekes, hogy minden ellenzéki párt a gazdagok adójából akarja a szegény szavazókat magához csábítani. Aztán, ha a gazdagok fogják magukat és elköltöznek, akkor ki fog adózni? 

Az is fontos lenne, hogy az adószerű járulékokat ténylegesen adónak hívnák és nem lenne ilyen-olyan járulék csak az szja. Tudja valaki, hogy az egészségügyi járuléknak miért van pénzbeli és természetbeli része? Ha csak szja lenne, akkor nem lehetne trükközni, hogy csökkentjük az adót, de növeljük a járulékot. Akkor jobban látszódna, hogy mennyit is adózunk. (az áfa és társai még ebben sem lennének benne)

Egy barátom kisfia múltkor összetört egy vázát. Akaratos kis lurkóról van szó, aki viszont a korához képest nagyon okos. Tudta, hogy rosszat csinált, azt is érezte, hogy ezért leszidás jár, de tapasztalatból tudta, hogy annak hamar vége van. 

Az Stabilitási Megtakarítási Számla (SMSZ) is egyfajta dorgálás. Aki adót csalt, annak 5 évig egy SMSZ számlán kell tartani a pénzét, de utána azt a NAV már nem vizsgálja annak eredetét. Az indok az, hogy magyar állampolgárok hatalmas vagyonokkal rendelkeznek külföldön, amiket a lebukás veszélye miatt nem mernek hazahozni. Ha ez a pénz visszakerülne, akkor az bekerülne a magyar gazdaság vérkeringésébe, élénkítené azt. Ezt más országok is eljátsszák néha. 

Honnan vannak ezek a pénzek? A privatizáció zűrzavarban keztek kialakulni, és a nálunk jelentős korrupció azóta is csak hizlalta őket. Amíg nem lesz teljes átláthatóság az élet minden területén (pl. nyilvános hálapénz), amíg az emberek nem hajlandóak elfogadni, hogy az ország vezetőinek a fizetése közel kell, hogy legyen a magán szféra fizetéséhez, addig kicsi az esély, hogy ez változzon. 

Itt a gond. Gyónás után úgy bocsátják útjára a hívőt, hogy menj, és többet ne vétkezz. Az SMSZ egy állandó lehetőség. Racionális döntés, hogy az ember újra adót csaljon és azt megint berakja egy ilyen számlára. Korábban egyszeri adóamnesztiák voltak, mindegyiknél hangsúlyozták, hogy ez egyszeri alkalom csupán. Aztán jött a következő és a következő. Most pedig itt az SMSZ. Én sem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. A külföldi pénzeket is haza kell vonzani, de a tisztességesen adózok se járhatnak rosszul. Talán a mesebeli szegény ember lányának a bölcsességére van szükség, aki hozott is ajándékot meg nem is.

A barátom kisfia tudta, hogy van olyan büntetés, amit mosolyogva ki lehet bírni. Vajon elhiszik az emberek, hogy az SMSZ egy ilyen büntetés, vagy félnek attól, hogy majd utólag átírják a törvényeket és mégis megütik a bokájukat, esetleg rákapnak, mint dohányos a cigire?

Ha nem csak koccantál az autóddal, hanem jelentős a kár, akkor az olyan vis major eset, amit nem láthattál előre, viselje valaki más a költségeket. Ez a hasonlat jutott eszembe a legújabb devizaitélet magyarázatát hallgatva.

Az itélet értelmezése

A kormány időhúzásból vagy bölcsességből kikérte az alkotmánybíróság véleményét, hogy mit szólna, ha elkezdené átírni ezeket a szerződéseket. A válasz lényege, hogy rendkívüli esetben van erre lehetőség. Például a 89-es rendszerváltást renkívülinek tekintették. A hírt így kommentálta Gulyás Gergely: "Olyan kivételes esetben, mint amilyen a fogyasztók számára előre nem látható, jelentős árfolyamváltozás, a körülmények alapvető megváltozásáról lehet beszélni, amely lehetőséget ad az Országgyűlésnek arra, hogy a szerződésekbe - a felek jogos érdekeire figyelemmel - törvényalkotással beleszóljon, azok tartalmát megváltoztassa".

Az értelmezés értelmezése

Ez aztán a körmondat. Azt akarja jelenteni, hogy egy deviza jelentős erősödése, olyan rendkívüli eset, mint a rendszerváltás. Rögtön felmerül a kérdés, hogy számszerűen mit jelent a jelentős? 5%, 15%, 50%? A másik kérdés, hogy tényleg megdöbbentő, hogy a frank egyszer ennyibe, másszor annyiba kerül? A harmadik kérdés, hogyha másik irányú az árfolyamváltozás, akkor is alkalmazni kell ezt az elvet?

Könnyen prédikálok, nekem nincs deviza hitelem. Ha 2006-ban megkérdeznek, hogyan változik az árfolyam én is azt tippeltem volna, 5-10% romolhat. És hol volt akkor a hatóság, az állam? Jogos kérdések ezek. Viszont, aki aláírta szerződést az vállalta az árfolyamkockázatot (és az akkori alacsonyabb kamatot). Aki nem engedheti meg magának az árfolyamkockázatot, az köthet egy opciós ügyletet, aminek a lényege, hogy fix áron vehet devizát, az aktuális árfolyamtól függetlenül. Ekkor az ügylet kiírója átveszi a kockázatot, persze nem ingyen. Ennek kemény díja van. Az írás elején lévő értelmezés, azt mondja, hogy az lenne kívánatos, ha ez a szolgáltatás ingyenes lenne. Ha jelentős az árfolyamváltozás, akkor ne az adósé legyen a kockázat. 

Tegyük fel, hogy te Nagy László, kölcsönadsz egy erdélyi barátodnak 1 millió forintot. Ha ez az ismerős kezdi el pedzegetni, hogy a lej nagyon gyengült, ő erre nem számított, akkor igazságosnak éreznéd-e, hogy te, a kölcsönadó, bukjál?

Természetesen nem fekete-fehér ez a kérdés. A bankokat sem kell félteni. Eléggé visszás, hogy a bank csomag kapcsoltan végezte a hitelezési és a pénzváltási tevékenységet. Választ kell egyértelműen adni a következő kérdésekre:

1. Devizaalapú-e a devizaalapú szerződés?

2. Lehet-e különbség a vételi és eladási devizaárfolyam között?

3. Törvényes-e az a szerződésbeli pont, hogy a bank évente meghatározhatja a kamatot?

A megoldás

Igenis érdemelnek együttérzést és segítséget azok a családok, akik nehéz helyzetbe kerültek. Elsősorban az államnak, vagyis az adófizetőknek kell segíteni (akik között van forint hiteles, albérletes is). Már az MNB is belátja, hogy a bankok nem az ellenség, nem szabad megroppantani őket. Bankokra ugyanúgy szükség van, mint orvosokra, kukásokra és boltosokra.

A kérdés, hogy mekkora legyen a devizahitelesek segítsége és milyen. A mekorrára jó válasznak tűnik, hogy azért a forinthiteleseknél ne járjanak rosszabbúl. A milyenre is van egy fontos kívánalom, a szerződések átírása ne legyen visszamenő hatályú lesz.

Az alábbi írás a portfolio.hu-n jelent meg. A nyelvezete nem éppen könnyed, de a hangvétele annyira eltér a korábbiaktól, hogy az megdöbbentett. A kormányzat eddig azt sugallta, hogy bankok népsanyargató multik, akik az extraprofitot folyamatosan szivattyúzzák ki az országból. Az lenne a legjobb, ha szépen összepakolnának és majd az állam megveszi őket, ami után sokkal jobban, profit nélkül üzemeltetnék az üzletet. 

Ezzel szemben most azt olvasom az MNB munkatársaitól, hogy a bankok igenis fontos szereplői a társadalomnak, nem csak lehetséges, hanem szükséges is, hogy legyen tisztességes profitjuk. (10-12% return on earning). A javasolt 10 pont konkrét, számonkérhető cél. A legvégén lévő táblázat tényleges célértékeket tartalmaz. Az írás nekem azt sugallja, hogy profi szakemberek készítették. Ők sem tévedhetetlenek, de ahogy írták céljuk a társadalmi vita. Ez a fajta hozzáállás régóta hiányzott. 

Kiemeltem a szövegben a szerintem fontos részeket. A 8-as pont különösen érdekes. Én előírnám, hogy minden befektetési jegynél tegyék kötelezővé a TER mutató közlését. Az is hasznos lenne, ha egy egyszerű banki kondíciós lista nem 26 oldal lenne (pl. Raifaisen).

Egy jól működő magyar bankrendszer 10 ismérve

2014.03.17 06:30

Nagy Márton – Vonnák Balázs

A hazai hitelintézeti rendszer legyen versenyző, átlátható és felelős, hatékony és tisztességes profitot termelő. A közvetítőrendszer megfelelő működése a hitelintézetek, a gazdaságpolitika és a szabályozó hatóságok közös érdeke és egyben közös felelőssége is. Emiatt egy olyan gondolkodás elindítását javasoljuk, amelynek célja a bankrendszer jövőképének kialakítása. Vitaindítóként 10 kritériumot definiálunk, melyek megítélésünk szerint a fenntartható gazdasági növekedést legnagyobb mértékben támogatni képes hitelintézeti rendszert jellemzik. A szerzők az MNB munkatársai. 



Bevezetés 

A 2007-2008-ban kezdődött globális válság súlyos zavarokat okozott a hazai pénzügyi rendszerben. Magyarország akkori pénzügyi sérülékenységéért elsősorban a hazai bankrendszer rövid lejáratú devizafinanszírozási igényéből fakadó likviditási, valamint a devizahitel-állomány miatt jelentkező szolvenciakockázatok tehetők felelőssé. A pénzügyi rendszer gyengesége, a hitelezés hiánya elmélyítette a recessziót, és lassította a kilábalást. Írásunkban arra vállalkozunk, hogy levonjuk a válság előtti időszak tanulságait a hitelintézeti rendszerre vonatkozóan, és azonosítsuk azokat a tényezőket, amelyek egészségtelen hitelezési gyakorlathoz, később pedig pénzügyi stabilitási problémákhoz vezettek. Annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek hasonlóan súlyos megrázkódtatások, kísérletet teszünk annak felvázolására, milyen bankrendszer támogathatná leginkább a magyar gazdaság fenntartható növekedését. Az általunk megfogalmazott kritériumokat kiindulópontnak, vitaindítónak szánjuk egy közösen, minden érintett bevonásával kialakítandó jövőképhez. A kritériumok egy része javaslat, mely a pénzügyi rendszer résztvevőinek magatartás-változása által teljesülhet, egy része viszont a jogalkotó és a szabályozói hatóságok által kikényszeríthető.

 A 2007-2008-ban kezdődött globális válság súlyos zavarokat okozott a hazai pénzügyi rendszerben. Magyarország akkori pénzügyi sérülékenységéért elsősorban a hazai bankrendszer rövid lejáratú devizafinanszírozási igényéből fakadó likviditási, valamint a devizahitel-állomány miatt jelentkező szolvenciakockázatok tehetők felelőssé. A pénzügyi rendszer gyengesége, a hitelezés hiánya elmélyítette a recessziót, és lassította a kilábalást. Írásunkban arra vállalkozunk, hogy levonjuk a válság előtti időszak tanulságait a hitelintézeti rendszerre vonatkozóan, és azonosítsuk azokat a tényezőket, amelyek egészségtelen hitelezési gyakorlathoz, később pedig pénzügyi stabilitási problémákhoz vezettek. Annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek hasonlóan súlyos megrázkódtatások, kísérletet teszünk annak felvázolására, milyen bankrendszer támogathatná leginkább a magyar gazdaság fenntartható növekedését. Az általunk megfogalmazott kritériumokat kiindulópontnak, vitaindítónak szánjuk egy közösen, minden érintett bevonásával kialakítandó jövőképhez. A kritériumok egy része javaslat, mely a pénzügyi rendszer résztvevőinek magatartás-változása által teljesülhet, egy része viszont a jogalkotó és a szabályozói hatóságok által kikényszeríthető. 

A hazai pénzügyi rendszer gyengeségének okai 

A rendszerváltás és a piacgazdaságra történő áttérés alatt és után a közép-kelet-európai országok gazdasága sok szempontból hasonló pályát járt be, a válság mégis eltérően érintette őket. Különösen szembetűnő eltérések mutatkoztak a gazdaság vérkeringését szolgáló hitelezési aktivitásban. A válság kitörésekor a legsérülékenyebbek közé tartozó magyar bankrendszer tartósan gyengébb teljesítményt nyújtott a válság éveiben, mint a szomszédos országok.

Sérülékenységünk kialakulásának okai sokkal inkább az eltérő makrogazdasági mutatókban, gazdaságpolitikai és szabályozási környezetben, mintsem a régió többi országához alapvetően hasonló strukturális jellemzőkben keresendők. Magyarországon az expanzív fiskális politika és a megrekedt dezinflációs folyamat miatt a nominális forintkamat tartósan az euró és a svájci frank kamatok felett maradt. Az inflációs célkövetés és az árfolyamsáv inkonzisztens monetáris rendszerében a forint euróval szembeni árfolyama - néhány átmeneti gyengülést leszámítva - évekig a 250 HUF/EUR szint szűk környezetében mozgott, ami egyfajta árfolyamstabilitási érzetet nyújtott és az árfolyamkockázat alulbecsléséhez vezethetett. Mindez párosulva a háztartások elhalasztott fogyasztási keresletével és optimista jövedelemvárakozásaival a devizahitelek iránti kereslet felfutásához vezetett. 
A hazai hitelintézetek ígéretes üzleti lehetőséget láttak a devizahitelezésben, és a hitelkondíciók fokozatos lazításával kockázatalapú versenyt indítottak. A válság előtti években az üzleti modell egyre egészségtelenebbé vált, és kialakult a jelentős mértékben külföldi forrásbevonásra és devizaswapra támaszkodó rossz szerkezetű hitelezési gyakorlat. A rossz szerkezet alatt elsősorban a lakossági svájci frank hitelezést értjük, de a vállalati kereskedelmi ingatlanfinanszírozásban is tetten érhető volt a bankok túlzott kockázatvállalása. A kockázatos lakossági és vállalati hitelezés tehát az elhibázott gazdaságpolitika és a hazai bankrendszer nem megfelelő reakciójának eredőjeként alakult ki, amihez hozzájárult az is, hogy a válság előtti években a makroprudenciális felelősségi körök és jogosítványok intézményi leosztása nem volt tisztázott. 

Egy hosszú távon jól működő hitelintézeti rendszer 10 kritériuma 

Magyarország hosszú távú gazdasági felzárkózása szempontjából kulcsfontosságú a hasonló pénzügyi rendszerkockázatok felépülésének megakadályozása. Meg kell szüntetni minden olyan ösztönzőt, ami a devizahitelezéshez hasonló káros jelenség kialakulásához vezethet. Prioritás az ország, és ezen belül is az állam eladósodottságának csökkentése, az önfinanszírozás erősítése, valamint az árstabilitás megteremtése és fenntartása. Ezen túlmenően a szabályozói környezet reformja is szükségessé vált. Az MNB - makroprudenciális jogosítványai és a mikroprudenciális felügyelet integrációja révén - 2013 óta már potens hatóságként léphet fel bármilyen jellegű rendszerkockázat felépülése ellen a pénzügyi szektorban. 

A gazdaságpolitika rendbetétele és a szabályozói intézményrendszer kialakítása mellett szükség van egy jövőkép kialakítására is arra vonatkozóan, hogy milyennek kell lenni a fenntartható gazdasági növekedést lehető legnagyobb mértékben támogató hitelintézeti rendszernek . Ezen jövőképhez vitaindítóként megfogalmazunk 10 - részben kvalitatív, részben kvantitatív - ismérvet. A kritériumrendszer a szokásos stabilitási szempontok (szolvencia, likviditás) mellett tartalmaz versenypolitikai, fogyasztóvédelmi, valamint a jövedelemtermelő képességre és a reálgazdaság támogatására vonatkozó elemeket is. Bár a kritériumok alapvetően a hitelintézeti rendszer egészére fogalmaztuk meg, ez nem jelenti azt, hogy csak az átlagra vonatkozik az elvárás. Pont ellenkezőleg, minden banknak, hitelintézetnek törekednie kell arra, hogy egyedi szinten is feleljen meg az elvárásoknak. 

A közelmúltban a holland kormány is elfogadott egy tanulmányt, amely az MNB-hez hasonlóan kritériumrendszert fogalmazott meg a bankrendszer kívánatos átalakulására vonatkozóan). 

1. Versenyző bankrendszer 

A bankok közötti verseny ösztönzi a beruházásokat, javítja a hatékonyságot, és valós költségeket tükröző kamatokat eredményez az ügyfelek számára. A verseny megfelelő szintjének szükséges feltétele, hogy a három legnagyobb bank piaci részesedése a jelentős piaci szegmensekben a jövőben se haladja meg az 50 százalékot. 

Versenypolitikai szempontból nagyon aggályos, ha a magyar piacot elhagyni szándékozó nagyobb banko-kat az összeolvadás szinergiahatásai miatt másik, a piacon maradó nagybank venné meg, hiszen ebben az esetben a három legnagyobb bank piaci részesedése meghaladná az 50 százalékot. Mindez piac- és versenytorzító lenne. Az ilyen formában történő nagyra növés a "too big to fail" probléma miatt sem támogatandó. 

Az alacsony koncentráció mellett az is fontos, hogy a bankok árban (kamatban és díjakban) versenyezzenek, ne pedig abban, hogy egyre kockázatosabb termékeket kínálnak és egyre kockázatosabb ügyfeleket hiteleznek meg. Hosszú távon a jelenlegi 5 százalék feletti kamatfelár helyett a lakáscélú hiteleknél 3-4 százalékpont, a vállalati hiteleknél pedig a jelenlegi 2 százalék feletti helyett 1-2 százalékpont között lehet az egészséges szint. 

2. Tisztességes profitot termelő bankrendszer 

A bankszektorban képződő profitok tisztességes mértékéhez versengő, hatékony bankrendszerre van szükség, amelyben a kamatok és a díjak képzése átlátható módon történik. Sem a túl magas, sem pedig a túl alacsony profit nem kedvező hosszú távon. Ha a profit túl alacsony, akkor a bankok nem tudnak elegendő tőkét képezni, és gyenge lesz a sokkellenálló képességük. A magas jövedelmezőség származhat abból, hogy a bankok bizonyos részpiacokon erőfölénnyel rendelkeznek, de rövid távon abból is, hogy túlzott kockázatokat vállalnak (hasonlóan a devizahitelezéshez). A magyar gazdaság fejlődését egy 10-12 százalék körüli tőkearányos nyereséggel (ROE) működő bankszektor szolgálja legjobban. 

3. A profit nagyobb részét visszaforgató bankrendszer 

A tőkeakkumuláció egyik fontos forrása a belső tőkeképződés, melynek során a tulajdonosok visszaforgatják a bankok működése során képződött nyereséget, s ennek révén javul a bankok sokkellenálló és hitelezési képessége. Fontos azonban az is, hogy az így növekvő tőkét fenntartható hitelezésre fordítsák a bankok. A bankoknak a Magyarországon megtermelt nyereségüknek legalább felét vissza kell forgatniuk magyarországi tevékenységükbe annak érdekében, hogy a középtávú potenciális növekedéssel konzisztens legyen a pénzügyi rendszer mélyülése. 

4. Nagyobb mértékben önfinanszírozó bankrendszer 

Ha a hitelállomány jelentősen meghaladja a betétállományt, a bankrendszernek külső forrásokat kell bevonnia. A hitel/betét arány csökkenése ezért mérsékli a megújítási kockázatot, és a jegybanknak kevesebb tartalékot kell megképeznie a hátralévő rövid külföldi források után. A belföldi finanszírozás nagyobb szerepe azért is kívánatos, mert a felívelő szakaszokban az olcsó külföldi források növelik a kockázatvállalási hajlandóságot, és táplálják a prociklikus viselkedést. Válságok alatt azonban a külföldi források hirtelen elapadhatnak, illetve jelentősen megdrágulhatnak. Emiatt fontos, hogy a hazai bankrendszer hitel/betét mutatója ne térjen el tartósan és számottevően a 100 százaléktól. 

5. Növekedést támogató, prudens vállalati hitelezés 

A hitelintézeti szektornak képesnek kell lennie arra, hogy folyamatosan és gördülékenyen ki tudja szolgálni a gazdaság mindenkori hiteligényét, beleértve a gazdaság kisebb vállalati szereplőit is, a kkv-szektort. A vállalati hitelezés terén érdemes megkülönböztetni a rövid-közép távú, valamint a hosszú távú elvárást. A következő években a hitelkínálati korlátok szintjét a 2005-ös szintre kell csökkenteni. Hosszú távon a vállalati szektorban pedig évi 6-8 százalékos hitelnövekedési ütem áll összhangban a reálgazdaság fenntartható növekedési pályájával. Kívánatos továbbá a hosszú lejáratú forinthitelek térnyerése is. 

6. Egészséges lakossági hitelezés 

Egészséges lakossági hitelezés esetén egyrészt elmondható, hogy a folyósított kölcsönök a lehető legnagyobb mértékben visszafizetésre kerülnek, másrészt pedig a kölcsönök folyósításának szabályai nem túl szigorúak, mert az növekedési áldozattal járhat. Ugyanakkor a túlzott mértékű hitelkiáramlás sem tekinthető egészségesnek, melynek megelőzésében az elsődleges szerep a banki kockázatkezelésé, ami az ügyfeleket és a bankokat egyaránt védi. Az MNB-nek makroprudenciális felelőssége van ezen a téren, és a rendelkezésére álló eszközeivel hatékonyan léphet fel a kockázatok újabb felépülése ellen. A devizahitel-állomány természetes leépülése után a lakossági szektorban évi 6-8 százalékos hitelnövekedési ütem áll összhangban a reálgazdaság fenntartható növekedési pályájával. 

7. Hatékony bankrendszer 

A bankok árképzését a verseny mértéke mellett hatékonyságuk is befolyásolja. A hatékony bankrendszer egyfelől alacsony működési költségekkel funkcionál, másfelől jó kockázatkezelési rendszerrel rendelkezik, ami teret ad az alacsonyabb marzsoknak. A magyar bankrendszer hatékonyságát fokozatosan közelíteni kell az európai országok átlagához, és az évtized végére el kell érni, hogy a működési költségek/mérlegfőösszeg mutató az 1,5-2 százalékos sávba kerüljön. Mindezt úgy, hogy az ne menjen a minőség és az innováció rovására. 

8. Átlátható és felelős bankrendszer 

Az átláthatóság azt jelenti, hogy a termékek kamatának, díjainak és jutalékainak árazása, valamint azok kockázatai átláthatóak és világosak. A kockázatfeltáró tájékoztatóknak pontosnak, helytállónak és teljes körűnek kell lennie, s a pénzügyi innováció nem irányulhat arra, hogy az a kockázatok elrejtését szolgálja. Az átláthatóság természetesen a nem banki értékesítési csatornák esetében is fontos. Mindezekre tekintettel a bankoknak biztosítaniuk kell az ügyfelek számára, hogy a konstrukciók árazása és a benne rejlő kockázatok transzparensek és világosak legyenek. 

9. Likvid bankrendszer 

A bankok likviditásának elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy alapfeladataik ellátása egy kedvezőtlen mak-rogazdasági forgatókönyv esetén is biztosított legyen. Egy bank akkor likvid, ha vissza tudja fizetni a nála elhelyezett betéteket és annak kamatait, illetve hitelt tud nyújtani. Rendszerszintű likviditási kockázatokról akkor beszélünk, amikor a bankrendszer szintjén jelentős likviditáshiány alakul ki, és a pénzügyi intézmények nem képesek zavartalan működésre, valamint a források közvetítésére. Likviditási szempontjából kiemelt fontosságú a BASEL III keretében bevezetésre kerülő LCR és a már bevezetett DMM mutatók teljesülése. Az LCR esetében az induló szint 60 százalék, amit fokozatosan emelve 2018. január 1-én kell a bankoknak teljesíteni a 100 százalékos szintet. 

LCR és DMM

10. Tőkeerős bankrendszer 

A bankok tőkéjének elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy alapfeladataik ellátása egy kedvezőtlen makro-gazdasági forgatókönyv esetén is biztosított legyen. A bankrendszer megfelelő tőkeellátottsága tehát egyrészt azért fontos, hogy képes legyen ellenállni a sokkoknak, illetve, hogy válságok kitörésekor a betéteseket, a hitelezőket - és végső soron az államot - ne érje kár, ha az intézményt veszteség éri. Másrészt azért is fontos, mert a bank tőkéje biztosítja hitelezési képességét. A tőkemegfelelés megítélése függ a portfólióminőségtől is, hiszen a nemteljesítő hitelállomány magas aránya növeli a tőke jövőbeli eróziójának kockázatát. Mindezek figyelembe vételével a bankok tőkemegfelelésének a válságból történő kilábalás utáni években is tartósan 10 százalék felett kell maradni. A nemteljesítő hitelek arányát pedig 5 százalék alá kellene csökkenteni. 

Javaslat egy konszenzusos jövőkép kialakítására 

A magyar gazdaság fenntartható növekedését egy olyan bankrendszer segítheti leginkább, amely erős, felelős üzletpolitikát folytat, és élvezi az ügyfelek bizalmát. Ennek kialakítása a válság és a stabilizációs időszak után több szereplő közös felelőssége lehet. A kormány az, aki biztosítja a jogszabályi, intézményi hátteret, amely a bankrendszer egészséges működését lehetővé teszi. A prudenciális hatóság védi a pénzügyi közvetítést mindazon káros jelenségtől, melyeket - koordinációs probléma miatt - a bankrendszer önmagától nem tud elhárítani. A fogyasztóvédelem feladata, hogy az ügyfelek érdekét védje a bankok erőfölényével szemben, a versenyhivatalé pedig a piac- és versenytorzulás megakadályozása, az összejátszás ellenösztönzése és szankcionálása. A hitelintézeteknek felelős magatartással törekedniük kell arra, hogy az ügyfelek bizalmát visszanyerjék. Ezek a célok egy irányba mutatnak. 

A hitelintézeti rendszer megfelelő működése az összes érintett közös érdeke, és közös felelőssége is egyben. Emiatt javasoljuk, hogy a bankrendszer jövőképének kialakítása céljából az érdekeltek kezdjenek vitát. A vita kiindulópontjául az általunk ismertetett kritériumrendszer szolgálhat. 

Miért nem élhet a Krím azzal az önrendelkezéssel, amire a magyarok március 15 kapcsán is fontosnak tartanak?

Március 15 a 48-as forradalom napja, amikor egy nép egyértelműen kinyilvánította, hogy mit akar. Március 16-án a Krími félsziget lakói egy népszavazás keretében szeretnék megtenni ugyanezt. Nem is kell messze menni példáért, hiszen a Majdan téren az ukránok is megmutatták, hogy mit akarnak. Québec tartott népszavazást arról, hogy kiváljon-e Kanadából, Skóciában is téma, hogy elhagyják az Egyesült királyságot. Akkor a Krím miért nem teheti ezt meg? 

Az egyik oldal azt mondja, hogy ezt az Ukrán alkotmány nem engedi. Miért is engedné? Egyik ország sem veszi szívesen, hogy kisebb lesz. Azt persze az ukránok elfelejtik, hogy a Krími félszigetet úgy kapták Oroszországtól az 50-es években. (Mivel akkor Szovjetunió volt, ez csak jelképes gesztus volt, mert mindegy volt, hogy a Szovjetunión belül hol van a Krím.) Azt se szívesen hangoztatják, hogy Krím lakóinak többsége orosz ajkú.

Nincs senkinek válasza arra, hogy az ilyen kérdéseket, hogyan kell kezelni. Azt mondják legtöbben, hogy tekintsük a mostani határokat fixnek. Azokat ne lehessen módosítani, hiszen az háborúhoz vezethet. Koszovó mégis kiválhatott Szerbiából. Ugyanezt a jogot viszont már nem adták meg koszovói szerb kisebbségnek. Miért? Csak. Az se világos, hogy mi definiál egy államot. A történelem biztos nem, hiszen akkor a legtöbb helyre 10 állam is igényt formálna. Akkor a lakosság? Az viszont azt jelenti, hogyha ideköltözik 20 millió kínai, akkor mi is a Kínai Népköztársasághoz fogunk tartozni. Ezt se szeretnénk.

Érdekes, hogy Oroszország se hangsúlyozza, hogy fontos az önrendelkezés, mert akkor jogalapot adnának arra, hogy Oroszországban lévő nemzetiségek is különváljanak. Minden nemzetnek megvan a saját érdeke és ennek érdekében politizál. Oroszországnak például stratégiailag fontos a Krími haditengerészeti bázis. Az álláspontok megmerevedtek. Mintha két autó száguldana egymással szemben és mindkét fél erősen fogadkozik, hogy ő bizony nem rántja félre a kormányt. Vajon mi lesz a választások után?

Az összefogás megjelent 8 ígérettel, amelyeket megválasztásuk esetén betartanának. Már az örömre ad okot, hogy legalább valami konkrét dolgot mondtak, azon kívül, hogy Orbán a gonosz maga, aki 2/3-os diktatúrát alkotott. Értem én, hogy az érzésekre könnyebb hatni, mint az értelemre, lásd Chomsky tíz parancsolata, de most kapott 8 morzsát az értelem is. Hogy mit tett a Fidesz, arról az elmúlt négy év tanúskodott. Most nézzük az Összefogás ígéreteit.

1. 250 000 új, valódi munkahelyet teremtünk. A fiataloknak garantáltan munkát vagy képzést adunk.

Populizmus a javából! Ez olyan, mintha azt ígérnék, hogy szeretni fogják egymást az emberek. Egy kormány nem tud közvetlenül munkahelyeket létesíteni! (hacsak nem állam cégeknél vesznek fel aktatologatókat, lásd a belső munkanélküliség a szocializmusban) Mondhatja azt az állam, hogy növeli az adókat itt, csökkenti ott, de nem tud csak úgy munkahelyeket teremteni. A Fidesz is ígért 1 millió munkahelyet, de sem ő, sem más nem képes munkahelyet gyártani. Munkahely akkor lesz, ha beindul a gazdaság, de arra is csak közvetetten lehet hatni. Ami az egyik szempontból jó, a másikból rossz. Arról se feledkezzünk meg, hogy munkahelyek folyamatosan létrejönnek és megszűnnek. Ez a gazdasági élet velejárója. Ugye nem arra gondoltak, hogy a természetes módon létrejövő munkahelyekért akarják learatni a babérokat? A munkahely, a gazdaság tényleg megérdemli az első helyet a listában. Megérdemelné azt is, hogy megmondják, hogy milyen konkrét lépéseket terveznek, ne csak egy távoli célt.

2. Másfélszeresére, 100 000 forintra emeljük a nettó minimálbért úgy, hogy a munkáltatók bérterhei nem növekednek.

Nesze neked egykulcsos adórendszer. Mert itt erről van szó. A politikusoknak mindig nagy kísértés, hogy elvegyenek sokat a gazdagoktól és azt a szegényeknek adják. Szavazat vásárlás mások pénzén. Ne felejtsük el, hogy még egykulcsos esetén sem ugyanazt az összeget kell befizetni a NAV-nak, 1m és 10m forint után. 10 milliónál pont 10-szer többet kell adózni. Na, de 20-szor annyit kell fizetni, akkor abból lehet csökkenteni a minimálbéresek adóját. A minimálbérrel az a baj, hogy visszaveti a gazdaságot. Ha a gazdaság úgy ítéli, hogy román mezőgazdasági vendégmunkás munkája 70 ezer forintot ér, akkor az annyit ér. Ha az állam ezt nem engedi, akkor feketén alkalmaz vagy bezárja a bazárt.

3. A mikrovállalkozások leírhatják a társasági adójukból a bérekre rakódó közterheket.

Mikróvállalkozás az, ahol max. 9 főt foglalkoztatnak. Őket a Fidesz is bőszen támogatja, lásd KATA, KIVA. Kiket is kell még támogatni, hát a multikat. Az országok vérre menő csatákat vívnak egymással, hogy egy multit ilyen-olyan adókedvezménnyel az országba csalogassanak, pl. Mercedes. Miért is kell támogatni a kis és a nagy vállalkozásokat is? A politikus szeret a tőled beszedett pénzből megsegíteni tégedet. Azzal egyetértek, hogy egy induló vállalkozásnak legyen egy átmeneti periódusa, de utána mint mindenkinek neki is ki kell venni a részét a közteherviselésből.

4. Jelentősen csökkentjük az alapvető élelmiszerek árát.

Rendben. Mi az alapvető élelmiszer? Gyurcsány kérdezte ezt még régen. Csak a kenyér? A zsemle is? A teljes kiörlésű is? A kalács is? Esetleg a kuglóf? Hány forintos a luxus zsemle, ami már nem alapvető? A következő kérdés, hogy miből? Tudom ezt egyik kormány sem tette még így meg, de illő lenne azt mondani, hogy 10% áfa az alapvető élelmiszerekre, de 16 helyett 20% szja.

5. Igazságos és fenntartható lesz a rezsicsökkentés

Nincs annyi vér a pucájukban, hogy kimondják, hogy a rezsicsökkentés a Fidesz populizmusa. Csak annyit mondanak, hogy ők is akarnak rezsicsökkentést, de nem úgy, mint a Fidesz. Nesze semmi, fogd meg jól.

6. 100 000 forintos nyugdíjig minden 65 év feletti 24 000 forint pluszpénzt kap, hogy meg tudja fizetni a gyógyszereit.

Jól értem, gyógyszerjegy? Mi adni kisnyugdíjas pénz. Kisnyugdíjas szavazni Összefogás. 

7. Radikálisan csökkentjük, majd megszüntetjük az elviselhetetlenül hosszú várólistákat.

Nagy ígéret. Várólisták mindenhol vannak és ennek egy oka van. Az egyre öregebb társadalomban az egészségügyi költségek rohamosan nőnek. Ha azt mondják, hogy ennek az ára az, hogy 16% helyett 48% lesz az szja (mindenkinek), akkor látom, hogy komolyan gondolják. 

8. Felszámoljuk a gyermekéhezést Magyarországon.

Hol éheznek a gyerekek? Hányan? A gyermekvédelem nem tett semmit? Az egyházak, civil szervezetek csak malmoztak? Ha Magyarországon gyerek tömegek éheznek, akkor ez a harmadik alkalom, hogy szégyellnem kell, hogy magyar vagyok. Ha csak elszigetelt esetekről van szó, akkor miről is beszélünk.

A populizmus nem zavar, amíg nem érint hátrányosan. Az ingyenes készpénz felvétellel is így voltam. Ha 150 ezer forintig ingyenessé akarják tenni a készpénzfelvételt, hát tegyék. Nekem világos, hogy semmi sincs ingyen, de sokan meg tudják magyarázni, hogy "nehogy már én fizessek, hogy felvegyem a saját pénzemet".  Mintha az automatákat ingyen adnák, ingyen javítanák, sőt még a biztosítást és a feltöltést is ingyen végeznék. Na, de a lényeg az, hogy eddig nem fájt az ingyenes készpénz felvétel. Igaz, hogy nem is profitáltam belőle sokat, mert én bizony szeretek kártyával fizetni. Különösen azóta, hogy a PayPass típusú kártyáknál nem kérnek kódot 5000 forint alatt. Mások viszont nagyon is szeretik a készpénzt. Elmegyek naponta egy ATM előtt, ott mindig állnak. A készpénzfelvétel után viszont a banknak tranzakciós adót kell fizetnie. Ezt valahogy be kell szedni. Mivel a közvetlen áthárítás tilos, közvetett módszert választanak. Itt kezd fájni a dolog.

Eddig az AXA bank nagyon kedvező választás volt. Lényegében ingyen volt számla és kártya is. Ráadásul náluk volt a legjobb a lekötetlen pénz kamata. A tranzakciós illeték, a bankadó megjelenésével szépen eltűnt minden pozitív tulajdonság. Az ingyenes készpénz még a korábbi számlatípusokat is teljesen megszüntette. Van helyette az OKÉ1, 2, 3, 4 számla. Hogy ez sokkal drágább, mint a korábbi számla, arról itt találsz információt. 

Természetesen a bank képes a rohadt paradicsomot is frissként eladni. Tájékoztató levelükben küldtek egy takaros táblázatot, amelynek az első sora csupa nullával volt kitöltve. Ez a számlavezetési díj. Persze, hogy csillaggal vagyis feltétellel. Hogy mennyi a díj, ha nem teljesül a feltétel, arról szemérmesen hallgatnak. Ahogy arról is, hogy mennyibe kerül a bankkártya havonta. Ugyanis már annak is van havi díja. Minek is egy szép táblázatot elrontani egy ilyen csúnya adattal. Az már az átverés határát súrolja, ahogy próbálnak meggyőzni arról, hogy náluk havi egy-két utalás ingyenes. Az már ne érdekelje a kedves ügyfeleket, hogy csak akkor, ha bizonyos összeg alatti a utalás. Isten veled Axa bank. Nem OKÉ az új számlacsomag.

Ezek után már zavar az ingyenes készpénzfelvétel. 

Új autót vettél devizahitelből? Majd a buszozok segítenek neked!

Lázár János már az autót vásárló devizahitelesket is megmentené. Kezd nyílni a bicska zsebemben. Állami pénzből, az én adómból akarják megmenteni azt, aki új autót vett magának? Az árfolyam kockázatot fizesse az, aki használt autót vett vagy éppen buszozik? Vagy majd a bank fogja lenyelni a veszteséget? Amit természetesen megint nem fog áthárítani ránk? Ez már a populizmus legkárosabb formája.

Egyébként is allergiás vagyok Lázárra. Ha Orbán mond ilyen hülyeséget, neki el tudom valamennyire nézni, mert ő már valamit letett az asztalra. Lázár büszkélkedett a városa devizahitelével, amikor erősödött a forint, utána persze hirtelen ők is az átvertek kategóriába kerültek. Ilyen embernek nem sok mindent hiszek el.

Azt is meg kell érteni végre, hogy törvénybe lehet iktatni az elsétálás jogát, de az csak a jővőbeni szerződésekre vonatkozhat! Te örülnél, ha kölcsönadsz és az állam utána átírja a szerződést a te károdra? Azt is át kell gondolni, hogy mennyi hitelt adnak majd a bankok, ha az elsétálás általános gyakorlat lesz.

Emberileg megértem a devizahiteleseket. Itt emberekről, életekről, családokról van szó. Ekkora törlesztő emelkedésre tényleg nem számítottak. A bank is figyelmezthette volna őket jobban, ők is lehettek volna felelősebbek, az állam is közbeavatkozhatott volna. Egy otthon elvesztése, akkor is tragédia, ha valójában sosem volt igazán az övüké. De könyörgöm, nehogy már az autóhiteleseket is megmentsék! Ők használták eddig az autót és most a többiek viseljék az áfrolyam kockázatot? Kik jönnek ezután? Visszafizetik mindenkinek a lottószelvény árát, ha nem nyert? 

Frissítés: "Jánost biztosan elragadta a hév valamelyik kampányrendezvényen. A miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy az autóhitelekről nem lehet szó, csak a lakáshitelekről" - tudta meg a lap jól értesült forrásból.

Február óta egyetlen kormányzati politikus sem erősítette meg, hogy valóban tárgyalnának egy ehhez hasonló, autóvásárlási céllal felvett devizahitelekre is vonatkozó csomagról. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese is arról beszélt a héten, hogy csak a lakáscélú, deviza alapú jelzáloghitelesekre vonatkozik a beígért mentőcsomag.

- Anyu! A profit az csúnya szó?
- Igen kisfiam. A multik és a bankok azon keresztül lopnak az egyszerű embertől.

Orbán Viktor meggyőződése szerint az iparban is nonprofit energiaszolgáltatásra van szükség a munkahelyek megőrzése érdekében. Ez többéves munkát igényel, "de mi Magyarországon be fogjuk vezetni (...), és lesznek követőink" - jelentette ki.

Hát persze! Meg nonprofit ipar is kel! Hogy olcsóbbak legyenek a termékek! 

A profit nem más, mint a haszon. Ha valaki az autóját, betonkeverőjét, földjét bérbe adja, akkor joggal vár utána bérleti díjat. A cégtulajdonos a tőkéjét adja bérbe, a cég nyereségéből, profitjából joggal részesül. Választások idején viszont kell az ellenség és mivel a külföldi tőkések nem szavaznak, ők ideális jelöltek erre. Azt kell hangoztatni, hogy a multik kiszivattyúzzák innen a pénzt. Minimálbért adnak a melósoknak, amíg ők milliárdokat keresnek. Ez a mondat teljes mértékben igaz, de teljes mértékben elmaszatolja a lényeget.

Milliárdokat keresnek a bankok, multik, de mit jelent ez a befektetett tőkéjükhöz képest? 5%-os profit teljesen normális érték. Ezt persze átlagban kell nézni, vagyis egy évben lehet 7% veszteség vagy 12% profit is. Az emberek munkáját sokszor a lehető legolcsóbban, minimálbéren, veszik meg. Ahogy két azonos TV közül te is az olcsóbbat választod. Persze, ha az egyiknek nagyobb a képernyője, szebbek a színei, akkor az már többe kerül. Pontosan úgy, ahogy a magasabb szintű munka is. Mi lenne, ha az a büdös tőkés nem nálunk fektetné be a pénzét? Kevesebb lenne a munka, szegényebb lenne az ország. A profit, az cél, amiért befektetnek. Csak tündérországban működik, hogy idejönnek a cégek a szép szemünkért, de hasznot, azt nem akarnak kivinni.

Való igaz, hogy az ipari szereplők nem szeretik a versenyt. Ha lehetőségük lenne, akkor nem fejlesztenének semmit, nem ígérnek egymás alá, minden ugyanúgy történne, mint korábban. Ez különösen hangsúlyos lehet az energiapiacon, ahol kevés a szereplő és hatalmas tőke kell a belépéshez. Tényleg az lenne a megoldás, hogy akkor legyen minden állami, nonprofit? Nem inkább a versenyt kéne erősíteni? Emlékszem, amikor a digitv megjelent és felforgatta a teljes piacot. Ha az állam tud egy ilyen hatékony energia céget csinálni, akkor csináljon és hódítsa el az embereket a konkurenciától! Termeljen profitot is nyugodtan, hisz az amúgy is a tulajdonosé, az államé. 

A profit nem szitokszó! Azt jelenti, hogy haszon. Ne szüntessük meg, ne menjünk vissza s szocializmusba!

Mi kell ahhoz, hogy a Jobbik, hogy megkapja a szavazatomat?

Akármilyen érzelmű is az ember, kötelessége, hogy megvizsgáljon minden lehetőséget. Bajnai valamennyire hiteles, de Gyurcsánnyal való összeállása után ez a hitel elszállt. Az LMP programja annyi, hogy legyen az egész ország zöld, bio, stb. Ez nekem kevés. A Fidesznek volt több pozitív döntése, a kettős állampolgárság, a kisebb parlament, az egykulcsos adó, a családi adókedvezmény, de a másik oldalon ott van magánnyugdíjpénztárak "megmentése", az ezerféle bankadó, amit a bankok nem hárítanak át, rezsicsökkentés, ami a szocializmus hatósági árait csempészte vissza és a devizahitelesek megmentése, miközben elvileg a forinthitelesek sem járhatnak rosszabbul. 

A Jobbik kezdetben a cigány és zsidógyűlöleten kívül nem sok mást tett le az asztalra. Azóta viszont, nőtt és érett. Vajon megérett-e? A Jobbik még nem volt kormányon és a politikában a szüzesség bizony érték. Vona Gábort hallgattam egyik reggel a Kossuth rádión. Átgondoltam, hogy milyen tulajdonságokon kell a Jobbiknak dolgoznia, hogy az én bizalmamat megnyerje.

Őszinteség

Ez a legnehezebb. Az emberek megszokták, hogy mindent megígérnek nekik. Nem érdekli őket, hogy miből, hogyan. Tündérmesét akarnak hallani. Azután persze csodálkoznak, hogy miért nincs már kolbászból a kerítés. Titáni feladat ezen változtatni, de végre el kell mondani, hogy nem lesz mindenkinek jobb, hogy nem rögtön lesz jobb, hogy minden döntésnek van árnyoldala. Elsőre jól hangzik a családi adókedvezmény kiterjesztése a járulékra is, de nagyon őszintén el kell mondani, hogy akkor ez a pénz hiányozni fog az egészségügyből, nyugdíjból. Elvileg minden törvénynek kell legyen indoklása, hatástanulmánya. Ez komolytalan, ha nincs benne semmi negatív. Ha a munkahelyeden előléptettek, a családi életed a legjobban alakul és még a futás rekordodat is megdöntötted, akkor ideje felébredned, ugyanis csak álmodsz.

Bátorság

Minden kormány forradalmat akar, de a hegyek valahogy minden csak egeret szülnek. Hány évet kellett várni például kisebb parlamentre? Az igazi bátorság azoknak a lépéseknek a megtételéhez kell, amivel sokan nem értenek egyet, ami konfliktust okoz, ami garantálja, hogy elvesztik a következő választást. Unalmas téma, de a legtöbb korrupciónak az alapja a pártfinanszírozás. A pártok, a képviselők papíron szegények, de amikor hatalomra kerülnek, akkor ezt a hatalmat átalakítják szívességekre és pénzre. Ezt teljesen megszüntetni nem lehet, de nyilvánossá kell tenni. A pártok támogatását a sokszorosára kell növelni, a miniszterelnök legalább 10 millió forintot keressen havonta. Minden forint, amit erre költenek kamatostul megtérül, ha felére sikerül csökkenteni a korrupciót. Ha ezt a Jobbik elsőre nem meri megtenni, akkor tesztelje az elvet a hálapénz megszüntetésével. Lehessen hálapénzt adni legálisan, viszont aki adózatlanul akarja elrakni, az veszítse el az orvosi engedélyét egy-két évre. Legalább ekkora bátorság kell ahhoz, hogy azt mondják a nyugdíjasoknak, hogy néhány évig nem lesz emelés, vagy a devizahitelesekkel közlik, hogy tényleg csak annyi segítséget kaphatnak, mint a forinthitelesek (majdnem semmit).

Könyörületesség

A Jobbik nem igazán arról híres, hogy szereti az ingyenélőket. Viszont valamennyi segítség kell minden embernek néha, legyen az cigány vagy magyar. Senki sem akar olyan országban élni, ahol a leszakadás végleges, ahol nincs segítség, nincs remény. Nagy bölcsesség kell megtalálni azt a határvonalat, ahol a könyörületesség még nem ösztönöz tücsöklétre, de éhezőkkel sincs tele az ország.

Stabilitás

A kapkodásnak, a kézi vezérlésnek, a képviselői indítványoknak, az unortodoxiának ára van. Úgy hívják, hogy kockázati felár. Emlékszem, amikor négy évvel ezelőtt Orbán Viktor amellett érvelt, hogy az államkötvény kamatok azonnal csökkenni fognak, amint a Fidesz kormányra kerül, mert a Fidesz normálisan vezeti az országot, szemben az MSZP ámokfutásával. Hiszem, hogy ezt akkor Orbán komolyan gondolta. Egy nála is nagyobb kaliberű vezető, talán meg tudja ezt valósítani. Nagyon nehéz azt mondani az orvosoknak, akik éppen tömeges kivándorlással fenyegetnek azt mondani, hogy márpedig nincs pénz fizetés emelésre. Hatalmas a kísértés, hogy egy hónap alatt újabb bankadót vezessenek be, ha lyuk van a költségvetésben. Minden kormány toldozza-foltozza az adórendszert, hogy megkapják a tökéletes rendszert és közben elfelejtik, hogy a jó adórendszer stabil.

Józan ész

Itt van a Jobbiknak a legtöbb lemaradása. Egy parlamenten kívüli párt ordíthatja, hogy le a cigányokkal, lépjünk ki az EU-ból, a deviza hitel nem is deviza és zsidó bankárok irányítják a világot, de egy parlamenti pártnak, egy kormány pártnak ezen túl kell lépnie. Használni kell a józan észt! Ha egy cég veszteséget termel, akkor nem vámokat kell követelni, hanem hatékonyabban kell működni. Ha nem lehet, akkor el kell fogadni, hogy a cégek halála, ugyanolyan természetes, mint azok megszületése. A magyar földet nem úgy kell megvédeni, hogy alig lehet értékesíteni. Inkább vehesse meg bárki az állam által felügyelt árverési rendszerben. Az osztrák és francia gazda licit versenye úgy felvinné az árat, hogy az már tisztességes lenne. Az eladás nem egyenlő az elkotyavetyéléssel. Józan ész kell ahhoz is, hogy eldöntsük melyik harcot érdemes megharcolni. Még egy miniszterelnök sem tud mindent megvalósítani. A józan ész megvéd attól, hogy 13. és 14. havi nyugdíjakkal dobálózzunk.

Alázat

Vona Gábor fejlődött az idő múlásával, de a rasszista jelzőt nem könnyen tudja lemosni magáról. Egy mély levegőt véve, maga helyett mást kellene jelölnie a miniszterelnöki székbe. Tudom, hogy ez nem könnyű. Nem ő az első politikus, aki nem tudja, mikor kell félreállnia. Elég megnézni a mostani garnitúrát. Ez érthető is, hiszen a sikeres politikus képes a végsőkig harcolni. Csak az alázatosak tudnak hátralépni és átadni a terepet. Az ilyen politikus tudja, hogy nem szabad minden szálat fognia. Ezer év alatt nem sokat változott az ország. Szent István, minden erénye ellenére, nem tudott egy olyan trónörököst (akár egy fogadott fiút), akit halála után elfogadtak volna. Orbán mellett nemigen van olyan, aki meg tudná újítani a Fideszt. 

Ha ezekkel az ismérvekkel bírna a Jobbik, akkor számíthatna rám a Jobbik, de ez még nem így van. A hetedik tulajdonságon még gondolkodok. Várom az ötleteket.