Kérdezz bátran!

- Apu, a hal az erősebb vagy mókus?
- Ez butaság kisfiam, a hal és a mókus sosem verekszik egymással.
- De akkor is, ha verekednének, akkor melyik lenne az erősebb?

Két almából három körte az mennyi?

Rossz kérdésre, nem lehet jól válaszolni, még kevésbé egy velős igennel vagy nemmel. A történetbeli apuka kínjában azt mondhatja, hogy attól függ a válasz, hogy a folyóban vagy egy fán találkozik a két állat. Mi is csak azt mondhatjuk, hogy az ördög a részletekben van. Hol élnél szívesebben, demokráciában vagy királyságban? Demokráciában vágják rá legtöbben. Akkor is ha a két kérdéses ország, az Egyesült Királyság és a másik Észak-Korea?

Az ember az iskolában azt tanulta, hogy amikor egy teszt dolgozatot ír, akkor van egy jó válasz a lehetőségek között. A címbeli kérdés is azt sugallja, hogy két megoldás létezik csupán és mindenkinek le kell tennie a garast vagy az egyik, vagy a másik mellett. Tudjuk, hogy az élet ennél sokkal bonyolúltabb, a szürkének rengeteg árnyalata van. A baj az, hogy részletből sok van, azokat egyenként kell megvizsálni, nem elég feldobni egy-két lózungot, hogy meg kell őrizni a magyarságunkat vagy hogy egységben az erő. Minden részkérdést egyénileg kell megvizsgálni. Száz választ kell adni, nem a és b közül választani.

Konkrétumok

Vegyük például a közös pénzt. Döntsük el, hogy akarjuk-e vagy nem. Amikor utazok, akkor én annak örülök, ha nem kell pénzt váltanom. Nem tudom előre mennyit váltsak, időbe kerül, ráadásul még költsége is van. Remélem senki sem lepődik meg, hogy amikor eurót vált, akkor a vételi és eladási árfolyam különböző. Velem szemben mások azt mondják, hogyha forintunk marad, akkor azt szabadon le lehet értékelni. Szerintem ez nem egy csodafegyver, de ha azok vannak többségben, akik nem akarnak pénzt váltogatni, akkor tegyünk meg mindent, hogy mihamarabb legyen euró nálunk is. 

Az adórendszer sokkal inkább a tagállamok felügyelete alatt kell, hogy legyen, ahogy van is jelenleg. Minden országnak magának kell eldöntenie, hogy mennyire adóztassa a munkát, a termékeket, a vagyont. Az adórendszer már önmagában is nagy terület, ezt is tovább kell bontani, kisebb részekre. Van ahol célszerű az európai egységes szabályozás, van ahol nem.

Európának egyensúlyt kell keresnie az egységesítés és az egyediség között. Az életben az egyediséget mindig könnyebb megmagyarázni. Ugye még emlékeztek arra, hogy egy-két éve minden telefonnak más fajta töltője volt? Néhányan vehemensen érvelnek amellett, hogy ne csak a forint maradjon meg, de legyen balatoni korona, soproni kékfrank és még sorolhatnám a helyi pénzeket. Az ember a káoszt jobban elfogadja, mint a rendet, de egyik szélsőség sem szerencsés. 

Globalizáció

A technikai fejlődés miatt a világ zsugorodik. Mindegy, hogy a barátod, akivel skype-olsz a szomszéd városban van vagy Németországban. Az emberek egyrészt örülnek a fejlődésnek. Ma már csak kevesen végeznek nagy fizikai terhelést jelentő munkákat. Örülünk, hogy bepattanva az autóba egy óra alatt el tudunk jutni a száz kilométerre lakó nagymamánkhoz, sokan nem tudják, hogyan lehet mosógép nélkül mosni. Másik oldalról nem akarjuk elfogadni, hogy ez a fejlődés, a globalizáció azt is jelenti, hogy az áruk jelentős részén az olvasható, hogy "made in China". Szeretnénk úgy jól lakni, hogy sose kelljen félni az elhízástól. 

Az embereknek kell az ellenségkép erre a globalizáció, az EU tökéletes. Meg kell értenünk, hogy mi vagyunk az EU. A disznóknak komfortban kell élniük? Szerintem nem, de a válasz nem csak a kilépés lehet, hanem a rossz szabályok módosítása. Érveljünk az igazunk mellett. Ha nem hallgatnak meg keresünk szövetségeseket. 

Miért közösködünk?

Miért nem lehet minden ország független, szuvrén, miért kell feladni az önrendelkezés egy részét? Praktikusságból. Ha mindenhol ugyanolyan konektor lenne, akkor ugye örülnél? Vagyis mondjanak le az államok arról a jogukról, hogy szabadon határozzák meg a konektor típust? Igen, mert így (lenne) ésszerű. Mint mindenhol, itt is vannak határok. Praktikus lenne, ha mindenhol, mindenki beszélne angolul? Feltétlenül. Mégis sokan ezt már túl nagy egységnek érzik.

Az EU olyan, mint egy társasház. Áthallatszik a szomszéd, nincs saját kert, vita van a közös költségről, stb. Viszont fajlagosan olcsóbb, mert nem kell annyi terület, mint a családi házakhoz, semmilyen hőszigetelés nem vetekedhet azzal, hogy a fal másik oldalán 22 fok van, ráadásul közel van az iskola, bolt. Vannak hátrányok, de az előnyök vannak túlsúlyban. 

Záró gondolatok

Nem véletlen, hogy már az ősemberek is törzsekbe szerveződtek, de a törzs méretének volt egy praktikus korlátja. A mérethatékonyságot (kisebb az egy főre eső fix költség) ellensúlyozhatja a nehezebb irányítás. A kérdés, hogy lehet Európát leghatékonyabban irányítani.

Aki fizeti a zenészt, az rendeli a nótát. Kis ország vagyunk, akik többet vettek ki a közösből, mint amennyit beleraktak. Amíg mi diskurálunk, addig Európa folyamatosan marad le az USA és Japán mögött. Közben Kína, India és Ázsia többi része is rohamosan fejlődik.

A Malévé biztos nem, hiszen már megszűnt, pedig öntötték bele a pénzt. A BKV-ba és a MÁV-ba most is öntik, de mindkettő egy 30 éves zsigulihoz hasonlítható. Az OTP ezzel szemben egy zsírúj Ford Focus. Nem a legjobb autó a világon, de szégyenkezni sem kell vele. Az OTP is lehetett volna egy pénznyelő, de Csányi Sándor irányítása alatt egy jelentős régiós bankká nőtt. Csányi most az ország leggazdagabb embere. Vagyona az elmúlt évben 135-ről 150 milliárdra növekedett. Még az egy éves növekmény a 15 milliárd is felfoghatatlan. Nem olyan régen 3 milliárd körül lehetett nyerni a lottón. Mi az esélye annak, hogy valaki egy éven belül ötször legyen ennyire szerencsés? Ennyit ér Csányi. 

Mennyit nőtt a miniszterelnök vagyona ugyanezen időszak alatt? Talán neki is 15 milliárdot, talán a felét, negyedét, tizedét, századát? Remélem érzi mindenki a feszültséget. 

A devizahiteles problémával kapcsolatban sokszor halljuk az árfolyamrés fogalmát és hogy ezzel kapcsolatban a Kúriának kell dönteni. Az árfolyamrés a vételi és eladási árfolyam különbsége. (A vételi és eladási szót mindig a bank szemszögéből kell nézni.) Minden kereskedő alapelve, hogy olcsón vegyen és drágán adjon el, vagyis legyen haszna az üzleteten. Ez a svájci frank esetén is így van. Ha valaki külföldre megy, akkor nem lepődik meg az árfolyamrés létezésén. 

Devizaalapú hitel esetén viszont rögtön forintott kapott az ügyfél és abban is törlesztett. Ha devizát kap az ügyfél és azt szabadon válthatja át forintra bármelyik váltonál, akkor kevés alapja lenne a hitelesek panaszának. A bank azonban árukapcsolást alkalmazott, vagyis egyszerre hitelezett és váltott pénzt. Az árukapcsolás önmagában nem törvénysértő, mindenki ismeri azokat az akciókat, hogy ha veszel egy túsfürdőt, akkor a sampont féláron kapod.

A probléma ott van, hogy a szerződéskötéskor nem lehetett tudni a jövőbeni árfolyamrést. Ma svájci franknál a legkedvezőbb árfolyamrés: 253-250 = 3 ft, ez kis pénzváltókra igaz. Több banknál viszont 263 - 242 = 21 ft ez a rés. Önmagában semmig gond nincs azzal, hogy a bank meghatározza a fránk vételi és eladási árfolyamát. Pont az lenne rossz, ha az állam még egy termék esetében lépne vissza a szocialista tervgazdálkodásba. Viszont a devizahitelesek joggal kérdezik, hogy akkor a banknak arra is lehetősége lenne, hogy 40 forintos rést határozzon meg?

Két rossz megoldás között lehet választani. Az egyik, hogy lehetővé teszik, hogy az ügyfél tetszés szerinti helyen váltson, a másik, hogy például 12 forintban maximalizálják a rés nagyságát. Fontos, hogy az új szabályozás, csak a jelentől legyen érvényes, különben . Azt sem szabad elfejteni, hogy kamatváltozáskor is hasonló probléma létezik: szerződéskötéskor azt írták alá az ügyfelek, hogy a bank szabadon állapíthatja meg a kamatot a következő időszakra. A bank itt is túlzásba eshet, de megtörtént ez, ha igen milyen kamat még elfogadható? A harmadik kérdés az árfolyamkockázat. Erről már nyilatkozott a Kúria, ez az adós kockázata, amit az alacsonyabb kezdeti kamatok miatt vállalt.

Amikor jól sikerül a felkészülés, a versenybe is mindent beleadsz, javítasz az eddig legjobb eredményeden, de mégis csak harmadik vagy, akkor érthető a csalódottság. A parlamenti választás után nem osztanak vigaszdíjakat. 

A Jobbik nem kis változáson ment át, hogy megszólítsa a szavazók nagyobb rétegét. Most már a nemzeti érzéseket hangsúlyozzák és a munkahelyteremtést. Az öltönyös plakátok, a facebook-os aktivitás kevés volt ahhoz, hogy akár csak a baloldalt megszorongassák, a Fideszről nem is beszélve. 130 ezerrel többen szavaztak a Jobbikra, mint legutóbb, de ez még így is kevés volt. 

Mi lesz négy év múlva? Tovább erősödik a Jobbik, és akkor már az első helyért küzd, vagy az SZDSZ-t és az FKgP-t követi a feledésbe. Tudjuk, hogy a mostani hajrá mire volt elég, vagyis ha nem folytatja a változást, akkor a második lehetőség a valószínűbb. 

Miért szavazott a Jobbikra plusz 130 ezer ember? Miét nem több? Az első kérdésre a válasz, hogy olyanok is szavaztak a Jobbikra, akiknek eszük ágában sincs kilépni az EU-ból és köszönik nem kérnek a szélsőségekből, de nem tudtak arra a szövetségre szavazni, amelyben Gyurcsány Elkúrtuk Ferenc szerepelt, sem arra Fideszre, amely minden eredménye mellett (kisebb parlament, külhoni magyarok, polgármester nem lehet képviselő, 3% alatti hiány), feltörte a magánnyugdíj malacperselyt, és a "kiskorúak érdekében" kialakította az új trafik rendszert. Ezek az emberek egyszerűen változást akartak.

A második kérdésre jóval nehezebb a válasz. Mi a Jobbik lényege? Néhány éve ez egyértelmű volt, de azóta nagy utat tettek meg. A nemzeti ipar, a kisbirtokok, a munkát mindenkinek erősen hajaz a Fidesz retorikájára, de a Fidesztől nehéz elszívni a szavazókat. Ehhez túl okos Orbán Viktor. Nem egyszer fogta ki a szelet a Jobbik vitorlájából. De akkor mi a Jobbik? Hogyan lehet rétegpártból tömegpárt?

Nehéz a változás, de még távolabb kell lépnie a nacionalizmustól. Be kell ismerni, hogy nem minden bajért a cigányok és a zsidók felelősek. Új arcot, új identitást kell találnia a Jobbiknak. Ez talán az amerikai konzervatív párt iránya lehet. Nekik a patriotizmus és a kis állam a fő jellemzőjük. Egy konzervatív amerikai szerint még a Fideszben is túlságosan sok a szocialista elem, nemhogy a baloldalban.

Kell valaki, aki azt képviseli, hogy az ország sikere a magyar emberek kezében van, nem pedig a magyar pártokéban. Nem szabad beszállni az ígérgetés versenybe.  Hányszor hallottuk már, hogy ez vagy az a párt mi mindent megtesz majd? Az emberek majd megteszik, csak hagyni kell őket. Reagan elnök azt mondta, hogy a legfélelmetesebb mondat a következő: A kormánytól jöttem, segíteni szertnék.

Egy konzervatív pártnak a következő témák fontosak:

• Állam méretének csökkentése
• Korrupció visszaszorítása
• Ellátó rendszerek átalakítása 

A magyar átlag szavazó számára ezek a pontok megszorításokat jelentenek. Egy profi csapat, egy új párt szervezet szükséges ahhoz, hogy megváltoztassák azt a gondolkodásmódot, hogy a szocializmusban minden olyan jó volt, hogy az állam majd mindent megold.

Hiába mutyi szagú a földbirtokok rendezése, az emberek azt várják, hogy ők verseny nélkül kapják meg a földbirtokot, akkor is ha rosszabb árat kínálnak. Nagyon nagy bátorság lenne azt mondani, hogy az állam vonuljon háttérbe, az vegyen földet, aki csak akar. Akár egy osztrák vagy holland gazda is. Az állam csak azt felügyelje, hogy a földet igazi árverésen, piaci áron adják el. Ha az ár magas, akkor az eladás nem elkótyavetyélés.

A korrupció visszaszorítása jól hangzik, de a tényleges megvalósítás, eddig mindig elakadt. Egy politikus sem vállalta, hogy ő a munkájáért, a kapcsolati tőkéjéért sokat kér. Az emberek megértik, hogy Csányi Sándor gazdag, de szerintük az a természetes, ha a politikusnak egy fél háza, és egy 5 éves Ford-ja van. Egy jó konzervatív párt el tudja magyarázni, hogy a korrupció többe kerül, mint a legnagylelkűbb pártfinanszírozás.

A nyugdíj, az oktatás, az egészségügy átalakításáról is mindenki beszélt már. De ki meri azt mondani, hogy pontosan annyi nyugdíjat kapsz, amit az egyéni számládon a munkáltatói és munkavállalói járulékból összeszedtél? (Magyarországon felosztó-kirovó rendszer van, vagyis, az egyéni számla csak egy arányszámot jelent, nem tényleges összeget.) Ki meri azt mondani a vállalkozók, a minimálbéresek tömegeinek, hogy nekik csak a kevés az összegyűlt járulékuk arányában jár csak nyugdíj?

A Jobbiknak irányt kel találnia. Felvázoltam egy lehetséges irányt, de igen nehezet. Csak egy olyan párt indulhat el ezen, amely még nem kormányzott és így van hitele. Így is gigászi a feladat. Csak egy profi csapat tud megbirkózni vele. Magyarországon a 13. havi nyugdíj és a rezsicsökkentés ér sok szavazatot. Tudják az emberek, hogy nem tartható, mégis megszavazzák. Ha sikerül megváltoztatni az emberek gondolkodását, akkor van esély egy szebb jövőre.

"Fordítsd a fénybe arcod, hazám !
Szálljon a napfény áldása reánk !
Új nemzedékek lépnek elő.
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő !"

Az állam és a bankrendszer kapcsolatáról folyatnak vitát  egy cikksorozatban az érintettek. Már annak is örülni kell, hogy van ilyen párbeszéd. Illetve még sincs, mert a bankok nem igazán mernek megszólalni.

Az MNB részéről most Balog Ádám válaszolt a felvetésekre. Azt sugallja, hogy eddig káosz volt és végre az MNB rendet teremt. Nem akarja megérteni, hogy az MNB bíró és nem játékos. A bírónak az a feladata, hogy felügyelje a szabályok betartását. Nem pedig az, hogy öt percenként új szabályokat alkosson és így azt csináljon, amit csak akar. Egy jó meccsen a bíró szinte láthatatlan, tudja, hogy korlátozott a szerepe. 

Az MNB-nek felügyelni kell, kellő átgondolással, időnként bevezetni egy új szabályt. Például erősíteni a versenyt, szabványosított (így összehasonlítható) számla csomagok megkövetelésével, bankváltás sokkal egyszerűbben, tisztán internetes bankolás terjesztése, költségek egyértelműsítése (befektetési jegyeknél TER mutató). Ha ezeket megteszi, akkor igenis működőképes a piac. A legjobb példa a kötelező biztosítások árcsökkenése. Ott nem kellett meghatározni a kívánatos haszon nagyságát!

Ha az MNB megérti, hogy irányíthatja a játékot, de nem úgy, hogy elkezd ő is focizni, akkor kiszámíthatóbb lesz a meccs.

A német nagykoalíció egyik feltétele volt a minimálbér bevezetése. Most ez megtörtént, óránként 8,5 euró. Ez a munkavállalók egy ötödét jelenti, vagyis jelentős terhet ró a gazdaságra. Ez a második szög a koporsóban. Az első az atomerőművek bezárása miatt növekvő energia árak. Ha a német gazdaság elkezd akadozni, akkor azt mi is nagyon megérezzük.

Érv: Mindenki kapjon annyi bért, amiből tisztességesen meg tud élni.

Ellenérv: Az adott ember alacsony érétkű munkát végez, magasabb bért nem bír el a cég.

Érv: Akkor is. Mindenki kapjon annyi bért, amiből tisztességesen meg tud élni.

Ellenérv: De így a cég kevésbé lesz versenyképes, csökken a bevétel, embereket kell elküldeni.

Érv: Oldják meg valahogy. Mindenki kapjon annyi bért, amiből tisztességesen meg tud élni.

A mai világ megengedheti magának, hogy szociálisan érzékeny legyen, hogy azoknak is juttassanak, akinek az igazságosság hideg ítélete szerint nem járna. De vajon a cégeknek kell szociálisan érzékenynek lenni, nem inkább az államnak?

Az infó rádión 1, 2 volt egy riport Vona Gáborral. Korábban azt írtam, hogy a Jobbik, akkor tudna tovább erősödni, ha Vona Gábor a háttérbe vonulna, mert róla már ösztönösen az antiszemitizmusra asszociálnak. A riportot megnézve ezt át kellett gondolnom. Vona Gábor számtalan ponton téved, erre rá is mutatott a riporter (pedig ez nem szokása).

• ha mi védjük a piacunkat, akkor a németek is védeni fogják az övükét
• nem lehet nyugati fizetéseket adni, mert az ország GDP-je nem nyugati
• azért importálunk, mert az jobb vagy olcsóbb
• ...

Ezekre próbált válaszolni Vona, de igazán jó válasza nem volt. Nem is csoda, hiszen erősen populizmus szagú dolgokat nehéz megindokolni.

Viszont annak ellenére, hogy én nem hiszem, hogy ki kéne lépni az EU-ból, nem hiszem, hogy lehet munkát teremteni varázsütésre, nem hiszem, hogy a boltok polcainak 80%-a magyar kell, hogy legyen, de mégis le a kalappal Vona Gábor előtt.

Intelligens, stílusos, rendszerben tud gondolkodni.  Érdekes meglátás volt, hogy hazánknak Németország, Oroszország és Törökország között kell egyensúlyozni. A semmiből épített fel egy pártot. Az is érdekes, hogy a visegrádi országok helyett, Lengyelország, Magyarország és Horvátország kapcsolatát kell erősíteni. Volt bátorsága, elmondani egy témáról, hogy ő ahhoz nem ért. Tud fontossági sorrendet kezelni. Nagyon jól látja, hogy a külföldön dolgozók esetében reális veszély, hogy ők elvesznek az országnak. 

Nagyon sok dologban nem értek egyet Vona Gáborral, de az a hangnem, amit képvisel, a fiatalsága, az új seprű hatás miatt, lehet hogy látjuk még többet is.

Szanyi Tibort kérdezték reggel a Kossuth rádióban a Simon ügyről. Az ilyen riportok miatt mondják sokan, hogy őket nem érdekli a politika. A vélemények ütköztetése helyett gyerekes veszekedést hallhattunk. 

A blognak az a címe, hogy "Kérdezz bátran", nem az hogy "Légy erőszakos". Valamilyen szempontból az erőszakosság is előrelépés a korábbi lagymatag, a hagyjuk a politikust, had mondja a magáét. Ezek inkább monológok, mint riportok. Néha kérdez egyet-egyet a riporter, de inkább csak azért, hogy ne lógjon ki a lóláb. 

Reggel már bátran kérdezett a riporter. Csak éppen a válaszra nem figyelt, nem tudott okosan kérdezni, nem tudott továbbhaladni, a saját véleményét tényként fogalmazta meg. Nem azt mondom, hogy Szanyi egy intelligens politikus, akkor partner egy értelmes dialógushoz. Éppen ellenkezőleg, ő az a pártkatona, aki nem az eszéről híres. Mégis a egy riporternek tudnia kellene kezelnie még egy ilyen embert is. 

Emlékszem, amikor az elkurtuk beszéd után kérdezték Gyurcsányt. A magyar riporterek, akkor még kérdezni sem mertek (vagy nem tudtak). A CNN-en viszont megszorongatták Ferkót keményen. Próbált Gyurcsány kibújni a választ alól, próbálta elkenni a dolgokat, de a riporter nem hagyta magát. Feltette újból a kérdést és harmadszor is átfogalmazta. "Akkor most hazudtak vagy nem?" Gyurcsány nem válaszolt, de már mindenkinek világos volt a válasz.

A reggeli riport esetén az volt az érzésem, hogy két süket kiabál egymásnak. Azért is nagyon rossz fényt vetett a dologra, hogy a Fidesz-es képviselőtől ezen az adón nem mernek bátran kérdezni. Pedig a Fidesz-nek hasznos volna, ha lenne ellensúly, aki az ördög ügyvédjét játsza. Ha rákényszerülnek, hogy egy kérdést, minden szemszögből megmagyarázzanak, akkor esély van arra, hogy a gyenge pontok idejekorán kijöjjenek.

Reggel a riporter úgy is feltehette volna a kérdést Szanyinak, hogy "kötelességem megkérdezni, hogy tudott-e Simon titkos számláiról". Megkérdezhette volna, hogy "az a pénz Simon személyes pénze vagy az MSZP-é". Persze Szanyi így is tagadott volna mindnet. Ezután tovább kellett volna menni az ügy hátterére. Egyik párt sem merte rendezni eddig a pártfinanszírozás kérdését. Ez ügyben tervez-e valamit az MSZP? Vállalja, hogy ez egy népszerűtlen döntés, hiszen az emberek nagy része nem adna pénzt a pártoknak. Viszont pont ez a magyar korrupció legnagyobb forrása. Nokiás dobozok és reklámszatyrok. Egyeztetnek ez ügyben a többi párttal? Ehhez tényleg egyetértés kell.

Ilyen riportot szeretttem volna hallani, ehelyett mind a riporter, mind Szanyi a saját mondókáját hajtogatta. Számomra erősen gyanus, hogy Simon az MSZP pénzét őrizgette, az is valószínű, hogy a többi pártban is van hasonló. Erről a kérdésről, a lehetséges megoldásról hallgattam volna egy műsort.

A választások közeledtével sokan teszik fel azt a kérdést, hogy kire is érdemes szavazni. Az érdekel minket, hogy a pártok, hogyan tervezik jobbá tenni az életünket, az országot győzelmük esetén.

Képzeljük el, hogy valami nem működik a számítógépen és kihívjuk a szerelőt. Az egyik azt mondja, hogy talán rossz az egyik memória modul, de az is lehet, hogy a beállításokkal törlődtek valahogy, megpróbálja a proxy-t, aztán ha az nem működik, akkor bla-bla-bla. A másik csak annyit közöl, hogy újra kell telepíteni az operációs rendszert. Melyik szerelőnek hiszünk jobban? Az emberek jelentős többsége a második mellett teszi le a garast. Nem kell a magyarázat, a hogyan, a miért, hanem mondjon egy egyszerű megoldást. Ha még egy pici logikai is van a megoldásban, az csak hab a tortán.

Egyik párt azt mondja, hogy a profit miatt drága minden, és ha nem lenne, akkor olcsóbb lenne az áram, a víz. A másik szerint az a megoldás, hogy magyar tulajdon legyen, akkor majd minden jobb lesz. A harmadik európai fizetéseket akar, a negyedik újabb munkahelyeket és még sorolhatnám. Mindegyiknek van egyszerű válasza, mert az emberek nem kíváncsiak a részletekre. Ennek legfényesebb jele, hogy a nagyobb pártok közül a Jobbik, mert csak előjönni egy részletes programmal. A többiek megértették, hogyha nincs program, akkor nincs mibe belekötni, nincs mit számon kérni.

A szívünk mélyén tudjuk, hogy eléggé egyszerű (együgyű) az a magyarázat, hogyha nincs profit, akkor minden olcsóbb lesz. Mintha azt akarnák megmagyarázni, hogy csak annyi kalóriát vigyél be a szervezetedbe, ami az életbemaradáshoz elég, mert egy plusz banán, az már luxusprofitnak számít. Tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, tudjuk, hogy az osztrák gazda sem rosszabb földtulajdonos, mint amilyen gyártulajdonos az Audi. Mégis, könnyen hihető, könnyen kommunikálható, hogy a magyar tulajdon megoldás mindenre. Nem akarunk foglalkozni a bonyolult válaszokkal.

Ha most azt hiszed, hogy arra buzdítalak, hogy próbálj az ígéretek mögé nézni, akkor jó a megérzésed. A portfolió tett egy kísérletet a mostani ciklus értékelésére. Ez lenne a normális egy kampányban, számvetés és tervezés. Arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem létezik arra egy általánosan elfogadott válasz, hogyan is kell kormányozni egy országot. Ha lenne, akkor minden kormány ezt tenné. Utólag mindenki lehet bölcs, de a jövőt csak annyira lehet előre látni, ahogy egy póker verseny eredményét.

Lehet, hogy a számítógépekhez nem értesz és elvárod, hogy javítsák meg és kész. A gazdasághoz, a törvényhozáshoz viszont te is értesz!  Ha bármelyik kormány gazdasági minisztere annyival okosabb lenne nálad, akkor 5% lenne a növekedés minden évben. Mond el, hogy te milyen törvényeket hoznál, indokold meg, oszd meg az ismerőseiddel. Tegyél meg mindent, hogy ne nézzenek többet kisgyereknek. Ne feledd: Minden népnek olyan kormánya van, amit megérdemel.

Tegnap egy nagykövet előadását hallgattam meg. Már kiállásában is határozottságot sugallt, amikor pedig megszólalt, akkor tudtam, hogy erre az emberre érdemes figyelni. Találkoztam már hozzá hasonlókkal, felső vezetők voltak jelentős cégeknél. Nem volt kétséges számomra, hogy ez az ember méltán került a pozíciójába, hogy megérdemli a fizetését. A nagykövet nem csak remek stílussal rendelkezett, hanem érdekes meglátásai is voltak. Ezt szeretném tovább adni. A hazájáról beszélt, elmondta, hogy miben rejlik a sikerük.

Te old meg a gondjaidat! Ne a szülők anyagi segítségére várj, ne a rokonaidat pumpold és főleg ne az államtól, egy másik adófizetőtől követeld, hogy rajtad segítsen, mert szegény, beteg, idős, hátrányos helyzetű vagy. Az állam abban tud csak segíteni, hogy a lehető legkevesebbet zaklat, biztosít egy stabil keretrendszert, és hagyja, hogy te, más emberek, a cégek megpróbáljanak érvényesülni.

Fordítsd a hátrányodat az előnyödre! A szükség lehet jó dolog is. Rábír arra, hogy változtass, hogy új dolgokkal próbálkozz. Ha nincs vagyonod, kapcsolataid, képzettséged, akkor itt az ideje, hogy elkezdj dolgozni értük.

Próbálkozz teljesen új ötletekkel! Ne te nyisd az utcában a harmadik pékséget, hanem valami teljesen különbözőn gondolkozz. Mi az ami hiányzik az embereknek? Hogy lehet ezt az igényt kielégíteni? A kezdet-kezdetén a bankkártya, a mobiltelefon és az internet is örültségnek hatott.

Ne fogadd el a nemleges választ! Az akadályok arra valóak, hogy leküzdjék őket, vagy még jobb, ha sikerül azokat kikerülni. Sajnálkozva néznek rád, a szüleid, a barátaid, a főnököd? Ők is csak emberek, ők is tévedhetnek. Győzd meg őket és a banki hitelügyintézőt, hogy a terved igenis életképes.

Ne félj a kudarctól! Gyerekként rengetegszer elestünk, de mindig felálltunk és utána próbáltunk ügyesebbek lenni. Ezt a képességet nem szabad elfelejteni. A kudarcok egyúttal tapasztalatok is. Tényleg azt várod, hogy neked minden elsőre sikerülni fog? Kockázat nélkül, nincs siker, de a kockázatban ott a bukás lehetősége is. Ezt meg kell tanulnod kezelni. Tanulj a hibádból és próbáld meg újból és újból.

Érdekes gondolatokat tolmácsolt a nagykövet. Sok ismerős van közte, de így együtt, az előadásmóddal kiegészítve nagyon hatásos volt. Vajon meg tudom fogadni ezeket a tanácsokat?